Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-30 / 96. szám
w SZÁM. Uj rendszert, uf szellemet követel az erdélyi gyáripar a bukaresti UGIR-tól és a kormánytól Az UG1R kolozsvári közgyűlésén leplez silón őszinteséggel tárták Sei az erdélyi gyáripar sérelss&cat Országos Gazdasági Tanács felállítását sürgetik (Kolozsvár, április 28. Saját tud.) A Romániai Gyáriparosok Szövetsége, az UGIR kolozsvári kerülete a tagok élénk érdeklődése mellett tartotta meg április 27-én rendes évi közgyűlését Diamant Izsó, a szövetség alelnöke elnökletével. Diamant Izsó, a szövetség alelnöke az alábbi expozéval, amely szomorú tükre az erdélyi gyáripari termelés mai 'helyzetének, nyitotta meg a közgyűlést: Elnöki gyászjelentés a romániai ipar helyzetéről Rendes évi közgyűléseinkkel be szoktunk számolni az elmúlt esztendő erőkifejtéseiről, eredményeiről és a várható kilátásokról. E tekintetben az idei beszámoló eddig soha nem alkalmazott, remény, telenül szomorú és vigasztalan hangot kénytelen megütni, mert úgy érezzük, hogy az 1930 év Románia gazdasági életének eddig talán legkilátástala- nabb éve lesz. A gyáriparosokat nálunk is, mint másutt, két dolog jellemzi: optimisták, amig csak lehet, amig csak egy kis reménysugár is int feléjük — és kor- ‘mányhüek, akik csak egy politikát ismernek: békét, raz ország gazdasági felvirágzását és gazdagodását. Optimizmusunk veszendőbe ment, békés, országfejlesztő tendenciánkban pedig nem akarunk hinni. Pedig mí csak azt akarjuk, hogy bennünket, akik csekélyszámunk, gyenge felkészültségünk és elárvult- ságunk mellett is az ország összes adóbevételeinek felét izzadjuk ki, egyenértékű, alkotó, értékeket te. remtő gazdasági faktoroknak ismerjenek el. Nagyon szerény kivánság ez, akkor, amikor az egész világon úgy a kifejezetten kapitalista, mint a legszélsőbb balon ülő szocialisták, a kommerciális és agrárius velleitásu országok egyaránt dédelgetik iparukat. Mi nem akarunk és sohasem akartunk ellentéteket szitani az ország kereskedelmi, agrárius és munkás elemei között és közöttünk, — ellenkezőleg, azok jobb helyzetétől várjuk a magunk reménytelennek látszó helyzetének megjiavnlását. Amig a kereskedők helyzete meg nem javul, a mienk é sem 'fordulhat jobbra, — hiszen nincsen már ma, kinek »hitelezni — amig a paraszt nem tud vásárolni, nem lesz ki fogyassza a mi termékeinket, — és amig munkásaink állandó és biztos keresethez nem jutnak, elesünk a fogyasztóknak ama széles rétegétől, amelyre számos, nagy iparállam legelsősorban támaszkodik. Elárvult a faiparunk, mert tíz év politikája annyira meggyengítette, hogy az elsősorban Románia ellen irányuló dumping halálos csapást mért rá- §a, küzködik a bőr- és textilipar, mert a közönség vásárlóképessége a minimumra lecsökkent, panaszkodik a petróleumipar, mert a külföldi dekonjunktúrákkal szemben nem támaszkodhatok megfelelő belföldi fogyasztásra és az egész építőiparral össze- függő ipar leépít, mert az állam a legnagyobb mértékben lefojtja az építkezést, ugyanakkor, amikor a magánvállalkozás a legminimálisabbra szorult le és az államnak legelső feladata volna a megakadt vér keringését újra megindítani. Amig az egész gazdasági élet meg nem gyógyul, amig a gazdák, kereskedők, munkások és a nagyipar egyaránt és együtt nem kerülnek jobb helyzetbe, amig tervszerűen nem járnak el az összes gazdasági faktorok alkotó munkájának a kiépítésével, addig itt helyi narkózissal ideig-óráig a fájdalmat enyhíthetik, de a bajt nem gyógyíthatják. Egyetlen, gyenge reménysugárnak, hogy a kormány végre mégis észre fogja venni, hogy beteg embert meg lehet gyógyítani, halottat feltámasztani azonban már nem. Az elnöki megnyitó után dr. Böszörményi Sándor, a szövetség ügyvezető igazgatója számolt be főbb vonásokban az UGIR kolozsvári kerülete mult évi működéséről és terjesztette elő a munkaprogramot, amelynek kiegészítése céljából sérelmeiknek előadására és indítványaik előterjesztésére kérte fel M közgyűlésen megjelent gyáriparosokat. Vizsgáljuk