Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-11 / 82. szám
Adm. RtJtf t „űlOZÜ'V.Ne. <2öe/&:? ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lei. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhi vatal‘. Fiat a Lntril (Főtér) 4 Telefon : 5—08, 6—34 XIII. évfolyam 82-ik szám ELŐFIZETÉS AlAGYARORSZAGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő negyedévre 15 pengő. es szám áfa 20 Sülér. Dobrescu nyeSviilalma (**;), iIost tehát megtudtuk, mire jó a tgr- tomanyi igazgatóság ? Mert eddig, őszintén be- valljuk, nem voltunk tisztában cáljával, értelmével és hatáskörével. De nagy a gyanúnk, hogy nemcsak mi voltunk igy vele, hanem maguk a tartományi igazgatók sem, akiknek működése eddig kimerült abban, hogy Bukarestben összegyűltek és hangos összecsapásokat rendeztek a reszortminiszterekkel afölött, hogy a miniszteriális ügykörnek milyen részét engedik át a . kormányzó“ urak iugerenciája alá. Ezeknek a tárgyalásoknak; részleteit sűrű homály fedi. A kormányzó urak gondosan óvakodtak publikálni a megállapodások lényegét, bizonyára nem azért, mintha valami fontos hatáskört állapított volna meg ^számukra a végérhetetlen purparlé. Tehát Erdélynek is van egy miniszteri címmel felruházott gubernátort. Kormányzó, aki nem tudja voltaképpen mi is az ő dolga. Hát most keresett magának dolgot. Egy rendelet szövegét közölte ma a tartományi igazgatóság a kolozsvári sajtóval. És pedig nemcsak a többségi sajtónak szólott ez a kitüntetés, hanem nekünk, kisebbségieknek is, akik egyáltalában nem panaszkodhatunk arról, hogy Dobrescu igazgató ur elhallgatta volna előttünk eddig is mondanivalóit. Mert bár magyarok, tehát kisebbségek vagyunk és lapjainkat" nem az állam nyelvén, hanem anyanyelvűnkön Írjuk és adjuk ki, a tartományi igazgatóság, amikor gondolatainak publikálásáról-volt szó, meglepő tájékozottsággal és észszerüséggel számolt azzal, hogy Erdély lakosságának igen jelentős része magyar nyelven beszél, tehát ezzel a legalább másfélmilliót kitevő kisebbségi tömeggel közölni akarja közlendőit, kénytelen a magyar lapok nyilvánosságát igénybevenni. Dobrescu ur egyébként sem fukarkodott konciliánsnak látszó nyilatkozataival. Hangoztatta a törvény előtti egyenlőség, a liberalizmus és demokrácia,előttünk sem ismeretlen szólamait, jobb és belátóbb adminisztrációt, a korrupció üldözését, az állampolgársági jogok abszolút tiszteletben tartását ígérte s álta’lábah egy olyan szabadabb atmoszférát, amelyet jogosan el is vártunk a nemzeti parasztpárt kormányától. Csak egy aggasztott: az a bizonyos hatáskör, amellyel sehogy sem tudtunk tisztába jönni és amellyel talán Dobrescu tartományi igazgató ur sem jött még eddig teljesén tisztába. A römikövek világrengető problémája egyik próbája volt a tartományi igazgatóság hatásköri tapogatózásának. A römiköveket elkobozták ás Dobrescu igazgató visszaadatta. Akkor még azt hitte, hogy ez hatáskörébe tartozik. Kiderült, hogy tévedett. A monopol helyi kirendeltsége számba sem véve Dobrescu igazgató intézkedését, tízezres bírságokkal rótta meg a rezisztáló kávésokat, akik olyan vakmeröek voltak, hogy elismerték a kormányzóság beavatkozását a romi szabadságharcába. A römifronton tehát a tartományi igazgatóság vereséget szenvedett. Most jött az uj próba: a