Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-05 / 100. szám

XIII. ÉVF. 100. SZÁM.

fi

5

Megalakult Bukarestb Elvált

Asszonyok Egyesülete, amely terrorral dolgozik a hűtlen férjek ellen és politikai párt létesítését tervezi

(Bukarest, május 3.) Becsben, Párizsban már évek óba működik és most) Bukarestben is megalakult az elvált asszonyok egyesülete. Az egyik fővárosi lap hasábjain olvastuk a napokban az egyesület vezetőségének az elvált asszonyok nagy társadalmához intézett felhívását, amely szerint azok a férjüket vesztett hölgyek, akik részesülni óhajtanak az egyesülés áldásaiban, jelentkezzenek az Edgárd Quinet ucca 9. szám alatt, Maria Pepenaru asszony elnöki irodájában.

Nem a komoly hírek és információk között jelent meg ugyan a felhivás, hanem a „Nagyvilági különlegességek” rovatában, de azért mégis rászántuk magunkat az egyesület helyiségének meglátogatására. Könnyű volt rátalálni. A ház előtt, a kapu alatt, a lépcsőházban és a folyosón hölgyek csoportjai álldogáltak, jöttek-mentek az erkölcsi, anyagi és jogi támogatást Ígérő újság-közleménnyel felfegyverkezve.

— Itt van az elvált asszonyok egyesülete? — kérdeztem.

— Itt, — felelték jelentőségteljesen az iroda kliensei.

És benyitottam. Észre sem vettek. Sürün-sürün különböző életkora és esztétikai értékű hölgyek állották körül az elnöknő Íróasztalát, mintahogy az államtitkárok és minisztériumi vezérigazgatók asztalát szokták ostromolni Bukarestben a kérvényezők. Valamennyien elvált asszonyok. Jelentkeztek az egyesületbe való felvételre. Születési évszámok hangzottak el, adatokat mondottak be régi és uj válóperek lefolyásáról; panaszok, enyhe szitkok töltötték meg a szobát és rövid percek alatt a világ legutolsó, legmegvetésre méltóbb teremtésének éreztem magam férfi mivoltomban.. Alig mertem megszólalni :

— Az elnöknő asszonnyal óhajtanék beszélni.

Általános derültség fogadta szavaimat:.

— Talán egy szintén válófélben lévő férjhez van szerencsém? — kérdezték.

— Nem asszonyom, — feleltem nagyon komolyan, — újságíró vagyok és az egyesület megalakulásának körülményei, megalakulása és tervei iránt szeretnék érdeklődni.

Azonnal megváltozott a hangulat. Az elnöknő gyorsan fölvette a még hátralevő jelentkezéseket, aztán igen beszédesen, közvetlenül válaszolt kérdéseimre, mialatt arcát a valóban komoly problémák megbeszélésénél sem hagyta el a jókedélyü, lelkes, melegszívű asszonyok mosolya:

— Szintén elvált asszony? — kérdeztem.

— Igen, sok éve már — felelte.

Bókoltam: csodálom, hogy birt elválni tőle „az az ember”, de 8 elhárította a komplimentet és igyekezett szigorúan a tárgynál maradni. Csevegő tónusú beszéde, tréfái mellett is minden szavából kitűnt, hogy komolyan veszi a mozgalmat, amelyet megindított.

— Tulajdonképpen, — kezdte, — már régi akció nyer törvényes kereteket az uj egyesület meg alakításával. Nagy, az egész országra kiterjedt szervezetű nőegyletnek vagyok az elnöknője és eb ben a minőségemben sokat foglalkoztam elvált, vagy válófélben" levő asszonyok ügyes-bajos dolgaival. Mondhatom, sok szánalomraméltó és támogatásra érdemes Szegény, elhagyott teremtés fordult hozzám anyagi és erkölcsi segélyért, de bajaik, kívánságaik, szerencsétlenségük oly speciális természetűek, hogy lehetetlen elég: intenziven foglalkozni velük más célkitűzésű egyesületben. Meg aztán: az elvált asszonyok száma egyre ijesztőbb lesz nemcsak a nagyvárosokban, hanem vidéken is. A legmegdöbbentőbb tünet pedig az, hogy — amint eddigi tapasztalataim igazolják — a nőt rendszerint akkor hagyja el a férfi, mikor az a legtöbb gyámolitásra szorul. Az anyasággal járó élettani elváltozások indiszponálttá teszik a feleséget, ez pedig türelmetlenné, brutálissá a férjet. Hova forduljanak az ilyen állapotban magukra hagyott, vagy elűzött asszonyok?...

