Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-28 / 118. szám
7 XIII. $VF. 118. SZÁM. Ti világhíres „/Rózsa-üölgyöen*\\ a rózsád Hapo Tfegyven kifogtam rózsádéi egy kifogtam olaj — 7meddig a rózsa efjut odáig — 7 világ msaterrnefése egyetlen dinasztia kezében folyik össze — Bulgáriába kiküldött munkatársunktól — (Filippopol, május 26.) Filippopol felé visz a vo- na/t. A ritmikus kattogáson keresztül szünet-lenül átcsattog a fülemilc. Olyan közönségesen, megszokott hótköznapiassággal, olyan magától értetődéssel, mint a mi vidékünkön a bókabrekegés. Ez az a hires bülbül. Kora hajnalban érkezünk a városba. Az ut mentén nohány járó-kelővel találkozunk. Minden ember kezében, vagy a gomblyukában ott van a rózsa, fis mikor a déli órákban az óriási magtárakra emlékeztető szürke építmények, a dohánygyárak kiontják magukból a gyári munkásság ezreit, az egész városon keresztül kiltüzescdik ,a Rosa damasceana pirosa. Ötven kilométertől innen vannak a világhíres bulgáriai rózsaültetvények. Még messze vannak tőlünk, valahol ott a Balkán-hegység lábainál terülnek el, de kozcllétüktől már izcsedik a levegő. Autónk körülményesen halad előre, a tartós esőzés miatt megromlottak az utak, a kerekek mélyen belemerülnek a vízbe, de már elértük a hegylterületet és oldalvást kibomlik a vöröslő rózsaimező. így van ez harminc-negyven kilométer körzetben Karlóvo és Kazal- mik között, rózsaszüret idején, mert éppen most van idejo a termés betakarításának. Már ott vagyunk Botju Mitoff rózsapároló nagy üzemének az udvarán, Kisihe-Nachre községben. Távolról sorjában, Óriási üstökben fortyognak a rózsák. A széles kapukon pillanatonként fordulnak be az izmos ökrökkel vontatott társzekerek, a rózsarakománnyal. Rózsazsákokorni ülök magam is, keresztül izzik a rózsa megtörött illatos teste. Valami, ki- beszéllietetlem sajátos, édes álmositó szag nehezedik valamennyiünkre, úgy érezzük, citromot kellene csavarni reá, hogy elbírjuk. A rózsa regénye. — érezzük. E buja, fojtó légkörben szerelmeknek kell meg~ szülebniök, itt kicserélődik az ember, ezek az illatok nj és soha nem sejtett érzéseket sugallanak. De, ha körülnézünk, csak jönnek és mennek a társzekerek, fütik az ötszázöté rés lombikokat — körülbelül kilencven sorakozik cgymásmellett — a megnyitott csapokon keresztül az elhasznált rózsavíz lángoló folyama buggyan elő, a meggyötört virág tépett és kicsavart leveleivel, ezer és ezer kilogram rózsa áldoziatik föl egy liter zöld folyadékért. Ez is a rózsa regénye, minden bizonnyal. Négyezer kilogram rózsa — egy kilogram eszencia Ahhoz, hogy egy kilogram rózsaolaj gyűljön össze a tartályok mélyén elhelyezett „haséban-“, a fc- hérszinü rózsából négyezer kilogramra, a rózsaszínű rózsából pedig háromezer kilogramra van szükség, egy kilogram rózsaolajnak a gyári ára 130.000 lej. Egy ilyen rózsamészárlás ideje alatt hétmillió kilogram rózsa kerül terítékre. A környék huszonöt-harminc rózsapárol ójában ólomkannákban lepecsételve összegyűjtik a drága nedűt és miután az állam hivatalnokai is rátették a pecsétjüket, szalad szerit« a világba, hogy zamatot adjo-n^ belelehelje a maga külön rózsaleikét öt kontinens parfümjeibe. A rózsa párolása a szesz párolására emlékezteti az embert. A tartályokban kigyócsöveken keresztül két óráig -tartó izzásban mosódik, párolódik a virág, a hűtők, az illő olajat átmentik a kis befőttes üvegekbe, a különböző csövek lehetővé teszik, hogy még egyszer desztillálás történjék és már is emelik a kis üvegek tartalmát, hogy beleöntsék egy nagy uborkás üvegbe, amely ott fekszik a pároló egyik asztalán. Argus szemek őrzik a zöld folyadékot. Nem is csoda, hiszen egy ilyen üveg csaknem egymilliót ér meg. Nem akarom un-tatni az olvasót, hogy mi lesz a rózsából, amíg cseppfolyós alakban- a flakonba kerül. De el kell mondanunk, hogy e rózsákat