Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-03 / 50. szám

XIII. ÉVF. 50. SZÁM, 15 KÖNYVEK KÖZÖTT 'Balázs Terenc: Be farom a kerek világot CKolozsoár, 192g. Bspfoebó Bt. nyomása) A német könyvpiacon nagy feltűnést keltett egy bizonyos Johann nevű szerzőnek útleírása, aki negy­venezer kilométert járt be a nagyvilágban és útjáról úgy proletár szemmel nézve a dolgokat, rendkívül egyéni és szines útleírásokban számolt be. Nekünk erdélyieknek is meg van a magunk Johannunk. Ba­lázs Ferencnek hívják, fiatal papi ember, aki ugyan­csak negyvenezer kilométert járt be és visszajött a kicsinyke Erdélybe, hogy most már, hogy úgy mond­juk, együltében szolgálja magyarságát és az emberi­séget. Csontos, makacs állu fiatalember ez a Balázs Ferenc. Mély tüzelésű szemében öt világrész fénye és árnyéka. Arcán a cselekedni vágyás lázrózsái égnek. Vájjon kibírja ott egymagában Székelykereszturon? Vagy tán holnap ismét nekivág a Körösi Csornák és a Tótfalussi Kis Miklós utjának? ' Meg kell tartanunk magunknak. Nem szabad el­engedni ismét az idegenbe. Most, amikor az „erdélyi fiatalok" mind erősebben jelentgetik, hogy az ö nem­zedékük is beérett, nagyon nagy szükség van egy ilyen emberre, aki világnézetében a patriális érzést a tiszta humánummal, a vallás kötő erejét a gondo­lat szárnyaló szabadságával egyesit!. • Ez az ötszáz oldalas könyv, amely belső és külső gondos megrendezettségben előttünk fekszik, nem útleírás abban a megszokott értelemben, ahogyan az útleírások jelentkezni szoktak. Egy gyerekifju a pira­misok aljában, Amerika felhőkarcolói árnyékában. Japán földjén és India dzsungeljeiben többet fedez fel, mint a távol világ csodáit: önmagát kivetítve az élmények közé, saját lelkének és a külső benyomá­soknak szintézisét. Egy „Werdegang" ez, egy fogé­kony, tiszta diák megtermékenyülése, kifejlődése, né­pek és tájak, eszmék és mozgalmak szines zuhata- gában. Nem Baedeckerrel a kezében utazik és nem a Cook irodában állítják össze a programmját. Nem felületes szemlélő, aki autocarról fülel a clceronére, amikor a Westminster-palota vagy egy laboréi pa­goda előtt elhalad. Angliában diák, a többi stipendá- rius külföldi diákkal. A világbékéért küzdő nemzet­közi diákegyesületnek a megbízottja. Egy fiók­misszionárius, aki szervez, kapcsolatokat teremt, cél­jai vannak az emberekkel. Nem csak tanul, hanem maga is tanit. Nemcsak kap, hanem maga is ad az embereknek. Barangolásai a kerek világban nem mennek olajozottan. Néha elfogy a pénze, akkor ma­gyar népdalok éneklésével keresi meg. Per pedes apostolomra. Vagy biciklin. Nélkülözések között. De ezzel nem sokat törődik. Mert ö a szellem embere és életmódjában is aszkéta, fis bármit lát maga kö­rül, csak annyiban érdekli, amennyiben a mögötte megtapadt szellemre bukkan rá. • A mai nemzedéket talán az különbözteti meg minden más nemzedéktől, hogy föszenvedélye: az igazság. Balázs Ferencet is rabul ejti a szépség, de csak abban az esetben, ha a szépség egyben igazság is. Valóságos fizikai mohósággal veti rá magát, hogy kinyomozza, megállapítsa az igazat. Szerinte már az igazság önmagában is a legtökéletesebb szépség. Va­lahol ir az angol ifjú neveléséről. „A mi egész mű­veltségűnk a szépség és nem az igazság irányában hajlik el. A társaságba belenőtt ember az illemkó­dexek és nem az erkölcsi elvek szerint igazodik" Balázs Fereno ideálja: erkölcsi ideál. Nem kenyere az igazság érán vett szépség. Gazdag könyvének nincs fejezete hogy ne érezzük folyton-folyvást en­nek a morális öntudatnak a ritmusát. „A vallás: az életem célját adja. A tudomány: hozzásegít az el­éréséhez. A művészet: alkalmat ad, hogy benne gyö­nyörrel elmerüljek. Az én imigyen teljessé való éle­temben várom istent, hogy kinyilatkoztassa magát." így vezeti be minden fejezete élén, ismétlődő kedves, barokk versszerü szavakkal Az én megválta­nom cimü fejezetét. Égő optimizmusa, amelyet min­den erdélyi ifjú lélekbe be kell csepegtetni, itt szökik fel a legmagasabbra, • De beszéljünk arról is, honnan é3 hová vezetett Balázs Ferenc útja. A diákéveit Oxfordban tölti el, ott esik túl a nyelvtanulás nehézségein. Bebaran­golja Angliát, lerándul Németországba és Hollan­diába. Közben érdeklődik az angol mult és jelen iránt. Tanulmányozza a britt világirodalom külpoliti­kai nehézségeit, az indiai hódítás szerepét Anglia el- iparosodásában, a túlnépesedésnek, a szociálizmusnak az irodalmát, az ifjúsági mozgalmaknak problémáit, amelyek világszerte a jövő generációjának kiépítésé­re törekesznck. Angliából Newyorkba megy at, de nem elégszik meg egy nagy világváros nyújtotta lát­vánnyal, Bostonba utazik, Csikágóba, majd ötnapos utón le, Kaliforniáig. Egy ócska Fordon bejárja Ka­liforniát, ahol népgyüléseken a világbéke érdekében angolnyelvü beszédeket tart. Közben koncerteket ren­dez, sőt „vigéckedik is", hogy megéljen. Rendkívül érdekesek azok a benyomások, amelyeket az ameri- kánizmus jelenségei, a gyorsaság, a munka demok­ráciája, a szesztilalom, a vallás ébresztenek fel ben- , ne. Mellesleg van Ideje bepillantást nyerni a szines Amerika problémáiba is. Az Amerikában eltöltött két esztendő bevallása szerint nagy előnyére vált és az itt látottak építették ki világszemléletét, amellyel elő­reláthatólag egy életre jegyezte el magát. Amerikát San-P’ranclsco kikötőjéből hagyja el. Egy több na­pig tartó tájfunos vihar emléke áll háta mögött, ami­kor megérkezik az örök Japánba. Itt is az istenek érdeklik. Behatóan foglalkozik Kagawával, a japán szocializmus megteremtőjével, felkeresi a japán uni­táriusokat, tanulmányozza a nép-főiskolát, meghaj­lik a japáni emberség előtt, szép szavai vannak a kü­lönleges japán lélekről. A rákövetkező esztendőben Koreán keresztül Kínába megy, Fekinget és Sanghait tanulmányozza behatóbban. „A sárga tengertől a bar­na Óceánig" vezet az útja: Honkong, Singapore, ma- láji falvak, végre a Ganges deltája utjának újabb ál­lomásai. Indiában elemére talál, egy uj világ tárul fel előtte: az indiai szellem világa. Több Ízben találko­zik Tagoreval. különösen érdekli az a mozgalom, amely Ghandi szerepével áll összefüggésben. India egy külön kontinens, de ö azért is felmegy Északin- diába és egy késői székely ivadék hódolatát ejti le Körösi Csorna Sándor sirjánál. Indiában egyszerre érdeklik a lélekmozgalmak és a világi mozgalmak, a politika és szociáüzmus. „Megalkuvás nélkül tiszta élet" állapítja meg és a „világ gazdagabb, mert Ghandi él." Gyönyörű utak, kevés erdélyi embernek adatik meg utána csinálni. Ma az ősi szumir főváros romjai fölött áll, pár napra rá Bagdadban tolong a födött bazárok gazdagságában. Ott vibrál előtte Da­maszkusz szépsége, Arábia nemzeti parkja és már röpíti kilencven kilométeres gyorsasággal az autó Betlehem felé. Palesztinában egyformán érdekli a a zsidó, keresztény és arab élet. Palesztinát elhagyva, most már a hazafelé utazás szele röpíti hazájába, öt évig van távol, amikor ismét hazai rögöt ér a lába. „fippeu akkora újság, hitetlen öröm volt a visszatéré­sem, -mint öt évvel ezelőtt az eltávozásom. Akko, ma­gamon túl akartam jutni, most megtalált önmagam­ba húzódtam vissza. De közben a világ megnőtt ve ­lem! Magamban hordozom Isten tíizét, szünetlen buz- golltodvén az ő utain — székely ember, Istennek viselősr." • Balázs Ferencnek nemcsak a szeme éles, de a ke­ze is biztos. Stílusa közvetlen, megelevenítő, friss, hu­mora meleg színekben csillog. Müve nemcsak tanul­ságos, de rendkívül élvezetes is egyben. Sohasem be­szél többet a kelleténél, sőt folytonosan érezzük, hogy szántszándékosan pontot tesz a mondatai után. Pe­dig jó volna egyes kérdéseknél elidőzni, hiszen egé­szen bizonyos, hogy akár egy uj könyvet is tudna Ír­ni egyik, vagy másik problémáról. Csak forgatja előt­tünk a Kelet világának hegyeit és