... Kezdem észrevenni, hogy az egyesület nem is minden vonatkozásban olyan operettjellegü, mint ahogy azt az ember elképzelné. Megalakulásának története az élet legkomolyabb jelenségeibe kapcsolódik bele... Az elnöknő folytatja:

— Lássa, ezek és ehez hasonló élmények és tapasztalatok vezettek az egyesület létesítésének gondolatára. Tudom, hogy az egész anekdotaszeriien hangzik.

Frissen készült dossziét vesz elő és magyarázni kezdi az alakulási jegyzőkönyv egyes passzusait:

— Jogi támogatás ... Ez különösen fontos, mert tudja, főként itt, Bukarestben bizonyos hátsó

gondolatokkal kíséri a társadalom azokat a fiatal, válófélben levő asszonyokat, akik ügyvédek — rendszerint fiatal ügyvédek — jogi segédletét veszik igénybe. Jobb, lm ezt egyesület intézi . . . Azután: átmeneti otthon, menedékhely azoknak, akik életük válságos fordulatában sehol sem találnak elhelyezkedést. Háztartási kurzusok, mert bizony sok asszony önmaga ásta alá családi életét azzal, hogy nem birta rendbentartaui otthonát; tanfolyamok, mesterségek és irodai munkára való készség elsajátítására stb., hogy az asszony, aki gyermekekkel a nyakán, kereső társ nélkül maradt, becsületes munkával meg tudja szerezni a mindennapit . . . Orvosi segély, mert — az említett okokon kívül — cl sem hiszi, hányán kerülnek ki összeverve férjük otthonából és végül, amit legelőször kellett volna említenem, az egyesületi feladatai közé fog tartozni, hogy megkísérelje a kibékitést a férj és a feleség kűzött, mert erre a szerepre sem az ügyvédek, sem a bírák, sem pedig a jó szomszédok és rokonok nem mutatkoznak eléggé alkalmasaknak . . . Hát most mondja, kérem, ez sem elég ok és cél ahoz, hogy megalakítsunk egy komoly egyesületet?

Természetesen igazat adok az elnöknő asszonynak, de tovább folytatom a kérdezosködést, mert úgy érzem, hogy az ügynek mégis vannak kevésbé komoly oüdalai.

— És nem vették tervbe az elvált asszonyok klubjának megalapítását?

(Belgrád, május 3.) A Macsek-pör mai tárgyalásán Bán Iván vádlottat hallgatták ki, aki hangoztatta, hogy a rendőrségen azt mondották neki, amennyiben nem lesz azonos vallomása az ügyészségen tett vallomásával, úgy abban az esetben visz- szavlszik a rendőrségre, ahol már annak előtte alaposan elpáholták. Utána Stefanac vádlottat hallgatták ki, aki tényleg nem azt a nyilatkozatot adta le az ügyészségen, amit a rendőrségen, mire visszavit- ték és megverték. E vallomások rendkívüli fonto(Páris. április hó. Saját tud.) Évekkel ezelőtt, - mesélte hatalmas dolgozószobájában az ele gáns 50 év körüli Claude Anet, akinek nemrégiben jelent meg igen érdekes könyve a mayerlingi targédiáról, — támadt az a gondolatom, hogy regényt írok Rudolf trónörökös és Vecsera Mária regényéről. Én az igazat kerestem a regényben, azt irlam meg a könyvemben is, azonban az igazság egymaga tehetetlen a temérdek rágalom és vádaskodás ellen. Érdekes, hogyha az ember egyszer megtalálta az igazat, milyen könnyen támogatja minden adat a felfedezést.

A szerintem Rudolf trónörökös tragikus halála egy közösen elhatározott szerelmi öngyilkosság volt. Rudolf királyfi előbb végzett Yeesera Máriával cs azután saját halántékának fordította a fegyvert.

Miért kellett ennek a tehetséges, szimpatikus főhercegnek erre a lépésre szánnia magát? Előttem nem kétséges a dolog. Temperamentuma, politikai nézetei, barátai szembeállították a császárral. Házassága elkeserítette, viharos fiatalsága blazirttá tette és amikor életében végre egyszer igazán szerelemes volt, úgy érezte, hogy életének nincs többé értelme, ha erről a szerelméről le kell mondania.

Rudolf még egy utolsó találkozásra kért engedélyt a császártól Mária Vecserával. Azt mondotta, bog}7 ez lesz az utolsó.

