Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-08 / 102. szám
2 TUI. ÉVP. 102. SZÁM. ^ A román-magyar gazdasági közeledés együttműködésének lelkes hangulata mellett tartott előadást Tílanoiíeseu a budapesti kamara díszközgyűlésén (Budapest, május 6.) A romániai ipari és kereskedelmi delegáció vezetője, Manoilescu Mihail ma reggel érkezett meg Budapestre. Fogadta munkatársunkat, akinek kijelentette, hogy a román-magyar gazdasági együttműködés eîşp etappeja, hogy a politika teljesen kikapcsoltassék és akkor minden probléma megoldódik. — Remélem, — mondotta, — hogy amit a politikusok tiz év óta nem tudtak megcsinálni, az nekünk, gazdasági vezetőknek sikerülni fog, a két nép közti hangulatot melegebbé tenni. Munkatársunk kérdésére hozzátette, hogy ezzel a kisebbségi probléma is megoldódnék. Délelőtt a román delegáció megtekintette a magyar gyárakat, délután öt órakor pedig a kereskedelmi és iparkamarában diszközgyülés volt a delegáció tiszteletére, amelyen resztvettek Kállai Miklós államtitkár, a Thebe és a Gyroz képviselői is. Belatini Artur elnök megnyitójában hangsúlyozta, hogy a román kereskedelmi kamarák megjelenése manifesztáció arra nézve, hogy a Magyarország és Románia közti szálakat még sűrűbbé tegyük. Kállai államtitkár szólalt fel ezután és örömének adott kifejezést, hogy az agrárválságról tárgyalnak, mert ez dokumentálja, hogy az érdekkörök elválasztása nem szolgál egyetemes célokat. Manoilescu tartotta meg ezután nagy figyelem tnellett előadását „Agrár államok tragédiája” men. Hangsúlyozta, hogy mig a politikai realitások elkülönítik, a gazdasági szükségességek egyesítik az államokat. ClI Az agrárkérdés közeledést idézhet elő Magyarország és Románia között. A két ország agrártragédiája közös. Századok során az ipari nemzetek kizsákmányolták a mezőgazdasági nemzeteket. A tragédiának csak teljes szolidaritás vethet véget. Székács Antal alelnök köszönte meg ft öagy tetszéssel fogadott előadást és hangsúlyozta, hogy Románia, Jugoszlávia, Bulgária és Magyarország érdekei azonosak. Belatinv elnök zárőszavaiban kifejezte, hogy ha a Manoilescu által hangoztatott elvek érvényesülnek, akkor nem kell ftz agrárállamok tragédiájáról beszélni. Előadás után bankett volt a Hungáriában a vendégek tiszteletére. Holnap délelőtt a delegáció a csepeli kikötőt tekinti meg. Tóth Miklőa. 1 Dlcsos&eítteaárloíifeaai tfeollóság nélkül ©lieflak el egy katasztrófával fenyegető gyári tüzel t Könnyen végzetessé válható tűz ütött ki vasárnap délután 2 órakor az 50 éve fennálló W(Üssburg fia cég vegyes, festék és olaj üzletében. A tűz az üzlet hátülsó részében elhelyezett gázlámpa, illetve harisnya leeséséből keletkezett. A frissen í'elolajozott padló azonnal tüzeífogott, egy nagy rakás, ép j akkor érkezett és még el nem raktározott papírzacskó. A tűz keletkezésekor a cég egyik tagja, Weissburg Albert az üzletben lévő és üvegfallal elkerített irodahelyiségben dolgozott s egyszer csak megrémülve vette észre, hogy az üzlet hátsó vésze — ahol a petróleum és olajtartályok vannak elhelyezve — ég. Hanyat-homlok rohant a tüztengeren keresztül vezető hátsó ajtóhoz, ahol is sikerült szerencsésen a szabadba kijutnia. Sajnos, Diesőszent- mártonban tűzoltóság nincs, de van a városnak két lefed