Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-15 / 133. szám
TUI. W7F. m. SZÁM. waM I » tátik« irintkawLsr« haaználí. Ez tel « Stirbey eddigi éri ábi befolyása megszűnt. A királyné elfoglalja u 6t megillető méltóságot Mária királyné csütörtökön cete felkereste Elena királynét A találkozás rendkiviŞyţn«]cg barátság.jegyében folyt le. Ezzel a találkozással. Mária királyné ismét felvette Elena királynéval a baráti kapcsolatokat. A közeledést Elisabeta görög ©»királyné készítette elő. Hírek szerint pénteken este a eotroceni királyi kastélyban a királyi család Mária királyné részvételével családi tanácskozásra fog összegyűlni. A király Elena királynéval már vasárnap felvette hivatalosan a kapcsolatokat. Jelenleg a váláa megsemmisítése érdekében folynak az intézkedések és ez a megsemmisítés a közeli napokban megtörténik. A koronázás előreláthatólag az ősz folyamán lesz Gyulafehérváron. A koronázás alkalmával a bukaresti diadalív mellett koronázási emléket állítanak fel. Bethlen György a királyi palotában Bethlen György gróf, a Magyar Párt elnöke, Wilier József d'r. képviselővel, a parlamenti csoport főtitkárával pénteken délelőtt megjelentek a királyi palotában, ahol a Magyar Párt nevében a felfektetett Ívre feljegyezték nevüket. A Magyar Párt elnöke a párt nevében tette tiszteletét. Bratiann elmondja, hogyan maradt ki az eseményekből A Viitorul legutóbbi számában cikk jelent meg, amely azt mondja el, hogyan történt Bratianu "V rotila és Presan tábornok legutóbbi találkozása, az a találkozás, amelyen a tábornok a liberális párt elnökét kérte, vegyen részt a koncentrációs kormányban. Bratianu kijelentette ekkor, hogy a liberális párt álláspontját már leszögezte a párt elnöki tanácsa. A párt nincsen hozzászokva ahhoz, hogy kész helyzet elé állítsák. — Ezt megmondottam Mironescunak is — hangsúlyozta Bratianu Vdntila — amikor nálam járt. Kestlfat ÜN.és Fiai bútoráruház, Cluj, Sfr. Panina fóaria 30 Mironeeeu azt az ellenvetést tett«, hogy a liberális párt maga szakította meg a kapcsolatokat a régenstan áccsal és igy nem in várhatta a tanácskozásokba való beavatását. — Én csak azt mondottam a régenstamácsnak — válaszolt Bratianu, — hogy idejét Dem akarom felesleges intervenciókkal elrabolná, de ha magához hivat, úgy rendelkezésére állok. Sokkal kisebb jelentőségű események miatt koronatanácsot hívtak össze. — Miért nem tettók ezt meg most is? A liberiiia párt a koronatanácson feltétlenül megjelent volna. — Arm pedig az Ön szerepét illeti tábornok ur, — folytatta — ön az utóbbi időkben támogotta a Maniu- korruányt és igy Ön is részes az eseményekben, amelyek bekövetkeztek s tudnia kell, hogyan lehet az ország helyzetén segíteni. A liberális párt ismeri az ország súlyos helyzetét és tradícióihoz híven nem tesz semmit az ország békés fejlődése ellen. Ezeket a Viitorul a Bratianu Vintila bemondása szerint irta meg. Zsilvölg^ népének nyomorára némi enyhülést hozott a király trónfoglalása Hnnyadmegye állandó bizottsága a megye népessége nevében nemzeti s felekezeti különbség nélkül küldte el hódoló táviratát Orkán a tengeren Regény îrtă: KERTÉSZ JUZSEF (31) — Ott van, ott van. Én is látom — kiáltottak fel egymásután húszán is, a látni akarók, a reménykedők s a csüggedt szivekbe beleujjongott az öröm, aztán a szürke köd eltörölte a csalóka képet s az ujjongó szivekre ismét reászállott a csüggedés. Az öreg Giacomin, aki a mentőcsónak parancsnoka volt, fent állt a fekete szikla tetején, magasan, a szorongó embertömeg fölött és onnan kémlelte a vizet. Ősz haját, fehér szakálllát lobogtatta a szél, mint valami békezászlót. Mária közvetlenül mellette állott a szikla egyik alacsonyabb kiugrásán és átölelve a lábát, kapaszkodóit az öregbe. — Látsz valamit? — kérdezte könyörögve. Az öreg nem válaszolt. Merően figyelte a tengert s úgy vélte, hogy a csalóka ködbe valami sötét tömeg formál alakot. Egy szürke foltot látott a végtelen szürkeségben, de nem akart még kiáltani, nem akart hiábavaló reményt dobni az aggódó szivekbe, hogy azután, még fájóbb legyen a csalódás. Bizonyos akart lenni előbb. A szürke folt lassan kimeredt a ködből, nagy sötét árnyék letib belőla Az öreg magasba kapta mind a két karját, hog jobban lássák az emberek s hado- názva ordította: — Jön, jön... Jön az egyik... Most fordul a kikötő felé. A rettenetes, elfojtott izgalom kirobbant az emberek szivéből. A vihar ordításán túl harsogott az ujjongó emberi lárma. Mindenki tódult a sziklához, egymásba kapaszkodva másztak minél magasabbra. — Látom, látom... 