Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-28 / 118. szám
2 XIII. B7F. TL9. SZÁM. 1 Briancl memoranduma a magyar parlament előtt (Budapest, május 26.) A külügyi tárca költségvetési vitája során a magyar képviselőházban Lakatos Gyula előadó megemlékezett arról, hogy a vitában egyetlen egy szenvedélyes szó sem hallatszott az utódállamok ellen s ezen az alapon is visz- szautasitotta Svetlik képviselőnek a prágai parlamentben elhangzott ismert Magyorország ellenes támadását. Briand memorandumát is szóba hozta. Ehhez a memorandumhoz, mondotta nemcsak a kormánynak, hanem az egész magyar közvéleménynek is lesz szava. Bármilyen formában is jöjjön létre egy ilyen európai szövetség, az országra nézve rendkivül fontos az azzal szembeni állásfoglalás. A nemzetek közötti megértés s az európai nőnek kö(Kolozsvár, május 26.) Ezelőtt nyolc évvel a munkaügyi minisztérium nyugati mintára állami elhelyező irodákat létesített Románia valamennyi népesebb városában, ipari központjában. Ezzel a szociális intézménnyel sürgős szükségnek tettek eleget a kormánykörök. A kolozsvári elhelyező hivatal nagyon népes, — ami a mai gazdasági válságban megátólértetődö. — A ház előtti téren, a váróteremben állandóan nagyobb embercsoportok, rongyos öltözetű, beesett, lehangolt arcú munkanélküliek várnak, idegesen le-fel sétálnak, hátha ma megjön az a munkaadó, akit hónapok óta hiába várnak s akitől kenyeret remélhetnek. Az állásközvetitő eredményesen dolgozik ugyan, de a kereslet évről-évre való csökkenése miatt minden hónapban többszázan eredmény nélkül kénytelenek hazatérni. Az állami elhelyező nem egyedülálló Kolozsváron, magánirodák, szak- szervezetek és a sajtó utján is nagy mértékben folyik a munkanélküliek elhelyezésének próbálkozása, mégis havonta 500 körül mozog a munkakeresők száma, ezzel szemben a kereslet átlaga alig üti meg a kétszáznegyvenet. Az elhelyezés eljárását majdnem teljesen a tisztviselők bonyolítják le, az érdekelt felek csak jelentkezni, a személyi adatokat és feltételeket bemondani tartoznak. Az iroda ez évi működéséről a Orkán a tengeren Regény îrîă : KERTÉSZ JÓZSEF (19) — Mennem kell Mária — szólt hirtelen a leány felé s odanyujtotta mind a két kezét. ■— Viszontlátásra ! Ezzel az ősi tengerészköszöntéssel búcsúztak egymástól minden reggel: a viszontlátásra. — Viszontlátásra, Pieró! — szólt a leány, beletéve a két kezét a feléje n3Úló férfikezekbe s csókra hunyt mosolygó szemekkel, kinyillott ajkakkal várta, hogy reáhulljon a minden reggelek bucsucsókja. Elbúcsúztak. Megcsókolták egymást, mint minden reggel, de most Mária szemei könnyekkel teltek meg, pedig olyan csodaszépen ragyogott a nap. — Miért sírsz, Mária? —kérdezte riadtan Pieró. — Nem tudom. Vigyázz Pieró, vigyázz! Pieró jókedvűen kacagott fel. — Olyan vagy, mint anyó — mondotta, aztán gyors léptekkel indult meg a hegyi utón a kikötő felé. A leány sokáig állt még ott a barna szikla lábánál, szemei a becsukódó bokrokat nézték, ahol szerelmese hatalmas barna alakja tűnt el, de a szive megriadt, ösztönös félelemmel remegett, valami megmagyarázhatatlan, roppant veszedelem sejtelmétől. Itt találkozott először a festővel. Miért van az, hogy a megáradt szennyes patakok rohanó sodrában mindig uszik néhány letépett fehér virág! Miért van az, hogy a megáradt bűn rohanó árjában támolyogva bukdácsol az egyszerű, tiszta lélek és sodródik-sodródik el-el merülve benne, amíg csak egyszínűvé nem válik vele? Miért van az, hogy aki egyetlen lépéssel mengindu! ezen az utón, visszafelé már nem jöhet soha, mert ellentállhatatlan erők taszítják egyre mélyebbre, míg csak el nem 'merült egészen? Selymes, zöld mezők fedik a süppedő hínárt, csodálatos virágok nyílnak rajta. Minden megtett lépés után kibuggyan a hig fekete sár, mint a visszatérés beszakadt pallója, de bent soha sem látott gyönyörű virágok nyilnak és nem nézünk hátra, csak előre, a hivogató csodás virágok felé, amelyeknek zös érdekeinek előmozdítása Magyarországnak js célja és óhajtása, azonban nem léphet be olyan kapcsolatba, amelynek kimondott előfeltétele a jelenlegi helyzet fenntartása. Amennyiben a tervezett szövetség igazságot teremt, az igazságtalanságokat reparálja és a tarthatatlannak bizonyult