Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-10 / 104. szám
XIII. ÉYF. 104. SZÁM. 7 Kéttmőfz a világf}áöomöan Két nagyhercegnő, hercegnői! és grófnők a Ssaáwiselő államok főidaiaifi pcsartj*« — Milyen moiivumth vehették a nőket a kémkedésre j— „üademoíselíe dccteur“ S8émeíos*sság 8es§no- gyofoh fcémnője — Sfegyan szerezte meg Anna üüsrae Lesser a bevehetetlennek tartott belya erödíök titkát — Kémszerve- zeli kSzpotut a berlini Báliow*Strassen k Keleti Újság eredeti cikksoragaíának első közleménye (Párizsi munkatársunktól.) A kémnők Ahogy a képzelet síkján megjelennek: észbontó szépségek, démonok, mert mindent alárendelnek egy rejtett érzelmeket legázoló akaratnak, okosak, mert mesterien értenek hét lakattal elzárt titkok felfeszitéséhez, amellett vakmerőek, elszántak, pillanatról pillanatra az életükkel játszanak. Úgyis van. Kére nőnek lenni nem közönséges dolog, legfeljebb arról lehet szó, hogy tetteik motivuma nem egyszer önző és aljas. Mert annak, amiért egy nő a spionkodás szerepére vállalkozik, a legkülönbözőbb motívumai lehetnek. Lehet patriotizmus. Bosszú. Hisztérkius kalandvágy. Sport. A legridegebb kereseti forrás. A világháború idején, különböző államok szolgálatában ezernél több kémnő működött, közöttük a legelőkelőbb társadalmi kategóriák dámái. Természetesen ez a szám a valóságban sokkal nagyobb, hiszen a spionok inkognitóban maradtak a világháború után is és tevékenységüket egyik állam sem 'igyekszik nyilvánosságra hozni. Az amerikai Tompson statisztikai adatai szerint két nagyhereegnő, 14 hercegnő és márkiné, 47 grófnő foglalkozott; kémszolgálattal. Ugyancsak e forrás szerint kezdve Szófia exgörög királynétól, végezve az aljas Dávid Londway kisasszonyig, aki 100 dollárért saját testvérét szolgáltatta ki a németeknek, a kémnők legváltozatosabb flórájával találkozunk. Mint mondainok jelennek meg nagyvárosok legfényesebb estélyein, mint színésznők tartják e foglalkozásukat védő paizs gyanánt igazi foglalkozásuk elé, mint vörös- keresztes ápolónők, az ellenségek haldokló ajkairól lesik le a hadi titkokat, vagy még vakmerőbben, parasztruhába öltözve átlopózkodnak a másik frontra, sőt akadt a kémnők társaságában egy olyan valaki is, aki minit pilóta szállott le az ellenség uniformisába öltözködve az ellenséges front mögé. Nem volt állam, amelynek ne lettek volna meg a kémnői. Amerikában nem szívesen foglalkoztatott nőt a hírszerző osztály, de mégis a legnagyobb szolgálatokat az amerikai kémszolgálatnak egy nő tette. Az angolok, franciák, németek néhány kémnőjükre oly büszkék, mint a legnagyobb nemzeti hőseikre. • A kémnőkről szóló riportsorozatunkat a legvakmerőbb német kémnő izgalmas élettörténetével kezdjük meg. 1912 év egyik őszi napján egy 16 éves svájci diáklány érkezik meg a francia Wogézek egyik kies helyére. Csinos, barátságos gyermek, a haját copfban viseli. Fotografáló géppel járja be a vidéket és elcseveg vadőrökkel, parasztokkal. Egy faluba vetődik a kis svájci nő, ahol éppen manőverezik a divízió. Természetes, hogy az egész tisztikar örömmel kurizál ennek az eszes, de mégis naivnak látszó mezei vadvirágnak. A kisleány olt botorkál a gyakorlatok körül és egy kapitányt, aki különösképpen tette a szépet neki, arra kért meg, hogy mutasson neki egy igazi ágyút. A gyerekes kíváncsiságot természetesen kielégítette a kapitány és estérőLestére meg- • mutatta neki az ágyuk állását és az erődítési müveket. Közben fotografáló masinája sem maradt tétlen. Jön a fájdalmas búcsú, a kis svájci nő fölül a vonatra, hogy visszarobogjon szüleihez, amint azt elmondotta az őt kikisérő francia tiszteknek, — ehelyett azonban Berlinbe utazik, fölkeresi Mathesius kereskedő urat, a Bülowstrassen, akinek kirakatában autók és gépkocsialtcat- részek állanak, de bent a pult mögött ez a sovány kis öreg ur a német kémszolgálatnak organizálásával foglalkozik. Mathesius ur ráhajlik a fényképfclvérelek fölé és araikor a leány befejezi közlését, meglepve kiállt föl: A franciák tehát beleássák ágyúikat n földbe és nem hagyják szabadon! Ez a legfontosabb hír, amit mi évek