Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-08 / 102. szám
XIII. ÉVF. 102. SZÁM. Recsega jazz és elnémul a magyar muzsika... 71 nemzeti zene fíatáíküzöefme a nemzetközi jazz-széf — Nyomorognak a cigányzenészek — JCét nyilatkozat, mely erőteljesen elítéli a „dárdát“ zenét (Kolozsvár, május C.) A jazz-ben a kor lelke szólalt meg. A háború, a vérgó'z, a forradalmak és a vad erkölcsök orchesztere. A néger muzsika nyomában járt az európai tánoőríilet. Minden égett a kontinensen és a lángoknál szmokingba bujt vad népek, a jazz-band erotikus ritmusára kánkánt jártak. A háború vérmámora megvaditotta az égó' Nyugatot és zengett a jazz, bőgött a saxofon és kivirágzott a lokál-romantika. Borzalmas idó'k, vad keleti zene, néger tánc ... És milliók véreztek, milliók éheztek . . . Ebben az időben neműit el a nemzeti zene. Minden országban polgárjogot nyert a fekete ember vad muzsikája, a jazz. Jöttek a groteszk, érzéki táncok, az éjjeli bakanaliák és mint a sáskaraj pusztították a nemzeti zenét. Eljötek hozzánk is, nem kíméltek egyetlen országot sem és mindenütt elfonnyadt a régi ízlés, megkopott a régi erkölcs. A minden mindegy jelszava alatt a könnyelműség érzéki mámora ejtette rabul az embereket. íme a kor lelke, amelynek sekélyes talaján kivirágzott a. máko- nyos muzsika, — a jazz-band. Ez ellen akarunk irni. A tollat két szempont adja a kezünkbe. Az egyik szociális, a másik pedig nemzeti érdek. A szociális szempont árnyékában a cigányzenészek mérhetetlen nyomora húzódik meg. A cigányzenészek, a nemzeti zenének és dalnak ezek az ösztönös művészei éheznek. A kezükből kiütötte a hegedűt a jazz. A szó szoros értelmében nincs mit enniük, nincs hol muzsikáljanak és kétségbeesetten néznek a bizonytalan jövő elé. Nem szerotnők túlbecsülni a cigányzenészek hivatását. Bohém hajlandóságuk nem igen predesztinálja őket más, reálisabb munkára, de zenei ösztönük, született tehetségük olyan érték, mivel a nemzeti dal művelésében missziót teljesítenek. A magyar cigány ma már nemcsak világmárka, hanem a magyar népdal és müdal zenei interpretálásában páratlan. A cigányzenészek népszerűsége pedig mélyen fék vő lelki ösztönökben rejtőzik. Mert az édes-bus magyar nóta lélekbe markolóan csak a cigány hegedűjén csendül fel. És most a cigányaink éheznek ... Az örök bohém, jókedvű fiuk, a Puskás, Dudus és Gzakó dinasztia tagjai napi gondokkal küzdenek. Már nem telik még solyemhurra sem és ezresbankók helyett a kopott szmoking zsebébe csak zálogcédulák csúsznak. A világ sohasem volt számukra fenékig tejfel, de ma fenékig szomorúság. A jókedvcsináló, a muzsikus lelkek barna arcára mély barázdákat szántott a sötét gond. A cigánysoron halálos csönd gubbaszt és csak néha pattan el hangosan az elnér mult cimbalom búrja . . . Ilyenkor az öreg cigány szeméből egy könnycsepp gördül le, mert a fekete rajkók éheznek . . . Olcsó romantika, — mondhatja az olvasó minderre. Mások is éheznek, mindenkit egyformán borit, el a mindennapos gondok felhője. Ez igaz. De nekünk minden gond egyformán fáj. Azoké, akik a társadalmi lépcső legmagasabb fokán állanak és azoké, akik egyszerű népzenészek. Nem is szólva a művész-cigányokról. És itt döbben felénk a magyar dal, a magyar zene és hogy a kérdésnek szélesebb latitüdőt adjunk, — a nemzeti zene kérdése. A nemzeti zene a nemzet lelkének féltett kincse, a lélek illatos és színes virága, melynek egyik kertésze a cigányzenész. A nemzeti lélek karakteréből veszít, ha gyönyörű dalai kipusztulnak, elsatnyulnak és helyébe a néger dal, az exotikus melódia és a vad jazz-ritmusok jönnek. Áll ez különösen