Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-29 / 119. szám
4 XIII. ÉVF. 110. SZÁM. £} • í/ÚM o tavalyi ícitő ngdrra! Az egyetlen menekvés a praktikus öltözék. Lábunk legtöbbet szenved a nagy melegben. Van valami, ami a legnagyobb hőségben is hüsen tartja szegény megkínzott lábunkat: A GUMMITALPU DORCO-VÁSZON CIPŐ Tartós, csinos és olcsó! Ügyeljünk a védjegyre! A dési reí. templomban megrázó jelenetek mellett leplezték le a hősök emléktábláját (Dés, május 27.) Megható ünnepség keretében leplezte le a dési református egyházközség a világháborúban elesett nyolcvannyolc ref. magyar emlékére állított emléktáblát. Az emlékakeió a Nószövetségtől indult ki. Az ünnepélyes alkalomból egész Dés lakossága megjelent az istentiszteleten és többezer ember vett részt a kegyeletes aktuson. Az istentiszteletet megelőző' imát Farkas Albert lelkész tartotta, utána Kovács László esperes mondott nagyhatású emlékbeszédet. Az elesettek hozzátartozói kivétel nélkül megjelentek, mindannyian feketébe öltözve, kezükben egy- egy csokor virággal, mintha hozzátartozóik temetésére jöttek volna. A véres emlékek felidézése az elveszített apa, fiú emléke olyan megrázó hatással volt a megjelentekre, hogy a belső izgalomtól többen eszméletüket veszítették, mások pedig sirógörcsöket kaptak. Az. emléktáblát a Nőszövetség elnöknőjc, özvegy Nick Fercncné sűrűn felhangzó. zokogás mellett adta át rendeltetésének. Keresztes Szabina tanítónő ismertette az emléktábla történetét, utána a Polgári Dalkör gyászdala következett, majd Şteincr Juliska szavalta el dr. Bene Ferenc alkalmi ódáját. Földessi Iluska éneke után először a hadiözvegyek vonultak el az emléktábla előtt, akiknek a nevében özvegy Léher Gvillán é beszélt. A szomorú sort a hadiárvák folytatták. A® ő nevükben Fekete József és Buzdugan Katica adtak kifejezést érzéseiknek. - Végül megkoszorúzták az emléktáblát. Nagy Edit mégható szavalata után az emléktáblát a presbitérium nevében dr. Bene Ferenc főgondnok vette át. Este az ősi, többszázados templom tornyát fényesen kivilágitották. A párisi tárgyalásokról más kormány sem hozhatott volna haza különb eredményeket — mondotta Bethlen nagy beszédében a magyar felsőház ülésén (Budapest, május 27.) A magyar felsőház kedden tárgyalta a párizsi egyezményeket. A vita első szónoka Szterényi báró volt. aki általánosságban foglalkozott a problémával és a létrejött egyezséget kielégítőnek jelentette ki. Visszautasította Benes csehszlovák külügyminiszternek azt a kijelentését, hogy Csehszlovákia számára 26 milliárd csehkoronát mentett meg. Ez nem Benes privát dicsősége, hanem az előállított politikai helyzet következménye. Bethlen István miniszterelnök nagy beszédet mondott. A magyar delegácói elvi téren általában eredményeket ért el, pénzügyileg azonban áldozatokat kellett hozni, abból a politikai helyzetből kifolyólag, amellyel Magyarország szemben állott. Olyan érvek felállításának, hogy a tárgyalásokat a kisantant. vagy Magyarország zárta le nyereséggel. nincs helye. Hágában és Parisban csak arról volt és lehetett szó, hogy Magyarország fizessen és hogy mennyit fizessen. Tiz év óta most volt az egyetlen alkalom. amely mellett a megegyezés létrejöhetett. A magyar delegációt különösen Olaszország támogatta barátilag és megállapítható, hogy Hágábó és Párisból Magyarország több presztízzsel jött haza, mint amennyivel odament. Először az volt a szándékuk az országgal szemben álló tárgyalófeleknek, hogy Magyarország is i 966-ig fizessen jóvátételt, amit a magyar delegáció nem fogadhatott el, hiszen a trianoni szerződésből az ország igazán nem került ki aktiv szaldóval. Egyesek azt állítják, hogy a kisantant ajánlatot tett arra, hogy Magyarország ne fizessen se reparácict. sem jóvátételt, hanem csupán az optánsok követeléseit fedezze. Ezzel szemben a tény az, hogy a kisantant Párizsban tett ajánlatot arra, hogy Magyar- ország 1924-től 66-ig külön felállítandó terv szerint fizessen reparációt. A fizetendő összegeket mindenesetre súlyosnak tartja, de nem elviselhetetlennek. A tárgyalásokon