Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-03 / 75. szám

íá-: N. i.-elöhi Cloj-KcIczsvár, 1930 épr'.Iis 3. CjSÜíÖTÍőh ELŐFIZETÉS ßlü^c'OLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, aegyed | évre 300 lej, egy 12 oldalas szám ára 5 lej. f ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal:.Piaţtt Unirii (Főtér) 4 Telefon: 5—08, 6—01 r XIII. évfolyama 75-lk szám ELŐFIZET^. SV! AGY AKORSZAGON: l évre 66 penge, félévié 29 pengő ' negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 Siller. A liberálisok áprilisi tréfája _ Miután a liberálisok nem merik a „rémhír“ terjesztésének a kockázatát vállalni, olyan hirt sütöttek el külföldön, amelyről föltételezték, hogy ugyanazt az exploziót fogja majd kelteni, amit egy szabályos, rendőrileg üldözött, a meg­felelő tényálladékokat minden tekintetben ki­merítő pletykabombától várni lehet. Tituleseu le­mondott — ez az a legfrissebb pokoigép-morény- let, amely egyelőre sem Titulescuban, sem a kormányban nem okozot kárt, annál az egyszerű oknál fogva, mert nem bizonyult valónak. Most azután fölmerül a kérdés, hogy vájjon tényleg bajok következtek volna-e be abban az esetben, ha a Tituleseu lemondásáról szóló hir fennállónak bizonyul? Senki sem pótolhatatlan — mondotta egy német ellenzéki képviselő a Stresemaun halála alkalmából rendezett gyász­ünnepélyen és sok igazság van benne: a modem államkormányzatok berendezkedése ma sok tekin­tetben személytetlen és a gép forog tovább, ha a mögötte álló gépész pillanatra el is engedi a kereket. De az is kétségtelen, hogy Stresemann halate sok zavart keltett és kelt a német belpoli­tikai életben — talán majd egy későbbi időpont­ban a külpolitikai életben is észrevehető lesz — pártja, a Néppárt egységén®; megbomlása — és ha Stresemann élne, úgy talán a jelenlegi kor­mányválság sem következett volna be. Alighanem Tituleseu lemondása sem vonta volna maga után okvetlenül a jelenlegi kormányzatnak lemondá­sát, talán az ő általa vezetett külföldi tárgyalá­sok éppoly sikert Ígértek volna, akkor Is, ha nem ő vezeti, talán nehány óra kaotikus hangu­lata után újra az az egyensulyozottsági állapot következett volna be, ha már ezt egyáltalában annak lehet nevezni. Viszont, ha minden hájjal megkent liberálisok alkalmasnak tartank ilyen áprilisi tréfát arra, hogy egy olyan kormány bukásának a lehetőségét készítsék elő, amely a választó polgárság szavazatainak túlnyomó több­ségére támaszkodik és amelynek Tituleseu nem is tagja, csak exponense, nos, hogy ilyen kerülő utakon, ilyen látszólagosan távoli vonatkozások­ban, ilyen szeszélyes röppályákon kalandozó machinációkkal rá lehet csapni Maniuékra. ez a körülmény élesen mutat rá a kormány törékeny­ségére, szilárdnak látszó építményének végzetes töréseire és repedéseire. A tömegpszihózis, amely pár óráig magával sodorta Bukarest politikai köreit, indító okát nem abban az aggodalomban leli föl, hogy lám, Románia szegényebb lett. egy Tituleseu aktiv munkájával, hogy ez a nagy fel­készültségű diplomata, „haragszom rád“-já­tékba kezdett, mint inkább ott, hogy a kormányt féltette, mert Tituleseu valószinüsitett visszavo­nulásával az a gyanú ébredt- fel benne: a kor­mánnyal van a baj, nem pedig Titulescuval Magyarán szólva, úgy fest a dolog, mintha Tituleseu, a bizalmi kérdést vetette volna fel a kormánnyal szemben. A liberális