Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-10 / 104. szám

XIII. ÉYF. 104. SZÁM. 7 Kéttmőfz a világf}áöomöan Két nagyhercegnő, hercegnői! és grófnők a Ssaáwiselő államok főidaiaifi pcsartj*« — Milyen moiivumth vehették a nőket a kémkedésre j— „üademoíselíe dccteur“ S8émeíos*sság 8es§no- gyofoh fcémnője — Sfegyan szerezte meg Anna üüsrae Lesser a bevehetetlennek tartott belya erödíök titkát — Kémszerve- zeli kSzpotut a berlini Báliow*Strassen k Keleti Újság eredeti cikksoragaíának első közleménye (Párizsi munkatársunktól.) A kémnők Ahogy a képzelet síkján megjelennek: észbon­tó szépségek, démonok, mert mindent alárendelnek egy rejtett érzelmeket legázoló akaratnak, okosak, mert mesterien értenek hét lakattal elzárt titkok felfeszitéséhez, amellett vakmerőek, elszántak, pil­lanatról pillanatra az életükkel játszanak. Úgyis van. Kére nőnek lenni nem közönséges dolog, leg­feljebb arról lehet szó, hogy tetteik motivuma nem egyszer önző és aljas. Mert annak, amiért egy nő a spionkodás sze­repére vállalkozik, a legkülönbözőbb motívumai le­hetnek. Lehet patriotizmus. Bosszú. Hisztérkius ka­landvágy. Sport. A legridegebb kereseti forrás. A világháború idején, különböző államok szol­gálatában ezernél több kémnő működött, közöttük a legelőkelőbb társadalmi kategóriák dámái. Ter­mészetesen ez a szám a valóságban sokkal nagyobb, hiszen a spionok inkognitóban maradtak a világhá­ború után is és tevékenységüket egyik állam sem 'igyekszik nyilvánosságra hozni. Az amerikai Tomp­son statisztikai adatai szerint két nagyhereegnő, 14 hercegnő és márkiné, 47 grófnő foglalkozott; kémszolgálattal. Ugyancsak e forrás szerint kezdve Szófia exgörög királynétól, végezve az aljas Dávid Londway kis­asszonyig, aki 100 dollárért saját testvérét szol­gáltatta ki a németeknek, a kémnők legváltozato­sabb flórájával találkozunk. Mint mondainok je­lennek meg nagyvárosok legfényesebb estélyein, mint színésznők tartják e foglalkozásukat védő paizs gyanánt igazi foglalkozásuk elé, mint vörös- keresztes ápolónők, az ellenségek haldokló ajkairól lesik le a hadi titkokat, vagy még vakmerőbben, pa­rasztruhába öltözve átlopózkodnak a másik frontra, sőt akadt a kémnők társaságában egy olyan valaki is, aki minit pilóta szállott le az ellenség uniformi­sába öltözködve az ellenséges front mögé. Nem volt állam, amelynek ne lettek volna meg a kémnői. Amerikában nem szívesen foglalkoztatott nőt a hírszerző osztály, de mégis a legnagyobb szol­gálatokat az amerikai kémszolgálatnak egy nő tet­te. Az angolok, franciák, németek néhány kémnő­jükre oly büszkék, mint a legnagyobb nemzeti hő­seikre. • A kémnőkről szóló riportsorozatunkat a legvak­merőbb német kémnő izgalmas élettörténetével kezdjük meg. 1912 év egyik őszi napján egy 16 éves svájci diáklány érkezik meg a francia Wogézek egyik kies helyére. Csinos, barátságos gyermek, a haját copfban viseli. Fotografáló géppel járja be a vidéket és elcseveg vadőrökkel, parasztokkal. Egy faluba vetődik a kis svájci nő, ahol éppen manő­verezik a divízió. Természetes, hogy az egész tisz­tikar örömmel kurizál ennek az eszes, de mégis naivnak látszó mezei vadvirágnak. A kisleány olt botorkál a gyakorlatok körül és egy kapitányt, aki különösképpen tette a szépet neki, arra kért meg, hogy mutasson neki egy igazi ágyút. A gyerekes kíváncsiságot természetesen ki­elégítette a kapitány és estérőLestére meg- • mutatta neki az ágyuk állását és az erődí­tési müveket. Közben fotografáló masinája sem maradt tétlen. Jön a fájdalmas búcsú, a kis svájci nő fölül a vo­natra, hogy visszarobogjon szüleihez, amint azt el­mondotta az őt kikisérő francia tiszteknek, — ehe­lyett azonban Berlinbe utazik, fölkeresi Mathesius kereskedő urat, a Bülowstrassen, akinek kirakatában autók és gépkocsialtcat- részek állanak, de bent a pult mögött ez a sovány kis öreg ur a német kémszolgálat­nak organizálásával foglalkozik. Mathesius ur ráhajlik a fényképfclvérelek fölé és araikor a leány befejezi közlését, meglepve kiállt föl: A franciák tehát beleássák ágyúikat n földbe és nem hagyják szabadon! Ez a legfontosabb hír, amit mi évek óta meg