Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-16 / 134. szám
Í7 XIII. ÉVF. 134. SZÁM. ä Dáma? t Iria: Szabó Mária Türelmesen várt a megállónál. Valószinüleg a Vígszínházból jött, mert egy arról érkező kocsiról szállott le. A riibájk is ezt vallotta. Sötétkékbársony estélyi köpenye volt. Gazdagon, de nem túlzottan díszítette a nemes kékróka. A köpeny alól kilátszó esipkeruha szabása is sokkal diszlcrétebb volt, mint amilyenekét sokan megliuzgálnak csutakba időben. A cipője, harisnyája finom és elegáns. Hosszú sötétbája laza hullámokban hátrafésülvc, nagy, angol kontybán ült a tál— kóján. Olyan megjelenés volt, hogy jóleső megállapításra kényszeritett: — Dáma. Ilyen megnyugtató tolt a felszállása és elhelyezkedése is. Nem tolakodott és biztos Oépfoeivei mégis odajutott az előre kiszemelt helyre. Üres páholy nem volt. Egymás mellé kerültünk a hosszú pad felső szélén. Egyre nőtt a kellemes érzés, hogy a villamos Sokszor bántó, de mindig legalább is közönséges atmoszférájába most az egyszer betévedt az a megmagyarázhatatlan és alig kifejezhető valami, ami a vérbeli előkelőséget jelenti. Az egyedül felszálló uriasszony viselkedése mintaképe lehetett volna azoknak, akik csak ellesni igyekeznek ezt a magától értetődő nyugalmat. A parfümje is megnyugtató vólt> — nem ugyan a régi udvarházakra emlékeztető levendula, ami reám uccán és nagy társaságban mindig különös hatást tesz. Amilyen áhítattal hajoltam sokszor deriis, régi emlékekkel telt szép otthonokban lvendnláillatot lehelő öreg kezek föld, annyira kellemetlenül ériin-t, ha ez a hervátag és mégis hosszú életű illat túl díszesein öltözött, fiatal, vagy erőltetetten fiatalos nők divatos táncok keretéül szolgáló, mutogatásra készült ruhájából leng felém. Az otthon illata ez és ueeára vinni éppen olyan, mintha I.amseket helyeznénk el köztereken. Az én utitársam ás így gondolkozhatott: de iidéü tiszta illatszere elárulta azt iá, hogy őt is kínozza az a két-háröm most divatos parfüm, amelyet olyan pazarlóan használ ma kicsi leánytól kezdve kifestett öreg nőig minden „modern“ jelzőre pályázó hölgy. — Dáma, — állapítottam meg újra, ahogy finom fejét kicsit félrehajtva, nyugodtan üldögélt mellettem. A kocsi a késő esti óra dacára túlzsúfolt volt. A kalauz sorbajárt a jegyekkel. Már megvettem a magamét, de szomszédom nem vette észre a kérdezőkináló mozdulatot. A kalauz hát elment mellette az aszony ült tovább, befelénéző szemmel, hogy önkénytelenül irigyelni kezdtem azt a szerzőt, akinek a darabja így felgondolkqztatta ezt a kétségtelenül intelligens embert... A kocsi végében harsogó köszönéssel toppant be az ellenőr. Megjelenése a szokásos megélénkülést iinllá- moztatta maga előtt, mintha mindenki erezné a kalauz szorongását, aki ugyan külsőleg magabizó arccal adja át a Számokkal beirt ellenőrző táblát, de kutató szeme mégis aggódva fut át a közönségen: Hátha a lelki- ismeretlenségből, könnyelműségből, vagy, éppen, furcsa gamin ösztönből dorgálást szerez neki valaki? Az ellenőr felé nyúló kezek közül most lassan ellentétes irányba igyekezett a kékrókaprémből kibújó fehér- keztyüs keskenykéz. Szomszédom nem az ellenőr, hanem a kalauz felé nyúlt. Könnyedén megérintette a karját. A hangja is kellemesen illett a megjelenéséhez. És csodálkozva örültem annak is, hogy elmélyüléséből felrázta cgv embertársának esetleges kellemetlensége. — Egy szakaszt kérek. A kalauz letépte, kezelte, átadta a jegyet, — az asszony beletúrt brokát táskájába. Nagy bankók zizzentek — kis sóhajtás szabadult fel bennem. Istenem, 28-ika van... Hányaji vagyunk itt, akinek ennyi pénze van holnaputánig? Talán az egész kocsi utasainak együttvéve sem lenne ennyi... A nagy bankók között nem akadt aprópénz. A kalauz várt. Az ellenőr közeledett. Uj utasok szálltak fél é.s igyekeztek úgy tenni, mintha már régem, itt volnának és kezeltették volna a jegyüket. Ez a pillanat az, mikor minden kalauz megszédül egy kicsit. Ez is feléjük indult. De követte az asszony megnyugtató hangja; — Mindjárt meg lesz az apró... Átnyújtotta a kapott jegyet az ellenőrnek. Még az is megkülönböztetett tisztelettel nézett reá, — a jegyet is alig tépte be. S én arra gondoltam, hogy ime a szavakba nem foglalható előkelőség, ami jóság és korrektség nélkül el sem képzelhető, tnindig hatással van az egyszerűbb lelkekre is. A következő megállónál a szemközti páholyból kiszállt egy ur. A környezetről látszólag megfelejtkező asszony másodszor is meglepett azzal, hogy mégis észrevett mindent maga körül. Nyugodtan átült a páholyba, így még jobban láttáin. Érdekes arca féstetleh volt, szája