Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-21 / 112. szám

Képviselőd­BUDA l-pr C ív/~KoIózz vár, 1930. májas 21. SzCFCltl előfizetés belföldön; J ém 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, egy hőra 100 lej, 12 oldalas szám ára 6 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRT! LAP Frerlceeztösée éa kiadóhivatal;JPlalaTTnlrU (Főtér) 4 Telefon : 6—08, 6—04 ¥* XIII. évfolyam 112-ik szám A romániai népkisebbségek munkaközössége Irta: FAÁL ÁRPÁD '%,■ A -bazárgici bolgár—magyar találkozás bi­zonyos feltűnéseket keltett és olyan utóhangokat, melyekbeíi több -volt az idegeskedés, mint a ko­molyság. A félreértések és téves megvilágítások szövevényességét még gyarapitotta, hogy nép­kisebbségi részről is Brandsch Rudolf képviselő megnyilatkozásai bizonyos tóditásokat ejtettek azon a témán, ami alapjában véve igen egyszerű ás igen természetes. Most ebbe az összezavart tömkelegbe felvilágositó átmetszéssel hatolt bele Jakabfí'y Elemér magyarpárti képviselőnek a közlése, mely igen alkalmas arra, hogy a kérdést az ideges megítélések és a heccelődések utjából kiemelje. Jakabffy közreadta annak a megállapodás­nak a szövegét, melyet Románia összes népkisebb­ségeinek a képviselői, a világ népkisebbségeinek genfi nemzetközi gyűlésén, 1928. augusztus 31-én egymás között létrehoztak. E megállapodás első pontja szerint a romániai németek, magya­rok, ukránok, zsidók, bolgárok egyértelemmol kijelentik, hogy a történelmi változásokat méltá­nyolják, s ezen az alapon keresik, hogy nemzeti kultursajátosságaikat is megóvjál?:, de egyúttal a romániai néptöbbsóggel is békésen és barátsá­gosan együtt dolgozzanak a román állam felvi­rágoztatásán. A megállapodás második pont ja úgy szól, hogy az emlitett népkisebbségek az ő azonos ^természetű kulturérdekeik védelmére munkaközösséget igyekeznek teremteni, s egy­mással itthon felveszik és fenntartják a szoro­sabb érintkezést. A megállapodásnak harmadik pontja is van, mely utal arra, hogy a kilátásba helyezett kisebbségi statútum érdekében is szük­séges a romániai kisebbségek együttműködése és ilyen kölcsönösséggel olyan eredmény létrehoza­tala, mely a kisebbségi kérdés romániai rende­zésében a kielégítő megoldást jelentse. Ezek szerint komoly, bölcs, történelmi jelen­tőségű akta van arról a romániai népkisebbsé­gek között, hogy a történelmi változásokat népi kollektivitásaik életalapjául tekintik, s ez élet­alapokon az ország rendjét és békéjét maguk is fölépiteni kívánják. Sőt leginkább ők akarják fölépíteni, mert erre irányuló aktivitásuk nélkül jó megoldást nem tudnak elképzelni. És mi a. jó megoldás? Az, amelyik a népkisebbségek nem­zeti kultursajátosságait is megóvja, s éppen ezzel teszi ezeket a népösszeségeket az ország békés felvirágozásának az önként bnzgólkodó, szívesen együttérző alkatelemeivé. A cél világos; az or­szág népei között való szintézist kell megtalálni. Evégett elsősorban a népkisebbségek életviszo­nyainak a közös körvonalait kell kialakítani, hogy a nép többség ne külön-külön bosszantó té­maként lássa ezt a kérdést, hanem a közös kör­vonalakon belül egyetlen nagy egységként. Olyan egységként, mely egyszerre ötmilliós néptömeg sorsát foglalja magában, amivel minden állam­férfinak érdemes és dicső munka foglalkozni. Erről van szó. A néptöbbség haladó szem­pontú és világba]átó elméi is észrevehetik, hogy