Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-24 / 115. szám
XIII. ÉVF. 115. SZÁM. Xb ^2 erdélyi magyar színészei ügyeden összeQioott Öukat esti ankét a színházak eikölcsi es művészeti pro Ötémáinak módozatait tárgyalta Jöeális területi öeosztásra van szükség és komoly szirti iskolára Soknak tartja a koncessziókat — Országos akció a magyar kultuiegyletek és más egyesületek öeuonásáuaf az anyagi és mór eds támogatásra (Bukarest, május 22.) Az erdélyi magyar színészet ügyére nézve rendkívül nagy jelentőségű ankét, amelyet Rebreanu művészeti vezérigazgató hivott össze a minisztériumban, szerda délután fel 5 óra tájban kezdődött meg. Az ankéton a színigazgatók közül Janó vies Jenő, Gáspár és Szcndrey és Fqrenczi jelentek meg, mig Rónai, Fehér és Hevesi távolmaradása nagy feltűnést keltett. Társulati tagokat a színigazgatók nein hoztak magukkal, csupán Ferenczit ... kísérte cl Bereng Béla. A kisebbségi sajtósziudikáfus részéről Szász Endre, a Keleti Újság szerkesztője jelent meg. Ott voltak az ankéton az erdélyi magyar lapok bukaresti tudósítói. A megbeszéléseken Rebreanu elnökölt és azon resztvettek tíado- veanu, Isac Emil, továbbá Maria Filotti, a román szinészszindikátus elnöke, Satta, a szindikátus alelnöke és Nascu Traian. Rebreasm expozéja Eebreanu vezérigazgató megnyitó beszédében hangoztatta, szükségesnek találta, hogy megtalálja a módozatokat, amelyek erkölcsi'és művészeti garanciát nyújtanak arra, hogy a jövő színházi évadban a magyar színészet kedvezőbb körülmények között működ jön. Hivatali szervein s.a lapok utján azt az impressziót kapta, hogy a helyzet korántsem örvendetes. Vagy igen sok társulat működik, vagy a városok nem bírják el a társulatokat, vagy pedig végül a színigazgatóknak vannak Tossz társulataik, amelyeket a közönség nem tart érdemesnek pártolni. Az ügy rendkívül szomorú, abból a szempontból, hogy színigazgatók nem tudnak olyan kulturmunkát kifejteni, amilyent, szeretnének, szomorú a társulatokra, amelyek válságos helyzetbe jutottak és a közönségre, amely minduntalan botrányok szemtanúja. Eljött az az idő, amikor tenni kell valamit. Az ankét, résztvevőitől várja a gondolatokat, és ő Ígéri, hogy megadja a morális lehetőségeket n magyar színészet szilárd, alapokra való fektetésére. örömmel olvasta egyik erdélyi magyar lapban Janovics színigazgató fejtegetéseit, azonban fönnmarad a kérdés, hogy vájjon Janovicsnak minden tekintetben igaza van-e, vagy pedig más szempontok is figyelemre méltók. Megindul a vita A színigazgatók közül elsőnek Gáspár szólalt fel és kifejtette, hogy elengedhetetlennek tartja a régi kedvező rendszer szigorú visszaállítását és az igazgatók a városok nívójához képest szervezhessék meg a társulatokat és oszthassák be idejüket. A társulatoknak feltétlenül féláru utazási és szállítási kedvezményre van szükségük. A színigazgatóknak érintkezésbe kell lépniök az egyes városok magyar köreivel, mindenütt fiain - pártoló bizottságoknak kell létrejönniük, amelyek havi részletfizetéssel biztosítsák a bérleteket. A városok szubvencióira is nagy szükség van. Megállapítja, hogy például Arad városa, nemcsak, hogy szubvenciót nem ad, hanem rendkívül magas dijakat szed a színháztól. Gondoskodni kell az erdélyi színészek utánpótlásáról, addig is a hatóságok ne gördítsenek akadályokat külföldi szinészek bejövetele ellen. Koncessziók korlátozása is kívánatos, de nem helyes a leépítési politika, hiszen végeredményben gondoskodni kell a szinészek exisztenciájárói. Rebreanu kérdésére megállapítják, hogy Erdélyben, mintegy 450 színész van, akik közül 140 munkanélküli. Gáspár föltétlenül szükségesnek