4 — Hol?... — Jön. Ott van... — Hajó... biztosan hajó. — Ne lökdössl Ez az én helyem — Most fordul... — Éljen... hurráh! — hallatszottak ki a mindent betöltő ujjongásból a szakadozott kiáltások. Mindenki látta már a távoli hajót, mely kiszakadt a ködből és •cin.* Makó* öltve közelgett a kikötő felé. Mária arcán (Déva, junius 13.) Hunyadmegye állandó bizottsága dr. Oncu Jacob prefektus'részvételével és dr. Atirescu Jeronim megyefőnök elnökletével június 10-én Károly király visszatérte alkalmából disz ülést tartott. A tagok teljes számban megjelentek az ülésen, amelyen dr. Oncu Jacob prefektus bejelentette Károly herceg visszaérkeztét és királlyá való kikiáltását.. A hizottság táviratot szövegezett, amelyet elküldték s az uj királyt üdvözölték trón- ralépése alkalmából. A táviratot úgy szövegezték meg, hogy a megye népessége küldi hódoló üdvözletét nemzeti és felekezeti különbség nélkül. Károly király visszatérte a Zsilvölgyében jó hatást váltott ki, amennyiben a liberális társulatoknál azonnal megnövokedett a munkaalkalom. Petro- zsényban ugyanis Károly király trónralépése után a három napos munkahetet, azonnal négy napossá változtatták át s ezt azzal indokolták, hogy a CFR most már több szenet fog átvenni. Lupényban is észrevehetőig Károly király trónralépése okozott nagy változást. Eddig a munkaadók a munkásoknak akkordba adták ki a munkát, amely munkánál a szerszámokat és minden felszerelést is a munkás kellett adjon. Ez a munkásságnak nagy sérelme volt, de nem tehetett egyebet, mert örvendett, ha igy is dolgozni hagyták, jóllenem látszott sem öröm, sem fájdalom, csak rettenetes izgalom voraogiott át rajta. Az egyik jön, látta ő is. Valaki megmenekült, aki kedves neki, d'ei valaki még kint van, valakinek az élete még veszélyben forog. Az emberek találgatták, melyik lehet a két hajó közül. A köd még mindig vékony fáltyolt húzott a színekre. Bustard apó hajójának fehér vitorlái voltak. A Vészmadár vitorlái sárgára voltak itatva. — Bustard apó, Bustard apó — ordította el magát egy fiatal suhanó. Egy csomó emberi szívbe az öröm hasított bele, egy másik osomóba a kétségbeesés. — Éljen, éljen, a Delfin — kiáltották azok, akik vártaik valakit, aki a Delfinnel ment el és szomorúan, lecsüg- gesztett fejjel hallgatva álltak, akiknek a Vészmadár vitte el valakijüket. A hajó a fergeteges hátsó széllel,, mely még mindig a tenger felől fújt, gyorsan közeledett, ámbár vitorlái harmadára voltak kurtitva. — Sárga vitorla... sárga vitorla... — üvöltötte cl magát a szikla tetején Giacomin apó. — Sárga vitorla... Vészmadár... Pició... Pieró... Hurráh Vészmadár... Éljen Pieró — ordítoztak az emberek magukon kívül. Tisztán látszott már a kimeredt sárga vászon, amint megdülve, csaknem a vizet súrolva hasította a ködöt. Semmi kétség: a Vészmadár, a Vészmadár. Az emberek otthagyták a sziklákat s í'ojcveszet- ten az örömtől, hadonászva, ujjongva, orditva rohantak a kikötőhely felé. — Éljen Pieró. Éljen a Vészmadár — kiabálták magukon kivül. A parti sziklákról elszálltak az emberek, mint lövés zajára a fekete madársereg. Néhány sziventalált, megdöbhent arcú, szavafagyott csöndes ember maradt ott, mint megsebzett lehullott madarak. Mária ott állt közöttük. Ő volt az első, aki a közelgő hajóban felismerte a Vészmadarat. Hisz annyiszor várta, annyiszor látta. Neki nem kellett látnia a sárga