Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-28 / 95. szám
XIII. ÉVF. 95. SZÁM. lűrxttvWrsjfc Zivatar a falu felett Korkép Irta: PERÉDY GYÖRGY Az 1923. ér tavaszán borongás fellegek gyűltek a kis falu fölé. Abban az időben az erdők fái, a mezők virágai s a kis házak előtt a mályvák, muskátlik, georginák is hallgattak már. Hallgatagok voltak az emberek, mert minden bokorban, házszögletén, ablakok alatt besúgók, kellemetlenkedők, agent provokátorok ólálkodtak. Az idők levegője, mentalitása erkölcsileg letört emberekből bennfenteseket, egyszerű falusi jegyzőkből kiskirályokat alakított. A nagy átalakulásban a közigazgatás kisebb tisztviselői sokhelyen összetévesztették magukat a vezénylő és teljhatalmú tábornokokkal. Kitüntetésekről fantáziáié jelentéktelenségek mindenkiben kémet, összeesküvőt kutattak. Ártatlanok vére, könnye, könnyen és sokat omlott munkájok nyomán. Ebben az időben a falvak épp úgy, sőt sokszor jobban érezték váliaikon a megsulyosodott történelmi idők változásait, mint a városok. És nem egyszer, nem is felleg, hanem vérontó zivatar száguldott át a békés, csak munkájának élő, megfélemlített, fa- levél-lengető szél elől is házába bújó magyar lakosság fölött. S ezeket a zivatarokat egyébként súlytalan emberek tudták előidézni, forrásai pedig: a plántálatlan emberi lélekből fakadtak. • Az uj jegyző megérkezését a vasárnapi Istentisztelet utolsó zsoltára után tudta meg a falu népe. Hazamenet már láthatták a köpcös, középtermetű alakját a jegyzői lak előtt. A két kisbiróval állott kapujában és vizsgáló szemekkel nézte végig az elhaladókat. Az emberek illedelmesen köszöntötték. A jegyző fölényének és tekintélyének kifejezéseképpen csak a mutató ujjával bökött néha a kalapja pereméhez. Legfeljebb rövid jónapot,tál köszöntötte vissza. De már ebből is örömmel állapította meg a* emberek nagyrésze, hogy jól beszél magyarul, mert hát mire is menne egy szinmagyar község a jegyzőjével, ha nem tudna vele értekezni. Néhány jói öltözött gazda közeledett tempós lépésekkel. A legszélső egy egyenes derekú, katonás képű, de már deresfejü férfi, mig a többi kalapot emelt, feléje se nézett a jegyzőnek, nem köszöntötte, nem szakította félbe beszéde fonalát. Talán a beszéd közben megfeledkezett, vagy észre se vette az uj jegyzőt. — Ki az a magas szürke ruhás ? — kérdi a jegyző, a háta mögött álló Kiss György kisbirót. — A nagyapja pandur volt, a betyárok lőtték le. Az apját Isaszegnél 48-ban nyomorékra vágták, ő maga oktató huszárőrmester volt, (nagyra van vele) az első közös huszároknál... magam is az voltam, csakhogy a kilences honvéd huszároknál... — Ne gajdolj, azt kérdeztem ki az? — Az első gazdák közé tartozik, Nádudvari János. Biró is volt. Az a magas kifebérlő kőház az övé, meg a ... — Elég. A kisbiró elhallgatott. A jegyző hosszasan követte tekintetével az elhaladókat, majd összeszori- tott ajkakkal a falusi szövetkezet ivója felé tartott. Az ivóban már több gazda ült az asztalok körűt, ünnepi feketében, vagy zsiuóros, szürke ruhában. Előttük egv-egy üveg sör és beszélgettek. A szövetkezet vezetője, aki tanult kereskedő segéd volt, mint