Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-13 / 131. szám

2 Till. 1ÍYF. 131. SZÁM flEGIMAHOTEL Vámmentes zóna. A strandfürdők közelében 150 szoba folyóvízzel, vagy fürdőszobával. — Teljes pensió 45 Urától 55 líráig. — Ugyanazon veze­tés alatt, mint PALACEHOTEL. E Kunz. RMy Mraly fogadta a üíöldi ujságipókat „Elsősorban saját elhatározásomnak volt döntő szerepe visszatérésemben“ Nyilatkozott Magyarországról és a kisebbségekről is & legteljesebb mértékben helyesli magatartását. Ar- getoianu különben megjelent a királyi palotában is cs az ott felfektetett regiszterbe beirta a nevét. Tömörülnek a liberálisok az ifjú Bratianu körül Tegnap este 10 órakor kihallgatáson fogadta a király Gheorghe Bratianut. Másfél óra hosszat, fél 12-ig tartott a kihallgatás, amiről nem közöltek sem­mit a nyilvánosság számára. Ma Jor gát kereste fel Gheorghe Bratianu, akivel hosszas tárgyalásokat folytatott. Jorga a beszélgetés alatt kötelességének tartotta kijelenteni, hogy a nemzetgyűlés napján tartott pai'lamenti be­szédében nem akarta sérteni a Bratianu apjának emlékét, Bratianu Jonelt ő nagy románnak tar­totta. Gheorghe Bratianut különben nagyon sok libe­rálispárti vezető ember kereste fel s különösen so­kan jelentek meg nála vidéki, a pártszervezetek ve- | zetői közül. így járt nála Banu volt miniszter, Valjean bukaresti pártelnök, Istrate Nitescu, a libe­rálisok hires parlamenti szónoka és Zigre Miklós volt biharmegyei prefektus. Zigre közölte Bratianu- val, hogy nemcsak ö, hanem az egész biharmegyei párttagozat mindenbem helyesli magatartását és támogatni fogják és biztosítják a mellette való kitartásról. Háromfelé szakadt a váradi liberális párt (Nagyvárad, junius 11.) A biharmegyei libe­rális pártra is nagy hatással voltak az utóbbi na­pok eseményei és a párt nem is két, hanem három részbe szakadt. Az egyik csoport vezetője Zigre Miklós dr. nagyváradi ügyvéd, volt kisebbségi ál­lamtitkár, aki nyíltan szembehelyezkedett Bratianu Vintilával, kilépett a pártból, sőt tegnap már ki­hallgatáson is jelent meg Károly királynál. Nagy­váradon úgy tudják, hogy Zigrét a párt többsége fogja követni ezen az utón. A másik frakció, amely­nek Negulescu ezredes a vezetője, tántoríthatatlan hive Bratianu Vintilának, a harmadik pedig, amely­nek Spatár gyógyszerész és Bancilla Joan áll az élén, Bratianu György felé orientálódik. Érdekes dilemma elé került N egulescu ezredes, akinek mint a biharmegyei cserkészek főparancsnokának a na­pokban kell az esküt letennie Károly királynak. A biharmegyei liberálisok egyébként még nem tárgyalták meg nyílt ülésen ezeket a problémákat, de azt hiszik, hogy a végrehajtóbizottság ülésén_ a pártbomlás jelei teljes mértékben meg fognak nyil­vánulni. Sauerwein Károly királynál A párisi Le Matin munkatársa, Sauerwein, kihall­gatásra jelentkezett Károly királynál. A király fogadta és intervjut adott a francia lap számára. Köszönetét fe­jezte ki a francia népnek azért a rokonszenvért, amely megnyilvánult iránta száműzetésének ideje alatt. — 1Sajnálom — mondotta a király az újságírónak, — hogy nem látta azt az örömet, ami megnyilatkozott az országban megérkezésemnek hírére. A nemzetgyűlésen alig tudtam elmondani beszédemet, mindegyre félbesza­kított a taps és az őszinte éljenzés. Meleg szavakkal emlékezett meg a király Miklós hercegről, a hű testvérről, aki a súlyos helyzetben fér­fiasán és szeretetteljesen viselkedett. Elmondotta to­vábbá, hogy olyan kormányt kivan, amely rendbehozza az or­szágot. A kormányzás főfeladatának tartja, hogy az ország ter­mészeti kincseit megfelelően értékesítse. Franciaország­ban alkalma volt sok pénzügyi és általában közgazda- sági vezető emberrel érintkezni és tárgyalni, ez alapon minden reménye meg van ahhoz, hogy sikerülni fog az ország