Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-17 / 109. szám
Citi-Kolozsvár, 1930. május 17. Sxnmhat EJLOFIZETÉS BELFÖLDÖK : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 Sej 31 OK SZAGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal:.Piaţa Unirii (Főtér) 1 Telefon : 6—08, 6-04 XIII. évfolyam 109-ik szám ELŐFIZETÉS MAG* AKORSZAGON: i I évre 66 pengő, félévre 20 pengd negyedévre 15 pengd, es szám ára 20 fillér. Angol, hidegvér Ebben a nagy nyugtalanságban, amely elfogja Európát a két oldalról fenyegető' veszély: ameriká- nizmus és bolsevizmus nyomására, kíváncsian figyel a közvélemény Anglia felé, amelyről ismert dolog, hogy nemcsak saját portáján tudta mindig rendbehozni a dolgokat, de politikai rugalmasságával, nép- egyéniségének sajátos fegyelmezettségével mindig irányt tudott adni a többi népeik számára is. Azok a veszedelmek, amelyek nagy általánosságban a mindinkább elszegényedő és mindinkább elcsüggedő európai kontinenset fenyegetik, Angliát sem hagyhatják közömbösen. De eltekintve ettől, Anglia már rég nem volt annyira bajban, mint mostanában. Nos, mi van az angol hidegvérrel? — erre a kérdésre akar Európa feleletet kapni. * A hindu forrongás, amely éppen annál fogva, hogy Gandhi passzivitása helyébe egy aktiv, fanatizált tömeg megmozdulása következett be, csupán egyike a lappangó aknáknak a tradicionális brit világbirodalom alatt. Külpolitikai nehézségek terén Egyiptom sem lebecsülendő. Nyugtalanságok vannak Palesztinában és Mezopotámiában, — mind-mind aggasztó tünet. Tiz év óta itöbb mint egymillió ember a munkanélküli, angol területen. Százhatvan- milliárd márka adóssággal Anglia a legeladósodot- tabb országa Európának. Az a körülmény, hogy Angliában egy 'kisebbségi szocialista kormány kormányoz, újabb megbolygatása az angol tömegéletnek. És Angliát mégsem hagyja el a hidegvére. • Bratíamsnak a két régens elleni intrikál miatt salát p&rtiâiban is megingott a helyzete (Bukarest, május 15.) A Lupta legutóbbi száma szenzációs leleplezésekkel szolgál Bratianu Vintila politikai sakkhuzásait illetően. A lap szerint a liberális párt elnöke, akinek annakidején konfliktusa volt Buzdugan régenssel, a hadakozást tovább akarta folytatni a régenstanács ellen. Először a régenstanácsot mint egészet támadta, később azonban attakjai csak két régens ellen irányultak, mig Miklós régens-hercegnél audiencián jelent meg és a lehető leglojálisabbnak mutatkozott. Arra törekedett, hogy a régens-herceget megnyerje terveinek, amelyek szerint, hogyha kormányra jutna, az lenne a szándéka, hogy Miron Christea és Sereţeanu régensek helyett más tagokat választasson he a régens- tanácsba. A régens-herceg kollegiálisán értesítette régenstársait Bratianu szándékairól és emiatt a liberális párt elnöke súlyos politikai következményekkel járható zsákuccába jutott. A lap Bratianu politikai cselekedetét olyannak minősiti, amely már a valósággal a hóbortosság jegyét viseli magán és amelyre még nem volt példa Romania történetében. Úgy tudja, hogy ennek következtében^ Bratianu Vintilának pártbeli helyzete is megrendült, éppen ezért érdekes fejlemények nincsenek kizárva. A szenátus iünteiett a kisebbségi törvény ellen Viharos tapssal fogadták egy magyarellenes magatartásáról ismert szenátornak azt a kijelentéséi, hogy a kisebbségek ne kívánjanak maguknak kisebbségi törvényt (Bukarest, május 15.) A szenátusban a csütörtöki ülésen elsőnek Danila Sabo, a móevidéki lakosság házaló kereskedelmi joga érdekében interpellált. Ennek a lakosságnak 1857-től kezdődőkig privilégiuma volt arra, hogy háziipari termékeit szabadon terjeszthesse az akkori egész osztrák-magyar monarchia területén. Az im- périumváltozás után uj helyzet állott elő s újabban a magyarországi hatóságok meglehetős akadályokat gördítenek a móevidéki háziipari termékek árusítása elé, ezeket különböző taxákkal róják meg s az illetőket állandó üzletek nyitására akarják kényszeríteni. Ezek a rendszabályok a mócok kereseti forrását a legnagyobb mértékben befolyásolják. Kéri a kormányt, hogy lépjen érintkezésbe a magyar kormánynyal és az ügyet esetleg szerződés formájában szabályozza. Ugyancsak Sabo tudomására hozza a földművelésügyi miniszternek, hogy a falusi lakosság potom áron elkótyavetyéli a termést és intézkedéseket kér ebben az irányban. Ciotea szenátor egy Szulina mellett felállítandó papírgyár érdekében interpellál. A gyár felállítására egy külföldi mérnök évekkel ezelőtt beadványt intézett a kormányhoz, az ügyet azonban még nem intézték el, noha ez a vállalkozás rengeteg moesaras terület értékesítését^ tenné lehetővé, mivel az ottan termő sást és nádat használná fel a papírgyártásra. Napirenden a kultusz és