Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-05 / 100. szám
XIII. ÉVF. 100. SZÁM. 15 Zivatar a falu felett Irta:PERÉDY GYÖRGY 11. Kusrtrmsufe Megengedték, hogy cigarettázzon, de nem igen szóltak hozzá. Azt mondták: marhával nem beszélgetnek, hogy lakjék jól, hízzék. Az első nap a felesége ott ült az árok partján. A második nap beszaladt a vármegyeházára a nemzetőrség parancsnokságra, de ott már a tisztek tudták az esetet — (máig sem tudom honnan) — s azt mondták, hogy majd akkor jöjjön panaszra, ha valami baja esik az urának. Bizonyosan megérdemli, amit kapott s örvendjen, hogy ilyen mókásan intézik el. Az ötödik nap nem mentek utána, megizenték, hogy élhet békességgel. De most, már ő ment cl szégyenében. Most túl a Dunán jegyző és kért ne mondjam meg, hogy hol van, nehogy oda is megírják a dolgot, mert tönkre teszik a karrierjét. Aztán jött a másik jegyző, akivel a falu nagyon meg volt elégedve, dehát tetszik tudni, nem birta jól az állam nyelvét s amint hallottuk, egy más községbe kéredzett, semhogy elbocsássák... aztán jött a nagyságos jegyző ur hála Istennek, aki nagyon derék úri embernek látszik ... — Igen s akivel ilyen legeltetési históriát nem lehetettţvolna megcsinálni s aki rá fogja tenni a kezét a kommunistákra! — Tetszik tudni, sok lúd disznót győzött volna... Most már eleget beszélt, hozzon még két üveg sört s hallgasson. Még amondó vagyok, hogy nem a uép kell, hogy velem megelégedve legyen, hanem megfordítva. A gőgösségről is le kell tenni, mert más világ van! Ezt jó lesz kobak alá venni! Csend lett. A gazdák nagyon kínosan érezték magukat. Szerencsére megszólalt a déli harangszó. — Nó, ideje hazamenni, r— mondogatták, — dél van . Fizettek, egyenként kezet fogtak a jegyzővel és eltávoztak. A jegyző ott ebédelt. Kérdezősködött az üzletvezetőtől az emberek felől. Többször nyelvén volt Nádudvari neve is, akinek rá sem nézése mód felett bosszantotta, de azután még sem szólt róla. Csak annyit ejtett el, hogy a paraszti gőgöt le fogja törni. Az uj jegyző alapjában nem látszott ross» emr bernek. Segédjegyző volt eddig és nagy ambícióval fogott munkájához. A pappal, tanítóval barátságot kötött és ha bevetődtek hozzá, mindjárt sört, bort hozatott. Az elöljáróság tagjai csakhamar rájöttek, hogy gyengéje az ital. A módosabb szöllősgazdák, egyre-má-sra gurítottak egy hordó bort az udvarára. A jegyző egyszerre csak rossz szokást, vett,fel. Csaknem minden éjjel körsétára indult és lövöldözött. Hol itt, hol ott lehetett hallani puskájának, revolverének szavát, amig illnminált állapotban kisétálta magát a falu uccáin. Különösen a Nádudvar! háza környékén durrogtatott. őt és még néhány módosabb gazdát nem ismert személyesen s ez hosszan* tóttá, ügy vette, hogy a gőgös paraszt lenézi és elkerüli. Nem is gondolt arra, hogy mindez csak azért lehet, mért azoknak még semmi dolguk nem akadt a jegyzői irodán. Egyik nap Nádudvari szomszédasszonya jelentette a községházán, hogy7 ellopták egy hízót: kacsáját. A jegyző a szomszéd községbeli őrsről hivatta a csendőröket s utasította «. kisbirót, vezesse őket Nádudvarihoz először, ott nyomozzanak. Tudta, hogy nem Nádudvari a tolvaj, de ki akarta kezdeni. Jól számitott. Az öreg Nádudvarit elöntötte a méreg cs