meg hibáinkat! A jelentéshez elsőnek Ungár Lajos, a Kolozsvári Vasöntöde és Gépgyár Rt. vezérigazgatója szólott hozzá, aki indokolatlannak tartotta azt a pesz- szimista és lemondó hangot, amely a jelentésekből kiesendült és szükségesnek tartja, hogy keressék meg az orvoslás módozatait, állapítsák meg, hol gyökerezik a baj, mit mulasztott el a kormány a romániai gyáriparral szemben és elegendő volt-e az UGIJ? részéről az uj gazdasági politika inaugurálására irányuló kezdeményezés? Megállapítja, hogy az erdélyi, illetve romániai gyáripar az adóalanyok légióját foglalkoztatja, a kormány tehát nem lehet ellensége önmagának abban a tekintetben, hogy megsemmisítve a gyáripart, megöli az adóalanyokat és növeli a deficitet az állami költségvetésben. — Vizsgáljuk meg a saját hibáinkat is, — mondotta Ungár Lajos — vizsgáljuk meg az UGIR központjának eljárását és vegyük revizió alá, hogy a köztünk és a bukaresti központ között fennálló együttműködés nem a vadházasság jellegével bir-e? Indítványozza: hatalmazza fél ia közgyűlés az elnökséget, vizsgálja meg, hogy az erdélyi gyáripar dolgozhat-e tovább az UGIR bukaresti központjával vagy sem, megállapítását záros határidőn belül közölje a tagokkal és ha további együlttmüködés bármely okból lehetetlenné vált, úgy az erdélyi gyáripar hívja életre azt a régi, önálló szervezetét, amely évekkel ezelőtt sikeresen dolgozott az erdélyi gyár' :\ iparosok érdekében. Ha az elnökség az UGIR központjának mulasztását, hibáját állapítaná meg, úgy az elszakadást és a külön ültön való haladást elvi. leg már most mondja ki a közgyűlés. Lázár Simon annak a véleményének ad kifejezést, hogy az állásfoglalás előtt szükséges a helyzet őszinte és nyílt feltárása. Kéri az elnökséget, adjon részletes információt a kolozsvári kerületnek a bukaresti központtal való viszonyáról, a kormány- nyál való helyzetéről, még akkor is, ha ez az információ kellemetlen volna az UGIR-ra, vagy a kormányra. Farkas Mózes le akarta tenni a fegyvert... Diamant Izsó vezérigazgató részletesen tájékoztatja a közgyűlést az előzményekről. — Egy évvel ezelőtt — mondotta *— az UGIR kolozsvári kerülete elhatározta, hogy ankétot rendez az erdélyi ipar sérelmeinek és panaszainak megvizsgálására és intenzív propagandát indít, hogy a kormányt uj gazdaságpolitika gyakorlására ösztönözze. Farkas Mózes dr., a kolozsvári kerület elnöke eleinte ellenezte ezt az akciót, el akarta hajítani magától a harcoló fegyvert, mert megállapítása szerint a kormány nem tudta összeegyeztetni az agrárius és ipari érdekeket és ezért céltalannak tartott minden kezdeményezést. Haţieganu Emil dr. ekkor azt javasolta, hogy gyűjtsék össze az ipari termelés panaszait, azt egészítsék ki a bukaresti központ munkaprogramjával, küldöttség keresse fel a gazdasági szakminisztereket, mert meggyőzó'dése szerint a kormány orvosolni fogja a jogos panaszokat. A sérelmeket összegyűjtötték, hét brosúrát adtak ki és Bukarestben összehívták az UGIR rendkívüli közgyűlését a munkaprogram lefektetése céljából. A bukaresti közgyűlésen a központi vezetőség nagy gyengeségeit árult el, a regáti gyáriparosok nem értették meg és nem érezték át az erdélyi kartársak sérelmiet, az erdélyi ipar képviselőiből kitört a többé vissza nem fojtható panasz és ezt a regáti gyáripar képviselői, akik főleg liberálisok, arra akarták felhasználni, hogy politikailag kellemetlenkedjenek a kormánynak, amely az erdélyi gyáripar, illetve az UGIR akcióját kormányellenes demonstrációnak bélyegezte és ettől kezdve látszik az erdélyi gyáripar állandó ellentétben lenni a kormánnyal. — Az orosz tervgazdaságban az ipái iránt több a rokonszenv, mint Romániában a jelenlegi kormány részéről — állapította meg Diamant elnök, aki azzal fejezte be felvilágosításait, hogy az UGIR központja részéről sok jóakarat nyilvánul meg az erdélyi iparral szemben, de a vezetőség nyílt liberális politikai jellege miatt a kormánynáS nem tud konkrét eredményeket elérni. Könnyen megismétlődhetik Lwpény