reánk, magyarokra, akiknek kisebbségi sorsukban kettőzött éberséggel kell megőrizniük nemzeti sajátságaikat, lelkűk színeit, illatát és a magyar temperamentum ritmusát. A eig’ányzenészek a magyar dal interpretálásával itt kapcsolódnak bele nemzeti életünkbe. Amíg a magyar dal sir a hegedű húrjain, addig a sorsunk közös es addig nem lehet és nem szabad azt a misz- sziót lebecsülni, amit a magyar cigány nemzeti sajátságainak megőrzésében teljesít. Mindez áli az itt élő többségi népre is. Tagadhatatlanul közös érdek, hogy a jazz-band zenekarok külföldi inváziójával szemben a cigányssenészeknek védelmet nyújtsunk, akik itt éltek és élnek közöttünk és valóban hálátlanság volna őket cserbenhagyni. És miért hagynék cserben? A jazzért, a külföldről bevándorolt idegen zenészekért? Nem érdemes. A néger zene még inter- nacionális uniformisában is távol áll tőlünk. Bántó hangosságával, nekünk idegen melódiájával,, vad erotikájával, furcsa groteszkségével nem gyönyörködtet, csak bánt és idegesít. És itt megszólaltatunk két közéleti férfiig is, hogy véleményünket alátámasszuk. íme dr. Incsédy-Joksman Ödön, az Országos Magyar Dalosszövetség elnöke, aki nemcsak kiváló zenész, dalköHő, hanem a magyar dal terjesztése körül is kiváló érdemeket szerzett, — igy nyilatkozik a jazz-bandról és a magyar zene kultuszáról : — Nem szívesen beszélek a jazz-bandról. Nem magyar embernek való. Távol áll iÖlíink ez a vad, exotikus tánczene, nem kívánja sem a testünk, sem a lelkünk. Zavaros, mélódiátlan és bántóan hangos. Csak egy beteges kor fogadhatta he és tehette divatossá. Groteszk zene és Ízléstelen tánc. A néger vakság és szabad erkölcs zenéje nálunk csak a jóizlés elfajulását és erkölcstelenségét szülhet. — A magyar dal szépségének és a' magyar cigányzenének nincs párja széles e világon. Nemcsak, mint a dalosszövetség elnöke, hanem mint magyar ember is, fontos nemz.eti érdeknek tartom a magyar dal, a nemzeti dal ápolását és a cigányzenészek ügyének a felkarolását. Budapestről jelentik: A győri rendőrség a pozsonyi hatóságok megkeresésére nyomozást indított egy Vanák József nevű volt pozsonyi bankár ellen, aki átszökött Magyarországba. Vanák pénzintézetet alapított Pozsonyban, amelyet betörés ellen nagy összegre biztosított. Nehány nap múlva ő maga betört a bankba és a biztosítási összeget föl is vette. A csalás kiderült s Vanákot letartóztatták. Nyomozás közben a rendőrök egy Pozsony közelé(Marosvásárhely, május 6.) A mnrosvásár- helyi törvényszék hozta meg ítéletét Bercié Mária és Sényi László hirlapiró pőrében. Berde Mária az elmúlt évben a szegedi Dugonics Irodalmi Társaság ülésén szerepelt, ahol foglalkozott Szabó Dezsőnek azzal a kijelentésével, amelyben az erdélyi irodalmat nivótlannak nevezte s azt mondotta, hogy valamikor szégyen lesz az erdélyi Írók táborába tartozni. Berde Mária válaszul egy hasonlatot mondott el édesatyja életéből, aki református lelkész volt és 25 évvel ezelőtt egy szegény háznál halálos betegnek adott úrvacsorát. A háznál nem volt kenyér és igy puliszkát használt a szertartásnál s ez az egyszerű étel is megadta a beteg lelki megnyugvását. Ugyanígy az erdélyi irodalom, ha gyönge is, mégis csak eledelül szolgál az erdélyi közvéleménynek. Berde Mária hasonlatát Sényi László lapjában ismertette és ahhoz kommentárokat fűzött, amire mindkettőjüket nemzetgyalázás vádja alatt por- le fogták. A keddi tárgyaláson Ghüa Gyula dr. védőügyvéd hatalmas beszédben mutatta ki, hogy Berde Mária hasonlatába csak rosszakarattal lehet nemzetgyalázást belemagyarázni. Az ügyész — És itt nem hallgathatok el egy