Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-16 / 134. szám
14 XIII. ÉVP. 184. SZÁM. E £•:'£, N I T E ß '<ö s I T illatszer A LE <5 J O B B K öUN I V I Z A LEGDISZKRÉTEBB ES LEGKCUÍMESEB8 „Kétségbeejtő, ami a vallásos hit körül történik Oroszországban“ Orgona és templomi ájtatosság között tiltakozott Miljukov Genf vallásos parlamentiében az ellen, hogy a szovjet urai hatéves gyermekek leikébe oltsák be az istentagadást — Csak a papság kihalása miatt aggódik, de nem Sél a cári rezsimtől, sem a vörös alvilág öngyilkosság leié hajló főmágusától — Rettentő éhínséget jósol Oroszországban Kerenszki külügyminisztere, aki Párisban emigrációs lapot szerkeszt — A Keleti Újság állandó svájci munkatársától — '(Genf, junius 14.')’ Kell-e Isten az Embernek — kérdi drámai körülmények között és szinte aggodalmasan a forradalmi orosz birodalom sorsának görditöje, egy szelidlelkü, ezüstösfejü. galamb- szivü.öre^ ur, aki egész estén át arról szólott, micsoda engesztelhetetlen harcot folytat a szovjet a vallás ellen, De ajkát mégcsak egy közhely sem hagyta el, még egy vörös színfoltot sem kevert bele előadásába a borzalom palettájáról. Aki az orgona előtt áll. egy feltűnően egészséges öregur, a jelenkor egyik legmarkánsabb történelmi személyisége: Miljukov Nikolajevics Pál. A hires Kerenszky-körmátiy külügyminisztere most nem a dumában szólal fel a világháború utolsó csepp vérig való folytatása mellett, hanem Genf vallásos parlamentjében nyilvánítja ki: mi történt Oroszországban Isten körül a legutóbb lepergett esztendők során? Egy kolosszális orgona titokzatos áj tatosságot áraszt a templomszerü hajlékra, amelyben elegáns frakkok, vakító ingmellek, hazátlan kisemberek, valahogy miniatűrben az egész méltóságteljes és nyugtalan orosz nép figyel: a nemzetek birodalmában egy feszült és titokzatos orosz atmoszféra kelt életre. — Az orosz vallás — mondja Miljukov >— kimondottan ritualisztikus vallás és mély gyökeret eresztett az orosz tömeglélekben. Furcsa „vörös szerzetek“ egy uj egyház szolgálatában Ma lényegileg az a helyzet, hogy az atheista- mozgalom a logika fegyvereivel próbál nagy réseket ütni a megváltozhatatlan dogmákon nyugvó orosz vallás falain. A tömeg azonban hisz ma is a misztikus orthodox tanokban, amely ellen tüzzekvassal folyik a hadjárat. Miljukov plasztikusan rajzolta meg azt a három fázist, amelyen a szovjet vallásellenes hadjárata keresztülment. Miután a marxizmus a történelmi materializmus alaptételén épül föl, a szovjet urai a mindent betöltő isteni erő helyett a gazdasági törvényszerűségek parancsát helyezték előtérbe, mégpedig oly kíméletlenül, hogy egyben az egyház teljes összezuzását is keresztülvigyék. Az éllentállás elemi erővel robbant ki. A szovjet gondolt egyet. , ' — Egyház kell nektek? — majd kaptok egyházat... És azzal megalapították az ujitók egyházát, akiknek papjai körmönfont szovjetágensek voltak, akik úgy tálalták fel a hitet, ahogy az a szovjetnek, a legjobban megfelelt. Persze üresen maradtak a templomok, a furcsa vörös szerzeteket pedig elűzte a nép. Ma pedig nemcsak a vallás nem szabad újból Oroszországban, hanem késhegyig menő küzdelmet is szabad folytatni az egyház ellen. Csakugyan igaz az, hogy a nép egyhangú óhajára szerelik le a harangokat a szovjethatóságok? Csakugyan spontán a városi nép körmenete, amikor kékzubbonyos csikók ömlenek az uccákon egy rekkenö máglya felé. amelyre összehordják és elégetik a szentképeket? Mindez igaz, csakhogy a Nép szava á — szovjet szava! Az orosz nép ma is végtelen áhítatot cipel szivében az emberi ideálok iránt és ha részt vesz a manifesztációkban, csak azért van. mert aki nem igy tesz, fekete listára kerül és legcsekélyebb büntetése az lesz, hogy soha többé nem jut munkaalkalomhoz.  