Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-18 / 110. szám

2

awBi

X/77. SEF. H0. SZ4M.

 községi tanácstagok nem tudnak románul, tehát a jegyző önkényesen felemeli fizetését

Fábián László példával bizonyítofta be a szenátusnak, milyen visszaélések*© ad alkalmat a kisebbségi nyelv- használat kiküszöbölése — Uf&feb antiszemita botrány: véresre verték a bukaresti rabbit

(Bukarest, május 16.) A szenátusban Condeescu |

hadügyminiszter beterjesztette a kémkedési ttör- J vényt, majd Fábián magyarpárti szenátor közlést intézett a belügyminiszterhez.

— Antnak igazolásául, hogy mennyire fontos és mennyire sürgős a nyelvhasználat rendezése a kisebbségek által lakott területeken, van szerencsém a belügyminiszter ur részére a következő közlést tenni: A háromszékmegyei Örményes községben túlnyomó tömegben székelyek lakmik és a néhány román lakos sem tud románul, akik századok óta békés egyetértésben élnek a székelyekkel. Ebben a községben az újonnan választott községi tanács a kormány parancsára szótöbbséggel megerősítette állásában Boeriu jegyzőt, aki ezt azzal hálálta meg, hogy a románul nem tudó tanácsot tudatlansága felhasználásával az 1930. évi költségvetési tárgyalásánál csuful beesapta. A lefolyt április 14-iki tanácsülésen ugyanis magának a jegyzőnek a kérésére a tanács egyhangú határozattal havi 5000 lejben állapította meg a jegyzői fizetést; mert a jegyző magyarázata szerint a szolgálati időknek megfelelően neki ennyi jár. A jóhiszemű emberek megszavazták a kérést és hitelesítették is az ülésen román nyelvein felvett jegyzőkönyvet, anélkül, hogy tudták volna mi van benne, mert hiszen noha három román tagja is van a tanácsnak, románul senki sem tud. Két hét múlva valaki meglátta a hirdető táblára kifüggesztett határozatot és észrevette, hogy a jegyzői fizetés nem öt, hanem hétezer lejben van megállapítva. Erre a szomszéd faluból egy románul tudó embert hoztak, aki megmagyarázta a tanácsnak, hogy a hitelesített jegyzőkönyv szerint a tanács a jegyző fi■SJzj’uitéj 3^íür,ckJ

C UNIVERSAL)

*XrAXl*

/ÍWfliíu

tata

tq-Jctao

zetését hétezer lejben állapította meg. A bíró azonnal felelősségre vonta a jegyzőt, aki kijelentette, hogy ő csak azt vette jegyzőkönyvre, amit a taüáes határozott és miután a jegyzőkönyvben hétezer lej van, neki annyi jár. Most a községi tanács merni tudja, hogy mihez tartsa magát. Egyelőre a passzív rezisztencia álláspontján vannak s a jegyző miatt nem vesznek részt a tanácsüléseken. íme, miniszter ur, miilyen következményei vannak annak, ha a köz- igazgatásból száműzik azt a nyelvet, amelyen a nép beszél és amellyel Írásban is él. Tisztelettel kérem, méltóztassék az ügyet eürgősen megvizsgálni és a vizsgálat eredményét velem közölni.

Niemerover bukaresti főrabbi volt a következő fölszólaló.

Katz bukaresti rabbi esetét említette föl,

akit a Dâmbovita partján antiszemiták megtámadtak és véresre vertek.

Kérdi a belügyminisztertől, hogy milyen stádiumban van a nyomozás s minthogy a zsidó állampolgárok elleni támadások már valóságos rendszerré váltak, kéri a támadók példás megbüntetését.