Mozgó Sonny Boy után az els© énekSö és beszél© film: Az erdék kiírni ja (Fehér Sivatag) nagyszerű kalandordráma, melynek főszerepét REü-T!?J-T!N és BfiUEY LEE a közismert kis Sonny Boy alakítják nagy sikerrel. Műsoron kívül énekel a világhírű „Gigli“ tenorista. A műsort az ,UFAU legújabb híradója kíséri. Monopol Concordia-Film Orkán a Regény Irtá: KERTÉSZ JÓZSEF (8) Kis testvérkéjével, Pieróval, most is kint jártak a napsütéses hegyoldalon és szikláról sziklára szőkéivé közeledtek a tengerpart felé. A parton, egy szárazra húzott csónak peremén, az öreg Beppo, Pieró an£ai nagyapja ült és egy kis modellvit óriáson pepecselt, melyet meglepetésnek szánt a gyermekeknek s azért itt, a tengerparton elbújva dolgozgatott rajta. A gyermekek már messziről észrevették a nagyapót és hátulról óvatosan közeledtek feléje. — Megijesztjük a nagyapót — súgta Mária titokzatosan Pieró fűiébe. — Jó — nevetett a fiú. Lábujjhegyen közeledtek feléje. Már egész mögötte voltak, mikor a vállnin keresztül meglátták a kis vitorlást, melyen az öreg dolgozott. Megálltak és összemosolyogtak. Tudták, hogy nekik készül. Egy darabig csillogó szemekkel bámulták, majd Mária hirtelen átnyúlt nagyapó vállán s két kicsi kezével befogta a szemét. Az öreg tudta, hogy a gyerekek vannak ott és riadtan dugdosta a vitorlást, hogy meg ne lássák, de azért úgy tett, mintha sejtelme sem volna arról, hogy ki fogta be a szemét és tetetett haraggal kérdezte: — Ki a csoda az ? — Találd ki! — válaszolt Pieró, roppant vastagra erőltetve a hangját. — Hagyj békét, Gacomin sógor! — mordult az öreg. — Kém az, nem az — kuncogtak a gyerekek boldogan. — Akkor Martin apó. — Jaj, nem az. — Ahá, most már tudom. Giuseppina néni. A gyerekek nagyszerűen mulatnak a játékon, mig végre az öreg jónak látta kitalálni. — Talán bizony nem te vagy Mária — mondta bizonytalan hangon. A kislány nagyot sikoltott és elegendte az öreg szemét. — Kitaláltad, nagyapó, kitaláltad nagyapó — kiáltotta kacagva, aztán a nyakába ugrott és óssze- csókolta a ráncos arcát. — Mit csinálsz itt, nagyapó? — kérdezte Pieró, a vitorlásra célozva. — Semmit, fiam. Sütkérezem a napon. — Hát ez mi? — kérdezte a gyerek előrántva a kis hajót a csónak alól ahová az öreg elrejtette. — Oh, gézengúz, hát megláttad? — Jaj be gyönyörül — kiált fel álmélkodva mind a két gyerek egyszerre. — Ugy-e, nagyapó, nekünk csináltad? — Ugy-e, nagyapó, ez éppen olyan, mint egy nagy hajó. Nézd, Mária, minden megvan rajta. Nagyapó boldogan, megelégedetten bólohgatott a sok kérdésre s élvezte a gyerekek boldogságát, aztán a két térdére vonta a két gyereket és magyarázni kezdett nekik a kis modellről. Megmutatta nekik a köteleket, melyik mire szolgál, hogy kell felhúzni a vitorlát, forditani a keresztárbocokat. A két gyerek komolyan, áliitattal hallgatta. — Jé! Kormánykerék is van rajta! — kiáltott fel Mária lelkesülten. — És horgony is — bámult el Pieró, — Ugy-e, nagyapó, ez menni tud a Vizen? Ezen minden megvan, ami egy nagy hajón. — Ez éppen olyan, mint égy nagy hajó. Törpeországban ilyenen hajóznak a tengerészek — válaszolta nagyapó komoly meggyőződéssel. — Oh, tegyük a vízbe. Nagyapó, tegyük a vízbe! — lelkendezett a két gyerek. — Jó! — egyezett belé az öreg — de vigyáznátok kell rá. Pieró, te