hajnalban négytől nyolcig kell leszedni (ment akkor a legaromásabb a virág) a szüreteléssel nem lehet késlekedni, igy két-három hétig, éjjel-nappal tízezer virágszedő kéz és többszűz gyári munkás, erő megfeszítésével folyik a harc és ennek a kampánynak a sikere nemcsak a „Vallee de rose“ paraszt lakosságának, vagy a desz- tillatörőknek a gazdasági exisztenciáját jelenti, de egész Bulgária nemzeti jövedelme, költségvetése függ a rózsaexporttol, mondhatni az egész ország remeg a rózsatermelés sikeréért. El kell mondanunk azt is, hogy kísérleteznek ugyan Franciaországban, Anatómiába# rózsaolaj gyártásával, de ezt a minőséget sehol a világon -nem lehet megtalálni. — Mi lesz majd kérdem Botju Mitoff urat, ha föltalálják a s-zinr tétikus rózsaesszenciát, amellyel mostanában oly sokat kísérleteznek német laboratóriumokban? A fölényes öreg bolgár mosolyogva legyint a kezével: ameddig a tojást nem állítják elő mesterségesen, addig nem kell tartani a rózsaolaj vegyi utón való előállításától sem. A rózsa titka Hiszen jó, már próbálták hamisítani is a ka- zalniki rózsát. Fölhasználták már a legkülönbözőbb más növényekből nyert esszenciákat is, nem minden siker nélkül, sőt nem egyszer megtévesztően föl tudták kelteni a bulgáriai rózsamezők olajának az illúzióját. Megpróbálták a görögök átplántálni a Bulgáriából kicsempészett rózsaülte.tvényeket, saját földjükön is, nem sikerült. Egyik sem az igazi. Pont az a kiszámíthatatlan valami hiányzik belőle, amit maguk a rózsa esszencia analitikusai sem ismennek. Rendben van, azt tudják, hogy a rózsa esszenciája egy szilárd és nem aromatikus, a valódi éteresszen- ciában oldódó stearoktenből és az óterikus esszenciából az élioplténből áll, tudják kristályosítani, is, izeire szedni, de e virág anatómusai e minden más illattól kvalitás fczempoell iából nézve- tökéletesebb mivoltára rájönni nem képesek. A rózsapárolásnak nincs titka. A rózsának azonban van. Hogy ez a rózsa ebben a csodálatos völgyben különb minden más rózsánál, sok tekintetben a klimatikus viszonyokban keresendő, de egészen bizonyos, hogy ha sikerülne is egy százszázalékosan megegyező klimaltikus és taXsidS© kérhás sors- IssveM feuissal Utazás kedden, szerdán Pénteken Lei 200.000. — Vasárnap Lei í.ÖOO.ÖOÖ. főnyeremény kéri! kisorsolásra Sorsfegykésslet fogytán van. Sorsjegyek kaphatók : Cäajca as ssccai árasoknál, Ssécfaesiyi-íár 39 alatt és a KoasposaSS Sorsjegyíirodánál, Piaţa Unirii 20. Târgumureşen: Ideal íllaiszertárban, Erdélyi ékszerésznél és tőzsdékben, Qradean: Unnia Bank és tőzsdékben, Tizttifoaran és Aradon: tőzsdékben mu lajösszetételnek megfelelő helyre rózsákat ültetni, az nem volna azonos e vidék sok évszázados rózsa- kultúrájának a karakterével. Ezek a bulgáriai rózsák, a Rosa demasceana és a Kosa alba távolról sem olyan szépek, mint azok a rózsák, amelyekkel -különböző diszkertekben, üveg- házakban találkozunk és amelyeknek hétezer válfaját ismeri a botanika. Ez a rózsa, amelynek nincsenek puhán egymáshoz simuló száz színárnyalatban változó szirmai és utánozhatatlan formatökéletességu bimbói, inkább a vadrózsákra emlékeztetnek, amelyekkel mi is a mi vidékünkön nagyon gyakran találkozunk. Ez a sui generis rózsa a maga szerénységében, cicomázatlanságában azonban konkurencia nélkül áll a világban. Nem csoda tehát, ha az egész világ rózsatermelésének közel kilencven százaléka itt zajlik la Filippopol és Star,a Zagora környékén. Botju Mitofí •— a rózsák diktálom Nos, -a rózsatermelés monopóliuma e sokat szenvedett kis országnak, de ebben az évben monopóliuma egyetlen embernek, az említett Botju Mitoff- nak. Csodálatos véletlen, hogy a vidék rózsapároló üzemei közül éppen az övébe potityantunk bele. Ebben az évben ugyanis az történt, hogy a Botju Mitoff cég nemcsak a rózsaolaj megszerzésének a frontján küzdött, de egy kü-lön