óta meg tudtunk szerezni. A kémnő elindul A fiatal leány nem 16 éves volt, legfeljebb annak látszott. Svájci útlevele meg volt hamisítva. Már betöltötte a 24 életévet. Alig egy év múlva ez a kisasszony mér menyasszony* Wynonsky elegáns német huszárkapitánynak, akinek azonban nem volt kauciója abhoz, hogy a leányt elvegye feleségül. Már pedig el akarta venni, mert közbe a hölgynek gyermeke is született. A szülők kidobták a kislányt az uecára. Wynonsky és illegitim menyasszonya a nagyevzérkar egyik alezredesétől kértek tanácsot. Ez azt ajánlotta neki, hogy Wynonsky "lépjen be a német titkos kémszolgálatba. Mathesius ur annyira meg volt elégedve a kapitánnyal, hogy rövidesen kiküldte a Maas vidékre tanulmányozni »z ottani „természeti szépségeket.” A hölgy, a nevét is megmondhatjuk, Anna Marie Lesser nagy segítségére volt a munkánál. Mondhatni, ő volt a mester, Wynonsky a tanítvány. Boldogan megrakodva „botanikai” zsákmányukkal indultak haza, de pár órányira a német határtól megrettenve fedezték fel, hogy figyelik őket. Beugranak a vonatról, gyalog mennek az állomásra és szekéren szöknek át a határon. Megérkeznek Kölnbe, ott azonban Wynonsky gennyes vakbélgyulladásban hirtelen meghal. Anna Marie kétségbeesésében öngyilkosságot akar elkövetni Mathesius azonban megnyugtatja, uj hivatást plántál a nő leikébe. A halót: mellényének béléséből kiszedték azokat a rendkívüli fontos iraiokat, amelyek lie.dititkokat tartalmaztak Mathesius kívánságéra Lessel kisasszony folytatja azt a munkát, amelyet szerenscétlen vőlegénye kén vielen volt abbahagyni. Ettől a pillanattól kezdve indult el Anna Marie Lesser kémnői karrierje, amellyel kiérdemelte magának Németország legnagyobb kémnői címét. Erődrajsok a levakar! festmények mögött 1914 tavaszán a Hotel Anglais-ban Brüsszelben egy csinos párizsi nő száll meg. A belga tisztek pezsgővel ünnepelnek és araikor a fiatal Austin René hadnagy végigmegy a ballon, a francia nő kiejt egy borospoharat és az eltört üveg megsebzi 1914 májusában vagyunk, a világháború közvetlen kitörése előtt. Anna Marie ez év májusában Angliában van, onnan Olaszországba utazik, Capri szigetén pihen és Mathesiustól már májusban azt az értesítést kapja, hogy azonnal utazzon Párizsba, mert hajszálon függ a béke kérdése. Franciaországban a szép hölgy, már mint hivatásos betegápolónő utazott, útlevele belga névre szólott. Szabályosan jelentkezett a párizsi német kémszolgálat irodában, megkapta utasítását: menjen Brüsz- szdbe. De már akkor a háború szelei fújtak. Vonatot nem lehetett kapni. Anna Marie Lesser egyenesen a párizsi francia helyőrség transzport parancsnokságára ment és ott kért segítséget, hogy Brüsz- szelbe juthasson az övéihez. Egy francia vezérkari kapitány, aki szintén Brüsszelbe készült, szívesen engedte át neki autóját. Brüsszelben megtudja, hogy Anglia hat gyaloghadosztályt és nyolc lovasdandárt szálit a partra. Megtudja, hogy hol van a iüttichi erődítmények Achiies sarka. Augusztus negyedikén juttatja el az erődítményre vonatkozólag újabb adatait és augusztus hatodikén Emich német tábornok megkapja a parancsot Lüttich elfoglalására, amelyet még az nap rohammal he is vettek a németek. A veránní oiüenziva idejében 1916-ban kezdődik meg a verduni nagy offen- ziva. A franciaországi német kémhivatal és a berlini központ között megszakad a kapcsolat. Anna ií. Lessernek, akit Franciaországban Mile doctcur- ként ismertek és már tudták róla, hogy nyilvánvaló kémnő, Németország összes kémei között a legügyesebb, uj feladat betöltésére vállalkozik. Anna Marie, aki már annyi veszélyt élt át életében, természetesen nem semleges területen kémkedik biztonságban, hanem bent Franciaországban, az oroszlánbarlang kellős közepén. Elfogatásira a francia titkos rendőrség egy félmillió frank prémiumot tűz ki. Egész ország rendőrsége lázasan nyomoz utána, a hires Intelligente Service Londonból a legraffiuálaz ujját. A tiszt segítségére siet és megtudja, hogy a*fiatal hölgy egy francia tisztnek az árvája és azért tartózkodik Brüsszelben, hogy a flamand mesterek képeiről kópiákat