Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-09 / 80. szám

XIII. ÉVF. 80. SZÁM. 3 Megkerült a bácsi erdő kettős tragédiájának ,, s azonban a rendőrség feltevése szerint — rablógyilkos fi fjuífafosztogató züífött diák azt áffitja, Qogy a fjuífákróf feráncigáft rucákat a két szerencsétlen vak fiú ajándékozta neki —- Tíagyösszegii pénz volt a Bácsi erdő áldoza­tainál.\ ami a rucákkal együtt eltűnt a gyilkossággal vádolt Bukovinai gimnázista kezén (Kolozsvár, április 7.) A Keleti Újság a napokban beszámolt róla, hogy a bácsi borzalmas és titokzatos bűntény rendőri nyomozása olyan fordulóponthoz jutott, amely a kettős öngyilkos­ságnak látszó rémdrámát egészen uj megvilágí­tásba helyezi. A rendőrség, különösen pedig a nyomozás munkáját nagy eréllyel és hozzáértés­sel irányitó Draghiciu rendőrigazgató ugyanis kezdettől fogva abból a feltevésből indult ki, hogy a példátlan elvetemültséggel kifosztott és utolsó ruhadarabjáig levetkőztetett két vak fiú megrendítő halálában egy harmadik személy is érdekelt és ennek a rejtélyes harmadiknak fontos szerepe lehet a tényállás teljes tisztázásában. Az a körülmény, hogy két tehetetlen vakról volt szó, önkéntelenül is előtérbe tolta azt a kérdést: vájjon nem-e estek rablógyilkosság áldozatául a bácsi erdő halottal? A szemtanú, a homályban rejtőzködő ismeretlen azonban nyomtalanul el­tűnt. Ez a tény is ellene vallott, mert ha valóban csak arról lett volna szó, hogy a vak fiuk veze­tője tanúja volt a kettős öngyilkosságnak, de a bűntényben nem volt része, akkor miért nem je­lentkezett nyomban az öngyilkosság elkövetése után és miért igyekezett a maga személyét háttér­ben tartani? A rejtélyes ismeretlen végre megkerült, de a titok gordiusi csomója ezzel még nem oldó­dott meg teljesen. A szemtanú megvan, de még mindig nyitott kérdés: vájjon egyúttal tettes is? Mindenesetre olyan súlyos körülmények szó­lanák ellene, amelyek tagadása ellenére is azt látszanak megerősíteni, hogy a rendőrség rabló­gyilkosság tettesét fogta el. A diáksapkás kisérő Már a nyomozás első napjaiban megállapí­tást nyert, hogy a vakok intézetének két megszö­kött növendékét egy diáksapkás fiatalember ka­lauzolta a bácsi erdőbe, aki később egyedül tért vissza. Útközben találkozott az erdőörrel, aki megkérdezte tőle, mit keresett az erdőben ? — Csak botanizáltam! — válaszolta a 18—20 év körüli diák, aki többé nem is állott szóba az őrrel, hanem sietős léptekkel haladt to­vább a Kolozsvár felé vezető utón. Mikor a rendőrség ezt megtudta, érdeklődni kezdett abban az irányban, hogy ki volt Costi- neanu és Balázs, a két beteges hajlamú vak fiú barátja. Kiderült, hogy a legtöbbet Flórian Ni­coleac, a Bariţiu gimnázium 21 éves bukovinai származású növendéke volt együtt a bét vakkal. Mikor a rendőrség ki akarta hallgatni, az derült ki, hogy nem tartózkodik Kolozsváron és eluta­zása éppen a rendőrség közbejöttével történt. A bukovinai diák ugyanis azzal ment fel a rendőr­ségre, hogy fontos ügyben haza kell utaznia és mivel nincs pénze, kérte, hogy toloncuton zsüp- polják haza. A rendőrség gyanútlanul eleget is tett a kívánságának. Kihallgatták azt a csendőrt is, aki kísérője volt a vonaton Nicoleacnak. Ez elmondta, hogy útközben sokat beszélt a fiúval, aki azonban nem árulta el a legkevesebb nyugtalanságot sem. A csendőr a kupéban észrevette, hogy a fiú zsebe gyanúsan duzzadt. Kérdésére a diák kitérő vá­laszt adott, a csendőr azonban további kérdezős- ködés helyett kihúzott a fiú zsebéből egy revol­vert. Florian Nicoleac elsáppadt és könyörögve kérte kísérőjét, hogy hagyja nála a revolvert, mert otthon a vasúti állomástól egy olyan erdőn kell keresztülmennie, ahol gyakoriak a rablótá­madások és ezért nélkülözhetetlen számára a fegyver. A csendőrt sikerült is meggyőznie s a revolvert visszakapta. A rendőrség azonnal táviratozott és utasí­tására a csendőrség letartóztatta a diákot. Előve­zetése közben Csernovitzban egérutat kapott s egyedül jött Kolozsvárra, ahol szombaton éjszaka aztán letartóztatták. Dragîchm szemébe mondja a diáknak, hogy ő a gyilkos gyan képzelhető el az, hogy egy jóhiszemű ember ilyen szerepre vállalkozzék? Elvégre Nicoleac már Draghiciu rendőrigazgató az egész vasárna­pot Nicoleac kihallgatásával töltötte el. A rendőrigazgató kereken megmondta gya­núját a fiúnak: — Te voltál az, aki a bácsi erdőben meg­gyilkoltad vak barátaidat! A diák egyáltalán nem jött erre zavarba, hanem a következőket adta elő: — A gyilkos nem én vagyok. Tény az, hogy a két vak fiú a tragédia délelőttjén felkeresett és elmondta, hogy a vakok intézetének igazgató­ja, amióta felfedezte szenvedélyüket, üldözi őket és ezért közös akarattal a halált választották. Megkértek engem, hogy vezessem ki őket a bácsi erdőbe, mert ott akarják végrehajtani az öngyil­kosságot. Én vállalkoztam is arra, hogy vezetőjük leszek s együtt mentünk ki az erdőbe. Costineanu és Balázs levetkőztek; felhatalmaztak engem ar­ra, hogy haláluk után minden értéktárgyukat magamhoz vegyem. (?) Ezután Nicoleac érzéketlenül, mint aki a leg­hétköznapibb dolgot beszéli el, adta elő a rendőr- igazgatónak az „öngyilkosság” részleteit. Azt állit- ja, hogy Costineanu megfenyegette őt azzal, hogyha meg meri akadályozni tettében, vele is végez. Costineanu ekkor Balázs homlokára illesztette a revolvert és feltette kérdést: — Készen vagy-e Balázs? Balázs igenlő válaszára elsütötte a fegyvert s a szerencsétlen fiú véresen összeesett. A gyilkos­ság után aztán főbe Lőtte magát. Nicoleac vallomásának szépséghibája Ezt mondja « bukovinai diák és mivel a rém- tettnek más szemtanúja nem volt, ő pedig követke­zetes konoksággal tagad, e pillanatban nem lehet végső konzekvenciákat levonni amellett, ami pedig! valószínű, hogy a bestiális kettős gyilkosságot ő kö­vette el. Állítása szerint vak barátai kifejezetten axra kérték őt, hogy egy kettős drámánál asszisz­táljon és ezért vezesse ki őket a bácsi erdőbe. Ho­KATZ és FIA Férfi- és fii^uha árufeáz, külön mérték szerinti osz­tály. — Szabott árak. — Kolozsvár, Főtér 10 szám. Interurban telefon: 835. felnőtt ember, 21 éves és nagyon jól tudja, hogy ilyen eseteben az a kötelessége, hogy a rendőrségre siessen és megakadályozza az öngyilkosságot. De ha már ezt nem tette meg, a lelkiismeret az erdőben is feltámadhatott volna benne és ő, az egyedül jó­zan bánunk közül, az legyedül látó a két vak mel­lett, könnyűszerrel közbeléphetett volna, kiüthette volna a revolvert Costineanu kezéből. A rendőrség elképzelése szerint a két fiú elalhatott 'és Nicoleac akkor lophatta ki a nagyobbik vak fiú zsebéből a revolvert és követhette el a bestiális gyilkosságot. Eire megvolt az oka, mert a két vak nemcsak jól fel volt öltözve, hanem a zsebében nagy összegű pénz is volt, hiszen aznap adta el drága írógépét és egy másik értiákét. Körülbelül tizenkétezer lejjel rendelkezhe­tett tehát, aminek az eset felderülésekor nyoma sem volt már. Még hisu azonban fel is tesszük azt, hogy a vak fiuk öngyilkosok lettek, akkor is kétségtelen, hogy ez a minden emberiességéből kivetkőzött fiú a legaljasabb hullarablást követte el. Egészen naiv része a vallomásnak az, ahol azt mondja, hogy barátai felhatalmazták őt ruháik el­vitelére, sőt a kettős