párt taktiká­jához hozzátartozik, hogy a maga ravasz mun­káival tulajdonképpen minduntalan arra a fur­csa helyzetre mutasson rá, hogy a mai kormány- nyal szemben állandóan olyanok tehetik föl \ „bizalmi“ kérdést, akik erre másod, harmadsor­ban, vagy egyáltalában nem illetékesek. A mai kormánynak folytonosan küzdenie kell a kül­földi pénzpiac, belföldi pénzpiac, hivatalnoki kar, bankkormányzóságok, ellenzéki lapvélemé­nyek bizalmi kérdésével szemben, mert az a bl­attom, amelyet saját pártja csepegtet belé, az az általános választói jogon, parlamentáris formá­kon nyugvó bizalom, egymagában véve nem lát­szik elegendőnek. László Dezső a Magyar Pár! nevében ^ súlyos kritikában részesítette az erdő- kezelési törvényjavaslatot A közbirtokosságok kálváriája — A javaslat nem védi a sri&gá- siösok tulajdonában levő erdőket és egész tömeg tarthatatlan in­tézkedést taríaíssaz (3ukarest, április 1.) A kamarában Jumanca szocialista, képviselő a munkaügyi miniszterhez in­téz interpellációt a munkásbiztositás kérdésé­nek rendezéséről. •».« , * Raducanu munkaügyi miniszter válaszol. Kije­lenti, hogy a kérdéssel nyolc hónapja foglalkozik, a javaslat elkészült s azt közelebbről a parlament elé terjeszti. Napirenden több kisebb hitelt szavaznak meg, majd az erdökezelósi törvényjavaslat került tárgya­lásra és ennek vitájában a Magyar Párt nevében László Dezső, esik megyei képviselő szólalt fel. László Dezső az erdőkezelési törvény- javaslat ellen A jelen törvényjavaslat, — mondja László kép­viselő, — megszünteti a Casa Pădurilort s helyébe az állami erdők kezelésére az állami erdők autonóm intézetét, a magánerdők felügyeletére pedig az er­dészeti igazgatóságot állítja fel. Általános hibája a törvénytervezetnek az, hogy sem az állami, sem a magánerdők kezelésénél nem dolgozta lel részle­tesen a kezelőszemélyzet hatáskörét, illetve a ma­gánerdők kezelésénél erre vonatkozólag nem is tar­talmaz intézkedéseket, hanem a 4S-i'k szakaszban kimondja, hogy a kérdésnek ezt az oldalát szabály- rendelettel fogja megoldani. Az állami erdők az ösm - szes erdőségeknek csak egyharmadát teszik ki és ágy a magánérdek ügyeinek rendezése annál is in­kább szükséges, mivel az eltelt évek általános pa­naszaiból megállapítható, hogy ez a felügyelet nem annyira a tulajdonos érdekeit szolgálta, mint a sok önkényes intézkedéssel inkább terhes zaklatást je­lentett, A tervezet indokolásából szomorúan állapít­ható meg az, hogy az állami erdőségek eddigi érté­kesítéséből az államnak semmi haszna sem volt, sőt arra mindig ráfizetett. Érzékenyen érinti ez a pol­gárokat, amikor az állam kétmillió hektár erdőségből semmi jövedelmet sem tud felmutatni és a ráfize­téseket as adókból kell pótolni. Mihalacho: Az indokolás azt mondja, hogy ke­vés jövedelem van és nem beszél deficitről. László: A jövedelem csak papíron létezik. Va­lóban csupán deficitet lebet kimutatni. Jogosan el­várná a polgárság, hogy az állami erdők jövedelme az adóterhek nagyrészét is fedezze. Azt, hogy a je­len tervezet mennyivel fog javitr.i a helyzeten, majd az idő fogja megmutatni, általános elvei azonban erre nem sok reményt nyújtanak. Nagy hibája az az intézkedés, amely szerint az állami erdőségek a ki­termelések megkönyitésére vásárolhatnak egész, vagy részerdőket, mivel ez ismételten visszaélések­re vezeth&t. Nem indokolt a második szakasz 