csináljon. Képeket is mutat, de könnyű félrevezetni a tisztet, mert sejtelme sincs a képzőművészetről. Mit tudja ő pláne azt, hogy ha a vastag olajfestéket levakarja a képről, akkor számokat, szeszélyes krix-kraxokat talál. E képek aztán elérkeznek Németországba, a „francia” hölgy legmegbízhatóbb „kritikusához” Mathesius úrhoz, a Bülowstrassera. Egy drámai szökés lörtésasíe Egy nyolcnapos szabadságon a francia hadnagy ur magával vitte uj ismerősét és kellemes napokat él át. De szerelmük, bár lefoglalja e teljes nyolc napot, annyi időt mégis enged a fiatal hölgynek, hogy úti naplójába minden nap beírjon nehány sort. A véletlen azonban magával hozta, hogy a tiszt véletlenül bepillantott e noteszkönyvbe és bámulva látta, hogy erődítmény és ágjmkra vonatkozó megjegyzések tarkítják a naplót. Fölébred a tisztben a becsület, kiugrik autójából, a csendőrségre siet, hogy azonnal intézkedjék a kémnő letartóztatásáról. De Anna Marie Lesser ül a volantnál és az autó repül az országúton. Egy erdő szélén defektet kap, a leány kiugrik, az erdőbe menekül. Nyomában a hadnagy és a csendőrség, két motorkerékpáron. Mielőtt azonban Anna Marte gyalog menekült volna, volt annyi esze, hogy felgynjtsa az autót és igy megtévessze üldözőit, akik azt hitték, hogy ő is az autóban égett. Az erdőn keresztül Anna Marie.a csatornához érkezett. A ess tornán egy teherhajó úszik, hollandi lobogóval. Beveti magát a vizbe, nehány erős tempó és fölknszik a hajó fedélzetére. A teherhajó gazdái nem nagyon voltak kiváncsiak, hogy miként került a hölgy a fedélzetre, három eiéjükbe tartott ezerfrankos bankjegy meggyőzte őket annak a kívánságnak a jogosultságáról, hogy titokban elszállítsák a hollandiai partra. Mellesleg azt mondotta Anna Marie, hogy őt, mint gyémántcsempésznőt üldözik, de erre az indokolásra a lepénzelt hollandiak már nem is voltak kiváncsiak. Most már mi «em könnyebb, hogy Anna Marie hazakerüljön és átadja azokat az adatokat, amelyek a hires belga erődökre vonatkoztak és ame. lyeknek birtokában a németek a legrövidebb időn belül az egész világ csodálatára meghódíthattak a bevehetetlennek látszó belga erődöket, mint például Lüttcih és Namour. dabb topóival üldözi. De nem sejtik, hogy Mile doeteur Párizsban van éppen a francia vezérkar kémelháritó osztálya egyik altisztjének a menyasz- szonya, hogy kezében van ismét a franciaországi német kémszolgálatnak a vezetése — közben ugyanis az történt, hogy az addigi párizsi német megbízott főbelőtte magát — és hogy ezt az uj anyagot hiánytalanul el tudja juttatni Berlinbe. Sőt ő maga is hazautazik. 1917-ben ismét Párizsba jön. Ezúttal, mint egy korlátolt, esetlen normandiai cselédleány helyezkedik el a kémelháritó osztály irodájában, sepreget, konyhamunkát végez. Egy éjszaka az inspekciós altisztet kloroformmal elkábitja, magához veezi a Németországból beküldött francia ügynökök okmányait és kerülő utakon Svájcba menekül. 1918. tavaszán njabb kémszolgálatra indul. Bareelónában, mint egy délamerikai dohányültetvényes felesége jelentkezik, belekapcsolódik egy spanyol vöröskereszt autókolőnjába, amelynek célja a frontmögötti francia kórházak végiglátogatása. Â kémsiőt ellopják, dia sneganeaekül És most elkövetkezik a végzetes ut. Ez év augusztusában egyik kórházban odalépve a francia tisztek betegágyához, megismeri a hajdani René Austin hadnagyot, aki szintén azonnal felismeri őt. A hajdani szerelemnek már semmi nyoma. René Austin birkózni kezd a nővel, aki menekülni akar lármájára berohannak a szurouyos katonák, letartóztatják. A veszedelmes kémnőt a legszigorúbban őrzik ás mégis csodával határosán ezúttal is megmenekezik és feltünéstkeltő híreket visz haza országába. E hirek a német vezérkar számára nemcsak fontosak, de megrázóak is. E hírekben ott állott az antant hadsereg kérlelhetetlen elhatározása: a végső offenzív® megkezdése, e szándéknak megmásíthatatlan volta és az a tragikus tény, hogy az antant hadsereg lényegesen nagyobb erőt reprezentál, mint a vele szembenálló központi államok hadserege. C. Dubai*. Madasnoiselle docieur a világhálómban