nyelvkérdés. A lap belsejében megtalálja az olvasó a tartományi igazgatóságnak a prefektusokhoz intézett rendeletét, amelyben kategorikusán meetilt- ja a megyei és községi tanácsok tanácskozásaiban a kisebbségi nyelvek használatát és még azt sem hajlandó megengedni, hogy a bizottsági tagok a kisebbségi nyelveken felvilágosításokat kérjenek, nem is szólva arról, hogy az államnyelven kivül más nyelven is vehessenek fel jegyzőkönyveket. És az utolsó passzus: .,ha a tagok közül egyesek nem vennék tekintetbe ezeket a rendelkezéseket, nyilatkozataikat meg nenţ 1ör- téntekftek kell tekinteni és azokat nem szabad felvenni az ülések jegyzőkönyveibe.“ Nem akarunk kisiklani az objektivitás nyugodt hangjáról’. A Dobrescu ur feje fájjon azért, hogy lényeges hatáskört a mai napig nem tudott kiverekedni magának. Fel kell azonban világosítanunk öt arról, hogy ez a terület az,, amelyen a törvény kifejezetten és kereken megtiltja a tartományi igazgatók beavatkozását. Törvény mondja ki, hogy a tartományi igazgatóknak az önkormányzati életben szerepük nem lehet, intézkedési és rendelkezési felhatalmazásiak a törvényhozástól erre nemcsak nincs, hanem amennyiben mégis megpróbálkoznak vele, a törvénnyel helyezkednek szembe. Hogy a römikövek ügyénél a tartományi igazgatóságnak, vagy a monopol igazgatóságának van-e igaza, ezt döntsék el egymás között. Ellenben ahhoz igenis vau közünk, hogy a kormány egyik közege, ha már nem áll módjában, híven a kormány sokszor leszögezett programjához, tágítani a szabadságjogokat és arra még elvileg sem hajlandó, bátorságot vesz magának egy olyan i’etográd, még a liberálisok alatt is követett gyakorlattal szemben is visszaesést jelentő rendelkezés kiadására, amelyet másnak, mint a kisebbségek provokálásának nem tckÍHtIie4ünk..lln ez volt. célja, ezt elérte. De nagyon kiváncsiak vagyunk rá, hogy mi lesz az álláspontja, Dobrescu hisszük —■' egyéni akciójával szemben a kormánynak,, vájjon Maniu is dezavuátni fogja tartományi igazgatóját, mint ahogy ezt a mónöpol igazgatósága már megtette 1 Az a Maniu GyiAv, aki a kisebbségi kérdést minden vonatkozásában részletesen szabályozó 1 örvényt ígért, de azt egyszer sem mondotta, hogy a. kisebbségi törvény jogfosztással fog járni. Már pedig a Dobrescu-reiidelct kétségkívül jogfosztás. Tiz éves gyakorlat szerint a városok és vármegyék közgyűlésein a magyarság élhetett nyelvi jogával és csak néhány elfogult és gyűlölködő ember kísérelte meg megakadályozni ebben. Ez a kísérlet végeredményben nem sikerült, amint hogy nem is sikerülhetett, hiszen a régi Magyarországon is polgárjogot kapott a román nyelv ott, ahol a közgyűlési tagok jelentős része nemzetiségi volt. Vájjon érdemes-e vitatkozni Dobrescu tarto, mányi igazgatóval, aki szemben a törvénnyel, az önkormányzati élet szervei számára diktátor! gesztussal ultimátumokat fogalmaz és túlzóan nacionalista álláspontját akarja rájuk oktrojálni? És mindezt átlátszó rabulisztikával. Abból indul ki, hogy nincs még.törvény, amely a városi és megyei tanácsok ülésezésein megengedné a kisebbségi nyelvek használatát. Erre valóban nincs törvény, de nincs ohjan törvény sem, amely megtiltaná a kisebbségi nyelvhasználatot. Még a reakciós liberális kormány sem adott olyan értelmezést a jelenlegi helyzetnek, hogy a