látja egy központi sziniiskola felállítását. Eebreanu: Hiszen vannak önöknek magán KZmiiskolái. Janovics Jenő: Bár ne lennének. Ezek csak a prostitúció kitermelésére alkalmasak. Szendrci a következő felszólaló, aki szintén szigorú kerületi beosztást kíván, azzal a hozzá- füzéssel, hogy a román színtársulatok jövetelének idejét is pontosan meg kell állapítani, hogy az igazgatók úgy állapíthassák meg működésűket- , Eebreanu megkérdezi, hogy. az igazgatók nem osztották-e be maguk között a kerületeket, amire megállapítják, hogy-ez a beosztás nem történt meg, sőt őrült hadjáratot kezdtek, kilincseltek a városok polgármestereinél s ez rengeteg kiadásukba került. Az elnöknek arra az ellenvetésére, hogy maguk az igazgatók kérték a kerületi beosztás megszüntetését, kijelentik, hogy ez valóban igy van, de most szánják-bánják hibájukat és belátják, hogy árra válóban szükség van. Rebreanu véleménye szerint talán jobb volna az, ha a városokat úgy osztanák be, hogy egy város több társulatot is kapjon, egy gyengébbet és jobbat, amire viszont Gáspár megjegyzi, hogy a közönség, nem nézi meg a darabot, jobb társulattól, ha egy rosszabbtól már látta. Szerinte ösz- szesen hat koncesszióra van szükség, mig Szend- rei hét-nyolc koncessziót kér. Ferenczi azt fejtegeti, hogy a kisebb városokban nem olyan szomorú az egyes színtársulatok helyzete és a kis társulatok meglehetősen eleget tudnak tenni kötelezettségeiknek. Éppen ezért agy gondolja, hogy a kisebb társulatoknál a koncessziók számát nem kell korlátozni. Szász Endre, a Keleti Újság főszerkesztője a kisebbségi sajtószindikátus nevében szólalt fel. Egyik fő bajnak a kerületi beosztás hiányát látja. Ennek megszüntetése óta az igazgatók között a városokban a k'gcsunyúbb verseny indult meg. Tanúja volt olyan jeleueteknek, amikor az igazgatók egymás kezébe adták a kilincset a polgármesternél, a tanácsosoknál, a befolyásos tényezőknél. Ideális kerületi beosztásra van szükség, amelynek tiszteletben tartását azután a minisztérium reákényszeriti a városokra. Ez kizárná a botrányok sorozatát, amelyek csak arra jók, hogy elidegeuitsék a közönséget a srinpár- tolástól. Â koncessziók csökkentése és a szüsssískola kérdése A színházat nem szabad teljesen üzleti vál. lalkozásnak tekinteni és szükséges, hogy azt altruista alapra helyezzék. A magyar kulturegyesületék más egyesületek támogatásával országos akció megindítását tartja szükségesnek egy országos szinpártoló egyesület létesítését, amely komoly fórum lenne a koncessziók odaítélésénél is és amely anyagi támogatást is nyújtana. Ennek keretében volna megvalósítható egy sziniiskola folállitásának ügye is. Rebreanu: — Mi az akadálya egy sziniiskola létesítésének 7 Janovics Jenő kifejti, hogy a minisztérium, ő Go.ga minisztersége.' alatt fölvetette, hogy szükség volna egy ilyen iskola létesítésére, Gógu azonban ellenezte a tervet. .. Rebreanu kijelenti, hogy helyesnek találja egy jó sziniiskola megteremtését és' ebben az irányban interveniálni is fog. Szász: Szeretném, ha Eebreanu 'vezérigazgató ur kijelentené, hogy elvileg nein ellenzi az országos •szinpárloló egyesület megalakítását, amely azután egyben feladatának tekintené a szinüskola megalkotását is.’ Rebreanu: Ennek semmi elvi akadálya sincs, sőt az állam szempontjából is kívánatos. Szász Endre hozzáfűzi, hogy ez természetesen he legyen akadálya annak, hogy a jövőben egészen kiváló "magyarországi-miivészek bbjöhessenek az országba, amire Eebreanu hangoztatja, hogy az csak olyan föltétellel lehetséges, hogy ha az illető magyar színtársulatok, vagy Szülészek nem a maguk szakállára szerepelnének, hanem a meglevő szín- társulatok keretében és az igazgatók meghívására. Szász Endre ezután rátért, a koncessziók kérdésére. Soknak találja a kilenc koncessziót. Szerinte elegendő- lenne négy rendes és egy drámai staggione társulat, legalább is átmenetileg. Gara Ernő azzal egészíti ki, bog}' ez ne jelentsen jogfeladást olyan értelemben, hogy a viszonyok esetleges javulásával a magyarság ne tarthasson igényt több társulatra. Fekete Tivadar is a koncessziók nagy számát tartja, hibásnak. Gara Ernő azt az érdekes közvetítő indítványt teszi, hogy nagy városokra bárom társulatnak is lehetne koncessziót adui, mig a kisebb városoknál más elvek érvényesülhetnek. Janovics Jenő kolozsvári színigazgató fejtette ki ezután véleményét, amely szerint a színház krízise világjelenség, nem pedig speciálisan erdélyi. Nálunk különösen a nagyvárosokban vannak a nehézségek. Mig a kisebb helyeken nem voltak zavarok és botrányok. A nagyvárosok közül talán Kolozsvár az egyedüli, amely nagy nehezen meghitt Öt-hat hónapos szezont. Kijelenti, hogy ha a koncessziók számának leszállításával kapcsolatban kiesne.. szívesen félreáll, de neki is az a véleménye, hogy a koncessziók számát le kell csökkenteni. A kerületi beosztásokra vonatkozókig megjegyzi, hogy megtörténhetik, miszerint, a városok nem respektálják a minisztériumi intézkedést, ezért a két szempontot kell kiegyeztetni. A minisztériumok megcsinálják a kerületi beosztást, a városok pedig' nyilvános pályázattal jelöljék ki az igazgatókat, örömmel veszi tudomásul, hogy a sziniiskolák kérdése nyugvópontot fog találni s olyan kezekbe kerül, ahol a legteljesebb jóakarattal yappak iránta. Ezt a jóakaratot a kormány részérőleddig nem tapasztalta. Most azután a magyarság feladata lesz, hogy a színiiskolát tényleg felállítsa. A szinpártoló bizottságokra megjegyzi, hogy a színházak inai technikája mellett a kiadas oly nagy, hogy ilyen jótékony jellegű bizottságokra s azok hozzájárulásaira nem lehet a társulat létezését bazirosni. Bele kell nyugodni abba, hogy Erdélyben most kevesebb a színházlátogató magyarság. A szinészek nem hunyhatják be szemüket, hogy negyven év múlva ébredjenek a színházi helyzet igazi valóságának tudatára. Helyesnek találja, hogy három Vagy négy kisebb kerület legyen és több kisebb, ezek számát pedig egyelőre nem tartja szükségesnek meghatározni. Janovics Jenő beszéde végén hangoztatta, hogy magunknak kell megcsinálnunk a koncesz- sziók redukcióját. Tsac Emil művészeti felügyelő a szinészek ügyét teszi szóvá és hangsúlyozza, hogy a társulatok nem mindig a rossz gazdasági viszonyok miatt mennek tönkre, hanem sokszor az igazgató rosszaka- • rata miatt, is. Felemlíti, hogy rengeteg per folyik a 100.000 lejes garanciák terhére, melyek többszörösen le vannak foglalva. Végül fontosnak tartja, hogy a koncessziók kiadásánál hallgassák meg a színészeket is. Maria Filotti, a szinészszindikátus elnöknője a színészek létminimumát teszi szóvá, amit Rebreanu ellenez, mert ez több társulat megszűnését vonná maga uán. , Az ankét végén Eebreanu összegezi az ankét eredményét. Kijelenti, bogy tájékozást nyert a helyzetről és ezért memorandumokat kér a színigazgatóktól, színészektől, u.jságirószervezettöl és irodalmi társaságoktól a következő kérdésekre vonatkozólag: 1. Milyenek legyenek a geográfiai beosztások? '2. A koncessziók kérdése. A színigazgatók szelekciója. 4. A sziniiskola. ő. A szinpártolók ügye. Az ankét ezzel véget ért. szorgalmasak, tisztességesek és kötelességtudók állási kaphatnak mint raktárkezelők,, illettje expeditőrök. AjánSa ©fc s ö-ogsrta Standard, BuCííS’í'Stát 1. sSttr® KíISdesstíöSc.
