Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-19 / 136. szám
2 TIU. vvr. 138. SZÁM. következtében a termelés helyzete megjavuljon. Ezután Serban professzor, a javaslat előadója beszél. Hangoztatta, hogy a törvény a külföldi hasonló intézmények elveinek és szervezetének részletes átta. mulmáranyozása alapján készült és attól a mezőgazda- eági termelés uj utakra való terelődését és a termelés intenzivebbé tételét várja. Az ifjú Bratíami hűségnyilatkozata A délutáni kamarai ülés szenzációja az volt, hogy azon megjelent Bratianu Gheorghe is, aki a liberálisok őt követő csoportja nevében deklarációt olvasott fel. A deklaráció szövege a következő: „Őfelsége, II. Károly király 1930 junius 8-án történt trónralépése alkalmából a liberálispárt tagjai híven a párt ősi monarchikus tradícióihoz, feltétlen hűségűket és odaadásukat fejezik ki a király, mint a nemzeti egység szimbóluma iránt. Kijelentem, hogy a liberálispárt tagjai, megőrizve természetes kapcsolataikat a királlyal, aki mellett ott állottak a dinasztia s a királyság megalakítása óta, kötelességüket híven fogják teljesíteni most (Newyork, junius 17.) Forth-Anikói so, amerikai kikötőváros kikötői negyedében borzalmas robbanás történt, melynek következtében három egymás melletti emeletes lakóház a levegőbe repült. A házakban a szerencsétlenség pillanatában mintegy százhu- szan tartózkodtak. Eddig nyolc halottat és huszonhét életveszélyes sebesültet ástak ki a romok alól. A mentési akció során kimentett huszonöt ember sérülései nem nagyon súlyosak. A romok eltakarítását folytatják. Attól tartanak, hogy a még hiányzó áldozatokat nem fog sikerülni élve kimenteni. A rendőrség nyomozásának adatai szerint az explozió bűnös kezek munkája. Meg vannak győződve, hogy bár a bárom épületben kü- lön-kiilön történtek a robbanások, mind a három merényletet ugyanaz a pokolgépes banr I! ..iiI ts, mint a múltban tették én így ex országgal együtt lelkesedéssel kiáltják: Éljen II. Károly király.” Mihalache miniszter módosításokat Ígér A kamara Geborgte Bratianu deklarációját nagy tapssal fogadta. Napirenden a mezőgazdasági kamarák átszervezéséről szóló törvény szerepelt. Serban előadó folytatta beszédét, amelybon a törvényjavaslat fontosságát bizonyította. Az előadó után Mihalache földmivelésügyi miniszter mondotta el beszédét a javaslatról. Bejelentette, hogy a részleges vita során hajlandó a mezőgazdasági kamarák szervezetében módosításokat eszközölni, amelyek miméi több jogot juttatnak a földművelőknek és a kamarákban való képviseletüket minél reálisabbá ■teszik. A javaslattól a miniszter az úgynevezett nagy gabonaoffenziva megindítását reméli, amelyről az előző kormányok csak beszéltek, de érdekében nem tettek semmit. Kéri a képviselőháztól a javaslat megszavazádita társaság követte el. Erre enged következtetni az a körülmény is, hogy a robbanások egyazon időben zajlottak le. Újabb jelentés szerint a new-jerseyi Perth-Amboise rendőrsége megállapította, hogy a kikötői negyedben történt katasztrofális robbanásokat ekrazitos merénylet idézte elő. A hatás borzalmas. A három többemeletes lakóházból csak a puszta falak maradtak meg. Egy e?Qiíé!8tteÍ kevesebb Hány ember hiszi, hogy sohase gyógyulhat meg s tovább szenved gége- és tüclőhajával. Pedig elég az azonnali megkönnyebbüléshez és gyors gyógyuláshoz a csodálatos Poudre Legras használata, mely ázonnal enyhiti a leghevesebb asztmatikus rohamot, katarust, fulladást és krónikus gégehurutból származó köhögést is. Kapható minden gyógyszertárban és drogueriában. Képviselő: I. Lieuze Bucureşti, Calea Moşilor 137. Károly király révi leszállásának szemtanúit Bukarestbe rendelték (Nagyvárad, junius 17.) Károly király legendás hazatérése még mindig lelkes izgalomban tartja Biharmegye közönségét. A Keleti Újság vasárnapi számában a helyszínen szerzett adatok alapján beszámoltunk a révi kényszerleszállás minden részletéről és megirtuk, hogy Rév község nevét Károlyré- vé-re akarja változtatni. Újabban szó van arról is, hogy esetleg Királyréve, vagy II. Királyréve