ehhez képest milyen terméketlen kicsinyesség, ha a népkisebbségek tervezett együttműködésében veszedelmet szimatolnak. Valami végzetes elma­radottság és a román irredentizmus múltjához tapadt képzelődés az, mely ez együttműködés mögött csak országtépő hátsó gondolatokat és terveket tud látni. A népkisebbségek a saját egyensúlyukat és békéjüket keresik, meri az éle­tük a fontos, a népük jövendője a fontos, a társadalmi elhelyezkedés véglegessége a fontos, a kenyérkereset és boldogulás in­tézményes rendje a fontos és nem az a hiúság, hogy az országhatárok hogyan osztódnak. Az országhatárok kiélezése helyett minden nép in­kább annak az elközömbösitésél kívánja. A hatá­rok ide és oda tolása miatti versengés mindin­kább a múlté. A népek otthont keresnek és ott­hont akarnak ott, ahol vannak. Ez az otthonra törekvés, ez otthonnak a szabadsága, társadalmi békéje és kenyéradó biztonsága: ez a jövő pro­blémája. E jövő iránti életösztön az, amivel a népkisebbségek eltelve vannak, s nem az ország- tépések marakodó újrakezdése ágaskodik ben­nük. A népkisebbsegek együttműködésének esz­méjében is ez a jövőkeresés az irány és a tarta­lom. Az csak természetes, hogy elsősorban ma­guk között igyekeznek életigényeik közös elveit tisztázni, s egy ország népiv!s;hbségi kérdését akként felfogni, hogy abban minden népkisebb­ség sorsa benne legyen. A németé éppenugy, mint a tpbbic, köztük a bolgáré is, meg a ma­gyaré is. Nem lehetnek kiátkozott, háttérié tolt és külön kegyelt népkisebbségek. Az ilyen meg­különböztetés minden népkisebbségi jogot koc­kázatossá tesz, s a kedvezményezetteket, is fenye­geti, hogy elért előnyös helyzetükből később az egyenlő bánásmód nevében visszarángatják őket és akkor még a hasonló sorsú néptárs se fog együttérezni velük. Tehát minden aknamunka, mely a népki­sebbségi együttműködést lehetetlenné akarja ten­ni, csak áldatlan eredményekre juthat. A törek­vés jóra vezető iránya az, ha a népkisebbségek összegeződése, érdekeik egy rendszerbe gyűjtése megtörténhetik. Ha önző szándék kerülne felül, mely egyik népkisebbség rovására csak a másik­nak akar előnyt kikaparni, akkor az csak rosz- szabbitaná nemcsak minden népkisebbség hely­zetét, de az országot is messzebb tolná attól, hogy a nepkisebbségek életében levő tömegsorsot megérteni, méltányolni és helyesen elrendezni tudja. Ennélfogva állandó lenne és mindinkább fokozódna ennek a tömegsorsnak a válsága, ami a belső béke szempontjából is, az államélet külső megítélése szempontjából is csak hátrányos lehet. Világos dolog, hogy a népkisebbségek cgyütt­EL/J FIZETÉS MAGYABOBSZAGON: 1 évre 66 pengő, félévre 29 pans® negyedévre 16 pengd. rés szám ára 20 fillér« működése egymagában is ötmilliónyi országla- kósnak az cgyroásközötti egyetértését jelenti, te­hát az ország egyharmadrésznyi népességének a maga. közötti belső békéjét. Ezzel a békeállapot­tal a másik kétharmadrésznyi lakosság békeálla­potát is könnyebb megtalálni, mint a népkisebb- ségenkint váltakozó békétlenségekkel. Az ilyen váltakozó békétlenségekkel szemben csakugyan indokolt volna a néptöbbség idegessége, mert változatonkint más-más módszert, más-más paci- fikációt kellene keresnie, s mindig kérdéses ma­radna, vájjon állandó elbékitést. tudott-e csinál­ni. Éppen azért csodálatos, hogy a néptöbbség sajtója mégis ilyen változatokra akarja az or­szág idegeit berendezni, mikor