völgyeit, mint egy szines legyezőt. Amikor az utolsó lapokhoz érünk, Is­mét elmondjuk magunkban azt, ami folyton kisértett a mü olvasása alatt: bele kell vinni, rá kell kénysze­ríteni Balázs Ferencet, hogy lépjen ki csöndes elszi­geteltségéből és gyakrabban szóljon hozzá a világnak ama égető társadalmi, szellemi problémáihoz, amelye­ket részint közvetlen közelből, részint pedig az össze­hasonlító élmények szintézisén keresztül tett ma­gáévá. A díszes könyvet mintegy negyven kép ékesíti, A müvet tetszetős kiállításban, a Lapkiadó Rész­vénytársaság hozta ki az erdélyi piacra. Ligeti Ernő • ERDÉLY — Kós Károly könyve —> Arra a kérdésre kivan Kós Károly felelni nem ré­gen megjelent „Erdély" cimü könyvében, hogy van-e külön erdélyi lélek, erdélyi kultúra és ha van, mi ok­ból kellett lennie. A kérdést különben cikkek töme­gei széliében hosszában sokszor letárgyalták, de az első igazi komoly feleletet Kós Károly adja meg rá, aki könyvében kimutatja, hogy az Erdélyben lévő há­rom nép és három kultúra úgy éli egymás mellett kü­lön életét, hogy megőrizte egyéniségét, de amellett közös és minden környező idegen, sőt rokon néptől és kultúrától is elütő karraktert vesz fel. Ennek a valóságnak a bebizonyítását történelmi alapon kiséri végig Kós Károly, visszatekintve még az ezer esztendő előtti korokra is. Megállapítja, heg?1 „ezer esztendő alatt Erdély földjéniegyik nép és egyik kultúra sem tudta és nem Is akarta a másikat a ma­ga képére átformálni. Külső erők néha megpróbálták ezt nagy áldozattal, de kicsi eredménnyel és végső siker nélkül. Ellenben a három együtt élő kultúra tudattalanul állandó és soha egészen meg nem szűnő törekvése volt, hogy faji természetének megtartásá­val olyan közösségeket vegyen magára, melyek kü- lönvalóságaik ellenére is tipikusan erdélyivé tegyék". Ennek a tételnek kimutatására Kós Károly azt a módszert követi, hogy történelmi beosztás szerint kiséri végig az egyes korok politikai és szellemi áramlatait, rövid históriai kivonatát adja az illető koroknak mindenhol rámutatva, hogy az egyes poli­tikai, kulturális és eszmeáramlatok milyen nyomo­kat hagytak Erdély képzőművészeti életében. így vizsgálja végig Erdély földjét először a magyar hon­foglalásáig, majd az Árpádok alatt e föld népeinek kialakulását, történetét, Mohácsig, az erdélyi fejede- lemseg kialakulását, a gubernium idejét és végül az 1848-tól 1018-ig terjedő cpokát. Történelmi megállapításai ellen itt—ott lehetne kifogásokat emelni, de ez úgy a könyv, mint a kitű­zött cél szempontjából csak másodrangu jelentőségű. Történelmi problémák fölött vitatkozzanak a tudó­sok, de az kétségtelen, hogy amit Kós Károly nyújt ebben a könyvében, az van annyira fontos ránk néz­ve, mint a szaktudomány részlet megállapításai. A vérbeli művész szemével nézi a problémát és soha­sem téveszti el a perspektívát, amelyet láttatni akar az olvasóval. Nem célja külön erdélyi művészi törté­netet Írni, hanem a kultúra ezer esztendőn át foly­tonosan ható pszihéjét tárja fel. Azt a csodálatos ele­l'JEâcnsăg az ilistsaargyártás művészetébe» A KIVÁLÓ H” Ufr K'­h |4* »Y 14 S* (4* k> i4* Î4* DAR a mámsriféan kellemes: Touts? les FIsbws Cher Hsnoitr is Taifun síBstok^al o'**00**. V Ugyanenne]c a gyárnak külön­legességei még a D’ARGI Különféle: naajf, középnagy­ságú és kis dobozokban. A navy vuderdobozok e kedves meglepetésként, cgy-egy üveges t tartalmaznak ugyanolyan illatú parfümmel, mint amilyen a púder. Mar egyszeri használat bizonyára egyszers mindenkorra meg­nyeri Önt a púder számára, melyet minden más gyártmánynál többre fog becsülni,hn megismeri. A D’ARG Ygyártmányok egyébként finom minő­ségükkel már rég megnyerték az illat- és pipere- szerekhez értő közönség rokon&zenvét. YÖUTES LES FLEURS CHER AMOUR, TRWUM kölnivizek Kaphatók az ország összes drogériáiban, gyógy-és illatszer táraiban, *1

Next

/
Oldalképek
Tartalom