éktelen haraggal támadt a kisbiróra. — Ki küldött ide rám csendőröket, Te! — A jegyző ur parancsolta, hogy először itt kell nyomozni maguknál. Nádudvari nem szólt, csak a homloka, szeme, arca s egész testartása beszélt. — Kihallgatás végett velünk jön a jegyzői ir& dara, — mondta neki az egyik csendőr. — Én, hogy én loptam el a kacsát! — ordította magán kívül, de már tuszkolták is kifelé. Azonban alig értek az uecára, jött a károsult asszony a döglött kacsával, hogy a szomszéd kerítése mellett megtalálta. Bizonyosan valamelyik kutya fojtotta meg. A csendőrök természetesen nyomban elengedték Nádudvarit, aki állítólag a jegyzőt szidalmazva tért vissza a portájára. — Csak legalább a község határáig látta volna csendőrkézen a falu a gőgös parasztot! — morogta a jegyző a csendőrök jelentésére. Jól ismerte a népet, köztük nőtt fel, tudta, hogy ennél nagyobb megalázás nem érhette volna a rátarti Nádudvarit, aztán az irodán mégis köszönnie kellett volna. Egyébként nem volt a községben semmi baj. A községházára járó s a jegyzővel trafikáló gazdák esténkint meghivták borospincéikhez s ott ült közöttük, ivott késő éjszakáig. Hősködött, ágált előttük, mint a berúgott emberek. Néhány hónap alatt tökéletes alkoholista lett, aki azzal kezdte, azzal végezte a napot. Éjjelenkint pedig jött, ment a faluban s durrogtatott. Ez kezdte nyugtalanítani a csendességet szerető népet. A pap figyelmeztette is, hogy felesleges az állandó revolverviselés, mert előbb-utóbb baj lesz a sok lövöldözésből, de csak nevetett reá. Az alkoholtól túlfeszített idegzetű embernek minden szava parancs volt. Vagy gúnyolódott, viccelődött, ami vegyes érzelmeket váltott ki. Kerülni kezdték. Egyik vasárnap szembe találkozott vélt ellenségével, Nádudvarival, aki a kacsa-eset óta neheztelt a jegyzőre. — Nem tud köszönni kend, nem tanították? — kiáltott utána. De Nádudvari vissza se tekintve, méltóságosan folytatta útját. Nehány nap múlva csendőrök jelentek meg a faluban. Egyenesen Nádudvari portájára mentek és házkutatást tartottak. Feldúlták az egész háztáját. Pincét, padlást, szobákat, istállót. Szétszórták a szé- rijskert boglyáit. Végre a disznóól tetőzete alól kiszólt a csendőr: Itt van! És egy rozsdás régi Verndl karabélyt nyújtott ki a disznóól padlásának ajtó nélküli feljáróján. — Hol a többi fegyver! Vették elé Nádudvarit. Az ősz ember áhnélkodva nézte a rozoga puskát és dadogva mondta: — Nem tudom, hogy került ide. Nem az enyém, nekem fegyverem nincs. — Miért mondja, hogy nincs, hiszen vadász volt és fegyvertartási engedélye is volt valamikor. — Igaz, de az első parancsra beszolgáltattam, kétcsövű puskámat, meg van az irás róla. — Csak adja elő a t-öbbi fegyvert is, ahol egy van, több is van! — ordította a jegyző, aki közben oda érkezett, Majd kiadod! Vigyék a községházára! A községháza elől az egyik csendőr elhajtotta a népet. Messziről sem volt szabad megállani. Egy ideig a jegyző boros hangjának rikácsolása hallatszott messzire, majd élénk csattogás, döngetés és egyszer csak elkezdődött a Nádudvari jajgató ordítása. Késő estig tartott így a vallatás. Akkor elhozatták a Nádudvari fogatát és két csendőr nagyne- hezen felsegítette. A szomszédok a kerítések nasa- dékain látták, hogy a hatalmas