Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-21 / 138. szám

XZZL «FZ. M& SZÁM. 3 A tanszabadságot sürgették a zsidó képviselők a parlamentben Az állampolgárságtól megfosztottak várják a beígért törvény­módosítást s Megszavazták a lemondott régensek milliós nyugdiját (Bukarest, junius 19.) A kamara csütörtök délelőtti ülésén Duceag ukrán képviselő az ukrán kisebbség kulturális sérelmeiről beszélt napirend előtt és kulturális autonómiát kért az ukránok ré­szére. , Várjuk az állampolgársági törvényt German szociáldemokrata az állampolgársági törvényt sürgeti. ■— Az 1924. évi állampolgársági törvény alkal­mazása — mondotta — azt eredményezte, hogy ezer és ezer polgár került bizonytalan állampolgársági helyzetbe. Ezt a hiányos és kellőképpen át nem gon­dolt törvényt ügy alkalmazták, hogy éppen ezekkel a hibákkal zsonglőrködve és cliescu az enyhítéseket kiszélesítette. Kéri, hogy most, az uj vizsgálatok előtt újból figyelmeztessék a bizottságokat, hogy vegyék figyelembe az enyhítő rendelkezéseket, mivel a tanulók vegzaturája csak igy kerülhető el. Landau cionista képviselő a belügyminiszter és igazságügyminiszter figyelmét az újabban előfordult antiszemita zavar­gásokra hívja fel. Joanitescu volt belügyi államtitkár a közlekedés- ügyi miniszterhez intéz interpellációt és kérdi, hogy mi van az autonóm intézetek személyzet! statútu­mával, mivel a kérdéses személyzet nem maradhat az eddigi bizonytalan helyzetben. Pistiner: Látja, Joanitescu képviselő ur, mi­lyen jő, hogy a miniszterek néha lekerülnek a kép­viselői padokba. Joanitescu: Én akkor is respektáltam a parla­mentet, amikor miniszter voltam. A volt régwisek nyugdija Mirescu szocialista kérdezi, hogy milyen stá­diumban van a münkásbalesetekre, az éjjeli mun­kaidőre vonatkozó nemzetközi szerződések ügye. Kéri a munkakamarák felállítását, hogy a szená­tusban a munkások reprezentánsai is megjelenhes­senek. Napirenden az egészségügyi törvény tárgyalá­sa szerepelt. Bulau és Popescu többségi képviselők a javaslat mellett beszéltek. Az ülés végén Toncescu többségi képviselő par­lamenti kezdeményezésből beterjesztette a lemondott régensek havi 120 ezer lejes nyugdijáról szóló törvényjavaslatot. Hol van a tansasabadság ? visszaélve utasítóitok ki számtalan olyan polgárt, akiknek joguk volt az állampol­gárság elnyerésére. ; Már régóta várjuk azt a törvényjavaslatot, amelv ezeket a »agy igazságtalanságokat orvosolja és lehe­tőséget nyújt arra, hogy azok, akik kimaradtak a listákból, jogaikat érvényesíthessék. Az elmúlt év januárjában az igazságügyminiszter ur elismerte az 1924. évi törvény rendelkezéseinek meg nem felelő voltát és a kamara tribünjéről Ígérte meg, hogy uj törvénnyel jön, amely orvosolni fogja a / múltban elkövetett hibákat. Azóta másfél év telt el és ebben az irányban semmi se történt. A jelenlegi helyzet tarthatatlan. Éppen ezért kérdem az igazságügy-miniszter Urat, nem gon­dolja-e, hogy a megígért törvényt sürgősen be kell terjesztenie, mert nem engedhető meg, hogy amikor a kamara garmadával gyártja a kjfebb jelentőségű törvényeket, ilyen nagy horderejű kérdés megoldat­lanul maradjon. A barbár érettségi Hanes többségi képviselő az érettségi vizsgák ügyét tette szóvá és a bakkalaureátusi vizsgák előbbi rendszerét barbárnak, erkölcstelennek, pe­dagógia-ellenesnek és hazafiatlannak mondotta. Petrovici enyhített az intézkedéseken és Costa­tatta, csak eró'sen hozzásimult. A vészmadár egyre közeledett. Ao orkán szembe- verte, a rohanó hullámok felkapták és visszalökték. Tántorogva, dühöngve imbolygóit ilyenkor egy pilla­natig, aztán az orrát újra nekifeszitette a dühöngő tengernek, keresztültört rajta é3 haladt előre. Már jól látták a hajóról a Delfin