Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-11 / 105. szám
2 Till. EVF. 105. SZÁM. ' ţmrjmrwmfc Az uaccai tSsii@fésekef9 antiszemita támadásokat tették szóvá a kamaráiban )J£l Vaida miniszteri Idegessé feíie egy feesszarablai képviselő beszéde — A kiutasitoü német tt|ságiró elleni vádakról is nyilatkozóit (Bukarest, május 9.) A kamarában a pénteki ülésen az első felszólaló Vasilescu többségi képviselő volt, aki a szocialista képviselők csütörtöki, munkanélküliségről szóló interpellációjára válaszolva, munkásellenes beszédet mondott. Kétféle munkanélküli van az országban — mondta. Az egyik csoport dolgozni akar, a másik ellenben nem is akar munkát vállalni és olyan horribilis munkabéreket követel, amiket a munkaadók nem adhatnak meg. Kérdi, hogy a szocialisták miért nem sürgetik a kormánytól éppen úgy a földművelő munkanélküliek ügyének rendezését. Nem lehet minden nehézséget az állam nyakába sózni, mivel az állam a kiadásokat csupán azoktól hajthatja be, akik dolgoznak. A ssksílelea tnilaaoi kirándulás Ezután Vaida belügyminiszter beterjesztette a Magyarország és Románia között még 1924-ben megkötött gazdasági szerződés ratifikációs javaslatát. Popescu képviselő a milánói nemzetközi vásár román bizottságának tagja, beszámol erről a kiállításról. Kéri a kereskedelemügyi minisztert, hogy a jövőben a kiállításokon való részvételt csak kellő előkészületekkel rendezzék meg, hogy azok sikerrel is végződhessenek. XATZ és FIA Férfi- és fiuruha âr&ihâz, külön mérték szerinti osztály. — Szabott árak. — Kolozsvár, Főtér 10 szám. Interurban telefon: 835. Ccasoglu Lupu-párti a bukaresti Reginagyár 300 elbocsátott munkása ügyében interpellál és kéri a munkaügyi minisztert, hogy tegyen lépéseket az illetők érdekében. Kéri továbbá a hadügyminisztert, hogy a hadsereg lóvásárlására vonatkozó adatokat bocsássa rendelkezésére, mivel Erdélyből és a Bánságból sok panasz érkezeit hozzá arról, hogy a hadsereg részére vásárló ügynökök ténykedéseivel kapcsolatban visszaélések történtek. Támadások az uccán Rosenberg többségi képviselő a máramarosi antiszemita mozgalmakat teszi szóvá és csatlakozik Rang képviselő csütörtöki interpellációjához. Radaceanu szocialista a következő interpelláló. — Egy idő óta _ mondotta — Bukarest uccáin, főleg a külvárosokban _ 9 a zsidó állampolgárok ellen újból megkezdődtek az uccai inzultusok. Most már nem elégszenek meg az illetők igazoltatásával, hanem azokat súlyosan bántalmazzák is. Kérdi a belügyminisztert, hogy milyen lépéseket szándékszik tenni a közbotrányok előidézőivel szemben. Besszarábia képviselőiének kemény szavakkal válaszol Vaida Maca besszarábiai képviselő a tartományi igazgatóságok működéséről interpellációt jelent be. Sajnálkozását fejezi ki, hogy a közigazgatási reform, amelybe a kormány olyan nagy reménységét helyezte, mindmáig nem vált be és a tartományi igazgatóságok működése illuzórikus. Vaida belügyminiszter visszautasítja Maca vádjait, amelyek különben őt., mint. besszarábiait jellemzi. A tartományigazgatóságok létesítése óta megszűnt a Bukarestbe való szaladgálás, egy ilyen mélyreható reformot azonban nem lehet egyik napról a másikra beidegzeni a közönségbe. __ Ha a kormányt ilyen stílusban akarja kritizálni _ mondotta a belügyminiszter — úgy tegye azt a szovjetével és lássa be azt, hogy ez a hatalmas mü, a köz- igazgatási törvény nem alkalmazható egyik napról a másikra. Várja az interpellációt, amelyre méltó választ, fog adni. Maca kijelenti, hogy