törvény hiánya kizárólag a román nyelvet tenné kötelezővé a lakosság jelentékeny részét kitevő kisebbségek számára. De nem tette ezt meg a Mamiikor mány sem. Mert sehogy sem tudjuk elhinni, hogy ennek a rendelkezésnek a kiadása .a kormány tudtával történt volna. Az a kormány, amely a jogkiterjesztés kormányaként foglalta el helyét s amelyről annyi csalódások után sem ♦ ehető fel, hogy egyik tartományi igazgatója pár szavas, ukázát akarná felhasználni a korszellemmel szöges ellentétben álló jogfosztásnak az ébredező önkormányzati életbe való becsempészésére. Vagy odáig jutott volna a kormány, hogy minden "fronton a liberálisok eszközéül dobja oda magát? kiég azokban a kérdésekben is, ahol a liberálisok sem mertek szembeszállni a világszelJemmsi ? Azokban a liberális támadásokban találjuk meg a rendelet kibocsátásának forrását, amelyekben a Viitorul és társai a kisebbség' túlsúlyától féltik az autonóm városi életet? Ha az derülne ki, hogy Dobrescu a kormány tudtával adta ki rendeletét, meg kell állapitanunk, nagyon szomorú szerepet vállaltak Maniuék. Nagyon gyengén állhat annak a kormánynak a szekere, amely a reakcióban túl akarja szárnyalni még a liberálisokat is, Mi nem jósolgatunk, csak tényeket szögziink le: Dobrescu tartományi igazgatónak nem áll hatáskörében rendelkezéseket előírni a városi és községi tanácsok számára; a törvény nem tiltja meg a kisebbségi nyelvek használatát az önkormányzati éleiben. Az erdélyi magyarságnak azok a ma.udatariusai, akiket a választók bizalma a városi és megyei tanácsokba küldött, törvényes jogukkal élnek, ha tiltakoznak a jogfosztó kísérlet ellen — még pedig saját ar.yanyelv iikön. Alkotmányellenes nyelvrendeletet adott ki Dobrescu igazgató (Kolozsvár, április 9.) Az erdélyi tartományi igazgató meglepte egy rendelettel a közvéleményt, ami súlyosan érinti a kolozsvári Magyar Pártot is, de az egész erdélyi magyarságot és az összes romániai kisebbségeket. Volt-e és van-e tudomása a kormánynak a kolozsvári igazgatónak ilyen rendelkezéséről, még nem tudható, de ilyen rendeletnek a kiadására senmiiKde törvény? néni jogosítja febrA rendelet ---'aminek teljes szövegét .alább közöljük — meglepte a kolozsvári Magyar Pártot is. amely szerdán délután vezetőségi lérfekezLrtet tartott. ■ Dobrescu rendeleté Az uj közigazgatási törvény alapján felállított tartományi igazgatóságok eddig nem -ok vizet zavartak. Jóformán azt sem tudtuk, bogy leteznek-o. Nemcsak a minisztériumok, hanem még a helyi hatóságok is figyelmen- kivit! hagyták a működésüket. Még mai napig sem jelent meg az a végrehajtási utasítás, amely ]x>Mosan megjelölné hatáskörüket. A magyar sajtó eddig a csirájában lévő intézményt jóakjirattal kezelte, mert. azt hitte, hogy a demokratikus jelszavakkal alátámasztott közigazgatási in- té/.oíé&y -tényleg a decentralizációt akarja szolgálni é- a a kisebbségek számára is lehelőve teszi a köz- igazgatási. autonom testületekben való részvételt. A. kisebbségek résziéről megnyilvánuló várakozás azonban meddőnek bizonyult es ma mar nyilvánvaló, hogy a tartományi igazgatósí-g nem szélesbbiti ki a közszabadság jogait, sőt. amint az alábbi rendelkezés bizonyltja, még a legszélsőségesebb és lcgcentraC hj-KoIciívér, 1930 április IV Péntek Képviselőhöz Mai számunk 12 oldal