alacsony, tengerverte fedél­zetét. — Oh, csak odaérnénk, amig nem késő! — sóhaj­tott fel Mária. — Odaérünk. Ne félj! A Vészmadár repül — vá­laszolta Pieró. Valóban repült. A nagy, sárga vászonszárnyak a repedésig megfeszültek. A rohamokban robbanó szél nagyokat dobbant rajtuk s ilyenkor a hajótest szinte kiugorva a vízből, löködött elő. — Emlékszel Mária, mikor még kicsik voltunk, azt mondtam egyszer, hogy ha megnövök, a mentőcsó­nak parancsnoka akarok lenni? — kérdezte Pieró. — Látod, hogy beteljesedett, amit kívántam, most egy memtőhajó parancsnoka vagyok. — Emlékszem Pieró, akkor sülyedt el a Nina az „Ördög fogánál” és akkor vesztettem el az édesapá­mat ... még arra is emlékszem, hogy azt kérdeztem tőled, hogy ki memél-e menni az „Ördög fogához“ a viharban és nagyon elcsodálkoztam, mikor azt mond­tad, hogy igen, akkor nem is hittem... azt gondol­tam, hogy csak dicsekedni akarsz ... •— Na, most legalább megmutatom, hogy ki merek menni — nevetett Pieró. — Most már tudom, hogy mersz, de akkor olyan kicsi voltál... Oh, csak késő ne lenne! A Delfin mind­jobban alámerül. — Ne félj! A Vészmadár repül — válaszolta Pieró. Valóban repült. A sziél dobolva verte a vitorlákat. Üvöltve, harsogva kurjongatva, ugatva lökte, rázta őket. Pokoli lármával volt tele a roppant tomboló tér­ség, ahol a szél vágtatott, a hullámok forrtak s a pa­rányi hajó hemperegve haladt előre. A fiú és a leány egymás arcához hajolva beszélgethettek csak, mert a tomboló lármában nem hallhatták volna egyébként egymás hangját. A délutáni kamarai ülésen Landau cionista, a zsidó felekezeti iskolák sérelmei ügyében interpel­lál. Kifogásolja, hogy a kisebbségi tankönyveket nevetséges ki­fogásokkal utasítja vissza az illetékes bizottság. Kéri, hogy a kisebbségi tanulókat is részesitsék tan­díjkedvezményekben. Felemlíti, hogy azokat a zsidó tanulókat, akik egy évet állami iskolában jártak, nem engedik vissza a zsidó iskolákba. Hanes: Vannak nagyszerű zsidó növendékeink az állami iskolákban, ahova a zsidók egészen nyu­godtan járhatnak, mert senki sem tesz különbséget közöttük és a többi növendékek között. Landau: Lehet, hogy igy van, de különösnek tartom a tanszabadság ilyen korlátozását. Az isko­lában nem szabad nacionalizálni. Tiltakoznom kell az ellen is, hogy a gyer­mekek anyanyelvűket a legtöbb esetben idegen nyelvnek látják, ■ mivel azzal az iskolában keveset, vagy semmit sem foglalkoznak. Beszéde végén az államsegély kérdésével fog­lalkozott és kéri annak igazságos szétosztását; Costachescu közoktatásügyi ndraszter válaszolt: A nyelvekre vonatkozó igényeknek azért nem tohel teljes mértékben eleget __ mondja, __ mivel akkor a növendékeket túlsók nyelvvel terhelnék meg. Ö Igen, a Vészmadár repült. A sárga vitorlák dübö­rögve rázkódtak a szél nyomása alatt, mint kazánfa­lak, melyeket a fölhevített gőzbe zárt száz lóerők ret­tenetes nyomása feszeget. Hirtelen egv robbanásszerű szélroliam zuhant reá a hajóra. Ugv csapott reá a tár­gyakra, mintha szilárd, kemény tömeg volna. A fedél­zeten nagyot döngölt az ütés, mintha egy rettenetes pöröllyel sújtottak volna reá. A nagy vitorla, sárga’, vi­zes vászna nagyot dobbant, egyet éleset sikoltott, egy pillanatig remegve vergődött, aztán a szél egyetlen rántással leszakította az árbocról, mint goromba or­vos a kötést a fájó sebről és belevágta a tengerbe. Mindez annyi idő alatt történt, amennyi alatt az emb’er elkiált egy jajt. Bustard apó kipirult, szederjessé vált arccal, ál­lott a siilyedő hajóján s harsogva, ordítozta a taktust a pumpálok mögött. A nyakán kitagadtak az erek, hosszú karja hadonászva vert bele a sós poros levegő­be. A szeme az egyre közeledő hajóra volt meresztve, csak a hangja volt itt s vaktába vágott bele