újjáépítése. A király kijelentette az újságírónak, hogy Doumer- gue francia köztársasági elnöknek trónralépése után táviratot küldött nemcsak azért, hogy uralomrajutását vele közölje, hanem hogy egyúttal megköszönje Fran­ciaország vendégbarátságát, amelyben hosszú külföldi tartózkodása alatt részesült. Károly király hangoztatta, hogy Románia külpolitikai irányzata régi marad. A ki­rály főtörekvése, a hadsereg erősítése mellett, az ország gazdasági talpraállitása. Annak a reményének adott ki­fejezést, hogy uralma hozzá fog járulni a külföld bizal­mának felkeltéséhez és Románia újra elfoglalhatja az európai államok sorában az őt megillető helyet. Üdvözlések érkeztek a királyhoz II. Károly király ma üdvözlő táviratot kapott Bel- grádból, a táviratban Sándor, jugoszláv király üdvözli honfoglalása alkalmából és sok szerencsét kíván. Ileana román királyi hercegnő Kairóhól üdvözlő táviratot intézett Károly királyhoz Bukarestbe. (Bukarest, junius 11.) Károly király ma dél- ! után 6 órakor fogadta a külföldi sajtó képviselőit a királyi palota könyvtár termében. A király tá­bornoki egyenruhában jelent meg a kihallgatáson, mosolyogva, feltűnően jókedvűen üdvözölte az újságírókat,. Azzal kezdte, hogy tisztában van a sajtó nagyjelentőségével és tudja, mit jelent a jól­informált sajtó. Az újságírók ezután megfogalmazták kérdé­seiket, amelyekre a király kimerítően válaszolt. Arra a kérdésre, hogy kinek köszönheti haza­térését, a következőket mondotta: — A legnagyobb segítséget Miklós hercegtől kaptam. Elsősorban azonban a magam elhatáro­zásának volt döntő szerepe visszatérésemben. A király ezután igy folytatta: — A külföldi tökét szívesen üdvözlöm Romá­niában, az ország gazdasági helyzetének megjavítása szempontjából, nagy szerep vár a külföldi tökére és elhelyezkedését minden erőmből elősegítem. — Ami az egyes államokkal való érintkezést illeti, kijelentette, hogy a legmelegebb érzelmekkel viseltetik Franciaországgal és az Egyesült Államok­kal szemben. A külföldi újságírók soraiban magyarországiak is voltak, akik Magyarországgal szemben való állás­pontjáról kérdezték meg. Károly király azt válaszolta erre, hogy a szom­szédos államokkal való barátságos kapcsolatok meg­teremtése egyik fő törekvése lesz. _Ami,__mondotta__Magyarországot ületi, meggyőződésem az, hogy a két állam között sok olyan megoldásra váró pont lehet, amelyek az együttműködés megteremtését kívánatossá teszik. Elsősorban az agrárkérdés az az alap, amely az együttműködés feltételeit megteremti. Szóba került a kisebbségi kérdés is. — A kisebbségek iránt mindig szimpá- tiával viseltettem. Ügy hiszem, ezt a kisebb­ségek is tudják. Természetes, hogy álláspon­tomat nem változtatom meg a királyi székben sem. Károly király ezután barátságosan elkö­szönt az ujságiróktól, akiknek sorában a Ke­leti Újság bukaresti szerkesztője is megjelent. Mária királyné nyilatkozik a királyról (München, junius 11.) Mária királyné, aki meglátogatta Oberamergaubban a pasz- sziójátékokat, tegnap délelőtt 11 órakor érkezett Münchenbe. Az állomáson Casca román követ és Auer konzul fogadták. A királyné az Orient-expresszel azonnal tovább is utazott Bukarest felé. A Nord Amerika ^Newspaper Alliance intervjut közöl Mária királynétól, aki a lap tudósitójának kijelentette, hogy nagyon szereti fiát, Károlyt és rég el vannak feledve azok az ellentétek, amelyek a királyi családban felmerültek. — Károly érdekes ember — mondotta a királyné — és mindent el fog követni, ami csak embertől kitelik, népe érdekében. A leghatározottabban kijelentette egyébként a királyné, hogy semmit sem tudott fia terveiről és váratlanul érték az események. Arra a kérdésre, hogy lehetségesnek tartja-e a kibékülést a király és neje között, a királyné azt a választ adta, hogy erről nem