Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-19 / 111. szám
7 xm. évf. ni. szám. _______________________________________K&xstfnWmfú '~ ____^g~:gfggî~jă=g~»^^ F. T: MARINETTI, AZ AKADÉMIKUS FUTURISTA. vers-refrén helyeit háromszor beleszagol a levegőbe és azt mondja, hogy a dolgok így nem mehetnek tovább!... BUKARESTI BESZÉLGETÉS A FUTURIZMUS APOSTOLÁVAL álltak mellém és ma ezek is negyvenévesek. De a inai húszévesek is az enyémek. (Taps a diákkarzaton.) Nem H lehetnek mások. Hiszen a vezérünk sincs még ötvenéves (Mussolini!)*. Erre percekig zug u taps. Marinetti és as akadémia — önök joggal kérdezhetnék: mit keresek én az olasz Akadémiában? ... Tudjuk mindnyájan, hogy az akadémiákhoz általában egy bizonyos minimális életkor szükséges, negyvenöttől kilencvenig. Az akadémiákban, a néphit szerint és legtöbbször a valóságban is: érelmcssiesedésben és izületi csúzli an szenvedő öreg irodalmárok ülnek és alszanak. Mit keressek köztük, én, F. T. Marinetti, a futurizmus matematikai és geometriai lírikusa"?... Semmit, kérem, semmit! Hát akkor, hogyan is vagyunk azzal az olasz akadémiával?... Szünet. Izgalom. Csali ugyan, hogyan is vagyunk vele? — Csak nem képzeli, hogy én beülök az izületi csuzba?... Merni A mi akadémiánk a fiatalok akadémiája, ezt Mussolini kreálta, az én fntummusom az alaposzlopa! Itt vagyok én akadémista! Baudelairetől a farkaskutyáig Hát ez aztán igazán tetszik a publikumnak. C-ak mellettem, egy tiszteletreméltó öreg ur morog: — Nagyszájú! Tiszteletté! nézem n közbeszólót. Biztosan bukaresti aj: a d é mik i; 3. Ds Marinetti most már szavalni kezd. Mit szar val? Szent Isten. Baudelairet! Szimbolistát! Dekadenset! Írét. Eurévo jövője: — fatális! Az előadót lelkesen ünnepelték az előadás után. Megkeresem, — mondtam — ha addig élek is. Meg is találtam. — Excollínza, — mondom, akadémiai olasz titulussal ■— volt már Pesten ? — Sokszor, nagyon szép hely. De még sohasem adtam elő ott. Van egy barátom is Budapesten . . . Kifelejtettem a nevét. Aki n „Ma” reviit szerkesztette. Nagyon jó barátom. De a nevét elfelejtettem. — Kassák 1 — Kassák, ez az. —■ Jó viszonyban volt ön Majakóvszkyvnl, sí öngyilkos orosz költővel? — Barátom volt. Nem értem, miért lett öngyilkos ! — Milyennek látja ön Európa jövőjét — futurista szemmel? — A jövőt Fatális! Fatális! (Háromszor egymásután.) A dolgok igy nem mehetnek tovább. Fekete Tivadar. Áss angol lé&ISiotfa rendet teremtett az aígáit«indiai vidéken — Nem tagadom, Bandelairet imádtam. Minden versét kívülről tudom. A „Rossz virágai ”-ban évekig gyönyörködtem. Ma is el vagyok bűvölve a versek izétől, szagától, szavaitól. De ez is: tempi passati! . . . És szavalni kozd. Francia költő francia versét. Megtapsolják. Jól szaval. Még szimbolista recitá- tornak is jó. Aztári a maga Verseit mutatja be. — Engedjék meg, hogy ezzel szemben, nyomban -rávilágítsak a különbségre, köztem és közte. (Én látatlanban elhittem a különbséget, de Ő folytatta) : Legyen szabad egy versemet franciául bemutatnom. Olasz cimo: „Paesaggio d’odori del mio cane-lupo” a francia cime: „Paysage d’odeurs de mon eliien-loup” (Farkaskutyám szaktájképe.) Elfojtott nevetés. Főleg nők nevetnek. F. ,T. Marinetti nem veszi észre a dolgot. Különben feszült várakozás. Marinetti a homlokát törli. Tartós szünet. Aztán egy szolga felé: •— Hozzon egy pohár vizet. Az előbbit hivta már kétszer. Futurista vers következik. Viz nélkül nem lejön a viz. Iszik. Ismét szünet. Tehát a vers, — mondja. Csend. És most Marinetti hármat vakkant. így: — Ba-ou! Ba-ou! Ba-ou! Ezután a halálos csendben négy darab négyszöget rajzol a levegőbe és ezt mondja: — Előre, hátra, előre, hátra, előre, hátra, ha-on; ba-ou. Szagolni, szagolni, szagolni. Aztán: — Zöld illat. Kék illat, gyönyörű. ízletes. Piros illat, Illa illat. Egy eldobott narancs, megvan! Visz- sza hozzám a naranccsal, nyitott szájjal libegve, csukott szájjal előre-liátra, ba-ou, ba-cu! Ba-ouuu! Eddig a strófa. És most Marinetti háromszor egymás után beleszagol a levegőbe, ahogy a farkaskutyák szokták. Ez a refrén. Kétségtelen, hogy f gyorsaság századában vagyunk. Örült taps, a végén, mert ez a refrén három strófa után háromszor ismétlődik. Nagyon barátságos ember Marinetti. Meghiv magához, másnapra az Athene Palăce-ba. A külügyminisztérium sajtófőnöke kiséri minden utján, ma cite bankettje van, ahol pecsenye és tészta között el fogja szavalni egyik versét. Együtt jövünk ki az épületből. Ő az, olasz köret autójába ül. Kiérve ft levegőre, beleszagol. De csak egyszer. Bent a teremben fülledt, volt a hőmérséklet. Egy csoport diák és hölgy tapsol. Az autó elindul. Este későn megkerestem, a könyvét, amiben megtaláltam a farkaskutya versét. Kiváncsi voltam rá, hogyan irta le a refrént? A levegőbe való szagolás helyett, egy csomó kis f-betűt találtam, a refrén helyén, — egybeírva, így: ff ff ff ff ff I Bevallom: előadva jobb volt. (Bukarest, május 17.) A bukaresti kereskedelmi akadémia nagytermében ember-ember hátán. Zsúfolt terem, bőséges és nehéz illatokkal, az egymásra préselt keringek ecetes atmoszférájában. Vagy nincs belépődíj, vagy a futurizmus népszerű, — ez a két. eset lehetséges. Az első eset biztos. Belépődíj valóban nincs. Az előadó F. T. Marinetti, aki 1912-ben éppen májúiéban a „Lettcratura Futurista“ című reveiben kiadta .hires technikai manifesztumát. Őrültnek deklarálták. Az uccán ujjal mutogattak rá. Kisebbfajta növénytani múzeumot lehelne teletömni azokkal az ültetvényekkel, amelyekkel cgy- egy előadásánál megdobálták. (A tojásokról 'nein is beszélve.) A géplirát ő hirdette először Európában, a villany, a gyorsaság, a technikai csodák hangutánzó, de formát felborító alanyi költészetét. „Il lirismo —■ mondta akkor, tizennyolc évvel ezelőtt — la facolte rarissima di inebbriarsi della vita e di inebbriaria de női stessi!