az em­berek közé, mint pattogó korbács a csordába. — Hc-hoy ... holy-hoy ... luizd meg... Hé-hoy... holy-hoy... nyomd meg!... Most Szent Józsefért... Most Szent Jeromosért... Most Szűz Máriáért... a szabadulásért... hé-lioy ... holy-hoy ... Itt van Pieró. Húzd meg!... Nyomd meg!... Hé-hov ... holy-hoy!.. A pumpakarok zörögve rándultak a magasba s nagyokat csattanva iitődtek vissza. A viz szöresögve ömlött ki a száján. Mozgó, eleven élpt lüktetett az élet­telen vaskarokba, áldomásnak indult élet mámorban ujjongó,1 bizakodó lelkek vertek ki vele a remeny in­dulóját. Bustard apó hirtelen elhallgatott, mintha valami rettenetes kéz egyszerre befogta volna a száját és be- lefullasztotta volna a hangot. A pumpa megállóit. Az emberek csodálkozó arccal meredtek reá. Az öreg gaz­da hirtelen lesújtott a kezével a fedélzet leié, mintha valamit rettenetes erővel a földhöz, akarna vágni, az­tán hangos undorral íelkacngott és nagyot köpött a tenger felé. (Folytatjuk.) tiltakozik az ellen, hogy az iskolákban nacionalizál­ni akarnának. Az országban sok zsidó iskola mű­ködik. Fischer foţsef: Mi nem akarunk mást, csak a közoktatás teljes szabadságát. Costachescu ezután rátért az államsegélyre. El­ismeri, hogy az összeg kicsi, de a jelenlegi pénzügyi helyzetben többről nem lehet szó. __ Ez azonban csak a kezdet s reméli, hogy később a segélyt lényegesen fel tudják emelni. Az összeg elosztása szerinte igazságos, mivel az egyes felekezetek által fenntartott iskolák száma szerint történt. Beszédét a következővel fejezi be: _ A kormány igazságos és becsületes politikát folytat a kisebbségekkel szemben. Respektáltuk a törvényt és respektálni fogjuk ezután is. Meg fo­gunk tenni mindent a lehetőség határain belül a líisebbségek kulturális támogatására. Kérem azon­ban a kisebbségeket, hogy Ők is respektálják ezeket a lehetőségeket és ne kérjenek többet, mint ameny- nyit adhatunk. w mi IM iwwwHmm»*w»«4ww4 Costachescu miniszter meg­ígérte, hogs az idősebb taná­rokat és tanitókat mentesíti a további vizsgakén\jszer alól (Kolozsvár, junius 19.) A kisebbségi felekezeti ta­nároknak és tanítóknak a számára hozott egy kedvező hirt Bukarestből a táviíó. Abban a rettenetes helyze­tükben, hogy minden fél évben vizsgára hurcolta őket az Anghelescu törvénye, most az a veszély fenyegette mindazokat, akiket eddig elbuktattak, hogy többé vizs­gára nem állhatnak és elveszítik az állásukat. A fele­kezeti tanárok egy újabb kísérlettel újabb memorandu­mot készítettek, amit Xantus János kolozsvári mariá- numi tanár szövegezett meg. A memorandum elmondja, hogy a régi rezsim alatt szerzett összes diplomákat — amint a békeszerződés is intézkedik — elfogadták, csak a tanárokét és tanítókét nem. Az alkotmányban kimon­dott egyenlőség elvével ellenkezik az, hogy a nem ro­mán tanároktól vizsgát kívánnak, holott román tanárok ugyanolyan régi diplomákkal nemcsak vizsgára nincse­nek kötelezve, hanem vizsgáztatják kollégáikat. Hivat­koznak az emberiességre és arra, mit jelent pénzügyi­leg is, hogy különben munkaképességük teljességében levő tanerőket küldenek nyugdíjba. Kérték, hogy az idősebb kategóriákat bár mentesítsék a további vizsga­kényszer alól. A memorandumot Lucián Sándor dr. képviselő vitte cl csütörtökön Costachescu közoktatásügyi miniszterhez, aki behatóan tárgyalta és fontolóra vette a kérés meg­ható igazságait. Azt a kijelentést tette Lucián képvi­selő előtt, hogy három napon belül rendelkezést ad ki, amelyben mentesiti a vizsga alól azokat, akik negyve­nedik életévüket betöltötték és akik legalább 1914 óta működnek. A miniszteri kijelentés és Ígéret után vár­juk a rendelkezést, a kedvező hímek a következményeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom