Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-06 / 52. szám
4 TIU. tTR. SM. BZllât INTEVJU VAJDA SÁNDOR BÉCSI HŐMÉRŐJÉVEL X nagyközönség fokozott érdeklődéssel figyeli a VaJdA—Iunian-ügy fejleményeit. A Szerkesztő úrtól tegnap levelet kaptam, melyben felszólít, hogy Vajdával ha törik, ha szakad csináljak interjút. Hát tört is szakadt Is, de a belügyminisztert nem lehetett nyilatkozatra birni. Azzal védekezett, hogy gyógyulóban van s minden szellemi munka igen könnyen megárthat neki. Hiába mondtam, hogy én nem szellemi munkát kívánok tőle, hanem egy politikai nyilatkozatot, ha szellemre van szükségem, akkor elmegyek Mafalda asszonyhoz, aki egy kékhasu százasért akár Kantot is megidézi nekem, belügyminiszterünk nem állott kötélnek. Lehangoltam akasztottam le az előszoba fogasáról nagykabátomat. Reménytelenségemben elgondolkoztam kissé, mielőtt kilincsre tettem volna kezemet. Es ez volt a szerencsém. Egy kis asztalon hőmérőt pillantottam meg. Vajda Sándor bécsi hőmérőjét. Közelebb léptem, megbiccentettem fejemet e nevezetes szerszám előtt. Csend. Egész közel hajoltam hozzá: „A Keleti Újság munkatársa vagyok!“ — mondtam. Semmi válasz. Mitévő legyek? Cselhez kellett folyamodnom. „Kedves nagysád — suttogtam. Iunian áll ön előtt..." A hőmérőben megmozdult a higany. Fejét ezüstszínű pir futotta be, vörössel szegélyezett divatos kis dekoltázsát szemérmesen eltakarva halkan nyögdi- osélte: — Szebb fiúnak képzeltem el önt kedves Iunian. Nem másért, de Bécsben igen sokat gondoltunk magára... I — Nagysád — rebegtem — megtévesztettem kegyedet, én egy szerencsétlen újságíró vagyok, kit szerkesztője megbízott, hogy a kegyelmes úrral interjút csináljon. A kegyelmes ur pedig néhány perccel megtagadta az interjút. Mit csináljak, valamit csak kell írnom, különben állásomat vesztem. A hőmérőt láthatólag meghatotta remegő hangom, de küzködött önmagával. Világosan láttam mikép viharzik ide-oda lelkiismerete a fagy és a forr- pont között. Végül nyugalmat erőltetett magára és ezt kérdezte: — Mit óhajt? — A sajtótörvényen kivül mindent ezen a világon kedves nagysád. Valami icurka-picurka kis indiszkréciót, A nevét nem teszem ki az újságba. — A nevemet? Hát ismer ön engem? — Valamennyire. Mind a két nagypapájához volt szerencsém. Ha nem tévedek Reamur és Celsiusnak bivják őket. Bevallom, sokszor összetévesztettem ezt a két tiszteletreméltó urat. A gimnázium ötödik osztályát e meg nem magyarázható tévedésemért ismételtem meg. De ennek dacára biztositom kegyedet az irántuk való változatlan tiszteletemről... — Kérdezzen. Elővettem noteszemet és feltettem, nem minden belső emóció nélkül, az első kérdést: — Hogy telt az idő Bécsben? — Na, eltelt. Nem haltunk bele. — De Iunian belehalt. — Hja, mért nem ment ő is szanatóriumba? Reáfért volna egy kis pihenés. Igen megerőltette magát, mikor Popovicsot kiemelte a kormányból. A gyönge emberi szervezettel nem lehet játszani, az nem lemondási nyilatkozat. Vajda kegyelmes ur is megerőltette magát azzal, hogy Popovicsot befelé húzta. Izomláza lett s ez hova-tovább komplikálódott. De orvos volt és tudta, hogy a betegséggel nem szokás kukoricáznl. — Ha szabadna érdeklődnöm, miben nyilvánul tak meg ezek a komplikációk? — A kór elsősorban a gyomrot támadta meg. Az orvos karlsbadi kúrát rendelt. Nem használt. Aztán jött a Röntgen. Egy óráig tartó kutatás után dr. In- competens Alfréd professzor felfedezett egy Bukarestből