Zipstein szenátor egy besszarábiai községben történt csiendó'rerősznkosságokra hívja fel a belügyminiszter figyelmét. Ebben a községben több lakost tartóztattak íe bolsevizmus vádja alatt- és az illetőket a rendőrségen bántalmazták. Kéri továbbá, hogy a kormány minél előbb terjessze be az állampolgársági ügyek rendezéséről szóló törvényt, mivel ebben a tekintetben Besszarábia lakossága valósággal lehetetlen helyzetben van.

A szenátus ezután a katonai előléptetésekről szóló törvény több módosító szakaszát tárgyalta, amelyekhez Condeescu hadügyminiszter adott részletes magyarázatot, A napirenden továbbá a kultusz- és közoktatásügyi minisztérium szervezetéről szóló törvény szakaszonkénti tárgyalása szerepelt. Binder szász szenátor több módosító indítványt terjesztett be és ezek nagyobb részét a szenátus Sándor József támogatása mellett elfogadta. Különösen fontos az a módosítás, amely a 24. szakasznál történt és amely szerint a legfőbb közoktatásügyi tanácsnak egy kisebbségi tagja is lesz.

Orkán a tengeren

Regény

Irtó: KERTÉSZ JÓZSEF (14)

Jóleső, csiklandozó érzés bizsergett végig a testén a talpától a haja gyökeréig, amint áthatott rajta a föld és nap csókjából született meleg.

__Jaj, beh jó a viz... éget, éget___kiáltott

Pieró felé, térdig benne állva a vízben, ki-kikap- kodva s végigsimogatva kezével fehér lábait, mintha valóban égetné a tenger.

Pieró is levetette nehéz bakkancsait. Fel- gyűrte a nadrágját térden felül. A kabátját bedobta a csónakba s az ingujjakat feltürte a karján. Aztán lustán belenyujlózkodott a hulló aranyba, mintha hatalmas barna karjaival magához akarná ölelni a fényt.

— Gyere, Mária, segíts betolni a csónakot

__kiáltott a leány felé.

Mária csillogó szemekkel nézte a nyújtózkodó fiatal óriást, aki a napba látszott nőni.

— Én segítsek neked? Azt hittem, hogy te sziklákat tudnál eltolni egyedül és most ezt a

ici csónakot nem bírod

__szólt a leány dévajodva.

__ Én nem bírom?

— Te, te __ kacagott Mária.

arccal, lihegve a lány felé.

— Akarod látni? — kérdezte kihivóan s mellében a szétáradó ágak roppant erejét érezte, mint egy tölgy.-— Akarom — kiáltotta a leány.

A fiú nekikészült. Hatalmas mellét neki- 'döntötte a csónak farának. Két izmos karja roppant öleléssel fonódott a hátsó orrtőke körül s a barna lábak, melyekben hemzsegő izomki- gyók ébredtek, nekifeszültek a homoknak. Rettentő erőfeszítéssel megemelte a csónak hátulját s a nehéz testet néhányszor jobbra-balra j mozgatta, hogy kitépje a siró, csikorgó homok ! állkapocsból, mint egy óriási fehér fogat.

— Akarod látni? — kiáltott áttüzesedett arccal, lihegve a lány felé.

— Igen — kacagott vissza ez.

— Énekelj! — hördült fel Pieró hangja, mint egy kiszakadt nyögés.

Hatalmas teste egyetlen roppant görccsé szorult össze, mint egy összeszoritott óriási rugó és úgy feszült a csónak és a föld közé, várva az éneket, hogy felpattanhasson, kirobbanthassa magából az összepréselt rettenetes erőt.

— Héé-hoj, holy-hoj... héééé-é — hooo-oj kezdte el Mária magas, elnyújtott, megmegszakadozott hangon énekelni a matróztaktust.

•— Héé-é — nyögött fel a férfi. A rugó kipattant. A hatalmas izmokat nekilóditotta az akarat, mint pici királynő a roppant testű rabszolga csordáját. A lába belesüppedt a homokba, a válla nekihorpadt a fehérfáju testnek. A homok csikorgó, éleshangon sikoított s a nagy, nehéz csónak lassan megindult. A fehér homok, az évezredes sziklák széthullott atomjai sikoltó szájjal jaj dúlt fel, amint a nehéz csónak gerincének pántvasa végighasitott rajta, a roppant géppé acéiosodott férfitestből zihálva fújtatott elő az ének:

— Héé-hoj... hooly-hooj.