közoktatásügyi minisztérium szervezetéről szóló törvény szerepelt. Az első szónok Gurie metropolita volt, aki az egyházi iskolák részére nagyobb mozgási sza(Tudósitásunk folytatása a 2-ik oldalon.) Lloyd George legutóbbi cikkében foglalkozik Anglia politikai gondjaival és mellesleg rámutat arra a körülményre, hogy ezek a bajok más országot már régóta kimozdítottak volna a flegmájából, de az angol temperamentum, bizonyára klimatikus befolyások alatt, nem könnyen izgul, noha volna oka reá. Az angol nép ezer baj között is rendületlenül bízik az ösztönében. Tudja, hogy hibákat csinál, de sohasem olyan szarvas hibákat, amelyekből ki ne tudná vágni magát. Ha nyújt Anglia még ma is Európa számára tanulságot és iránytűt, úgy bizonyára ez a lelkisajátság az, amelyet érdemes megtanulni tőle. Mindamellett Anglia, amely a demokráciának és a parlamentárizmusnak ‘klasszikus hazája, tanulsággal szolgálhat más népeknek is a helyes self- govemeinent mibenlétét illetőleg. Persze, ebben követi Európa legkevésbé az angol kormányzás hagyományait. Még ma is szünetlenül kisért a jelszó, hogy a demokrácia régi módszerei felmondták a szolgálatot es lám, Lloyd George cikkével egyidejűleg Teodor Wolff, a hires német publicista közli Mussoliniéi történt intervjuját, amelyben félreismerhetetlenül bókokat ereget a Duce és rendszere felé. Az angliai tanítások a kormányzási rendszerekről, a szabadkereskedelemről, fájdalom mind erőtlenebb ül hatnak az európai közéletben. Hiszen ezen sem lehet túlságosan csodálkozni... Maga Anglia akar szakítani egyik-másik tradíciójával. . * • Például a szabadkereskedelem az angol politikának, egyes szakaszoktól eltekintve, mindig a gerincét képezte. A konzervatív kormánynak is azért kellett megbukni, mert a védővámok" rendszerére akart áttérni. Most Angliában ismét a védővámokkal kacérkodnak. A védővám elvét úgyszólván olyan principiummá akarják kiképezni, amely hivatva van Anglia összes gazdasági nehézségeit egy csapásra leküzdeni. Lloyd George említi, hogy Angliának e pillanatban legnépszerűbb embere Lord Beawerbrook, az angol sajtómágnas. Tulajdonképpen a még mindig na- . gyón erős konzervatív pártnak ő a vezére, nem pedig Stanley Baldwin. „Minden tory-gyülekezeten azzal a lelkesedéssel fogadják, mint Gandhit saját hívei Indiában“ —- írja a volt liberális miniszter- elnök. Mit akar ez a kanadai származású, nagytehet- ségü és lapjai révén óriási befolyású iparmágnás, az uj mozgalom prófétája, a neokonzervativok vezére voltaképpen? Az egész brit birodalmat egységes gazdasági egészbe tömöríteni, olyanképpen, hogy az anyaország és a dominiumok között megszüntet minden vámfalat, viszont más államokkal szemben kiépíti a védővámot. Terve szerint egy gazdasági értelemben vett uj Egyesült Államokat akar, egy Pán-Angliát, amelynek összetétele élénken emlékeztet Briandnak a most szőnyegre kerülő Pán-Euró- pás tervére. Beawerbrook koncepciója felidézi a hires Chamberlain alakját, aki annakidején szintén valami ilyesmit akart és ennek a gondolatnak a lelkesítésére olvasta fel óriási tetszés mellett Tenyson hires versét, a „Rule Britaniát“. A Beawerbrook-terv gyakorlatban annyit tesz, hogy például Anglia szabadon engedi be a kanadai búzát, ellenben kegyetlenül elvámolja a búzát, ha Argentínából jön. * A mozgalom másik vezére ugyancsak egy hires ujságmágnás, az ismert Lord Rothermere, akiről különben a liberáils Lloyd George a legelismerőbb szavakat írja:. „Rothermere testvére az elhunyt Northchliffének, aki örökölte az elhunyt egész organtó- rikus hatalmát, de üzleti érzékben, pénzügyi szimatban tízszeresen felülmúlja.“ Rothermere nem egyszer megmutatta, hogy számára nem közömbös Európa békéje, de azért a neokonzervativok terve, amennyiben megvalósul (és nem vitás, hogy megvalósulhat, hiszen a praktikusságon kiviil jóadag nacionalizmus is van benne), úgy Anglia automatikusan elszigetelődik Európa érdekeitől és valósággal propaganda eszközöket kovácsol azok számára, akik Pán-Éurópát gazdasági megfontolásból Anglia kiküszöbölésével akarják elérni. Az uj védővámpolitika ellen alighanem összefognak a liberálisok és a munkáspártiak, mert szerintük ez az uj védővám nemcsak tradíció-ellenes, de csupán az angol mezőgazdaságnak és nem pedig az angol iparnak- és a munkásságnak szolgálja érdekeit. De hogy miként lesz a közeljövőben, azt előre tudni nem lehet, hiszen Anglia ismét uj választójogi reform elútt áll és ez sok tekintetben megváltoztathatja az erőviszonyokat. Egyelőre annyit látunk, hogy Anglia minden látszólagos hidegvére dacára sem helyezkedik a „quiéta non movere“ álláspontjára és az európai sorsfordulás döntő nyomása alatt menteni igyekszik, ami menthető. Mai számnak 12 oldal