az orsó perdült a belépő jegyző elé s a spanyol etikett legkifogástalanabb derégszögü meghajlásával, nyájas szavakkal tessékelte az egyik asztalhoz, amelyről a sörös üvegeket nyakuknál fogva pillanat alatt röpítette át az emberek asztalaira. Könyökével buzgón sikálni kezdte az asztiallapot, de ugyanakkor stentori hangon orditotta a szobájába vezető ajtá felé: — Tiszta abroszt hamar a nagyságos jegyző urnák! A falusiak tisztelettudóan felállva köszöntötték a jegyzőt és sorba járultak elébe bemutatkozni. A harmincöt évesnek látszó jegyző kövére- désnek indul! arcára elégült mosoly ült ki. Gyors egymásutánban feliajtott két pohár sört, kalapját lejjebb rántotta a homlokára. Majd az eléje tett dobozból cigarettát tett szájába, de a gyorsan feléj« nem csillogó öngyújtójával rágyújtott s mig orrán, szájján nagy tömegben engedte ki a füstöt, a még mindig asztala körül álló gazdákhoz foghegyről odaszólt : — Aztán, hogy is volt az a legeltetés? Ez a váratlan kérdés a gazdák képéről lerántotta az udvarias derű maszkját. Összenéztek. Csiszora, a pult mellett magányosan spriccerező csizmadia, aki alig várta a pillanatot, hogy szóhoz juthasson, szétnyult szájjal, minden kiadott hangnál nagy bajuszát lökdösve, lengetve, a jegyzőhöz hajolva, kcllemeteskedett. — Hát. már tetszett hallani, ugyan ki beszélhette el? Érdekes dolog volt az. Ujfalusi Sándor előljárósági tagnak nem tetszett a csizmadiának ez a hirtelen jött értelmessége és nyugodt komolysággal megkérdezte: — Milyen legeltetésről tetszik beszélni jegyző ur? — Ez már megértette (Csiszorára mutatott) és magok is. Mit kertelnek? A jegyző-legeltetést értem! — Rég volt kérem, a forradalom idején. Az a jegyző ur bizonyára -megérdemelte, másként a nemzetőrség parancsnoksága kiszabadította volna. Különben is, amint mondtam, még magyar világban történt s akik az akkori jegyző urat meglegeltették, nincsenek már a faluban. — Ugv látom, hogy magok, mind mást beszélnék, mint Bodóné, mikor a bor árát kérik. Azt kérdeztem: hogyan történt? Erre feleljenek! — Kérem, abból, hogy kérdezni tetszett, azt hittük, hogy méltóztatik tudni. Nincs, hogy miért ne mondjam el. — Ügy van ... nincs ... megtörtént és nem szé- gyeljük ... mondogatják a gazdák, de közben visz- szaülnek asztalaikhoz s látszik rajtuk, hogy nem szívesen veszik az uj jegyzőtől éppen ennek a dolognak feszegetését, mintha nem lehetne más, a községet érintő érdeklődni valója. — Majd én elmondom, mindent jól tudok, itt tárgyaltak eleget az üzletben, — vág közbe az üzletvezető s a jegyző int, hogy beszélhet. — Tetszik tudni, az a jegyző, akivel megtörtént, nekem nagyon jó barátom, egyik fiamnak a keresztapja is, éppen most irt, hogy mi van a gyerekkel? (Egészséges hála Istennek) a háború alatt jött ide... — A gyerek? — Hehehe, nagyon jó. Dehogy, a jegyző ur. Igen kedves ember volt, de az asszony néppel nem tudott bánni s egy kicsit szigorú is volt... (itt észrevette, Hogy a perasztok igen hosszú képet vágnak) és hát meg kell, hogy mondjam az igazat, nagyon sokat költött, azután beszéltek róla már egyet-mást, hogy a csinosabb menyecskéknek... hiszen tetszik tudni