Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-09 / 55. szám
4 Till. ÉVF. SB. SZiU. „Anti-Amerika“ Hétmillió lej es költséggel uj hidat építtetett Kolozsvár városa, de nem lehet átadni a forgalomnak Újabb hétmillió lej kellene, hogy uccát is nyissanak hozzá Építkezési politika — a hid alatt (Kolozsvár, március 7.) Kolozsvár városa a múlt évben hétmillió lej es költséggel a Rudolf-ut és a Kádár-utca között uj vasbetonhidat építtetett. ■Ah uj hid a Hidelvét, vagyis a Ferenc József-utón és a Szamoson tuli városrészt köti össze a belvárossal. A hidra valóban szükség volt. Bár Kolozsvár városa nagy pénzügyi nehézségekkel küzd, mégis mindenki helyeselte megépítését. Sajnos a hid még mai napig sem készült eh Az ősz folyamán minden munka egyszerre megállt, mindössze a konstruktiv része készült el. Az uj hid tehát áll büszkén és megközelithe- tetlenül, mert a Rudolf-utat és a Kádár-uccát még nem emelték hozzá. Arról pedig szó sein lehet, hogy az előre tervbevett uj útvonalat, amely a hidat egyenesen a Széchenyi-térrel összekötötte volna, kiépítsék. Még a mai napig sem történt meg ugyanis a város innenső részén levő háztelkekre a végleges megállapodás. A telek- és háztulajdonosokkal folytatott tanácskozások nem vezettek eredményre. Most aztán az a furcsa helyzet állott elő, hogy a tulajdonosok olyan horribilis árakat kérnek a telkekért, aminek a végösszege jóval magasabb, mint amennyibe az egész hídépítés került. Kolozsvár kasszái pedig üresen állanak, költségvetése még nincs, kiadásai megsokszorosodtak, bevételei megapadtak, tehát szó sem lehet röia, hogy a tervbevett telkeket a város megvásárolhassa. Van tehát Kolozsvárnak uj, gyönyörű vasbeton hídja, amelyet mindjárt múzeumba lehet szállítani, mert hosszú évekig nem lehet átadni a közforgalomnak olymódom, ahogy azt a bölcs tanács előre kifun- dálta. Érdekes dolgok derülnek ki egy ilyen hídépítés ntán. Megállapítást nyert, hogy a hidat a bukaresti Eremis cég építtette. Ezen nem csodálkozunk. Az utolsó tiz esztendőben Kolozsváron mindent a liberális bukaresti Eremie cég építtet. Mintha Kolozsváron, vagy Erdélyben más építő cég nem is volna. Az ősz folyamán a város nem tudott fizetni a cégnek és ez egyszerűen a másfélmillió lejes hátralék miatt beszüntette az építkezési munkálatokat és kijelentette, hogy addig nem dolgozik, amíg a város nem fizet. Azóta az építési munkálatok meg is álltak. A két városrész lakói többször küldöttséget menesztettek a városhoz és kérték, hogyha már az uj uc- cát nem lehet megnyitni, legalább a személyi forgalom részére adják át a hidat, cpitsék ki a korlátokat és a hid lábánál a szükséges 2—3 méternyi töltést. Eyen irányú ígéretek történtek is. Egyelőre arról volna szó, hogy csak két telket sajátítsanak ki és a közlekedést a Rudolf-uton és a Kádár-uccán keresztül nyissák meg. A telektulajdonosokkal történt szakítás után nincs más hátra, mint a telkek kisajátítása, amire még az eljárás meg sem indult, de ha meg is fog indulni, a kisajátítás, olyan hosszú eljárás és annyi időt .vesz igénybe, hogy nemcsak hónapokra., hanem évekre van szükség, amíg a város a telkek lebontásához hozzáfoghat. A város főmérnöki hivatalánál azt a felvilágosítást adták, hogy az uj ucoa megnyitásához, illetve az ittlévő telkek . kisajátításához nem kevesebb, mint hétmillió lejre van szükség. Arról azonban, hogy a város vezetősége honnan veszi a szükséges hétmillió lejt, a város főmérnöki hivatalánál nem tudtak felvilágositiést adni. Tehát Kolozsvár vároc-a építtetett egy uj hidat, amely használaton kívül áll és még állhat 'bizonytalan ideig. Hétmillió lejt kidobtunk és még újabb hét, vagy nyolcmillióra van szükség, ha azt akarjuk, hogy az uj hidat használhatóvá tegyék. Minta közigazgatás ez, páratlan az egész világon. Röviden igy jellemezhetjük: városi közigazgatás a hid alatt... (—jós.) Az elragadtatás hangjai mellett, amellyel a gazdag és a civilizáció tekintetében folytonosan előretörő Amerikát elkönyvelik, nem érdektelen megállapítani, hogy az utóbbi időben mint szaporodnak azok a vélemények, amelyek Amerika és ennek a világrésznek szellemi és morális struktúrájával élesen szembehelyezkednek. Az amerikai nem szívesen hallja, ha lebecsülik, de állania kell a kritikát. Egyik amerikai folyóirat most cikksorozatot közöl, amelyek szerzői fentartás nélkül fejezik ki Amerika-elle- nes álláspontjukat. Az első cikket egy ismert olasz iró, Carno Linat i írja, aki egy könyvkritika kapcsán nem