tudtunk szerezni. A kémnő elindul A fiatal leány nem 16 éves volt, legfeljebb annak látszott. Svájci útlevele meg volt hamisítva. Már betöltötte a 24 életévet. Alig egy év múlva ez a kisasszony mér menyasszony* Wynonsky elegáns német huszárkapitánynak, akinek azonban nem volt kauciója abhoz, hogy a leányt elvegye feleségül. Már pedig el akarta venni, mert közbe a hölgynek gyermeke is született. A szülők kidobták a kis­lányt az uecára. Wynonsky és illegitim menyasszo­nya a nagyevzérkar egyik alezredesétől kértek ta­nácsot. Ez azt ajánlotta neki, hogy Wynonsky "lép­jen be a német titkos kémszolgálatba. Mathesius ur annyira meg volt elégedve a kapitánnyal, hogy rö­videsen kiküldte a Maas vidékre tanulmányozni »z ottani „természeti szépségeket.” A hölgy, a nevét is megmondhatjuk, Anna Marie Lesser nagy segít­ségére volt a munkánál. Mondhatni, ő volt a mester, Wynonsky a tanítvány. Boldogan megrakodva „bo­tanikai” zsákmányukkal indultak haza, de pár órá­nyira a német határtól megrettenve fedezték fel, hogy figyelik őket. Beugranak a vonatról, gyalog mennek az állomásra és szekéren szöknek át a hatá­ron. Megérkeznek Kölnbe, ott azonban Wynonsky gennyes vakbélgyulladásban hirtelen meghal. Anna Marie kétségbeesésében öngyilkosságot akar elkö­vetni Mathesius azonban megnyugtatja, uj hivatást plántál a nő leikébe. A halót: mellényének bélésé­ből kiszedték azokat a rendkívüli fontos iraiokat, amelyek lie.dititkokat tartalmaztak Mathesius kí­vánságéra Lessel kisasszony folytatja azt a mun­kát, amelyet szerenscétlen vőlegénye kén vielen volt abbahagyni. Ettől a pillanattól kezdve indult el Anna Marie Lesser kémnői karrierje, amellyel ki­érdemelte magának Németország legnagyobb kém­női címét. Erődrajsok a levakar! festmények mögött 1914 tavaszán a Hotel Anglais-ban Brüsszelben egy csinos párizsi nő száll meg. A belga tisztek pezsgővel ünnepelnek és araikor a fiatal Austin René hadnagy végigmegy a ballon, a francia nő kiejt egy borospoharat és az eltört üveg megsebzi 1914 májusában vagyunk, a világháború köz­vetlen kitörése előtt. Anna Marie ez év májusában Angliában van, onnan Olaszországba utazik, Capri szigetén pihen és Mathesiustól már májusban azt az értesítést kapja, hogy azonnal utazzon Párizsba, mert hajszálon függ a béke kérdése. Franciaországban a szép hölgy, már mint hivatásos betegápolónő utazott, útlevele belga névre szólott. Szabályosan jelentkezett a párizsi német kémszol­gálat irodában, megkapta utasítását: menjen Brüsz- szdbe. De már akkor a háború szelei fújtak. Vona­tot nem lehetett kapni. Anna Marie Lesser egyene­sen a párizsi francia helyőrség transzport parancs­nokságára ment és ott kért segítséget, hogy Brüsz- szelbe juthasson az övéihez. Egy francia vezérkari kapitány, aki szintén Brüsszelbe készült, szívesen engedte át neki autóját. Brüsszelben megtudja, hogy Anglia hat gyaloghadosztályt és nyolc lovasdandárt szálit a partra. Megtudja, hogy hol van a iüttichi erődítmények Achiies sarka. Augusztus negyedikén juttatja el az erődít­ményre vonatkozólag újabb adatait és augusztus hatodikén Emich német tábornok megkapja a parancsot Lüttich elfoglalá­sára, amelyet még az nap rohammal he is vettek a németek. A veránní oiüenziva idejében 1916-ban kezdődik meg a verduni nagy offen- ziva. A franciaországi német kémhivatal és a ber­lini központ között megszakad a kapcsolat. Anna ií. Lessernek, akit Franciaországban Mile doctcur- ként ismertek és már tudták róla, hogy nyilván­való kémnő, Németország összes kémei között a legügyesebb, uj feladat betöltésére vállalkozik. Anna Marie, aki már annyi veszélyt élt át életé­ben, természetesen nem semleges területen kémke­dik biztonságban, hanem bent Franciaországban, az oroszlánbarlang kellős közepén. Elfogatásira a francia titkos rendőrség egy félmillió frank prémiumot tűz ki. Egész ország rendőrsége lázasan nyomoz utána, a hires Intelligente Service Londonból a legraffiuál­az ujját. A tiszt segítségére siet és megtudja, hogy a*fiatal hölgy egy francia tisztnek az árvája és azért tartózkodik Brüsszelben, hogy a flamand mesterek képeiről kópiákat csináljon. Képeket