is ruzstalan, fedetlen hajára rátelepedett egy imbolygó fényfolt. Az ellenőr leszállt, S a felszabadult kalauz most kiitató szemmel járta végig a kocsit, Reám nézett, azután a mellém keíült urra, — szinte bocsánatkérően csóválta a fejét. Az egész elismert H UDSON a legkitűnőbb nyolc- cilinderes kocsija az 1930-as évnek • Ez a kocsi a legnagyobb eleganciával és a legjobb teljesítménnyel bir, alacsonyabb az ára, mint más 8 eilinderes kocsinak- Ez a kocsi a motoroknak egy teljesen Uj típusát képezi, amelyik a Limousine luxusát a sportkocsik teljesítményeivel egyesíti. Egy utazás a Hudson Great 8- ban egy egészen üj szenzáció az ön részére. Figyelje meg kérem a sebességmérőt — 30, 60, 90, 120 km. és alig egy hang és alig egy vibráció. Mindenütt beszélnek érről a legyőzhetetlen, ártérő nyolc-cilin- deres kocsiról, annak elegáns kinézéséről, feltűnő szépségéről -és kiváló kiviteléről. Ne mulassza el e nyolc-cilin- deres kocsit megtekinteni, mielőtt venne egy más kocsit akármilyen más árban. Hudson Great 8 Arak: Sfondart Man 8 Cilinder le! 3GS.080 Town leden 8 Cilinder. . lei MO 000 Sun Sedan 8 blinder . . lei VZ5.000 A HUDSON ELŐNYEI : Nyolc-cilioderes motor —80 PS fejleszt, gyertya-egyenes hajtás — súlyához képest jelentékeny teljesítmény — elegendő hely 5, vagy 7 személy részére, 4 kétoldali lökhárító, elek - trozár, eltörhetetled, egy kézzel kezelhető szélvédő, -. tiz különböző karosszéria, nagy színválasztékkal VEZÉRKÉPVISELET: Soc. NOEL S. A. Bucureşti, Calea Victoriei 105. ;................................................-.................... Ezen coupont küldje még ma be ................................................... | Soc. Noel S. Ă, Bncnreşti, Cal. Yicíoriei 105. Név:.......... .................. Kérem egy példányát a Hudson Super 8. ül. Cím: ................................................... I Essex The Challenger-féle automobil színes pros- 1 pektusoknak nekem megküldeni szíveskedjék. _ Mikor a kocsit végigjárta, udvariasan megszólalt: } — Kérem, hölgyeim, az előbb valaki nem fizetett egy szakaszért. Egymásra néző szemek gyanúsítottak. Szó nem kelt, de igy is erezhető volt a rosszalás. Csak az asszony nézett ki érzéstelenül az ablakon. Emeltebb hangon folytatta az ember: T— Itt ült kérem a hosszupadon... Féketekabát volt rajta... Figyeltem az asszonyt. Sápadt arcán áthullámzott a vér. A szeme megrebbent. De hallgatott. Az Ő kabátja sötétkék... Akárki láthatja... A kalauz fáradt szája lehuzódött mint egy siló gyermeké. Inkább magának panaszolta már: — 16 fillér... Egy fél kiló kenyér ára... Neki bizonyosan jut ezerannyi is... De nekem három gyermekem van... Az asszony kifelé nézett. Pedig a Ferdiuáiid-hid vidékénél érdemesebb lett volna ezt az elcsigázott arcú férfit nézni. Gondolatban bizonyosan lemondott 16 fillér ára kenyérről, hogy a gyermekek ne érezzék meg az ő megcsalatását, de a szemében már fellobbant a gyűlölet is. Tehetetleri düh fogott el. Ez a nő az ellenőrt észrevette. Az üres helyet azonnal elfoglalta. De most nem hallja, nem érzi ennek az embernek a jogos felháborodását! Ha gyermekkoromban nem tanultam volna első szabályul, hogy az árulkodás a legratabb bűnök egyike, az emberi ösztönöm most ujjal mutatott volna a zizegő bankók tulajdonosára, aki hidegvérrel lopott 16 fillért egy szegény embertől. Mjert lopott ! Értéket vett el tőle, mint egy boltitolvaj... Igen, igen, kékróka és bársony, csipkeruha és selyemcipő, hosszuhaj és diszkrét parfüm sem változtat ezen a tényen. Az, akit én dámának hittem, nem jegycsaló, aki a Bszkárt gazdagságával, vagy a Falkusházy nagy jövedelmével védi maga előtt a tettét. Ez közönséges tolvaj, aki talán csak azt nem tudja, hogy ez a tette túllépte az egyszerű lopás határát. Odatévedt a szociálizmiis területére, ahol olyan könnyen válik engesztelhetetlen gyűlöletté a felháborodás... És akkor az ilyesminek nemzedékek nyomorúsága látja kárát! A kalauz mégsem károsodott meg. Ha biinrészcs- séget sem akartam a lelkemre venni, ez volt az egyetlen kötelességem, hogy megadjam neki a más által ellopott pénzt. De bennem összeomlott valami. S mikor az asz- szony finoman, előkelőén, talán kicsit mulatva is leszállt, érezhette, hogy a szemem utána kiált: — Dáma?... Nem! Ezt nem hogy dáma, de a leghitványabb tolvaj sem tette volna... Ilyen hideg vérrel, ilyen fensőségcs nyugalommal az sem tudna lopni egy magánál is szegényebb, keservesen dolgozó embei- lársától! gyorsan egyeztet HIRSCH DAVID Braşov Sir. Porţii (Kapu-utca) 31. Megbi2haíóságál‘ól 'Só év óta előnyösen ismeri. Iparigazolványos kereskedelmi ügynök.