mulasztja el, hogy többek között a következőkben konkludáljon. Nem tagadható. hogy mi európaiak at utóbbi években az amerikai élet módszeréhez és formáihoz alkalmazkodtunk. De vájjon ez nem-e egy felületes múló jelentőségű jelenség csupánt. Véleményem szerint ma is egy népnek, vagy egy fajnak valóságos és mélyreható életformálása csupán saját kultúrája alakulásának értelmében érhető el. De Amerika — legalábbis pillanatnyilag — távol áll attól, hogy azt közvetítse hozzánk, amit mi kultúrának, nevezünk, Az európai szellem nagyobb mélységekre törekszik, mint arra a képességre, hogy gépeket konstruáljon, vagy gondolatok nélküli szórakozásnak engedje át magát. Gondolatokra van szükségünk, érzésekre, szenvedélyekre. A művészi hajlamossága, zenei és poétikus szellem, amellyel Európa dicsekedhetik, hagyományt jelent, mondhatni második természetet. Az amerikai nem is képzeli él, hogy milyen szép dolog, egy olyan házba lakni, amelynek légkörét a sok Ős, a családi hagyomány töltik ki. Az amerikai, aki mohón üldözi az üzletet és a kalandot, azért utazik szívesen Európába, mert hiányzik neki a „hinterland“, a hagyomány. Európának azonban az a kívánsága, hogy az maradjon, ami. Azokból a dolgokból, amelyeket a gyakorlati Amerika nyújtani képes, csak azt veszi át, ami megfelel neki. Végelem- zésben Európa azt a becsületes szegénységet, amely nem alacsonyitja le a természetet és az intellektust, elébe helyezi a gazdagságnak és a jólétnek. De ha Bábbitnek — ez a Sinclair Lewis iró által kitalált név, amely már általánosságba is átment, az amerikai nyárspolgár megjelölésére — igaza van, ha a történelem és a hagyomány és a művészet céltalanok, akkor miért jönnek át az amerikai milliomosok Európába, hogy itt pénzeikkel megvegyék a mi festészetünk mestermüveit, hogy azokkal csupasz lakásukat ékesítsék? Miért törik magukat annyira, hogy költőinket, muzsikusainkat hallják, tudományos felfedezéseinket és filozófusainknak bölcsességét Î magukévá tegyék? Nem helyes-e a feltevés, hogy az amerikai — dacára materializmusának. — maga is érzi, hogy a kultúrának a látszata nélkül — ha mindjárt kölcsönképen is — nem tud boldogulni. Egy második amerikai vonatkozású európai cikkre az említett lap a következő bevezetést közli: „A newyorki börzén történt krach az európai szocialista sajtónak arra ad alkalmat, hogy az amerikai jólét csődjét ünnepelje.“ Erre egy francia szocialista lap a következőket válaszolja: Mindén komoly amerikai munkás helyesen ítéli még a mostani Vallstreet-válságban azt az ingadozó jólétet, amely felépül a borzasztó nyomoron. Ehhez, hasonló tökéletes zür-závart még sohiasem látott a világ és dacára Morgannak, valamint a többi nagyiparosok kétségbeesett küzdelmének, a pánik eredményes maradt. A Vallstreeten nem hallani mást, mint nyomort és fogcsikomatást; egy sereg kisspekuláns ment tönkre, akify most fájdalmasan panaszkodnak. Hagyták elkt'ibitani magukat azzal, hogy a kisegzisztenciáknak Amerikában meg van a könnyű életlehetőségük.“ A harmadik cikket Henry Mask is, a katholikus „Revue Universale“ szerkesztője írja, akinek a nyugati kultúra védelméről irt. könyve az egész világon feltűnést keltett, meglehetős nyers módon fejezi ki nézetét az Amerikfát anyagira jellemző materializmusról, „Azt j hiszem, hogy soha oly tragikusan nem érezte lieg nemzet lelkének ürességét, mint az amerika/i. Morális élete ép oly gyorsan rosszabbodik, mint ahogyan jóléte növekszik, Egy amerikai, aki felismerte, hogy az élet vezetéséhez valami idealizmusra is szükség van, nem talált egyéb alkalmat, hogy ezt megtalálja, mint a Ugv.resebb képtelenséget, mint a Icgnaivabb bolondságnak az özönét.“ Amint látszik, az Amerikáról szóló különböző párt árnyalatú Ítéletek távolról sem olyan barátságosak. mini ahogyan azt az átlag amerikai állam nemzeti büszkesége megkívánná. Az a körülmény, hogy az amerikaiak maguk regisztrálják az ócsárló Ítéleteket, jelentős tünetnek tetszik. II ha csekély 100 lejjel résztvesz a Szanatórium Sorsjáték , ■ . . -i yr most március 3—12-i visszavonhatatlan húzásain Az első húzás főbb nyereményei: 1 luxnsantomobil 250.000 lej értékben. Fejős fajtehenek 30.000 lej értékben. Pénznyeremények 10.000 és 5.000 lejjel Egy sorozat ennél kisebb pénznyeremény összesen 1514 nyeremény. A ki nem húzott sorsjegyek tovább játszanak. A még' meg án arad i sorsjegyek elárss- sitúsa naponként a húzás ideje alatt is a sorsjegyirodában, Clnj, Sír. Regina Maria 31 s a bizom ányoscknál.