nem a kormány működését akarta kritizálni. Tény azonban az, hogy a már több, mint fél éve alkalmazásban levő köz- igazgatási törvény üdvös hatásai nemigen láthatók. Neki egyáltalában nem szándéka az, hogy ellenzéket csináljon a kormánynak. Vajda tudomásul veszi Maca kijelentéseit. Második felszólalását őszintének tartja, míg az elsőn érzett, hogy azt sugallmazták. Kéri, hogy tartsa meg Őszinteségét. A belügyminiszter ezután Lucian képviselőnek csütörtöki, Meyer német újságírónak, a . Frankfurter Zeitung tudó®tójának az országból l való kiutasításáról hozzáintézett interpellációjára válaszol. Az illető újságíró állandóan bizonyos köröktől, némely liberális banknak a köreiből kapott, információkat és azokat küldötte lapjának. Olyan értesüléseket, amelyek tendenciózu- sak voltak és károsak az ország hitelére és érdekeire nézve. Az illető újságírónak egy hetet adtak függő ügyei elintézésére és csak ezután érvényesítették a rendtörvény alapján hozott ki- utasitási végzést. A kamara ezután több kisebb hitelt szavazott meg. Cadiim szappan. teljesen semleges, nem izgatja a bőrt» Elkészítése után hosszú ideig szárítják, fiogy a nedvesség minden nyoma eltűnik belőle, teljesen száraz s így kétszer annyit tart, mint bármely szappan. Nincs a világon jobb toaletíszappan mint a Cadum szappan.. Orkán a tengeren Regény Irta : KERTÉSZ JÓZSEF (11) A tömeg szétnyílt, mint nagy barna hullani a haladó bárka előtt és lielyetbasitva magában a kövér papnak, ki összetett kezekkel haladt, a kántortól kísérve, mögötte rögtön összecsapott ismét. A pap megállt a ravatal előtt, Halk, érthetetlen szavakat kezdett pusmogni miagába s szentelt vizet szórt a halottra. Majd rekedt-hamisan cikor- nyázni kezdte a latin éneket a halott felett. Az asz- szonyok szivettépően, elelcsukló zokogássál sírtak. Egyetlen szót sem értettek abból, amit pap mondott, de a kipompázott értelmetlenség misztikuma, mely éppen olyan értelmetlen és felfoghatatlan volt eló'ttük, mint a gyertyák fényében ragyogó, virággal díszített halál, magával ragadta az egyszerű lelkeket, mint saaladó hullám a gördülő kavicsokat. A latin ének muzsikájába minden zokogó szív a maga saavait sírhatta belé, a maga életét gyászolhatta, a maga bánatát zokoghatta, mert a jajos melódiák reáillettek minden szívre, minden bajra, minden gyászra, mint lelógó raglánok, minden szabású em- bervállakra. A jó falusi pap tudta, hogy néki itt nem a vigasztalás a dolga, nem a megriadt szivek megnyugtatása, hanem, hogy minél zokogőbb sírást csiholjon elő a hallgatóságból s azért, mikor gyászos hangon kezdte a fenséges melódiákat, magában már gyűjtögette a szavakat, amelyektől, ha elmondja, egy szem sem marad szárazon. A nagyapó pedig nyugodtan, derűs mosollyal feküdt a csiklandozó fényű gyertyalángok között s úgy látszott, mintha mosolyra húzódott ajkai csak nagy erőfeszítéssel bírnák megőrizni a halotti szertartáshoz illő komolyságot. Legalább Pieró így látta ezt, a<ki könnytelen szemekkel nézett a drága arcba, mely annyiszor kacagta belé az élet derűjét. Miután a pap elvégezte a latin szertartást, aa emberek nyelvén akart még néhány könnyet megszerezni magának. — Kedves híveim! Megszomorodott gyászoló gyülekezet — kezdte gyászosan remegő hangon. — Kicsiny hajó volt ő az élet végtelen tengerén, mely sziklákkal, eltitkolt zátonyokkal, örvényekkel van megrakva. És ő megtette a nagy utat, keresztül a roppant vizen. Nem iitődött a sziklákhoz, nem surlódott az eltitkolt zátonyokhoz és