vallásos festésiét: üzlet! Az egyházközségeket különben anyagi haszonra törekvő kereskedelmi vállalatokként tartja nyilván az állam és az egyháztestület tagjai vagyonukkal és életükkel felelősek a kirótt adók pontos kiegyenlítéséért. A vallásellenes harc kíméletlen folytatása az atheisták jól kiépített szervezetére van bízva. Eleinte baj volt ezzel a szervezettel, sehogy sem akart szaporodni Oroszországban az istentagadók száma, miglen legutóbb egyszeribe félmillióra rúgott a vallásellenes organizáció taglétszáma. A hirtelen fölgyarapodás titka az, hogy éretlen 6—14 éves gyermekekkel tömték tele az atheista szervezeteket, úgy hogy a friss orosz generáció lelkében valósággal ott forr már az antagonizmus az isteni hatalommal szemben. Az orosz papság rövidesen ki fog veszni, — jósolja szomorúan a forradalmár — hisz teológiai főiskolák nem léteznek, a jelenlegi orosz lelkészállománynak pedig már csak négy és fél százalékát teszik ki a harmincéven aluli elemek. Miután az iskolákban már csak higiéniai óvintézkedések keretében foglalkoznak a hittel, végeredményben kétségbeejtő, ami a vallásos hit körül tör- ' ténik Oroszországban. Bármily mélyen nyúljanak is le az orthodox vallás gyökerei az orosz népiélekbe, ha ezek a gyökerek nem tudják többé friss életnedvekkel elárasztani a növényt, a szeretet sugáráramaitól is megfosztott légkörben kérlelhetetlenül le kell her- vadniok a hit virágainak. így merül lassankint a múltba az orosz nép vallásos érzülete, bölcs kedélye, Istent, embert. Természetet tisztán visszatükröző végtelen lelke. Gyűlöli Lenini a bolse- vizmnsnak utat csináló forradalmár Ma délelőtt Miljukov Nikolajevics Pál frissen lesiet a lépcsőn a Richemont hotel halijába, barátságosan kezet nyújt és leül egy fotöjbe. Fekete szalonruhában van. aranyszemüveget visel és egész lényével ma is a történelemtanár benyomását kelti, mint a hazátlan forradalmárét, vagy a cári Oroszország összerombolóját. — Egy romániai magyar lap. a Keleti Újság számára szeretnék még egyet-mást kérdezni tegnapi előadása apropójából. A Keleti Újság feszült figyelemmel kiséri az orosz problémát és ezért Miniszter ur megnyilatkozását a legnagyobb köszönettel venném. — Éppen azt akartam mondani. — vág szavamba minden póz nélkül a duma hires vezérszónoka. — hogy egymás között ne használjuk a ci- meket. Újságíró vagyok, éppenugy keresem a kenyerem. mint Ön... Párisban lapot szerkesztek Dernieres Nouvelles cimén. amit a világ összes orosz kolóniáin olvasnak. (Ezt bizonyos elégült- séggel mondta a forradalmi Oroszország ura.) Leninről beszélt. Hirtelen az orosz forradalom kellős közepén találom magam. — Úgy adtam 6t a hatalmat Leninnek •— kezdi. — hogy mégcsak nem is láttam Oroszország hírhedt vörös mindenhatóját. De korábban ismertem már Lenint Londonból és nem akartam vele találkozni. Első és utolsó londoni találkozásunkkor nem éreztem, hogy az orosz história leendő hősével álltam szemközt, amint ma is meggyőződésem, hogy Leninnek túlzott fontosságot tulajdonit a közvélemény, amely fontosság a történelmi itélőszék perspektívájából kellő értékére fog leredukálódni. Mindenesetre óvatos doktriner elme. konstruktiv tehetséggel is rendelkezett, főerőssége azonban abban rejlett, hogy bámulatos könnyedséggel tudott játszani az emberekkel és hogy vissza tudott vonulni, amikor kellett. Látszik Miljukovon, hogy még sokáig engesztelhetetlen marad Leninnel szemben. Most is azt mondja, hogy a ..vörös cárt” a háborútól való iszonyodás hulláma dobta előtérbe. Kis elérzéke- nyülés vegyül a hangjába: — Csak mi tudjuk, akik a cári ,és bolseviki rezsim között kormányoztuk az oroszok birodalmának hajóját, hogy mit vesztett hazánk a világégés következtében. * Frontjainkon egymillió orosz vérzett el. a katonaság semmiképpen sem akart tovább har-> colni. Lenin békét Ígért — azonnali külön békéti A hadseregen a dezorganizáció lett úrrá. ez volţ tehát az: első szerencsés körülmény, ami a vörös cárt a hatalom felé sodorta. A paraszt földre vár gyott és Lenin földet ígért. Mi is át voltunk hatva a földreform szükségességétől, de mindezt alkotmányos parlament és földreform utján akartuk ke* resztülvinni. Lenin földreformja is ugyanolyaii szisztém szerint valósult meg, mint a különbéke; itt az orosz katona összeölelkezett a német kato* nával, a nép fölszabadítása pedig úgy történt, hogy az orosz paraszt elkergette volt földesurát. A gyárak és üzemek kontrollja volt a harmadik komoly vívmány, amit Lenin megígért. — A demokrata kormány a munka védelmével és gyümölcsével szerette volna megajándékozni az orosz népet, de akkor elektromos szikrák hasították végig az orosz levegőt és az éhes tömeg inkább Lenin ígéreteire vetette rá magát. Lenin nem volt korszakalkotó koncepció, különben nem igyekezett volna a tömegekre applikálni az emberi életfejlődés örökké változhatatlaij törvényeit. Azt kérdeztem ezután az orosz forradalom