legyen a község neve. Ezenkívül pedig Biharmegye tanácsa elhatározta, hogy az emlékezetes leszállás helyén emlékoszlopot és kápolnát emeltet. A réviek, akiket érthető büszkeséggel tölt cl, hogy községük határában szállott le Károly király mindenképpen elő akarják mozdítani, községük fejlődését s erre most a véletlen szerencse jó alkalmat kínál. A réviek azt szeretnék, hogy községüket já- rásbirósági és föszolgabirósági székhellyel léptessék elő és vásártartási jogot is kapjanak. Popovici Péter dr. megyei prefektus nyilatkozata szerint az óhajtásoknak, különösen a vásártartási jogot illetően, nincs különös akadálya, úgy, hogy a község fejlődése már is biztosítottnak látszik. A révieket vasárnap reggel azután újabb meglepetés érte. A temesvári tartományi igazgatóság vasárnap reggel telefonon felhívta a megyei pre- fekturai hivatalt és elrendelte, hogy Rév község jegyzője Brindas Gábor, akivel a király a révi mezőn kezet fogott, sürgősen utazzon Temesvárra és vigye magával annak a 12 falusi gazdának névsorát, akik a király repülőgépét a búzatáblából kivontatták. Brindas jegyző hétfőn reggel már jelentkezett is a névsorral Bocu Sever tartományi igazgatónál. Beavatott helyről nyert értesülés szerint Brindas jegyzőnek és a 12 falusi gazdának közelebbről, talán már ezen a héten, Bukarestbe kell utazniok, ahol a király előtt jelennek meg és kitüntetésben fognak részesülni. Jellemző a megye hangulatára, hogy a borsi határnál szolgálatot teljesítő határőrség, vámhivatal és graniesárok a vasárnapi nap folyamán részletes előterjesztést tettek egyenesen Bukarestbe az iránt, hogy Bors határmenti községnek, amely felett a visszatérő király először ért Románia légkörébe, uj nevet adjanak és a község neve ezentúl ne Bors, hanem II. Károly király vám legyen. Bihar- megyo tanácsa junius 27-én tartandó ülésén fog dönteni afölött, hogy mikor tartsák meg a révi emlékoszlop felavató ünnepségét. sat. A vitát a kamara éjjeli ülésén folytatják. Amerika egyik kikötővárosában három tölbfe emeletes feérházaf Ismeretlen banditák pokolgéppel felrobbantottak Orkán a tengeren Regény Irtó: KERTÉSZ JÓZSEF (34) — Megpróbáljuk, megpróbáljuk — üvöltötte Giacomin apó, lihegve, tikácsolva, a torkára ment sós tengervíztől, miután az elsodort csónak nagy távolságban a barricrtől, megkapaszkodott a megmaradt evezők segítségével. Az emberek elkapkodták a vizben bukdácsoló evezőket és kidobták a vizet s csónakból. Az öreg felállt a kormánypadon és megfenyegette az öklével a fehórfejü hullámokat. — Megpróbáljuk — akarta ordítani, de a szél belevágott kitátott szájába s vissza- gyürte a kiáltást, csak valami nyöszörgő, fuldokló, dühÖ3 hang tört ki belőle, mint egy káromkodás. — Előre. Húzd reá! — üvöltötte, miután lényéibe a torkába nyomult szelet. — Ha megdöglünk is, keresztültörünk rajta. Öreg szemében az évezredeken az elemekkel küzdő ember harcos lángja lobbant fej. Te meg tudod tenni, más semki... És nemcsak ő van ott... emberek vannak, ártatlanok... Pieró, édes test verem... könyörülj rajtam!... Te jó vagy... te erős vagy... te nem félsz a vihartól... Mpntsd meg... Mentsd meg...! — könyörgött a leány sirástól el-elesukló hangon s magához szorította a férfi lábát. , Pieró töprengve, szomorú mosollyal az ajkán nézett a távolba egy darabig. Fájdalomra tárt kikébe sötét, kínzó, megalázó gondolatok röpködtek, mint felriasztott madarak fekete, visongó csapata. Mit ér neki az élet? Mit ér vele, ha az a másik <4 is pusztul. Ez a könyörgő, lábát ölelő leány, aki a halálba küldi, hogy a másikat megmenthesse, nem az övé többé. Lehajolt a leányhoz, hogy felemelje a földről. — Kelj fel! — mondta neki csendes, szomorú hangon. Mária felugrott. — Mjegtoszed, Pioró? — kérdezte megragadva a kezét. A fiú fólreforditóttá a fejét és szótlanul bólintott. — Testvérem, testvérem — kiáltotta a leány hálás könmyek között, majd area reáhullott a fiú kezére s őrjöngve csókolgatta. Pieró a másik kezével csendesen, megnyugtatóan simogatta a leány haját. — Legyen meg, Mária,.. Megpróbálom... Legyetek