“ Azóta a lira lemaradt. Nem tud olyan gyors lenni, mint az élet. És most itt áll, ezorötszáz főnyi közönség előtt. Az első sorokban a bukaresti társaság leg.jobb nevei, az olasz követség urai és hölgyei, román írók, színészek, festők, építészek, tervezők és álmodozók. A karzaton diákok, hallatlan, sűrűségben, kipirulva. Valahol, hátul, én is itt vagyok, összcsodródva Jou Minuleseuval, a költővel. Kinyitja a szájút, úgy bámulja a futurista konkurrenciát a szimbolista .lira román reprezentánsa. — Te, — mondja — ezt kinevetik és még csak nem is hagyja abba. Nem veszi tudomásul. — Ez a titok. A fölény. Elmegy a nevetés felett!... A negyven felé közeledő, teljesen kopasz, kicsi, angolbajuszos, feke-tezakkós ur, — Marinetti, — ol- sodró erejű szónok. Franciául ad elő. ( Verseit is két nyelven Írja: Olaszul és franciául. Futuristául, elsősorban persze.) Kitűnő akcentusából csak néha billen ki, ilyenkor már-már attól félek, hogy most... most egy olasz szó keveredik a folyékony franciába, hiszen minden ut Rómába vezet. De nem. Megtalálja a francia szót. Minden szavát gesztussal kiséri. — A fajtát nem lehet letagadni, — mondja egyszer — előadás közben. És Iáéba i® próbálom lefeszíteni a karjaimat éa megfontolt, kimért tónusban ledarálni az előadásomat. Nőm tudom. Kiabálok, ordítok. Gesztikulálok. Vulkán vagyok. Erup- cióim vannak. Olasz vagyok! •— Cest la race! — mondja mosolyogva. Rövidütemü vágtatás a világfuturizmuson át fascista bázison — Nem igaz, hogy a művészetnek világnevezője van. Minden nemzet művészei a homlokukon hordjak a fajtat, amiből biugortak. A futürizmus elterjedt R kontinensen, de mindenütt más lett. Kiima, nép, földrajz szerint. Mi, olaszok, tudjuk, hogy az irodalom nem független a politikától. Kényelmes magyarázat, hogy a művész az egy nemzet, amelyben minden hatar eltűnik. Picasso hiába francia, az ember ránéz -egy képére és rögtön látja, hogy katalán. Sőt, bizonyos anyai rokonság révén azt is látja, bogy olasz. A németek efezocializálták a futuriz- tnust, a franciák eldadázták és a tiszta, ideális olasz futunzmus, a gépiim minden államban másmás belső értelmet kapott. A futurizmus már 1910- ben,^ 20 évvel ezelőtt magában hordta a fascista csirákat. A futurizmus már akkor a íascizmus lírája volt, amikor még nem is volt fascizmus. Annyi növényt vágtak hozzám,, hogy í'ürészkertet ültethetnék belőlük! ... Mosolyog. — De a híveim: a fiatalok. Csak a fiatalok (London, május 17.) A Daily Telegraf peshavari jelentése szerint az afgán-indiai határvidékeken és a város környékén kezd helyreállani a nyugalom. A légi flotta támadásai következtében most már a turán-gzai törzs is visszavonulóban van Afganisztán felé és az angol csapatok megkezdték a rendcsinálást Maddakbel vidékén is. Az Indiába betört vahir törzs is abbahagyta a támadásokat. Vezérük taszul ajánlotta fel magát az angoloknak, ami kétségtelen jele annak, hogy a sikertelen akciót nem fogja folytatni. Sholalpurban a rögtönitélö bíróság a lázadás tizennégy vezetője felett Ítéletet hozott. Egyik főkolompost tiz, a másikat hét évi szigoritott börtönbüntetésre Ítélték és ezenkívül súlyos pénzbüntetést is róttak ki reájuk. A többiek mindannyian szintén hosszabb- rovidebb szabadságvesztés-büntetést kaptak. A rendcsinálás Sholalpurban még folyik, további letartóztatások várhatók. A gyárüzemek felvették a munkát. A bengáliai Mimending—-Howrahban történt összeütközéseknek nyolcvan sebesültje van kórházban. Többnek állapota súlyos.
