Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-28 / 118. szám
XIII. ÉVF. ’118. SZÁM. 5 A düsseldorfi rém töredelmesen bevallotta összes gyilkosságait Az Izgalmas szembesítésen a greifenwaidi erdőben megmeneküli leány ráismeri a tömeggyilkosra — „Legjobban szeretném, ha már ienyssszentenék a lejemet!“ — A gyilkos felesége megőrült (Berlin, május 26.) Szombaton, délutáni került a rendőrség kezére Eürten Péter düsseldorfi munkás, akit a düsseldorfi tömeggyilkosságok elkövetésével gyanúsítanak. Németországban szombat óta megszűnt a politika, megszűntek a közgazdasági kérdések, senkit se érdekel más, csak a düsseldorfi ügy: Valóban Kürten Péter-e a tettese tíz kegyetlen gyilkosságnak és tizenegy merényletnek. Mint ismeretes, egy Trudo Schultze nevű cselédlány vezette nyomra véletlenül a rendőrséget. A cselédlány levélben dpanaszolta egy barátnőjének, hogy május 14-én a város melletti Greifenwaldban megismerkedett egy férfival, aki erőszakoskodott vele és mikor ő ellenállt, tőrt látott megvillanni a kezében. Trade Schultze kiszakította magát a férfi karjaiból és sikerült elmenekülnie. A barátnőjéhez címzett levél eltévedt, a rendőrség kezére jutott s igy indult meg a nyomozás, A vizsgálat gyors eredményt hozott: a gyanú egy Kürten Péter nevű munkásra terelődött-. Kürtén régebben a Schiess Defries-müveknél dolgozott mint kőműves, de több mint bárom hónap óta munkanélkül van. A Mettmannerstra-sse egyik bérházában lakott albérleti szobában a feleségével. A Mettmannensitrasse Düsseldorfnak Flinger nevű városrészében van, Je Az utóbbi napokban Kürtien Péter összeveszett a feleségével. Pénteken délben elment hazulról, de küldönc utján arra kérte a feleségét, hogy szombaton délután jöjjön a Rókus-térre, ott majd találkoznak. A detektívek, akik ekkor már nagyban figyelték, elcsípték a hírvivőt és megtudták, hogy hol adott találkát a feleségének. így történt azután, hogy délután a megbeszélt találkozás időpontjában a detektívek elfogták és a rendőrfőnökségne vitték. > Kürten Pétert szombatom és vasárnap elvezettek néhány olyan helyre, ahol a mult esztendő uvaran a kéjgyilkosságok történtek. Kürten minden látható megindulás nélkül teljesen egykedvűen állt kisérői között és szenvtelen, elfogulatlan, hideg hangon válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. „Vasárnap délben játszódott le a düsseldorfi rend- őrfó'nökségen az utóbbi esztendők bűnügyi krónikájának legizgalmasabb jelenetei Trade Scbultzet, ' a Greifenwaldban megtámadott cselédleányt szembesítették az elfogott emberrel. A cselédleányt leültették a detektívek szobájában, ahová azután megbilincselve behozták Kürten Pétert. Trade Schulze abban a pillanatban, amikor Kürtén Péter alakja megjelent az ajtóban, fölpattaná1 a helyerői és a visszaemlékezés rémitő halasa alatt elfulladva, sikoltozva kiáltotta: — Ez volt, ez akart meggyilkolni! Kürten Peter bevallotta, hogy o ölte meg Hollinger Rózát és Scheer Rezső rokkantat. Hollinger Rózát a mult év februárjában, 13 kósszurás- sal a mellében találták meg egy deszkakerítés alatt. A holttestet a gyilkos petróleummal leöntötte és meggyujtotta. Rendkívül terhelő vallomást tett Kürten felesége: — Midőn egy reggelen férjemet megkérdeztem, hogy honnan tért haza olyan sárosán és miért olyan vérfoltos a ruhája, azt felelte: vegyem tudó- másul, hogy az összes düsseldorfi gyilkosságokat ő követte el. Kürten nagyon bánja, hogy legutolsó áldozatát nem gyilkolta meg. Kihallgatása folyamán többször KATZ és FIA Férfi- és fiuruha áruház, külön mérték szerinti osztály. — Szabott árak. — Kolozsvár, Főtér 10 szám. Interurban telefon: 835. mondotta: „Legjobban szeretném, ha már lenyisszantanák a fejemet!’ A Mettmanner-Srasse 71. számú ház lakói — itt lakott Kürten feleségével — nagyon ellenszenvesen beszélnek szomszédjukról. Kürtent nem szerették a házban. Túlzottan udvarias volt és sunyin nevetett mindig a házban lakó nőkre. Lakása nagyon szegényes berendezésű. Kürtennek egy külön kis kamrája volt, amelyben vízvezeték is van. Ebben a kamrában tisztogatta a tömeggyilkos ruhájáról a vérfoltokat. Két évvel ezelőtt költözött a lakásba, amikor jelenlegi feleségével megesküdött. A házkutatás alkalmával a lakásban megtalálták azt az ásót, amelynek segítségével áldozatait elásta. Találtak azonkívül tiz vérfoltos rövid kabátot. Kürten koránkelő ember volt. Pontosan egynegyed 7 órakor ment el naponta a gyárba, előbb azonban mindig bevárta az újságos asszonyt. Munkástársai ellenszenvesen beszélnek kellemetlenül udvarias modoráról. Elmondották társai, hogy egy alkalommal szóbakerült a düsseldorfi rém ügye és valaki közülük megjegyezte, hogy le kell nyisszantani a gazember fejét, amire Kürten nevetve a következőket mondotta: „Mit, lenyisszantani fejét? Ezer darabra vagdalni azt a gazembert!“ A tömeggyilkos különösen erős vonzalmat érzett fiatalabb leányok iránt. Mindig azt hajtogatta, hogy csak a 16 éves leányokat szereti. Szenvedélyesen udvarolt és a 47 éves ember 27—30 évesnek mondotta magát. Minden egyes leányismerősének házassági ajánlatot tett, emiatt gyakran volt összetűzése feleségével, aki ott akarta' hagyni. Kürten nem, szerette a fényképészeket, az utolsó tiz év alatt egyetlenegyszer íényképeztette le magát. Kürten felesége az utóbbi napok izgalmai következtében;' idegileg teljesen összeomlott, úgyhogy tegnap Í elmegyógyintézetbe kellett szállítani. A lakásban a véres ásón és vérfoltos kabáton kívül hosszunyelü ollót is találtak, amelyen fellelhetők a vérnyomok. Azt hiszik, hogy ez is a gyilkos szerszámok közé tartozott. Fér derber ileirgtíesf szótöbbséggel felmentették, Unióig lőbadnagg két iief kíspoíí, ConstcníiDescn kap!** tóüff 6 hónapra ítélték A scMisihásokat öttol két hónapra szóló Soghizbüntciéssd sújtottak (Kolozsváér, május 26.) A szombatib a késői éjjeli órákba benyúló tárgyalás után hétfőn reggel 9 órakor folytatta a Yl-ik hadtest hadbírósága a szamosujvári huszárezred monstre katonaszabadi- tási bünpörének tárgyalását. A vád és védbeszédek s a replikák lezajlása után hétfőn délelőtt az egyes vádlottak bűnösségére vonatkozólag az ügyész által feltett kérdésekkel foglalkozott a hadbíróság. Az ügyész kérdései nagy vitát támasztottak a védelem részéről, s a vita egész a déli órákig húzódott el, úgy hogy a hadbíróság csak félegy óra felé vonult vissza ítélethozatalra. Az itéletkihirdetés időpontját félhárom órára tűzték ki. Optimizmusból — pesszimizmus A vádlottak már negyedhárom óra felé kezdtek gyülekezni s izgatottan tárgyalták egymásközött az ítélet esélyeit. Ferderber alezredes bátyjának és védőjének kíséretében érkezik meg egy taxi-autón. A közömbös érdeklődők is egyre másre érkeznek, hamarosan megtelik a Honvéd uccai kaszárnya emeleti folyosója, a tárgyalóterem környéke. Az Ítéletre való tippelések ekkor mind optimisták. Három óra után még mindig nem jelentkezik a hadbirósági tanács. A közvetlenül érdekeltek, a vádlottak türelmesen várnak. Ekkor már némely kabalisták révén köztudomásúvá lett, hogy a kitűzött időn túl való tárgyalás: rossz jel, tehát el kell készülni a sújtó Ítéletre. Az idő egyre előbbre és előbbrchalad, fokozatosan mind nyomottabb és nyomottabb lesz a hangulat a vádlottak között. Anion főhadnagy, fővádlott fel és alá sétál, rendkivül