öngyilkosság előtt le is vet­kőztek. Kétségtelen, hogy Nieoleao a halál beállta után kiszedett minden értéket a vak fiuk zsebéből, elsősorban természetesen a pénzt, ruháikat magá­hoz vette és igy jött be Kolozsvárra, ahol értékesí­tette a hullákról leszedett rulianemüeket. Nicoleac most is Costineanu cipőjét viseli. A gonosz hajlamú fiút, aki bűnét olyan hosszú időn keresztül rejtegette s aki olyan agyafúrtságot árult el a toloneutlevél kieszközlésében, aztán a oser- novici szökésben s akit minden körülmények között a törvényszék elé fognak állítani már a hullafosz­togatásért is, a rendőrség természetesen továbbra is őrizetben tartja. Vasárnap délután Draghiciu igaz­gató több detektív társaságában kivitte Nicoleacot a bácsi crdó'be, ahol lej ágazatták vele a tragédiát, úgy, ahogy ő előadte. Nieoleao cinizmusa itt sem tört meg lés a hétfői napon is megmaradt az álhata- tos tagadás mellett. Kútba dobta két gyermekét, azután utánuk ugrott egy nagy­szalontai gazdálkodó Apja szívtelen ridegsége kergette halálba a szerencsétlen embert (Nagyszalonta, április 7.) Az ősi hajdú városnak • megint szörnyű szenzációja van. Ifj. Vady József, j szalontai gazdálkodó kútba dobta két kis gyerme­két, azután pedig magát vetette gyermekei után. Mire a rettenetes családirtást észrevették, mindhár­man halottak voltak. Ifj. Vady József Nagyszalontán a Menház ut­cában a közkórház közelében lakik. A gazdálkodáson kivül krumplikereskedéssel, főképpen libatenyész­téssel foglalkozott. Az üzlet az utóbbi időben annyira, gyengén ment, hogy Vady József kénytelen volt váltókölesönt felvenni, annál is inkább, mivel néhány hónappal azelőtt vásárolt háza árának részleteit kel­lett fizetnie. Legutóbb 140.000 lejt akart az egyik helyi bankból felvenni, a bank azonban csak apjá­nak, id. Vady Józsefnek az aláírására volt hajlandó a pénzt folyósítani. Az öreg Vady megtagadta a váltó zsirót, mire fia kényszerhelyzetében odahamisitotta apja nevét a váltóra és így sikerült megkapni a pénzt. Ifj. Vady József a lejáratkor nem egyenlítette ki a. váltót, azt apjá­nak prezentálták, aki kijelentette, hogy az aláírás hamis és fia ellen bűnvádi feljelentést tett a rend­őrségen. A rendőrség kihallgatta ifj. Vady Józsefet és a kihallgatás után szabadonbocsátotta. A fcldultlelkü mber hazasietett s hóna alá kapva kát kis gyerme­két, hatéves fiát és ötéves leánykáját, az udvaron levő gémeskuthoz cipelte őket s miután a fiút, majd pedig a leányt ledobta az öt mé­ter mélységű kútba, utánuk vetette ő is magát. A borzalmas tragédia után néhány perccel ér­kezett haza ifj. Vady József felesége, aki miután senkit sem talált a lakásban, rosszat sejtve, keresni kezdte a gyermekeket és férjét. Rövid kutatás után a kúthoz ért 3 rémülten fedezte fel annak alján, hozzátartozóinak holttetemeit. Segélykiáltásaira ha­marosan összegyűltek a szomszédok s a közeli köz­kórházból áthivtak egy orvost s jelentették az esetet a rendőrségnek. Létrát eresztettek le a kút fenekére s miután kihozták a három mozdulatlan testet a földszinére, a jelenlevő orvos megállapította, hogy az apa és a fiú már halottak, mig a ktSIeány szive néhány pillanatig még dobo­gott, azonban minden élesztési kísérlet ellenére be­lőle is eltávozott az élet. A szörnyű családirtás hire gyorsan szétfutott a városban és általános megdöbbenést és rémületet keltett. A közhangulat a keményszívű apa, id. Vady József ellen fordult, aki feljelentésével a kétségbe­esésbe hajtotta fiát. A tragédia áldozatait vasárnap délután temették el Nagyszalonta lakosságának im­pozáns részvétele mellett,

Next

/
Oldalképek
Tartalom