is mutat, de könnyű félrevezetni a tisztet, mert sej­telme sincs a képzőművészetről. Mit tudja ő pláne azt, hogy ha a vastag olajfestéket levakarja a kép­ről, akkor számokat, szeszélyes krix-kraxokat talál. E képek aztán elérkeznek Németországba, a „fran­cia” hölgy legmegbízhatóbb „kritikusához” Mathesius úrhoz, a Bülowstrassera. Egy drámai szökés lörtésasíe Egy nyolcnapos szabadságon a francia hadnagy ur magával vitte uj ismerősét és kellemes napokat él át. De szerelmük, bár lefoglalja e teljes nyolc napot, annyi időt mégis enged a fiatal hölgynek, hogy úti naplójába minden nap beírjon nehány sort. A véletlen azonban magával hozta, hogy a tiszt vé­letlenül bepillantott e noteszkönyvbe és bámulva látta, hogy erődítmény és ágjmkra vonatkozó meg­jegyzések tarkítják a naplót. Fölébred a tisztben a becsület, kiugrik autójából, a csendőrségre siet, hogy azonnal intézkedjék a kémnő letartóztatásáról. De Anna Marie Lesser ül a volantnál és az autó repül az országúton. Egy erdő szélén defektet kap, a leány kiugrik, az erdőbe menekül. Nyomában a hadnagy és a csend­őrség, két motorkerékpáron. Mielőtt azonban Anna Marte gyalog menekült volna, volt annyi esze, hogy felgynjtsa az autót és igy megtévessze üldözőit, akik azt hitték, hogy ő is az autóban égett. Az er­dőn keresztül Anna Marie.a csatornához érkezett. A ess tornán egy teherhajó úszik, hollandi lobogó­val. Beveti magát a vizbe, nehány erős tempó és fölknszik a hajó fedélzetére. A teherhajó gazdái nem nagyon voltak kiváncsiak, hogy miként került a hölgy a fedélzetre, három eiéjükbe tartott ezer­frankos bankjegy meggyőzte őket annak a kívánság­nak a jogosultságáról, hogy titokban elszállítsák a hollandiai partra. Mellesleg azt mondotta Anna Marie, hogy őt, mint gyémántcsempésznőt üldözik, de erre az indokolásra a lepénzelt hollandiak már nem is voltak kiváncsiak. Most már mi «em könnyebb, hogy Anna Marie hazakerüljön és átadja azokat az adatokat, amelyek a hires belga erődökre vonatkoztak és ame. lyeknek birtokában a németek a legrövi­debb időn belül az egész világ csodálatára meghódíthattak a bevehetetlennek látszó belga erődöket, mint például Lüttcih és Namour. dabb topóival üldözi. De nem sejtik, hogy Mile doeteur Párizsban van éppen a francia vezérkar kémelháritó osztálya egyik altisztjének a menyasz- szonya, hogy kezében van ismét a franciaországi német kémszolgálatnak a vezetése — közben ugyanis az történt, hogy az addigi párizsi német megbízott főbelőtte magát — és hogy ezt az uj anyagot hiány­talanul el tudja juttatni Berlinbe. Sőt ő maga is hazautazik. 1917-ben ismét Párizsba jön. Ezúttal, mint egy korlátolt, esetlen normandiai cselédleány helyezkedik el a kémelháritó osztály irodájában, sepreget, konyhamunkát végez. Egy éjszaka az inspekciós altisztet kloro­formmal elkábitja, magához veezi a Németországból beküldött francia ügynökök okmányait és kerülő utakon Svájcba me­nekül. 1918. tavaszán njabb kémszolgálatra indul. Bareelónában, mint egy délamerikai dohányültetvé­nyes felesége jelentkezik, belekapcsolódik egy spa­nyol vöröskereszt autókolőnjába, amelynek célja a frontmögötti francia kórházak végiglátogatása. Â kémsiőt ellopják, dia sneganeaekül És most elkövetkezik a végzetes ut. Ez év augusztusában egyik kórházban odalépve a francia tisztek betegágyához, megismeri a hajdani René Austin hadnagyot, aki szintén azonnal felismeri őt. A hajdani szerelemnek már semmi nyoma. René Austin birkózni kezd a nővel, aki menekülni akar lármájára berohannak a szurouyos katonák, letar­tóztatják. A veszedelmes kémnőt a legszigorúbban őr­zik ás mégis csodával határosán ezúttal is megmenekezik és feltünéstkeltő híreket visz haza országába. E hirek a német vezérkar számára nemcsak fonto­sak, de megrázóak is. E hírekben ott állott az antant hadsereg kérlelhetetlen elhatározása: a végső of­fenzív® megkezdése, e szándéknak megmásíthatatlan volta és az a tragikus tény, hogy az antant hadse­reg lényegesen nagyobb erőt reprezentál, mint a vele szembenálló központi államok hadserege. C. Dubai*. Madasnoiselle docieur a világhálómban

Next

/
Oldalképek
Tartalom