sápadtan. Constanti- nescu kapitány barátjaival tárgyal hasonlóan erősen lehangolt állapotban. Ferderber alezredes bátyjával van együtt egész idő alatt. A schimbás vádlottak két csoportba oszolva várakoznak. Az egyik közülük óvatosan figyelmezteti a többieket: — Jó lesz, ha ellátjuk magunkat cigarettával, mert ha elitéinek, azonnal börtönbe kerülünk. Hogy senkisem nagyon reménykedett már ekkor a felmentésben, mutatja az is, hogy a tanácsot számosán megfogadják. Hat órakor a két bukaresti ügyvéd, Ferderber bátyja és Móra dr. eltávoznak, mivel a hét órakor induló vonattal vissza kell utazniok Bukarestbe. Mindkettő meghagyja védenceinek, (Mora dr. Anton védője), hogy azonnal táviratilag tudósítsák őket az Ítéletről. Még egy óra telik el. A folyósón már alig. lehet közlekedni, annyian gyűltek össze az itéletki- hirdetésre. Hét órakor megszólal az elnök csengője s a közönség nem éppen csendesen bevonul a tárgyalóterembe. A hadbirósági szokásokkal nem a legközelebbi ismeretségben levő vádlottak is elfoglalják három napon keresztül megszokott helyeiket, az elnök azonban kiküldi őket a teremből, mivel a perrendtartás szerint az itéletkihirdetés alatt a vádlottak nem tartózkodhatnak bent. Csak másodkézből tudják meg az ítéletet. Az elnök közben arról érdeklődik, hogy van-e elégséges számú őrség készenlétben s erre már mindenki' tudja, hogy nem igen lesz felmentő ítélet. Mégegyszer megkérdi, hogy nincs-e vádlott a teremben s azután Trăilescu tábornok, hadbirósági elnök nagy csendben megkezdi az Ítélet kihirdetését. „Va ... da .. .“ Az Anton főhadnagy bűnösségére feltett ügyészi kérdéseket olvassa fel az elnök. Minden kérdésre „da“ a válasz, az első négy vádlottra vonatkozólag. Csak Ferderber alezredes nevénél szakad meg a da-k sorozata . — Felmentik, — suttogják mindenfelé. A kérdések felolvasása jó hosszú ideig tart s a legmagasabbra emelkedik az izgalom, amikor egy negyedórái olvasás után, végre eljut az elnök az ítéletig, amely ha nem is rendkívül súlyos, de majdnem minden vádlottnak juttat egy kevés időt arra, hogy közelebbről megismerkedhessen a hadbíróság börtönének bensejével. Az ítélet Anton főhadnagy kapja a legmagasabb büntetést: két évi elzárást. Constantinescu kapitány nyolc hónapot, Măciuşeanu főhadnagy és Cantea őrmester hat—hat hónapot, Ferderber alezredest pedig az ellene emelt két vádpont alól 4:1, illetve 3:2 szavazat arányban felmentik. Öt hónapra Ítélték Sajovics és Kiss schimbáso- kat, négy hónapra Bayţ, Weinbergert, Herskovicsot Schreibert és Grünsteint, két hónapra Bethlent, Fehérvárit, Récseit, Szász Istvánt, Ramoceat és Leonhardtot. Szász Antalt és Mihali Joant felmentették. Ahogy az Ítélet utolsó szavai elhangzanak, mindenki az ajtó felé tolakszik s habár jó hirt nem nagyon vihet, mégis első akar lenni megmondani a kint elgondolhatólag nem valami nyugodt hangulatban várakozó vádlottaknak az Ítéletet. Talán éppen a legsúlyosabban elmarasztalt Anton főhadnagy fogadja a tegtermészetesebben a rávonatkozó Ítéletet, a két másik elitéit tiszt valósággal halálsáppadt lesz. Ferderber alezredes, mint magától értetődő dolgot, veszi a felmentést. Szuronyok között Nagy a szomorúság azonban a schimbások csoportjában, akiket már jóelöre szuronyok közé álli-1 tottak. Mindegyiknek itt van valami hozzátartozója, s kétségbeesve kérik, érdeklődnek, mit vihetnek be a fogházba. A közönség elszéled s közben már vonul is á menet az elitéltekkel a kaszárnya udvar másik sarkában kapuit kitáró katonai fogház felé. A rehabilitált Ferderber alezredes egy tábornok kocsiján megy be a városba boldog és megelé-. gedett arccal . . , ^