A süppedő barna lábak egyre gyorsabban rúgták a homokot. A lejtős parton a nekilódi- tott csónak, melyet nem szűnő szorítással tolt a fiú feszülő óriás-teste, egyre sebesebben csúszott a viz felé. A taktus egyre gyorsabb lett.-— Hé-hó, hé-hó-hé-hó — pattogott friss ütésekben Mária éles hangja, mint egy vékony finom korbács.

— Hé-hé, hé-hé — lihegett a férfi hangja, mint a gyorsanjáró dugattyúból kifújó gőz.

A csónak orra belehasitott a vízbe. A kék szőnyeg fehér fodorba szakadt és magasbavá- 1

Kapható minden a szakmába vágó üzletben. Vezérképviselet: „NOVA" TIMiŞQARA, 113., Sir. Virgil Onillu

(Jósika ucca) 3.

— Elutasították a kovásznai felebbezést. A

tartományi igazgatóság mellett működő felülvizsgáló bizottság, mint közigazgatási bíróság, tegnap tárgyalta a háromszékmegyei Kovászna községi tanácsa ellen beadott felebbezést. A kovásznai magyarpárti jelölő lista, amelyre felvették a román lakosság arányszámszerinti képviselőit is, megkapta a választáson az összes községi tanácstagságokat. Ez eredmény ellen beadott felebbezést már a megyei választmány elutasította s ezt a döntést Kolozsvárra megfelebbezték. A felebbviteli tárgyaláson a Magyar Pártot Bemád Ágoston dr. ügyvéd képviselte. A kovásznai tanács részéről Hadnagy Károly dr. ügyvéd jelent meg. A bizottság a felcb- bezést elutasította.

gódott, a csónak két oldalánál, aztán a nagy nehéz test, hosszú fehér szalagot hasítva, szaladt bele a tengerbe.

A fiú megállt a parton. Két izmos karját a

magasba kapta és kacagva nézett a futó csónak után.

— Láttad? — nevetett Mária felé.

A leány boldogan tapsolt.

Pieró büszkén feszengett a parton s élvezte a leányszem csodálkozó, rajongó nézését, mint kijáró jutalmat. Aztán leveregette a karjára és mellére tapadó port.

— Most aztán menj és hozd ki, mert úgy meglódult, hogy úszni kell még utána —

mondta.

Mária feltürte a szoknyáját az övéhez és szaladt a lapos homokparton a csónak felé, de a viz egyre mélyült. Már jóval felül ért a térdénél és még mindig nem érte el a csónakot. Megállt a vízben és visszanevetett a fiúra. Mindene nevetett: az arca, a szeme, ragyogó arany haja s a szoknya alól kilátszó lábainak rózsaszín meztelensége.

— Nagyon mély. Már nem lehet tovább menni. Gyere, te óriás vagy, téged nem lep el a tenger — kiáltotta Pieró felé.

Pieró nagy, gólyalépésekkel gázolta a vizet. Mikor Máriához ért, megállt előtte s vig arccal, kisfiúsán belekacagott az arcába.

— Hát be tudtam lökni egyedül a csónakot? Mi?

— Túlságosan be tudtad. Most eredj és hozd ki.

— Azt már nem. Gyere, menjünk utána!

— Mély a viz. Nem mehetek beljebb.

— Majd én viszlek.

— Nem, nem, hozd ki...

— Nézd, az áram egyre beljebb hajtja. Emlékszel a nagyapó kis vitorlására, mellyel Tündérországban voltunk? Azt is így sodorta az áram, egyre messzebb a parttól.

(Folytatjuk.)