kikerülte a baljóslatú örvények forgatagait. De belefáradt a küzdelembe, a veszélyek, a kisértések kerülésébe, a viharokkal való ádáz harcokba. És ez Ur, aki a tengerre küldte őt. megszánta a fáradt hajót és magához intette a nyugalmas révbe, ahol örök a pihenés. Áldassék érte az ő szentséges neve. Itt megint felsírtak az asszonyok. A pap hangja mint mcglegyezett láng csapott a magasba. — Igen, kedves híveim, megszomorodott gyászoló gyülekezet, mindnyájan piciny hajók vagyunk az élet ezer titkos zátonyával beszórt tengerén, hánvkódunk, bolyongunk és oh, vajmi kevésnek sikerül közülünk beevezni sértetlenül a révbe, ahová ime, kedves halottunk eljutott. Pedig az élet ezer titkos zátonya között niinden hajónak megadatott a csalhatatlan iránytű, mely nyílegyenesen mutatja a helyes utat a rév felé. És ez az iránytű, kedves híveim, megszomorodott gyászoló gyülekezet, mutktta meg szeretett testvérünknek, kedves halottunknak az igazi Utat, amiként megmutatandja minekünk is’:' a hit, az Isten véghetetlen jóságába vetett törhetetlen bizodalora. Saját szavaitól és az asszonyok zokogásától elragadtatva beszélt tovább. Beszólt örök életről, örök halálról, örök üdvösségről és örök, fogcsikorgató kárhozatról, mely része leend azoknak, kik megrongált hajóval futnak be a végső révbe s miután az asszonyokat már ugv megrikatta, hogy saját hangja csaknem elveszett a hangos zokogásban, hirtelen befejezte beszédét e szavakkal: —... Te megérkeztél már, szeretett testvérünk, a te utadban már nincs kétség. Az örök világosság íéuyeskedjcn neked s áldassék a Mindenható szent neve. Ámen. Izzadó arcát beletörölte nagy tarka zsebkendőjébe, mint ahogyan <a műtétet végző orvos megtörli véres kezét az operáció után, hangosan kifújta az orrát és körülnézett a gyászoló gyülekezetben. Az asszonyok harsogva zokogtak, az öreg halászok átnedvesedett szemeiket törülgették s lehorgasztott fejjel rendültek magukba a feketébe öltözött férfiak, csak Mária nem sirt. Fehér arca úgy nézte megát a nagyapó mosolygós arcába, mint az ég nézi magát a tengerbe s az öreg ráncos arcban megtalálta önmagát s önmagában érezte az öreg ráncos, mosolygó arcot örökre. — Most pedig mondjunk el együtt egy Miatyán- kot, — szólott a pap, miután szemléjét befejezte. Az ima megindult, mint rázós szekér a döcögős utón s csörömpölve haladt a Mindenható trónja felé, mórt néha a» egyforma lármából felsírt egy-egy igazi sóhajtás is s ez magával ragadta felfelé szálltával a zörgő szavakat, mint felszálló sárkány az utána lógó papirfarkat. — Ámen — mondta a pap fellélegezve, mint aki végére ért egy hosszú, fárasztó-útnak. Ámen — mondták utána az emberek. — Apám, apám! — sikoltott fel Pieró édesanyja s görcsösen zokogva kapaszkodott a támogató karokba. As emberek rátették a födelet a koporsóra s az öreg Beppó nyugodt, mosolygó arca eltűnt örökre. Mindenki kifelé tódult. Á szoba egyetlen megindult barna hullám volt, mely a szűk ajtónyiláson keresztül lassan kiömlött az udvarra. Pieró és Mária karonfogva támogatták ki anyót, hogy ne hallja a rettenetes kalapácsütések zaját, mikor bent a födelet rászegezték a koporsóra. Aztán hat ember a vállára kapta a koporsót. Kihozták az udvarira. A pap eléje állott. A gyászoló csírád mögéje és megindult a menet a kacskaringós he.ţ.yi utón, mint egy hullámzó fekete patak, mely a felső faluból az alsóba siet, amely lefelé épül a főid mélye fölé s ahol a halálba enyhült szivek pihennek egymás fölött örök békességben. (Folytatjuk.)
