Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-15 / 107. szám
2 XIII. ÉVF. 107. SZÁM. 1 KBOmtiMi sr-..-a ..nr in. .... ....a*....ifc-*iiis«asg=H6ss==s. i, ----”==De profundis (Peüéf Ofajos Domokoshoz) Uram! Olvastam a kolozsvári tribnnálnál folyt sajtóperében tartott főtárgyaié» lefolyásáról a tudósítást és bár a tárgyalás elitéltetésével végződött, mégis úgy érzem, hogy Ön mérhetetlen fölényben van fölöttem ■ ezért „de profundis” bocsátom Önhöz e tiszteletteljes írásomat Valaha meglehetős élénk tevékenységet fejtetnem ki a gyakorlati jogi élet terén és ebben az időben nem minden büszkeség nélkül emlegettem azt a fejlődést, melyre a magyar törvényhozás a büntető jogszolgáltatást fölemelte. Az 1878. évi V-ik törvénycikk megalkotásával indult meg ez a fejlődés. A Csemegi Károlynak tulajdonított ez a munka, a jjjogászság közvéleményének általános elismerésével iktattatott volt törvénybe, ügy mondották, hogy e&- zel elértük az európai színvonalat és akik Európáiból figyeltek a mi dolgainkra, igazoltnak találták az igy megnyilatkozott fölfogást. Betetőzte aztán a fejlődést az 1896. évi XXXTII-ik törvénycikkbe foglalt bűnvádi perrendtartás. Ez már nagyrészében a Szilágyi Dezső müve volt. Tehát olyan kiváló elin éé, akit hívei és ellenfelei egyként elismerésben részesítettek nagy tudásáért és kiváló államférfim érzékéért. Érthető tehát, hogy a magyar jogász a fejlődésnek jelentékeny bizonyitékát látta a büntető jogszolgáltatás terén korszakot alkotó e két törvényben és eltelve attól a meggyőződéstől, hogy fezek a törvényalkotások az európai jogrendszer követeléseit teljesen kielégitik, még rossz álmában sem gondolt arra, hogy az egyéni jognak, a közszabadságnak és a jogszolgáltatás egyenletességének itten nyert biztosítékai valaha értéktelenekként ki- semmiztetnek. Az Ön sajtóperéről Írott tudósítás nyomán azonban azt kell látnom, hogy súlyos tévedésben voltam. Az idő elhaladt felettem. Az utóbbi években csak elvétve fordulok meg a jogszolgáltatás csarnokában és úgy veszem észre, hogy a haladó idők jártával a szükségképen föltételezett fejlődés valami uj irányzatokat hozott, ha ugyan nem csempészett be a büntető jogszolgáltatás rendszerébe és így én elmaradottan, a tudatlanság sötétségében botorkálva alkotok képet magamnak a dolgokról. Ezért fordulok Önhöz fölvilágositásért. Az ismételten hivatkozott sajtótudósitások szerint a vádat a lefolyt sajtópörben Fiüpescu helybeli ügyész képviselte. Idáig rendben van a dolog, jmert a tudtom szerint ma is nagyjában érvényben levő 1896. évi XXXIII, törvénycikk, amelyre fenn- tebb már utaltam, a ül. fejezetében, illetőleg a 83-ik paragrafusban egyenesen megmondja, hogy a l,királyi ügyészségnek kötelessége ... a bűnvádi eL járásban a közvádat képviselni.” Adott esetben pedig közvádra üldözendő büntetendő cselekményről volt szó, mert hiszen a főtárgyalásról szóló sajtó- közlemények egyöntetű tartalma szerint közhivatalnok ellen sajtó ntján elkövetett rágalmazás vétsége volt a vád tárgya. Ámde, ha, a közvád képviseletében a királyi ügyészség volt hivatott és kötelezett eljárni, fel kell Vetnem a kérdést, hogy akkor mint jutott a főtárgyaláson oly jelentékeny szerephez Condeesen ur, a dévai ügyészség vezetője, kiről a vád tárgyává tett hajtóközlemény neki nem tetsző dolgokat tartalmazott? Condeesen ur eszerint sértetti; volt. A már többször említett 1896. évi XXXIII-ik törvénycikkbe foglalt bűnvádi perrendtartás szerint a sértett is lehet esetleg vádló, de az ilyen esetet a törvény IV-ik fejezete külön szabályozza. Eszerint a sértett lehet úgynevezett „fő magán vádló”, (41-ik §.) Ekkor általában a királyi ügyészség jogait gyakorolja. Condeéscu ur azonban nem volt fő magánvádló, hiszen maga a vád szerint jelentkező bűncselekmény közvádra üldözendő és abban tényleg a királyi ügyészség is vitte a közvád képviseletét. Lehetett volna azonban talán szó arról, hogy Condeescu ur mint az idézett törvény 42-ik í-ának utolsó bekezdése szerint úgynevezett „pótmagán- vádló” jelentkezett. Pótmagán vádló ugyanis a’ hivatkozott paragrafus szerint az a sértett, aki a királyi ügyészség részéről nem vállalt, vagy elejtett „vádnak képviseletét átvette.” Condeescu ur azonban ilyen sem volt. Hiszen