vagy a kapitány, te, Maria, a kapitány felesége. — Jó, jó, jó — tapsoltak a gyerekek, jó szivattyúja, azt az emberek gyorsan a tűz színhelyére vitték, s megkezdődött az oltás. Meg kell dicsérnünk Koch téglagyárost, ki 12 tűzoltójával és fecskendőjével azonnal a helyszínén termett, valamint az üveggyárat is, honnan azonnal egy autón 10 minimax érkezett és igy egy 2 órai megfeszített munka után sikerült a tüzet eloltani, mert szerencsére á tűz nem kapott bele a nagy pléhekben lezárt petróleumba és olajokba; morttia az meggyül, menthetetlenül leég az egész ház s esetleg a szomszédházak Is. Szerencsére víz volt elég, mert az egész környék cselédsége azonnal nekilátott a viz- hordáshak. Az oltás következtében az üzlet egész készlete természetesen tönkrement, ami el nem égett, tönkretette a viz. Az üzlet a Franco-Romaná- nál biztosítva volt ugyan, de a tulajdonosok éppen ezelőtt 6 héttel leszállították biztösiiástikat 70Ö ezer lejre, mert nem bírták fizetni a tulmagas dijakat. Áüiirsfi ileână hercegnőről A Lupta szerint az utóbbi időben olyan hírek terjedtek el a fővárosban, hogy Ileana hercegnő még azért nem tért vissza az országba, mert Egyiptomban találkozott Hochberg gróffal és kitart elhatározása mellett; hogy a gróf felesége lesz. A lap illetékes körökből szerzett információ alapján a legkategórikusabban cáfolja ezeket a kosza híreket. Ileana hercegnő a jövő hét elején a fővárosba érkezik s a Hochberg gróffal való találkozásból sémini sem igaz. Felkelitek a csónak széléről és megindultak ft vízhez. — Vigyázat, indul a hajó Tündérországba. Tessék beszállni! —, kiáltott nagyapó és beletette a kis vitorlást a vizbe. A két gyermek összeölelkezve, csodálkozó, rajongó szemmel nézte a kis hajót, amint a vizen lebegve egyenesen állt. Majd parányi szellő feszült bele a pici vitorlákba és vitte beljebb és beljebb a kis hajót. Nagyapó megkerülte őket és mosolyogva állt meg s hátuk mögött. A két gyerek csodálkozva, bámuló szemekkel nézte a hajót, mint csendesen haladt beljebb a vizen. Felcsigázott képzeletükben megnőtt a kis hajó s ők úgy látták, hogy egy valódi, nagy vitorlás úszik a vizen, rajta ülnek ők maguk is é3 haladnak Tündérország felé. Nagyapó pedig a hátuk mögött mély, álomba ringató hangján meséit a hajó csodálatos útjáról, tündérszigetekről, ahöl majd k: fognak kötni. Óh, olyan szop volt a mese, Pieró volt a kormánynál és vitte á hájót, vitte.... A való eltűnt élt a mese. — Hol van a hajótok? — kérdezte nagyapó hirtelen, ijedtre vált hangon. A gyermekek visszariadtak a valóságra. A nagy mesehajó eltűnt s a kis modellvitorÜ3 messze bent lebegett az öböl vi-zében. Ijedten néztek egymásra és Mária csákllehi sírásra fakadva mondta: — Nagyapó! Elment a hajói — Úgy? Elment? Hát micsoda kapitány vagy te, Pieró és micsoda kapitány né te, Mária? Utána! Adta tdremtette! A két gyerek beszaladt a vizbe a hajó Után. De a fenék egyre süllyedt. Már hónaljáig jártak a vízben, de a hajó még messze volt tőlük s arrafelé a viz egyre mélyült. — Nagyapó, gyere segíts! Téged nem lep fel a viz! — kiabált Pieró áilig a vízből. — Hadd vesszen ott, ha nerh tudtatok Vigyázni rá! Most elmégy egyedül Türidéíőrsziígbá és nem jöh vissza sbha — mondta tettetett haraggal az öreg. (Folytatjuk.).