Hexner Béla utal arra, hogy az erdélyi gyáripar eddigi tízéves tevékenységével a Regát felé harmóniát igyekezett ápolni. Erdélyben több az ipari öntudat, mint a Regátban, amit bizonyít az, hogy Erdélyben csak a legritkább esetben sztrájkol a munkásság és igy eleve visszautasítja a regiona- liamus vádját, amellyel a régi királyság gyáripara és a kormány gazdasági szakminiszterei is gyakran illetik az erdélyi gyáripar tényezőit. Érthetetlen, hogy ma, amikor erdélyi emberek állanak a kormány élén, akik alaposan ismerik Erdély közgazdasági viszonyáéit, mégis elzárkózó politikát folytatnak az erdélyi gyáriparral szemben és az erdélyi nép kormánya nem vesizi észre, hogy Erdélyben vannak vidékek, területek, ahol a lakosság a legsúlyosabb nélkülözések között él. A kormány elhibázott gazdasági és szociálpolitikájának következménye volt a lupényi véres kirobbanás, amelynek — ha a kormány nem változtat eddigi politikáján, — könnyen szomorúan megismétlődő folytatása lehet Erdélyben. A kormány irracionális intézkedései hatalmas munkástömegeket foglalkoztató iparágakat kényszeritett tétlenségre. Megszűntnek tekinthető az erdélyi bányászat és erdőipar. Helytelen monopoltaxákkal és elhibázott fuvarpolitáká- val bénítják meg az ipari termelésit és az elméletileg kitünően felépített gazdasági törvények a gyakorlati' alkalmazás során, a végrehajtásnál az ipari termelés bilincseivé válnak. Javasolja, hogy az uj közigazgatási törvény •alapján az UGIR a közigazgatási bizottságok mellett négy gazdasági bizottság felállítását követelje az egyes tartományi igazgatóságok területén, hogy e bizottságok működésiéivel helyes gyakorlati végrehajtáshoz juttassák a gazdasági törvényeket. Erdély ipara évi 450 ezer lejjel adózik a bukaresti UGTR-nak Megdöbbentőnek minősíti, hogy az erdélyi gyáripar évii 450.000 lejjel finanszírozza az UGIR bukaresti központját, azt a gazdasági érdekképviseleti szervet, amely erdélyi érdekek ellen dolgozik. Követeli az állami szállítások és megrendelések egyenlő elosztását az erdélyi és regáti gyáripari vállalata«: között és javasolja, hogy az UGIR erdélyi kerülete reorganizálása céljából delegáljanak ki bizottságot, amedy a Szlovemszkóá Gyáriparosok Szövetsége mintájára szervezze át az Erdélyi Gyáriparosok Szövetségét. A CFR a regáti ipart támogatja az erdélyi rovására Dr. Weinberger, a dési petróleumgyár igazgatója megállapítja, hogy az UGIR bukaresti vezetősége mindent megtett a siker érdekében és a fiaskóéit nem okolható, mert azt a kormány politikai helyzete idézte elő. Az ipar közös fronton kell harcoljon érdekedért, nem helyes^ hegy7 az erdélyi ipar szeparálódjék és utal arra, hogy a regáti gyáriparosok liberális pártállásuk miatt sem tudtak eredményt eléírni. — Véleményem szerint — mondotta dr. Weinberger — dr. Farkas Mózes és dr. Böszörményi Sándor nem védték meg az UGIR bukaresti közgyűlésén az erdélyi ipart és nem exponálták magukat érdekeiért. — Adatokkal bizonyítom, hogy a CFR állandóan a regáti ipart favorizálja az erdélyivel szemben. A Ploestíben levő petróleumfinomitók Halmi, vagy Biharpüspöki határállomásokon át vagononként 4600 lejjel olcsóbban exportálhatják petró- leumtermékeiket, mint például a dési petróleumfimo- mitó. Ennek az igazságtalaitu helyzetnek lett kövafcr keziménye, hogy a marosvásárhelyi és a mezőtelegdi petróteumfinomáitók kénytelenek voltak az exportot beszüntetni és termelésüket a minimumra redukálni. Tiltakozására Stan Vidrighin, a CFR vezér- igazgatója ren del etet adott ki, hogy a dési petró- leumfinornitó is ugyanazon tarifa mellett exportálhasson. mint a ploestii és a többi regáti gyárak, négy nap múlva azonban a rendeletét visszavonták. A vasúti vezérigazgatónál kifogást emelt az ellen, hogy az általa jóváhagyott rendeletét hatálytalanították, Stan Vidrighin vezérigazgató azonbaia cinikusan a következőket felelte: — Ha Önnek nem tetszik a régi fuvardíj, állítsa le üzemét! Romániában van 20 ezer munkanélküli, legfeljebb lesz 20 ezer 100.