a királyi ügyészség vállalta és nem ejtette el a vád képviseletét, amit Fi- lipescu vezetőügyész ur derekasan is teljesített. Ismétlem tehát, hogy mélységes elmaradottságomban kitanitásra szorulok abban a részben, hogy a sértettet, ki adott esetben sem főmagánvádló nem volt, sem pótmagánvádló nem lehetett, mint illethette az a nevezetes szerep, amellyel a maga személyiségét úgyszólván központjává tudta tenni a fő- tárgyalásnak. Hiszen a már ismételten hivatkozott bűnvádi perrendtartás 50-ik szakasza világosan megmondja, hogy ha a királyi ügyészség képviseli a vádat, a sértett nem vehet részt a vád képviseletében. Mindössze „indítványt tehet a bizonyítás felvétele, vagy a bizonyítási eljárásnak valamely tüzetesen meghatározott irányban kiegészítése iránt *' Condeescu ur azonban ennél jóval többet tett. Mindezeknél fogva egyik kérdésem, melyet az elmaradottság homályából, vagy ha jobban tetszik: a tudatlanság mélységéből intézek önhöz, mint akinek egy szenzációs főtárgyalás szenvedő alanyaként a bűnvádi perrendtartás uj fejlődésének titkaiban több jártassága lehet, mint nekem, hogy min alapulhat és alapszik az olyan bírói gyakorlat, mely a közvád által képviselt ügyben a királyi ügyészség, mint illetékes képviselő mellett a sértett részére eleddig nem ismert jogokat biztosit. De van más kérdésem is. A hírlapi tudósítás szerint Condeescu ügyész ur a főtárgyalás folyamán, a vezető ügyésszel párhuzamosan tartott „vádbeszéd” során mutatta fél az igazságiigyminiszter felhatalmazását, mely őt a per megindítására jogosította. Ezt ismét nem értem. Elég unalmas dolog, de újból idéznem kell a bűnvádi perrendtartást. Ennek 91-ik paragrafusa kimondja, hogy „oly bűncselekmények tekintetében, melyek csak felhatalmazás alapján üldözhetők, a rfelhatalmazás a királyi ügyészséghez, akár az igazságügyminiszterhez intézett hivatalos iratban, vagy külön írásbeli nyilatkozatban adható meg.” E szakasz második bekezdése pedig még azt is megmondja, hogy a közhivatalnok ellen elkövetett rágalmazás esetében, milyen a jelenlegi is, a felhatalmazás megadása az igazságügyminiszternek a királyi ügyészséghez intézett rendelete utján történik. Hasznos tanács Azok, akik nehezen létezzenek, nyáron, mikor az Időjárás nehéz és viharos, valóságos légzési rohamoknalc vannak kitéve. Részükre is tanácsolható tgy nem költséges gyógyszer: A Poudre Louis Legras, amely por 1900. évi világkiállításon a legmagasabb dijat nyerte. Ez a kitűnő gyógyszer alig egy perc alatt megszünteti a leghevesebb aszthma- tikus rohamot, légzési nehézséget, katharust, fulladást, régi bronchitiszből származó köhögést és mindezeket gyorsan gyógyítja Is, Kapható az ország minden gyógyszertárában és drogériájában. Képviselő I. Lieuze, Bucureşti, Cal. Moşilor 137. Ebből tehát az következik, hogy a közhivatalnok ellen elkövetett rágalmazás esetében a felhatalmazás úgyszólván alfája a dolognak. Egy olyan elengedhetetlen előfeltétel, mely nélkül ai eljárás meg sem indulhat. A becsület védelméről alkotott 1914. évi 41-ik törvénycikk, melynek alapján a kolozsvári Tribunal az Ön esetében eljárt, ezt szintén igy mondja. Érthetetlen tehát előtem, hogy az eljárás megindításának elengedhetetlen előfeltételét tevő fölhatalmazás csak a főtárgyalás folyamán kerül elő és akkor is a sértett zsebéből. Ennek a törvény, szerint illetékes királyi ügyészséghez kellett volna intéztetnie avégett, hogy az eljárást megindítsa. Enélkül a* eljárásnak nem volt alaki jogalapja. Hogy történhetett mégis, hogy a Tribunal lefolytatta és marasztaló ítélettel befejezte az eljárást. Ismétlem, ha reám nézve, de úgy veszem észré, hogy még igen sokunkra nézve ezek a kérdések talány jellegével bírnak. Mi elmaradtunk az újabb idők fejlődésétől. A fejlődés szót ugyan bizonyos tartózkodással irom le, mert hiszen a fentebb többször hivatkozott magyar bűnvádi perrendtartás éped azért jelentette a jogászság közvéleménye azemébed azt a nagy értéket, melyért törvénybe iktatását azé. les körben nagy örömmel üdvözölték, mert a jogrendszerből kiküszöbölte azokat az eljárás szabályozatlansága miatt korábban dudvaként kiadott csökevényeket, melyek felé az Ön sajtóperében követett eljárás mintegy közeledést mutat. Ez a kö- zeledés