szerződéseket revízió alá veszi, úgy az Magyarországot is közelebbről fogja érdekelni. A parlament folyosóján Jánossy Gábor egységes párti képviselő kijelentette, hogy a költségvetési vita során Albrecht hűségnyilatkozatával kapcsolatban és általánosságban is ki fogja jelenteni, hogy a királykérdés felvetését időszerűtlennek tartja, következő érdekes adatokat bocsátották rendelkezésünkre: januárban volt 475 munkakeresö. ezzel szemben 214 munkaalkalom: februárban volt 492 munkakereső, ezzel szemben 254 munkaalkalom; márciusban volt 532 munkakereső., ezzel szemben 229 munkaalkalom; áprilisban volt 544 munkakereső, ezzel szemben 356 ajánlat. A munkakereslet és kínálat közti különbözet a fenti számok szerint nem is szembeszökő. Azonban, ha figyelembe vesszük, hogy a bejelentettek közül nem sikerült az ajánlat mértékéig mindenkit elhelyezni. ez a differencia körülbelül 20—25%-al növekedni fog. így márciusban nem 532— 229 = 303 volt a munkafölösleg a hivatal által nyilvántartva, hanem főbb, mert a 229 munkaIfaszuos tad ni valók A légzési bajok, fulladások, makacs köhögés, melyek egy bronchitisz, vagy mellliártya- gyuiladás következményeképpen mutatkoznak, gyorsan elmaradnak, ha a Poudre Louis Leg- ras port, ezt a páratlan gyógyszert használjuk, mely az 1900 évi világkiállításon a legmagasabb kitüntetést nyerte el. A javulás azonnal beáll, a komplikációkat elkerüljük és a teljes gyógyulás gyorsan bekövetkezik. gyökerei már a sárhói táplálkoznak s oly vékony alattuk a szilárd talaj, hogy egészen biztosan beszakad alattunk s elborít a mocsár. Mária kacagó, ártatlan lélekkel lépett erre a selymes zöld mezőre, mint az újvilágok felé induló utas a sülyedésre Ítélt hajó fedélzetére, Otyan szilárd volt lábai alatt az ut, olyan gyönyörű volt körülötte minden. Soha nem látott virágok közt lépett s a levegő csodálatos illatoktól volt terhes. Az egyre szálló gyönyörű szavak muzsikája körülfogta a lelkét, mint rózsaszínű illatfelhő s valami valószinütlenül szép mámoros álomba simogatta. Naiv, kicsi falusi leánylelke elhitte, hogy árad belőle a szép, mint a napból a fény és a meleg. Elhitte, hogy nem kell semmit adnia, hogy boldogságot adjon. Elhitte, hogy az ő szépsége az a forrás, amelyből ennek a szépért rajongó férfinak sovárgó lelke üdítőitalt talál. Oh, a szavak, a szavak, melyeket meg sem értett, beburkolták valami gyönyörű furcsa álomszerű ködbe, uj csodás világot varázsoltak küréjo, amelynek ő Volt a központja, a ragyogó napja, melyből fény, meleg, szépség árad és neki semmit sem kell tenni, csak élni, lenni, bogy körülötte boldogság fakadjon. Örökösen magukat adó és ősanyáktól szakadó szive megtelt örömmel, hogy adhat anélkül, hogy önmagából elvenne valamit. És lassacskán észrevétlenül, mindig többet és többet adott önmagából. A barna szikla lábánál találkoztak mindennap attól az első naptól fogva, mikor becsületes kicsi szivén vegigţemegett a láthatatlan veszélytől való sejtelem. Tapasztalatlan falusi leány szivét mámorba ejtették a nagyvilági férfi bársonyos szavai. A férfi szemében pedig virág volt ő, vadon termett gyönyörű virág, mely feléje nyílott. Utána nyúlt, hogy leszakítsa. Szokásból, kedvtelésből, játékból, mint ahogyan minden virágot letépett eddig, amelyik útjába került. Mária nem tudta, mi történt vele. Szerette Pierót ésyszerette ezt a szép. elegáns, illatos férfit is, aki bársonyos hangján olyan csodaszép dolgokat tudott mondani neki. Kellett, hogy hallja a hangját, kellett, hogy lássa szép lelkesült arcát s egyszerű kiesi falusi leánylelke úgy tántorgott e között a két érzés között, bódultán, Öntudatlanul, mint a forgószélbe került gyengeszárnyu 'madár. Itt találkoztak minden délután a barna szikla lábánál. Ezek a találkozások nem maradhadtak titokban. ajánlatból csak 205-öt lehetett értékesíteni. Még feltűnőbb ez januárban, ahol 214 munkaalkalom« máj szemben mindössze 131 embert tudtak elhelyezni, mivel a megfelelő szakmunkások hiányoztak, vagy pedig a feltételek tekintetében nem jött létre megegyezés. A sikeres közvetítés százalékban 80 és 94 között mozog, számszerűleg, hónaponként az lábbi kimutatás beszél: januárban az elhelyezés 131, februárban 151, márciusban 205, áprilisban 338. Az utóbbi