jellemző esetet, — mondotta Inezédy Joksman Ödön. — Egyik vidéki körutam alkalmával néhány dalegyesüíet kedves estélyt rendezett számomra, amely alkalommal az egyik dalárda, mint büszkeségét mutatta be jazz-zenekarát. Amennyire élveztem a dalosok teljesítményét, éppoly kínosan hatott reám, hogy dalosegyesületünk közül egyiknekvmá- siknak még csak eszébe is juthat időt és pénzt pazarolni erre a muzsikára. . Más véleményem ma sem lehet a jazz-ről. Különösen bánt engem a kolozsvári cigányzenekarok válsága, nemesük azért, mert a kolozsváriak a vidékieknél nehezebb helyzetben vannak, (mert a vidék egészséges szelleme nem fogadta be az idegen zenét) de mert e történelmi város ősrégi tradícióival, ha nem is ők, de elődeik teljesen eggyé forrtak s ha nekünk magyaroknak már nem kedves többó a cigány hegedűjén felhangzó magyar nóta, ez azt is jelenti, hogy többé-kevésbé ma már nem törődünk a tiszteletreméltó tradíciókkal. A második nyilatkozatot dr. Socol Aurél, Kolozsvár város képviselője adta. — A kolozsvári cigányzenészeknek egy küldöttsége keresett fel és elpanaszolta előttem azt a mérhetetlen nyomorúságot, amelyek a jazz-zenekarok térhódítása következtében zúdultak rájuk. Nem csinálok titkot abból, hogy én szeretem a cigányzenét. Ők a nemzeti dal leghivatottabb művelői. Akár magyar, akár román cigány legyen, a nemzeti dal hagyományos ápolása által missziót teljesítenek. Magam részéről máris lépéseket tettem a tartományi igazgatóságnál és Bukarestben is, hogy az idegen állampolgárokból álló külföldi zenészek beutazását megnehezítsék és ne vegyiék ki a kenyeret a ini zenészeink szájából. Sőt olyan javaslatot fogok tenni, hogy azokat a kávésokat, étterein- és lokáltulajdonosokat, akik idegen zenészeket szerződtetnek, magas adóval sújtsák. — A jazz-band zenéről pedig lesújtó a véleményem. Barbár muzsikának tartom, amely a jóizlést bántja és a régi jó erkölcsöket rontja. Fizikai rosz- szullét fog el, ha a jazz vad zür-zavarát hallom és látom azt, hogy a (mai ifjúság erotikától részegen táncolja az Ízléstelen modern táncokat. Ellég volt a jazz-bandból, elmúlt a háború, vége van a forradalmaknak és itt az ideje, hogy a régi erkölcsök visszatérjenek éa az Ízlésünk újból (megfinomodjék. Eddig tart a két nyilatkozat. Mind a kettő a jazz-bandra és az idegen zenészekre lesújtó. Bizonyára nagyon sokan vannak kívülük is, akik a nemzeti dal és a nemzeti zene reneszánszát várják. ben levő faluba kisérték, mivel azt mondotta, hogy a sógora itteni lakásába rejtette el a pénz nagy részét. Amikor a rendőrök bementek a házba, rájuk zárta az ajtót és ő megszökött. Valószínű volt, hogy a magyar határon át vette útját. A közölt személyiéi rás alapján a győri rendőrség megindította a nyomozást, csakhamar sikerült is Vanákot lefogni. Mindössze négyezer esehkoronát és egy hamis útlevelet találtak nála. válaszában szigorú büntetést kért, mivel az 8 értelmezése szerint a hasonlatot úgy lehetett felfogni, hogy Erdélyien a magyar kisebbségnek még kenyérre sem telik. A vád és védbeszéd elhangzása után a bíróság rövid tanácskozásra vonult vissza, ami után kihirdették az Ítéletet. Eszerint a bíróság úgy Berde Máriát, mint Sényi Lászlót felmentette a vád cs következményei alól. Az ügyész Berde Máriára vonatkozólag megnyugodott az Ítéletben, Sényire nézve azonban felebbezett. % forgalmas helyen, esetleg be- % rendezéssel azonnaira is kiadó, ö « Cim: Odeon Memorandului 16. * Olajos Domokos. Mikor a bankigazgató maga tör be a IhaEkjfáfea Nemzetgyalázás vádfái kovácsolták Herde Mária ellen? de amsiirosvásáirhelyi törvényszék felmentette