__ Szavadat adod erre, kérdezte a császár?

__ Szavamat adom, felelte halott halványan, dacos és elszánt szemekkel a trónörökös.

Az elcöknő arcvonásai közt gyanakvó mosoly

bujkál. Érzi a feltételezéseket, amelyeket ez a kérdés rejteget. Azért eleinte vonakodik határozott választ adui. Tagad, kertel, de a végén bevallja mégis:

— Hát igen, lesz. klubunk is. Lesz bátorságunk ehhez is és nyugodtak vagyunk: bármikor kiszállhat majd ott a vizsgálóbíró, vagy a főügyész. Nem fog találni erkölcsrendészeti szempontból... kifogásol») i vaiót.

Eleget indok, már menni készülök... De nyílik az ajtó és harminc év körüli férfi lép be. Az elnöknő szigora fötartássa5 fogadja köszönését, aztán hozzám fordul s hogy a delikvens ne értse, németül magyaráz:

— Ez a gazember két hónappal ezelőtt kergette el a feleségét, mert felbőszítette, hogy gyermekáldás volt nuia készülőben. Én a szülészeti klinikán ismertem meg az asszonyt; ott könyörgött, tegyek valamit az érdekében. Elhatároztam, hogy visszavételem a férjével a szerencsétlent... ü valami furfangos ürüggyel mára citáltam ide ezt az elvetemült férfit, aki egyébként egyszerű ember: villamos- kalauz... Most figyeljen ide, hogy működik a mi egyesületünk.

Hirtelen, mintha kicserélték volna: hallatlan éréilyel, kemény ieckéztetéssel esett neki a férfinek, aki eleinte önérzetesen düllesztette ki mellét, do aztán nagyon alázatos és engedelmes figurává változott, mert az clnöknő fínagysága roppant befolyásos személyiségnek játszotta ki magát.

— ügy tudd meg, — pattogott, — hogy beszéltem a hadügyminiszterrel is, huszonnégy óra alatt behivatlak katonának, ha nem veszed vissza az asz- szonyt!

A kegyetlen férj megtörve, kétségbeesetten mindent megígért és miután kisomfordált az elvált asszonyok egyesületének irodájából, az elnöknő diadalmasan fordult hozzám:

— Van-e létjogosultságunk, vagy nincs?

sak azért, mert a koronaügyész vádjait a vádlottaknak a rendőrség, vagyis az ügyészség előtt tett nyilatkozataira építette fel.

Srtak vádlott beismeri, hogy tényleg merényletet terveztek küldöttség ürügye alatt, de a merényletnek csak demonstrativ célja lett volna. Azért használtak Tilanikot, mert ez a robbanóanyag a pályatesten veszedelmet úgy sem jelentett volna. Ő is azt állítja, hogy vallomását erőszakkal csikarták

I Trí szavának állt.

Én bevallom, az én szememben a legfonto- j sabb a fiatal, naiv és szerelmes Vecsera Mária emlékének tisztázása. A misztikus esemény és a I császári ház diszkréciója, a hamis hírek tömege I ködbe vonták Mária alakját. A rágalmak hadjá- ' rata igyekezett tiszta emlékét elhomályosítani az utókor előtt. Pedig Mária nem volt kalandornő, nem volt hiszterika, 1 egyszerű, szerelmes fiatal lány volt, aki meggondolás nélkül választotta a halált szerelmesének vadászlakában. Inkább akart együtt meghalni Rudolffal ,mint élni azután, hogy elválasztották tőle. Mária temetése szomorú volt cs borzalmas. Napokig ott hagyták feküdni vérbefagyva a halottas ágyon, anyjának nem engedték meg, hogy hozzáutazzék, temetésén egyedül Vecsera bárónő sógora, Stockau gróf utazhatott Mayerlingbe, itt szolgák és Audienţii aler dr. öltöztették fel a fiatal halottat uccai ruhájába és elszállították a heuligenkreuzi kolostorba, ahol egy császári rendőri megbízott, Go- rupp báró felügyelete mellett helyezték nagy- sietve egy falusi asztalos által összetákolt koporsóba és egy ködös, szomorú hajnalon helyezték a kolostor kertjében nyugovóra.

Claude Anet elmondja azután, hogy amióta könyve megjelent ,egyre-másra kapja öreg hölgyek leveleit, akik egykor Vecsera Mária barátnői voltak és akik boldogan mondanak hálát a francia írónak, hogy tisztázta egykori barátnőik emlékét. Aigner László.

Jávor Béla.

Misiden vádlott a Macsek-pörhen a rendőrséggel vádoifa atrocitások elkövetésével

Claude Anet francia író Rudolf trónörökös és Vecsera Mária tragikus szerelmének

igazi történetéről