boldogok... vagy odaveszünk mind a ketten — mondta. — Ez volna a legjobb — tette hozzá gondolatban. — Nem vesztek oda, Pieró, én biztosan tudom. Te legyőzöd a vihart és megmented őket — kiáltotta a leány s a szemében rajongó, fanatikus hit sugárzott. — Az Isten mindenható, Márta. Tehet csodákat. Menj szépen haza anyóhoz és imádkozzál érettünk! — mondta Pieró és kezet nyújtott a leány felé búcsúzéra: — Isten veled, kis testvérem! — Én is megyek veled, Pieró — mondotta Mária határozott hangon — Te? — Igen, én. Csak nem gondoltad, hogy egyedül hagylak 1 — Nem, te itt maradsz anyóval; Neked mellette a helyed — kiáltotta Pieró megriadtam — Nem, nem. Veled megyek. Nekem melletted a helyem. Veled akarok lenni. Ha veszélybe küldtelek, én is élni akarom a veszélyt, amelyben te vagy. A fiú hiába kérlelte, hiába igyekezett lebeszélni, megmaradt elhatározásánál és makacsul ismételgette: — Veled megyek, veled megyek. Mária előreszaladt és átvetette magát a hajókorláton. — Gyere, Pieró, gyere! — integetett vissza a fiú felé. Pieró már menni akart utána, de a kicsi, vékonyra száradt asszonya Bustard apó felesége, elkapta a kezét. — Áldjon meg az Isten, fiam! — kiáltotta s zokogva hullott arcával az erős férfikézre. — Ne sírjon, Paola néni, hazahozom Bustard apót — vigasztalta Pieró az öregasszonyt. — Tudom, hogy hazahozod, tudom, hogy megmented őket. Ádjon meg érte a jó Isten, fiam! — mondta még keservesebb sirás között. A szegény meggyötrött leiek, most, hogy már remélhetett, most, hogy bizonyosan bízott, hogy nem kellett már harcolni, akannii, el- ernyedt, belehullott az édes, meleg könnyek fürdőjébe és csaknem boldogan sirt, belekapaszkodva a kézbe, mely a megmentést hozza. Pieró gyöngéd erőszakkal fejtette ie magáról az öi'e.g kezeket és indult Mária után, a hajója felé, de alig tett pár lépést, Giacomin apö állt elébe, csuromvizesen a tengertől. Megfogta a fiú kiét vállát s félrevomta a tömegből. _ Pieró! kiégő r ül téli... Ebbm a* időben nem lehet kimenni... Érted?... Nem lehet — súgta kiabálva a fiú fülébe. Pieiró az öreg vállára tette a kezét s szomorú mosollyal nézett a becsületes öreg szemekbe, melyek a nagyapó jóságos kék szemeire emlékeztették. — Emlékszel, Giacomin apó, mit mondtál a kocsmában? Azt mondtad: akkor intézd el!... Hát most elintézem — válaszolta a fiú csöndes, de határozott hangon. Az öreg halász sokáig nézett a fiú kemény, elszánt arcába, unióit ahogyan azokra szoktunk nézni, akik hosszú útra indulnak s akiket nem remélünk többé viszontlátni, de akiket nincsen módunk visszatartani többé. A két férfi szeme, az öregé és a fitalé, szomorú, meleg, megértő öleléssel búcsúzott el egymástól. • — Isten veled, Pieró! — szólt végül csendes hangán az öreg halász, kezét a fatal felé nyújtva. — Is ton' veled, Giacomin apó! — válaszolta Pieró és megrázta az öreg kezét. Aztán megfordult! és ment a hajója felé. A tömeg, mint valami hullámzó, feketo álló viz, ha utat kap, megbomlott és sodródott vele. Körülvették, ellepték. Kiabáló, hadonászó emberek magyaráztak. Voltak, akik harsogva bizonyítgatták, hogy őrültség ilyen időben kimenni, hogy nem lesz jó vége, hogy vétek az emberek életét kockára dobni azokért, akik már úgyis elvesztek. Mások kérlelték, süigették, hogy menjen, hogy mentse meg őket, tie hallgasson a gyávákra, akik csak azért beszélnek, mert maguk etem mertek segíteni s most tartanak attól, hogy Pieró meg fogja mutatni, hogy igenis, segíthettek volna. Néha egypár ember beletüzesedve a vitába, lemaradt a mozgó tömegből s hadonászva, ordítozva kiabálták bele a meggyőződésüket egymás arcába. Pieró mosolyogva haladt közöttük, mint nagyon okos felnőtt a zsibongó gyermckhnd között. Néha tréfásan válaszolhatott az emberekhez. Minek a sok beszéd, a magyarázgatás? Amit ezek az emberek elmondtak neki, úgyis tudta, testén még rágott a nedves só melyet a vihar rázott beléje. Most jött meg a tengerről, tudta, hogy hová megy, de az ő útja meg volt szabva é-v neki végig kell járni ezt az utat... Minek erről beszélni? (Folytatjuk.)