a népkisebbségek kívánatos együttüiüködéso helyett előnyösebb­nek látja azok egymás elleni kijátszását, s ek­ként azoknak az egymással való tehetetlenitését. Hiszen ez nem oldja meg a népkisebbségek élet­problémáit; csak megkeseríti a bennük levő tö­megsorsot! Ez pedig országok eszménye mégse lehet. Csodálatos az is, ha éppen népkisebbségi oldalról a munkaközösség elgáncsolására, ha nem is szándékosan, de mégis segítséget nyújta­nak. Brandsch Rudolf német képviselő urra cél - zunk, kit éppen azért nem értünk, mert a népki- sebbségi eszme érdemes küzdőjének ismerjük, ő állított fel valami megkülönböztetési theoriát, mely az ország népkisebbségeit megbízhatókra és megbízhatatlanokra osztja. Pedig ő is ott volt, sőt éppen ő volt ott, mikor a romániai népkisebb- ségclc 1928. augusztus 31-ikén egymás között azt az együttműködési megállapodást létrehozták. Úgy hisszük, hogy ez együttműködés vezetésé­nek a. kérdése az, amiért, Brandsch Rudolf urban aggodalmak támadhattak, s ezt a vezetést sze­retné német kézben látni. Egyéni véleményem az, hogy ha csak erről van szó, erről mindnyájan készségesen beszélhetünk, s igy Brandsch urnák és csetíicges társainak is az aggodalmait köny- nyen eloszlathatjuk. És igy eljuthatunk ahhoz a közös lélekállapothoz, hogy legalább magunk kö­zött ne állítsunk föl megbízhatósági kasztrend­szereket, hanem a magyarban is, a bolgárban is az ország népkisebbségi problémájának egy-egy részletét lássuk. A közös népkisebbsegi sors egy- egy részesét. Ha igy, ebben a tömcgcgyenlőségben látjuk népeinket, akkor már csak egy további fejlődési szakasz kérdése, hogy az ország többségi népe is igazán és helyesen ismerje föl a mi közös tömeg­sorsunkat. És akkor föltétlenül elkövetkezik a jó kibontakozás. WWWWWW' A hetek óta tartó esőzések több helyen árvízkatasztrófát okoztak (Kolozsvár, május 19.) A hetek óta tartó esőzések miatt több helyről áradásokat jelente­nek. így az Olt folyó öntött ki a barcaságban több helyen, a Szamos nehány helyen szintén ki­lépett medréből, de katasztrofális károkat sehol sem okozott. Az árviz nagyobb károkat Európában csak Jugoszláviában és Lengyelországban okozott. Belgrádi jelentések szerint, Nis környékén több folyó kiáradt. A Nis—Vranicl vonalat több kilo­méter hosszúságban viz borítja. A Surdulica hegységben többméteres hó esett. Lengyelország­ból, különösen a délkeleti határterületekről je­lentenek nagy esőzéseket, amelyek súlyosan meg­rongálták a vasúti hidakat. Kossov vajdaságban több falut elöntött az árviz. Amerikából katasztrofális árvizek hire érke­zik. Missuri államban az Yazo folyam szintje hat méterrel emelkedett, áttörte a gátakat és el­öntötte a szomszédos területeket. Texas és Louisiana államokban két-három méterrel emel­kedett a folyók szintje és hatalmas területek van­nak viz alatt. Arkansas államban El Doradó környékén szakadatlanul tartó felhőszakadások következté­ben harminc négyzetmértföldnyi területet ár­viz árasztott el, amely öt várost és falut is elön­téssel fenyeget. A mezőgazdaság kárai óriásiak, úgyszintén nagy károsodás éri a petróleumtcr- mclő ipart is. A lakosság az elárasztott területek­ről pánikszerűen menekül. A segélyakció a me­nekültek' számára külön táborozó helyeket léte­sített. Ezek közül egyikben már kétezerötszáz hajléktalan várja az elemi csapás elmúltát, ff

Next

/
Oldalképek
Tartalom