másutt is csak igy volt... — Nálam sem volt! — mordult közbe a jegyző. — Na iszen nem mindenütt... szóval a nép zúgni kezdett, mert hónapokig nem fizette ki a hadisegélyt. Az asszonyok rámentek a jegyzői irodára. S a szegényebbje -arra hivatkozott, hogy nincs mit egyék. Erre azt felelte volna a jegyző ur, hogy elég szép zöld a mező, menjenek legelni. Biztosan mondta, mert sokan hallották. Az asszonyok ezt megírták az uraknak a frontokra. (A leveleket nem a faluban, mivel a jegyzőnél volt a posta, hanem a városban adták fel.) Aztán 18 végén, mikor hazajöttek a férfiak, azok közül vagy hatan elmentek a jegyző úrhoz ... — Kik voltak? — Nem tetszik ismerni, mind elmentek a kommunizmus után, Magyarországra. — Szóval kommunisták voltak, ügy látszik, sok kommunista volt a faluban. — Hát ki milyen, tetszik tudni, — aztán mon: dóm, bementek a jegyző úrhoz és járomkötelet dobtak a nyakába. A jegyző nr azt hitte, meg akarják ölni, pedig mondták neki szépen: a jegyző ur elküldte a mi feleségeinket legelni, amíg mi a hazáért küzdöttünk (na szépen küzdöttek, engedelmet kérek csak kiszaladt a számon) most mi visszük magát legelni. Jöjjön szépen, nem lesz semmi baja, csak legelni fog. A jegyző nr, kedves barátom puskáért kiabált a feleségének, a gyermekei ordítottak, — de a férfiak szép szóval megnyugtatták a kománét, már mint a jegyzőné nagyságos asszonyt s kezdték kihúzni szegény komát az irodából. A kötéllel bizony. S egyik azt mondta, ne erőszakoskodjék, mert kap egy rohamkést az oldalába, meg is mutatta, ott legott. a nadrágszijján a katonabluza alatt. A félfaln kisérte nevetve, a szegény kománém s a gyerekek sirva. Kivezették kötéllel a nyakán, mint egy borjut a falu szélire a mezőre. Ott azt mondták neki, hogy ha akar legelhet, szép zöld a fü. Éppen úgy mondták, ahogy ő mondta. Néhány szájas asszony kelepeit a jegyző felé, hogy jó étvágyat kíván, de a férfiak elkergették. Aztán a jegyző, kötéllel a nyakában, lefeküdt a fűre. Kellemes szép őszi napok voltak. Ott hevert estig, nyakában a kötéllel. Att& kezdve négy napig mindennap reggel nyolc óra felé kivitték és este hatkor haza hozták. (Folytatása a következő vasárnap.) mmm nyújtott három égő gyufát nem vette igénybe, ham s m a m biiik 1 RUDKOWSKi FERENC rés-, fémáru és gépgyár, kasánkovácx autójavító műhely és öntőd* JUapiitatoM 1888. Arad, Strada V. Babes 22. Telefon 439. Vállalja bor és gyümölcs lepérolö apparátok készítését, magasfoku 90—96 fok @ párlatra való kitünően bevált szakszerit átalakítását és Javításét garancia mellett. m Gyárt: Szeszgyári-, élesztő-, vegyi-, cukorka-, festő-, kém nyitő- és szappangyári berendezése- két, ezeknek javítását és átalakítását. Költségvetéssel, évtizedes gyakorlaton alapuló szakszerű felvilágosítással és helyszíni munkálatok elvégzésére elsőrendű szerelőkkel szívesen szolgál. f*fl Mezőgazdasági és ipari szeszgyárak többtermeiésre való átalakítását felelősség ® mellett vállalja. — Autógnraglrosás. — gj :!!iB!!:!n!lil!BilI1l9!l!!Hliii!9:i!:!H:!!:iB!!!i!a!ll!!9!!IUB!!íí!B!l!!!B!!lii9!l!:!9!l!l!9!l!il9ÍIIB9lll!l9!:i!!B«!!Hl!BÍ!l1l9l!imil!iBÍ!!!í9l!ll!B!!i!9lll:!H!!