férfi össze van esve, mint egy rongyot taszigálják fel a szekérre. A fél falu azon az éjszakán nem aludt, • Hajnal előtt a házak mögött lopakodva osont ki a faluból Kiss György, a kisbiró. Lapult, mint a tolvaj cigány és a mezőkön, dombokon, toronyirányban vágott neki a városnak, ahová Nádudvarit vitték. Hajnal kelte után két fogat szaladt ki a faluból. Egyikben a Nádudvari felesége és két fia ült. Összeszedtek, amennyi pénzt hamarosan kölcsönvenni tudtak. — Ügyvédet fogadunk. Gyalázatos latorság, amit velünk csinálnak, — mondogatta az asszony. Azután a jegyző uj fogata indult útnak: — Bekötöm a zsákját a gőgös parasztnak. Világos, hogy fegyveres ellenállást akart szervezni. Jó szemem van, első nap megláttam rajta. Félt a szemembe nézni és köszönni, — mondogatta a második kisbirónak. — De hol van Kiss! Miért nincs itt Kiss? — Bizonyára alszik még! — Mire hazajövök többet ne lássam, mond meg neki, hogy olyan «Ivó disznót nem tart a község. El van csapva! Estére hazaérkeztek Nádudvariék. A gazda, aki tegnap még erőteljes férfi volt, fiatól támogatva, két botra támaszkodva mászott be udvarára. Az emberek kapuik elől nézték, nem mertek közel menni. Csak a rokonságból jöttek nehányan. Nádudvarit ágyba fektették és vizes borogatásokba burkolták, városi patikából hozott szerekkel kenték. Nádudvariné hosszú ideig egy szót sem szólt senkihez, végre a sipánkodó asszonyokhoz fordult. — Itt kellene, hogy legyen az egész falu, de nincs emberség, bátorság, csak abban a jött-ment- ben, az ideszakadt, megvetett, nyomorult koldisban. Abban! Abban van lélek becsület. ,,y A tüdőbajok gyógy ithatók Ff Tüdőtuberkulózis, tüdővész, köhögés, száraz köhögés, nyálkás köhögés, éjszakai izzadás, gégekatarus, gégefőkatarus, izzadmáuy, vérköpés, vértolulás, szorongó érzés, asztma, oldalszurások stb. gyógyíthatók! Nár eirsk meggyógyultak! Kérje azonnal könyvemet: „NE»JE NUHRKUNST“ /A táplálkozás uj művészete/ mely már igen sokakat megmentett. Ez az uj táplálkozás minden 1 megszokott életmód mellett alkalmazható és hozzásegít a betegség gyors ibb leküzdéséhez. A testsúly gyarapszik és lassú elme- I szesedés csillapítja le a bajt. Az orvosi tudomány komoly képviselői igazolják módszerem kitűnő voltát és alkalmazását szive- 'sen ajáníják.’ Minél korábban kezdünk hozzá táplálkozási módszerembe/. annál jobb. kaphatja meg könyvemet, melyből sok hasznosat tudhat I tíwfJtSássISíB meg. Álcit tehát fájdalmak kínoznak, aki szenvedéseitől gyorsan, a'aposan és veszélymentesen aKar megszabadulni, az írjon még ma. Ismét hangoztatom, hogy teljesen ingyen, az Ön részéről minden kötelezettség nélkül kaphatja meg felvilágosításaimat és biztos, hogy orvosa, ezeket a legelső professzorok által kitűnőnek talált uj táplálkozási szabályokat helyeselni fogja. Saját érdekében áll tehát, hogy azonnal Írjon, miáltal ottani képviseletem révén Önt azonnal kiszolgálhatom. Mentsen tanulságokat és megerősödött egészségakaratot könyvemből, mely egy tapasztalt orvos könyve. Felüdülést, életvigaszt rejt magában és minden olyan beteghez szól, aki a tüdőgyógyászat mai állása iránt érdeklődik. Georg Fuignar, 3srlin>Neukötit, ßlagbaSnsfrassa Ho. 24, Abt. 635. Tavaszi ruhák festése, tisztítása megkezdődött CZINX-nél, Cluj