nyilat- kozhatik, mielőtt haza nem érkezett. Mária román királyné ma délelőtt 11 óra 10 perc-kor az Orient-expresszen elutazott Münchenből Buka­restbe. A királyné holnap este érkezik Bukarestbe. Orkán a tengeren Regény Irta: KERTÉSZ JuZSEF (29) *— Gyerünk! Gyerünk! Silia többé nem akarok ten­gert látni se képen, sem természetben, csak már egyszer szárazon legyünk. Fordítsd meg nzt a kormányt az Istenért — kiáltotta sürgető könyörgéssel. — Te vagy a gazda. Te bérelted ki a hajót... Én azt csinálom, amit te mondasz... Haza akarsz menni?... Jó. Menjünk haza! Ne mond, hogy nem voltál ura pénze­dért... A Pelfiu igaz, hogy most kezdené magát jól érezni... de hát te vagy a gazda — kiabált az öreg ravasz bőbeszédűséggel. Nagyszerű kedvében volt a vén, furfan­gos halász. Minden úgy sikerült, amint magában kiter­vezte. Az öt darab dagadó százas a vitorlavászon-zacskóba rakva, a kabátja belsőzsebében, a szive fölött jó, kellemes meleget árasztott, mint valami puha asszonyi kéz a rég elmúlt fiatal években. De nemcsak az öt darab százas derítette jó kedvre az öreget. Jó, természetes humor la­kott benne s a helyzet komikuma kacagással csiklan­dozta meg öreg szivét. Tölcsért formálva két kezéből, ordította bele a vezényszót a harsogó szélbe: •— Helyre emberek! Készen a vitorláknál! Megyünk haza! Harsogó, kacagó, hurrán volt reá a válasz. Az ázott emberek a vitorlakötelekhez csúsztak. Két ember az orr- viioiiák köteleit bontotta- A többiek a nagy vitorla csigá­somnál állottaü, készen a középre huzni, ha a vezényszó felharsan. Bustard apó lassan forgatta a kormányt, a hajó nekifordult a szélnek. — ordít ott a az öreg. — Elengedi az orrvitorlát! Húzd be a derékvitor- !át! — erciitoţt aaz öreg. A hajó orrán elengedték a matrózok az orrvitorla tartóköteleit. A meglazult vásznakat megragadta a szái és dühösen rázta, lobogtatta. A vitorlák végein a súlyos vaskarikák ide-oda vágtak s a kifeszitett vaskötél gyüürüi csilingelve verődtek össze. A hajó orra lassan átfordult a szélen s a középrehuzott derékvitorla nagyokat dob­banva vergődött a szél ágyában. — 'Váltsd át! — ordította az öreg. A két matróz átcscrélte az orrvitorla pányváját és meghúzta. A szél most lecsapott, mint egy hideg ököl. A vászon egyet dobbant. A vitorla még ki nem feszített kötele hirtelen kirándult, feszesre pattant és kettésza­kadt, mint valami pamutszáll. A kicsapódott vitorlát elkapta a szél, néhányat rántott rajta, aztán lehasitotta a drótkötélről és vitte magával... A hajó orra vissza­csapódon. — Átkozott népség. Mi Van azzal az orrvitorlával? — ordította Bustard apó a kormánynál. Látta, hogy vége, hogy belevágta a szél a tengerbe, de kitört belőle az orditás, mint valami rettenetes káromkodás, mint valami mérges fekély. A hajó orra visszacsapódon s a Delfin erős Ívben fordult oldalt a szélnek. A középre lmzott derékvitorlába hirtelen belevágott az oldalról jövő vihar. Az öreg, ned­ves szászon olyant dobbant, mintha egy óriási dobra vágott volna egy roppant ököl s a következő pillanatban hosszában ketté^epedt s a repedésen, sivitva préselte át magát a rohanó szél. Mindez egy szempillantás alatt történt. — Bezárni, bezárni! — orditoltta Bustar apó. Az emberei megrohanták a keresztkötelet. Orditva, lökdösődve kapkodták ki egymás kezéből, mindenki hozzá akart jutni. Egy hullám keresztül vágott a hajón és a földre sújtotta a dolgozó embereket, mig azok íul- 4dókáivá, tikácsolva kapaszkodtak, a szélfeszült a meg­nyílt vászonba, feszitette, tágította, foszlányokat sza­kított le. róla, pagy, széles darahokat tépett le helőle és ragadta magával, keresztül a tergerporos levegőn és beleszórta a háborgó hullámtarajok közé. Mire az embe­rek íeltápászkodtak, az árbocon nem maradt más, csak egy rojtot»', lobogó rongykeret.

Next

/
Oldalképek
Tartalom