szabad szemmel alig látható kis daganatot, melynek az a sajátossága, hogy főként a politikusok belső részeit támadja meg. Elárulom önnek, mint külön érdekességet, hogy orvosi neve esetröl-esetre változik. A Vajda betegségének latin neve iunianis irae. — Került-e sor operációra? — Nem, mert a kegyelmes ur nem bízott a bécsi professzorok tudományában. Lázálmában valami Ma- niu nevű bukaresti professzort emlegetett. A szanatórium orvosai telegrafáltak is neki, de Maniu általános meglepetésre azt válaszolta, hogy nem tartja szükségesnek még egyelőre a késsel való beavatkozást s valami kenőcsöt ajánlott. Majd később, hogy a beteg fájdalmait enyhítse egy Buteanu nevű úrral szórakoztató olvasmányokat küldött. Egy füzetenként: leszállított érdekfeszitő regény cime a következő volt: A Iunian fiú esete Vajda Sándorral. Átdolgozta: Maniu Gyula. Mondja ez a Maniu ir is? — Csak Vajdának s neki is csak akkor, ha szanatóriumban van. De ezzel szemben másokat sem hagy irni. — Hogyhogy? — Olvasta nagysád az uj sajtótörvényt? A legutolsó szabad Írás, ami még megjelenhetett a Iunian lemondó levele volt. — Már ugye azalatt azt érti, hogy szabad volt neki lemondani. — Eltalálta nagysád. : i I ! ! Jlouge el keil lennie és ha odanézel és a nö bőre gyöngéd é'3 bársonyos, úgy a Rouge el Noir púder és arc krém állal leü azzá de Cologne -Pcrrfunv -Pondne -Creme C^qjoó spedeít. <^Qmvaaokíd2űM>amioi elhaladj? egy parföm illata csap meg, $ a szépség és a vá- ghyak egész világál ébreszti fel benned améJy sejk (elmeidben a női lélek mélységeibe vezet De ha az illái olyan, mintha sohse érezted volna még. akkor tikéi2^elhekÜet2 kellemes noegietsusíésbea nésgesül a "Rcrugé _ d Notr i cUck.dc vásdHás-á^Sbál. £míeiclocljék aa Öra ctkl készséggelsgolgdl fe4*/U<igoetáással, _ Bolgár komiíácsik egy keietszerbiai városkában megkísérelték egy szálloda és egy kávéház felrobbantását (Belgrád, március 4.) A bolgár határtól mintegy harminc kilométerre fekvő . Pi rőt keletszerbiai városkában hétfő este véres bombamerénylet történt. A merénylők az egyik bombát a National Hotel kapuja táljába helyezték el, a másikat pedig a kávé- ház ablakába tették.: A robbanás huszonöt embert megsebesített, közülük .nyolcat súlyosan. Egy ember meghalt, az áldozatok közül többen haldokolnak. Valószínűnek tartják, hogy a merényletet bolgár komitácsik követték el, akik igy akartak demonstrálni a bolgár-jugoszláv határbéke ellen. Amint ismeretes. a bolgár, jugoszláv szerződéseket megelőző ♦tárgyalásokat a piroti Hotel Nationalban tartót- tik. A tettesek nyomtalanul eltűntek. Désen a tömeg1 meg akarta lincselni a kcdcrl qréregkeverőt, aki levélben küldte a halált haragosának Kiderült, hogy a levélíró tisztviselőből nagyapja megtévesztette s az ügyészség szabadlábra Is helyezte (I.)és, március 4. A. Keleti Újság munkatársától.) Tegnapi számunkban megírtuk, hogy Russu Mihály megmérgezésének ügyében szenzációs fordulat történt. Letartóztatták az ajánlott levél küldőjét, Pop Ambrozia személyében, aki egyik unokáját, Câmpian Katicát bujtotta fel arra, bogy a tragikus sorsú Rusu Mihály rímére irja meg azt a levelet, amelyben lorvosság helyett mérget küldött. Megírtuk azt is, hogy Câmpian Katica lelki ismeretbeli fúr dalosokat érzett és Szamosujváron a tanítóképző intézet egyik növendékétiek elmondotta, hogy Pop Ambrozia felhajtására ő irta meg' a gyilkos levelet. A szatnosujvári tanítón ékepző intézet