a helyzeten sem a demokrácia, sem más nem enyhíthetett volna és nyugodtan meri kijelenteni, hogy más kormán-) sem kapott volna jobb eredményeket, RÉSZEGESEK LISTÁJA VAGY MADGEARU LEGYŐZTE HOOWERT Spengler Nyugat Alkonya után még egy alkonyról kell beszámolnunk, t. i.: a részegesek alkonyáról. Ez utóbbinak csak romániai vonatkozása van, ahol, amint ismeretes, a pénzügyminiszter egy uj szesztörvényt fektetett a képviselőház magas színe elé. Ebben a törvényjavaslatban, a kétszáznál több paragrafus között egy igen érdekes fejezetet találunk, cime: intézkedések a részegség ellen. Hát bizony, kell is valamit tenni az egyre jobban elharapódzó rossz szokás ellen, mert az élet ezer gondja között nem sok csodálni való akad azon, hogy polgártársaink egy része buját mámorba igyekszik fojtani. Azonban ha már a gondokat nem is tudja a pénzügyminiszter ur az adófizetők válkiról levenni, legalább annyit igyekszik a közrend érdekében megtenni, hogy mindenkit, ha kell, fogházbüntetéssel is le akar szoktatni a túlzott alkoholfogyasztás bűnös szenvedélyéről. A nép erkölcseinek e téren való megjavítása bizonyára sok gondot okozott a pénzügyminiszter urnák, bizonyára tanulmányozta a külföld hasonló célú intézkedéseit is. Tanulmányainak eredménye a következő intézkedésekből derül ki: „Bárki, aki uccán, vagy nyilvános helyeken részegen találtatik és rendzavarásra adja magát 100-tól 500 lejig terjedő pénzbírsággal büntettetik. E vétségbe való visszaesés esetében a. pénzbírsággal fogházbüntetés jár s az illető neve egy listára kerül, mely a bírósági táblákon és az italméré3i helyiségekben lesz kifüggesztve, s melynek neve „részegesek listája” lesz.” Nem túlozunk, ha kijelentjük, hogy ez az intézkedés egy csapásra meg fogja szüntetni a részegséget. Vannak ugyan naiv emberek, akik kétkedve csóválják a fejüket és holmi kulturális előadásokat, bizonyos népfelvilágositásitó propagandát emlegetnek. Dehát mehet ezek után az ember, mikor az említett szakaszok olyan világosan beszélnek s olyan drákói szigortól duzzadnak, hogy gyönyörködve kell rájuk nézni. Na, kedves barátom, Dorbézoló Olivér, most lássunk nagy duliajkodást, most lássuk, hogyan reggelized meg pezsgőspoharadat, hogyan lendíted föl a tüköripart?! Vége a borospoharak romantikájának. Ezután okosan és józan meggondoltsággal kell majd mulatni. Egyenesen járni a reggeli szürkületben és nem meghatva búcsúzni el minden gázlámpától. Ha a rendőr odaszól, értelmesen kell válaszolni, világos, kerek mondatokban és nem megütődni azon a kis kozmikus tévedésen, hogy a főtéri templom tornya hegyével felfele van és nem megfordítva, ami egyébként neked Olivér barátom, jogos következtetésed lehet. Ez a törvény a te megértő bölcsességedre apellál, meghatva kér, hogy a huszadik pohár után tekints el a világ gyarlóságai felett, ne vedd szivedre, hogy a ^pincér száján keresztül beszél és nem tud irni a fülével s abból se csinálj kabinetkérdést, ha az ércből öntött Mátyás nem hagyja ott a, többi „havereket” a bás>‘ tya tövében s nem megy ki veled a Tordai útra egy kis korhelylevest kanalazni. Ez a törvény már régóta közkivánalom volt s ma, hogy testet öltött, örömmel üdvözöljük, ügy gondoljuk, hogy ezzel lefőztük az abszintes Amerikát. Madgearu lefőzte Hoowert. Ez pedig bankettet kíván, de gyorsan uraim, addig, amig a törvény nem ,’ep életbe, mert megtörténhetik, hogy egyik-másik politikus listára kerül, de nem miniszteri listára, haneú a másikra, ami legfennebb csak miniszteri illúziókat adhat egy-két órára, egy olyan tiszteletbeli állást, melyért még a végén te fizetsz. Kakassy Endre. Loteria Senator ea-OMsodik bazáshea Köztudomásra hozzuk, hogy a belügyminisztérium 1930 íebr. 15. 1200/’A számú rendeletével engedő yezte a Loteria Sanator sorsjáték má&oitik insEásét, mely visszavonhatatlauul 1930 aagusz:u5 2S«án ter.2 megtartva. Az első húzásnál (1930 március 9—12) nem nyert sorsjegyek ezen húzásnál tovább játszanak. Jegyek az ország minden jelentékenyebb városában, valamint cluj i irodánkban kaphatók (Sír. Baba Novac) Bethlen u. 8.