hónap feltűnően szép eredménye a tavaszi szezon megindulásával magyarázható. Ä munkanélküliség nagy és növekvő aránya e néhány számból is nyilvánvaló. Panaszkodik maga az irodafőnök is, hogy a munkáskereslet lesújtóan csekély. A vállalkozások panganak, a gyárak leépítenek, az építkezés a szükségesre redukálódott, az emberfelesleg viszont növekvő tendenciát mutat. Az elmúlt években itt is élénkebb volt a forgalom, úgy a munkások, mint a munkaadók részéről, az utolsó év hanyatlása a gazdasági leromlottságot s ennek következtében beállott gazdasági életuntsá- got jellemzi. Ne felejtsük el, hogy a szakszervezeti közvetítések sok munkanélkülit vonnak el az állami elhelyező hivatal nyilvántartásából. Ott több ezerre rúg a munkanélküliek száma. Ez az ipari munkások szomorú sorsa nemcsak Kolozsváron, hanem az ország egész területén. Ehhez csatolhatjuk a legújabban rohamosan szaporodó falusi népfölösleget, mely a mezőgazdasági krízis következtében a városokban akar megélni, az iparba felszívódni, de sikertelenül. A szenvtelen megállapítások és rideg számok mögött, fájdalmas, szomorú életek, sorsok húzódnak meg. A kolozsvári munkaközvetítés kérdéséhez tartozik a cselédpiac, melynek adminisztrálása ellen több panasz merült fel a közvéleményben. Nyugaton várótermek, sőt Parisban, vagy Londonban még dohányzók is állnak az érdekeltek rendelkezésére. Találkozik a munkaadó és a munkás s mindenki igyekszik saját igényeinek megfelelőt választani. Kolozsváron kritikán aluliak a cselédpiac viszonyai. A Tanitók-háza mögötti téren találkoznak a kolozsvári hölgyek a falusi leányokkal. Gátolják a közlekedést, amiért a rendőr kis gummibctjával egész nap a tömeg tologatásával foglalkozik. Néha 1-én és 15-én közel ezer ember szorong a szűk helyen. Igazán „emberpiac” a kinézése. A hatóságoknak keli valamit tenniök e tekintetben, sőt a város feladata volna a cselédpiacnak modern közvetítő, illetve cselédtőzsdévé való átszervezése, mert a munkanélküliség problémája annyira közügy, hogy nem szabad előle kitérni. ______________________Demeter János. Megtudta Anyó és Pieró is, de tudott róluk az egész falu. Egy délután Pieró ott találta őket a sziklán ülve, amint egymás kezét fogták. Azok nem látták meg őt. A festő mesélt valamit, Mária pedig elfelejtkezve a világról, figyelte szájának minden mozdulatát. Oh, ő ártatlanul szerette ezt a szépbeszédü férfit. Nem tudta mit csinál, sejtelme sem volt a bűnről, nőm ismerte a férfiak gazságát. Kicsi, falusi leány volt. Mikor Piexő észrevette őket-, egy pillanatig állt hitetlen szemekkel és bámulva nézett reájuk, azután felhördült, mint egy megszűrt állat. Az ősember ordíthatott fel igy, mikor asszonyát látta, egy másik férfi karjaiban. A hangra riadtan ugrott szét az egymásba merült pár. A festő menekülni akart. A fiatal óriás szemében . meglátta a halált, de Pieró egyetlen ugrással elérte, irtózatos karjával megragadta és felkapta magsan a feje fölé. — Meghalsz nyomorult — lihegte s cipelte »agával a kétségbeesetten kalimpáló, segítségért kiabáló embert a szikla széléhez, hogy egy lóditással levess« a sziklás mélységbe. Mindez egy néhány pillanat alatt történt, Mária dermedten bámult a rettenetes jelenetre, majd hirtelen az értelemébe hasított a megindult borzasztó végzet. — Pieró, Pieró! — sikoltotta. A halász megállott a kétségbeesett hangra és feléje nézett nagy, fájdalmas szemekkel. — Félted? — kérdezte. A leány odaborult eléje a földre és átölelte a lábát. Ne öld meg Pieró, hiszen a testvérem vagy — •sikoltotta. Pieró rémülten nézett reá. — Szereted ? — kérdezte. — Szeretem, szeretem, szeretem! A férfi egy pillanatig dermedten állt, a karjai megmeredtek, aztán lebodta a kétségbeesetten vergődő festőt a földre, oda, ahol Mária térdelt. — Eressz! — mondotta. A szemébe két rettenetesen égető könny tódult s megindult hazafelé az utón, hátra sem nézve többet. A halászkunyhó csendes, meghitt boldogsága helyébe beköltözött a szomorúság, ügy ültek otthon a kis házban egymás mellett ők, akiknek egész eddigi életük szerctetben forrt egybe, mint össaekényszeritett % „ Az állami munkaközvetítők Is panaszkodj ttak9 hogy képtelenek elhelyezni a munka nélkülieket, akiknek a száma napról-napra szaporodik