közgazdasági fronton is: leverni minden má3 rózsatermelőt és az egész termést, bizonyos vonatkozásban, az egész világ termelését egy kézbe tömöríteni. Érdekes epizód, érdekes fejezet -a rózsa regényének ■még meg nem irt itörténetélre-z. A rózsapároló üzemek tulajdonosai elhatározták, hogy az idén lenyomják az árakat. Kevesebbet adnak a rózsatermeiéssel foglalkozó parasztlakosságnak, mint mási esztendőben és ezért kartellt kötöttek egymással. Botju Mitoff azonban kiugrott a k’itcllből. A cég főnökének fia sorra járta a hetvenhat falut és megállapodást kötött a termelőkkel, hogy csak neki adják át az évi termelést. Szerződése szerint egy minimumot garantált a parasztoknak és ezenfelül a rózsakampány végén külön prémiumokat, ha sikerül ez a sztratégiai hadjárat, amelyet tervbe vettek. Hogy milyen nagyarányú pénzügyi tranzakcióról van szó, annak bizonysága, hogy a tulajdonos százötvenmillió léva előleget biztosított a munkásoknak. A kapitalista termelésnek egy sajátságos képlete alakult itt ki, amelynek alsó rétegét az egyéni tőkevállalkozás képezi, tetejébe azonban a szövetkezeti gondolat épült fel. Ha a -kampány sikerül, amihez nem fér kétség, úgy a rózsák napóleonja nemcsak az összes desztillatőröket teszi fegyvenképtelenné, FIGYELEM OreherHaggenmacher 09 fflrOMF eia Filsen rövidesen forgalomba kerül ! állítja le az üzemekét, de monopol-helyzetet teremt magának a világpiacon is és úgy szabhatja meg az árakat a parfümgyárosoknak és dohányizesitő cégeknek, ahogyan éppen ő akarja. A „csatát megnyertem" Mi enne-k a kampánynak, a bulgáriai sajtó munkásait isi megelőzve, kellős közepébe sodródtunk. Felejthetetlen és regényírói tolira való kép az is, amikor Mitoff junior, az udvaT közepén öt éjjel és öt nappal tartó harc után rekedten, elhanyagoltan, a harcias bolgár minden szenvedélyével, ökölben tartott kézzel magyarázta nekünk: — És most jöhetnek majd hozzánk és kérhetik, hogy adjak n-ekik rózsát, csak akkor adok, ha akarok. Majd megtanítom őket... A csata eldőlt. A csatát megnyertem. És Ott van sziinet-len munkában a hetvenéves Mitoff szenior, izgalmában is elegánsan, gomblyukában a rózsával, nagyban parolázva a munkásokkal, akik most kollégák és részvényesek ez üzemben. És ott vannak a gyártulajdonos leányai, rendkívül szép hölgyek, mindegyik gyári öltözetben, szaladva egyik lombiktól a másikig, egyik üzemből a másikba, ott vannak a vők, a menyek, az egész Mitoff-dinasztia éjjel és nappali inspekciós szolgálatban, szabad percükben kÖrüláliv-a, dédelgetve, imádva a zöldes uborkásüveget amelynek negyedóránként néhány centiméterrel emelkedik a szintje, ügy, ahogy ez a kép föltárult előttünk a maga már-már extázlssá föllendült pénzszomjával ebben a süni, lélekzetetnyomó, ful- lasztó levegőben, az éjszakában kigyult bíboros lángok között, sötét árnyaikkal, a paraszt bizalmi emberekkel, az ideküldött francia ős amerikai ellenőrökkel, felfokozott, túlméretezett ragadozó ösztöneivel, viaskodásával, márnei áttörésével a letarolt és letip- rott rózsaerdők teste felett, a vagyonszerzési mámorának és a véresen sz-ép rózsahekatombákn-nk a mámorával, -breuglieli kép és felejthetetlenül belevésődik az emlékezetünkbe. Mitofíék ott tartottak vacsorán is. Hevenyészett; vacsora volt. A családtagokon, a főbizalmi emberen és rajtunk -kívül a francia kémikus ellenőrök vettek részt rajta. Azt hiszem ezen a vacsorán csak mi étkeztünk, három világjáró erdélyi magyar újságíró nyugodtan. Az asztalnál csak a kampányról beszéltek, öli percenként rohantak vissza a lombikokhoz, az ételt alighogy megérintették és hogy a vendéglátáson kívül nekünk is kedveskedjenek, beállították a gramofont valami zűrzavaros pesti operettre, amelynek dallamai bután, érthetetlenül, valószerűtlenül úsztak el az éjszaka hullámain a kazánok és* a rózsaligutek felé. Ligeti Ez