vitorlát, megszeretett formái a karcsú hajónak, az árbocok alakja, a vitorlák vonalai úgy éltek a szivében, mint egy drága, drága rokon arca, melyet ezernyi arc közül meg tud ismerni az első pillanatra. Mikor a jólismert formákat kibontakozni látta a ködből, szivébe belerobbant az öröm és valami büszke, boldog, moleg érzés. —■ Tudtam, hogy meg fog jönni. Az én Pierómat nem győzheti le a vihar — suttogta magába. Aztán a feje a mellére hanyatlott. A másikra gondolt... — Istenem, Istenem! Nem látsz semmit Giacomin? I hét nagyon sokszor csak a legminimálisabbat kereste igy meg, __ annál is inkább, mert hetenként csak négy munkanapon engedték meg még igy is a munkát. Junius 6-ától ezt a rendszert eltörölték, visszaállították a rendes munkáltató rendszert, amely szerint a szerszámokat a munkaadó köteles adni. A társulat enyhítő intézkedései a nagyon rossz helyzeten némileg könnyített, bár a súlyos munkásnyomort nem oldotta fel ezzel. Az események összefüggését úgy lehet megérteni, hogy a liberálisok a minél nagyobb nyomort fokozták, mert a termelés lehetetlenségeit akarták az üzemredukálással dokumentálni. Nekik politikai céljuk is volt, a vállalatokkal is taktikáztak, viszont a vasút szénrendeléseit a kormány is csökkentette. A liberálisok politikai erőfeszítései ezúttal feleslegessé, céltalanná váltak és a munkásság bőrére, életére tervezett taktika is megbukott. Itt említjük meg, hogy Pusztakalán hunyad- megyei vasgyártelep lakásai diszfelvonulással ünnepelték meg a trónfoglalást. Gyülekezés volt a Woll- mann-féle kerthelyiségben, ahol Cismasiu jegyző mondott beszédet, a munkás dalkar Keller karnagy vezetésével énekelt. A menet a íőutra vonult s hozzácsatlakozott még Pusztakalán és Strei községek is. A vasgyári kerthelyisógben az iskolásgyermekek énekeltek, Jula tanitó és Képi Mátyás vasgyári munkás vettek részt. — vinnyogott szűkülő, sirassa! szakadt hangon egy ki* fekete öregasszony két madárkezével a sziklába. Busr tárd apó felesége volt. Fekelte ruháját rázta a ezél s vánnyadt öreg teste reszketett. — Semmi — válaszolta az öreg, még mindig a szikla csúcsán állva. — Jézusom! Szüzmáriám! Elvesztek, bizonyosan elvesztek — siránkozott az öreg asszony. — ördögöt. Mjt sirsz oifct? Ha a másik bejött, nekik is be kell jönníök nemsokára. Ettől az átkozott ködtől nem lehet semmit sem látni. Már bizonyosan közel járnak — ordította Giacomin. A szél harsogva rohant felettük. A tenger mennydörögve verte a sziklák lábait. Ordítani kellett hogy meghallhassák a szót az emberek. Néha a szól tgy-egy pillanatra magállott, hogy lélegzetet véve ujult erővel törjön ki. Ilyenkor a hirtelen, beállott csendben szinte félelmes komikusán rikoltottak fel a lármához szokott emberi hangok. — Bustard apó az oka mindennek. Mit ér a pénz, ha odavész vele együtt? Azért kellett a halálba cipelni az én uramat is? — sikitolib az egyik asszony. — A festő az oka. Mindenki akar pénzt keresni. Az ő leikén szárad — felelte egy öreg ember, akinek a fia a Delfinen szolgált. Mária nem hallotta, hogy mit beszélnek körülötte az emberek, ügy állt ott, mintha magára hagyta volna a lélek. Csak a szeme élt. Távolbamaradt tekintettel figyelte a tengert. Valamit látott. A fehér-fejű hullámrajok, melyek úgy látszottak, mintha köd köpte volna reá magából a türelmes partra, egyre mélyebbről jövőknek tűntek fel. A szél szürke levegőben, hosszú, lobogd fehér foszlányokat rángatva rohant tovább. A köd felszállóban volt. A szél verte, tépte, összeterelte és hajtotta maga előtt. A ködből tépett fehér fátylak, óriási sebességgel húztak valamerre s a szürke fal egyre át- látszóbbá válva, mind messzebb húzódott a parttól és| fedetlenül hagyta a támadó hullámok hófehér fejét. — Giacomin apó! — Tisztul a köd. Nem látsz még semmit? — kérdezte Mária. Az öreg a szeméhez illesztette a hosszú távcsövet s körülnézett vele az egyre táguló láthatáron. Hosszasan vizsgálódott vele, aztán lemondóiag eresztett« 14 ismét.