tehát a mult évszázad végének modern jogásza szemében nem fejlődést, de visszaesést jelent. Lehet azonban, hogy nem az. A fogalmak és szavak idők folyamán értelmet cserélhetnek. Így olvasóid dr. Gaál Kelemennek Brassai nyelvtudományi munkásságáról Írott, előtem fekvő tanulmányából. Lehet tehát, hogy itt is ilyen értelemesere történt óa igy az sem lehetetlen, hogy éppen a visszamaradás jelenti a haladást. Hogy igy van-*? arra is kérem a feleletet, mert nem szívesen fetrengek itt az elmaradottság sötétségében, honnan felvilágosításért kiáltok önhöz. De profundis . . . Dr. Várad! AuréL Bombavető repülőgépeket irányítottak a hindu felkelők telepeinek bombázására India e^yes helyein teljes a {elfordulás — Az önkéntesek ismét me&fakarják rohamozni a sóraktárakat (London, május 13.) A Press Association bombayi jelentése szerint az ellenállási mozgalom vezetői és az önkéntesek a letartóztatások ellenére sem adták fel a dharsanai állami sóraktárak elleni roham tervét. Navsariban megindult az önkéntesek újabb gyülekezése, akiket Manilái Gandhi, az internált nacionalista vezér fia akar Dharsanába vezetni. Manilái Gandhi külön táborban helyezi el azokat az önkénteseket, akik a sóraktár megrohamozásában részt fognak venni. Úgy tudják, hogy háromszáz önkéntes csütörtökön reggel indul el Dhar- sana felé. A British United Press jelenti, hogy Abbas Tyabjit a biróság hat hónapi fogházbüntetésre ítélte. A Daily Telegraf surati tudósítójának távirata szerint Jalalpur ellen megkezdődött a katonai felvonulás, A delhii kormányzat vizsgáló bizottságot, készül kiküldeni a karhatalomnak a jalalpuri kivonulás előtti magatartása kivizsgálására. Jalalpur elfoglalása (London, május 13.) A Daily Mailnek jelentik Bombayból, hogy Jalalpur a lázadók kezére került. A várost újabban érkezett táviratok szerint a hindu nacionalista önkéntesek harcok árán foglalták el. A kongresszusi szervezet hívei, élükön az önkéntesekkel, kiszorították a karhatalmat. a városból és birtokba vették az összes középületeket és fontosabb stratégiai pontokat. A távozó rendőrség és katonaság mintegy húsz kilométernyire vonult el Jalalpur közeléből. Az önkéntesek megszerezték a főhatalmat a várost kör- nyező falvak felett is. A Reuter távirati iroda megerősíti a Jalalpur elfoglalásáról érkezett híreket. Á csapatok főparancsnokságának intézkedésére Bombayból és Suratból b'ombaveiő repülőgépeket irányítottak a lázadók telepeinek bombázására és már előkészületben van a gyalögcsapa- tok ellentámadása is. Kalkuttai jelentés közli hogy a várostól északkeletre Assam kerületben Shyllong városban a mohamedán Bajram-ünnep alkalmából véres összeütközések voltak hinduk és mohamedánok között. A két faj közelharcának a város külső területeid három halottja, tizenhét életveszélyes sebesültja és még mintegy nyolcvan sebesültje van. Lord Irwin indiai alkirály nyilatkozott az indiai helyzetről. Kijelentette, hogy a kormány- zat mindenütt teljes szigorral lép közbe, mert nem tűri sem a zavargásokat, sem a burkolt formában megbúvó forradalmi jelenségeket. Az al- Király hangoztatta, hogy Anglia készségét India iránt Gandhi és a kongresszusi szervezetek rendbontási akciói nein hangolták kedvezőtlenre és néhány hónap múlva az angol kormány mindenképpen meg fogja tartani India érdekét szolgáló ankétjét. Valószínű, hogy ez az értekezlet a világbirodal- mi konferencia befejezése után lesz októberben* Londonban. A nacionalista önkéntesek a városban korcsmákat gyújtogatnak és rombolnak és pálmafákat vágnak ki. A kereskedők fosztogatásoktól való félelmükben nem merik üzleteiket megnyitni. A városban teljes a zűrzavar. A helyzet komoly és a feszültség alig ismert méreteket ölt. — Európa nagyobb városaiban hamis ötveníon- tos bankjegyet hoztak forgalomba. Párizsból jelentik : A francia hatóságok már hónapok óta figyelemmel kísérik, hogy az egész országban és Európa több «ás országbeli nagyvárosaiban hamis ötven- fontos bankjegyeket hoztak forgalomba. Hétfőn a párizsi rendőrségnek sikerült két román, egy lengyel és égy orosz alattvalót letartóztatni, akiknél nagyabb mennyiségű hamis bankjegyet találtak. A nyomozást tovább folytatják, a mindenaoetr* nagyarányú bűnszövetkezet teljes leleplezésére.