növendéke (tegnapi számunkban hibásan jelent meg, tanítóképző intézet helyett javítóintézet) az egyik dési rokona előtt töredelmes vallomást tett és a nyomozó hatóság ennek a feljelentése alapján derített az eddig rejtélyes ügyre világosságot. JJése . a leleplezés nagy izgalmat keltett. Pop Ambrozia; tegnap , átkisérték az ügyészségre, amiről előre értesült Dós lakosság;'. ípen hetivásár volt, tehát óriási csődület verődött össze az uecán és attól lehetett tartani, hogy Pop Ambróziát meg fogják lincselni. A törvényszék épülete előtt hatalmas emberáradat várta Popot és épen azért a hátsó bejárat felé vezető uecán akarták a detektívek a gyilkossággal vádolt földmivest az ügyészségre vinni. A tömeg erről is értesült, elárasztotta a Deák-uccát, ahol a halálra- rémült embert kisérték. Négy rendőr és egy detektív som tudták a rendet fenntartani, illetve a tömeget visszaszorítani, úgy hiogy egy őrjárat segítségét kellett igónybevenniök, amely a legnagyobb erőfeszítéssel tudta csak megakadályozni a tömeget abban, hogy meg ne lincselje Pop Ambróziát. Az ügyészségen azonnal megkezdődött a vádlottak kihallgatása. Kiderült, hogy Câmpian Katica ártatlan, mert semmit sem tudott a méregről. Nagyapja kérésére megírta a levelet abban a liiszeraben, hogy Pop Ambrozia valóban orvosságot küld Rusu Mihálynak. Csak a lapokból értesült, hogy véletlenül és jóhiszeműen eszközéül dobta oda magát egy gyilkos merényletnek. Hosszú ideig vívódott önmagával, hogy nagyapját feljelentse, de még sem merte megtenni & csak később szólta el magát Szamosujváron egy tanítóképzői idézeti növendéktársának. Az ügyészség meggyőződvén arról, hogy Câmpian Katica vallomása megfelel a valóságnak, másnap már szabadlábra is helyezte. Pop Ambrozia ellen, aki egyedül tervezte ki a merényletet, tovább folyik a vizsgálat. — Hát persze, hogy eltaláltam, mikor tudom azt, hogy a belügyminiszter itt is érvényesítette az emberi szabadságokról való régi elveit. Direkt interveniált, hogy ne gördítsenek akadályt a lemondás elé. Kell-e ennél több gavalléria? — Ezt a kérdést majd felteszem Iuniannak. Bizonyára ő is mélyen meg van hatva e figyelmességtől. Viszont mindezektől eltekintve igen érdekelne megtudnom azt, hogy mi lesz ezek után nagysáddal? — Úgy. gondolom, hogy lunianhoz kerülök. Valószínűleg szüksége lesz rám. Előre mondhatom: nagy hasznomat fogja venni. A bécsi .iskola után... Nem mondom rámférne egy kis pihenés, de a kormány érdekében bármire kész vagyok. Csupán uj beosztást és mélyebb fagyponti dekoltázst fogok kérni. Vajdánál harminckilencet mutattam, Iuniannak azonban más a temperamentuma, ott egy hijján negyven leszek, már természetesen a zéró alatt... — Es, ha megbukik a kormány. — Akkor én leszek az a bizonyos narancshéj, melyeken a kormányok elcsúsznak. De, amíg a narancs idegen termék, addig én hazai gyártmány vagyok. Inkább rajtam csússzanak el, mint holmi importált gyümölcsön. Ennyivel tartozom Vlntila Bratianunak a „csak önmagunk által" bajnokának. Mert ki tudja mit hoz a jövő, nekem minden irányban posszibilisnek kell lennem ... De ezt ne irja meg. Nem szeretném, ha megtudnák, hogy szimpatizálok a liberálisokkal. — Nagysád kijelentése meglep: kegyed liberális? a liberálisoknak dolgozott Bécsben? .— Csak és kizárólag nekik dolgoztam, — válaszolt a legteljesebb határozottsággal. Majd rejtélyes mosoly kíséretében intett felém, hogy most már többet igazán nem mondhat.., (k. e.)