4-ik bekezdéslében feltüntetett adómentesség sem, mivel az erdők kitermelése a megyei és községi utakat na­gyon rongálja és Így azok fönntartásához az erdők jövedelmének is hozzá kellene járulnia. Indokolat­lan a 43-ik szakasz intézkedése amely az értékesí­tett rész tiszta jövedelméből 20 százalékot a sze­mélyzet jutalmazására fordít. Magánosok tulajdo­nába több mint négymillió hektár erdő tartozik s ezek felügyeletéről a jelen törvénynek kellett volna intézkednie. Nem tudható, hogy a miniszter a vég­rehajtási utasításba milyen rendelkezéseket akar fölvenni, néhány sérelmet azonban fel kell említe­nem, az intézkedéseknél kérem ezek figyelembevéte­lét. A magánerdőtuiajdoijosok aránylag nagy erdő- őrzési és kezelési dijakat fizetnek, ezek ellenében erdőink nincs megvédve, abból a iát ellophatják, az őrzőközegebnek nincs vagyoni felelőssége s végül >a szakmunkáitokat saját költségükön kell elvégez­tetniük. A vágási engedélyek megkapása rendes üzemterv alapján is a tulajdonosoknak rengeteg költségébe, fáradságába és az igazolványok újabb és újabb becsatolásába kerül. Az erdősítési kauciót az adóhivatalhoz kell befizetni — ahol 3 százalékos kamatot adnak — ahelyett, hogy azt magánbankok­ban helyezhetnék el. A közbirtokossági erdők Különösen sok a panasz a közbirtokosságok er­dei miatt. Ezek jogi természetével az erdészeti ha­tóságok nincsenek tisztában, úgy tekintik, mintha a közbirtokossági tagok nem jogos tulajdonukat, hanem könyöradományt kpar.ának A közbirtokossá- gi erdők a legszegényebb gazdák közösen használt tulajdonai. Mindenik részesedése külön meg van ha­tározva, szabadon elidegeníthető, terhelhető és örö­kölhető, mint bármely más föld. Ezeknek a kisbir­tokosoknak már erdejük nincs, tehát innen kel! kap­utok a tüzelő és építő fát S a jövedc-lembői a pénzt, amellyel adójukat kifizethessék. A tulajdonjogból kifolyólag a közbirtokos­ságok határozatai semmi tekintetben s^u korlátozhatók. Ezzel szemben üzemterveik elkészítése százezrekbe kerül és jóváhagyá­sa éveket vesz igénybe. Az évi vágási területeket a legkörülményevbb el­járással kapják ki és az értékesítésre csak az árve­rés: engedélyezik, amit u legtöbb esetben nem a székhelyen, hanem Bukarestben tartanak. A közbir­tokosságok költségvetéseibe s,z erdészet: hatóságok tetszés szerint Írnak be tételeket. Wilier: Így néz ki a közbirtokosság autonómiája. László Dezső: Az erdőtörvény elrendeli azt is, r.oey a közbirtokossági ülésen a játásbiró elnököl­jön és ö gyakorolja a fegyelmi jogot as igazgatóság felett, amelynek tagjait elmozdíthatja és újakat ne­vezhet ki. Határozatai ellen nincs fetebbezés. sem jogoivoslat s igy a közbirtokosság az egyetlen intézmény, amely perrendtartási jogorvoslatig nem élhet, í kénytelen a biró egyetlen jó vagy rossz határoza­tában megnyugodni. Az adóztatás kérdésében is a legnagyobb sérelmeket a közbirtokosok szenvedik. A mezőgazdaság: adót minden terület után megfi­zetik a újabban az illeték egyenértékek megfizeté­sére is kötelezték őket, míg az egyes tulajdonosokat, ha fát adnak tí, íakereskedőknek minősitik és kereskedelmi adóval róják meg. Számta'ifiu ilyen természetű változtatásra volna szükség a törvényben s mivel ezekre a jele® terve­zel nem tartalmaz megfelelő intézkedéseket, azt nem foeadhatom el­Mai számunk 12 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom