Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-31 / 73. szám
XIII. «VF. 78. SZÁM K&t&rtWsife GANDHI IS Ettől az idegenrifmusu, dallamos névtől hangosak ma a lapok — s előttem felmerül egy világoa- kapucinerbőrü, szemüveges, nagyhaju, sovány fiatalember: San bos Kumar Hazra, akivel oly sokat sétálgattam vagy öt éve a bécsi Ring platánjai alatt. Abban az időben határozottan Becs volt Európa legérdekesebb városa, Párisnál, Berlinnél is érdekesebb: a forradalmi központ, az internacioná- lis gyülekezőhely, ahol „forradalom után találkozunk ! ’ ’ Mint egy roppant politikai szabadkikötő, a szivárvány összes szineiben tenyésző dezertőröket és Ahasvérokat egyforma szívélyességgel fogadta be, kitermelvén alábbi népszerű hamisítatlan wcancrisch kis bonmot is: — Hallotta, hogy Ausztria áttért a svájci kan- tonxendszerre Î — Hogy-hogyf — Ein jeder kan ton, xvas er will... A két kärntnerringi kafé volt a világgá futott népboldogitók főtáborhelye, hol a kiforgató eszmék harcosai pár hét alatt jámbor kávéházi forradalmárokká szelídültek le, akik kártyáztak, sakkoztak naphosszat, akár a legpapucsosabb nyárspolgár; mélabusan kortyolgatták a zaccos feketéket s konzervatívvá juhászodott soraikban csak akkor csillant fel egy kis elevenség, ha valami friss tag debütált közöttük, aki már csupa kollegialitásból is kedves kötelességének tartotta mindenekelőtt a szenior-jogokat élvező őslakókat megvizitelni... Színes, mozgalmas akváriumi volt akkoriban Bécs, amiből egymásra halászgattam ki az olyan egzotikumokat, mint a kétméteres orosz vezérkari ezredes, akinek cipőfoltozó műhelye volt egy külvárosi lebujbán, hol a magaácsolta priecsen balalajká- zott esténként a meg-megkinálgatott egy csésze szagos, bronzos teával, — a félszeg Valentin Bul- gakow-ot, Tol-stoj utolsó titkárát, akiről nem is a sok friss, ismeretlen Tolstoj-adat a főemlékem, hanem a vegetáriánus-bankett, amire elcipelt s ahol igen eldöbbentem egy nagy táltól, ami csupa rántott- csirkecombnak látszott, de olajban sült banánnak bizonyult, mire, persze, még inkább eldöbbentem — és valamennyi közt talán a legérdekesebbet: Santos Kumar Hazrá-t, a béosi Indiai Klub megalapítóját és elnökét, a fiatal bengáliai lírikust, aki már hatodik éve élt akkor Béosben s utolsó orvosi vizsgájára készült a bécsi egyetemen. Az indiai nemzeti kongresszus alelnöke tartott előadást a Volksbindungshausban a ghandizmus keletkezéséről és fejlődéséről, — ezt tolmácsolta az angolul nem értők számára Kumar; igy ismerkedtünk meg. Hogy emlékszem ma is a halk, misztikus strófákra, amiket szavalgatott nekem a prózain dübörgő bécsi körutakon; nem régen jelent meg első német verskötete s a bécsi és berlini kritika az uj Rabindranath Tagore-ként ünnepelte. Mint afféle impresszionistát, hallatlanul elragadott; nem voltam rest, Pestre is átszaladtam, hogy megpróbáljam összehozni pesti előadását, ami fővágya volt, hiszen a kontinens minden nagyobb városában szerepelt már. — És mit tud az a fiatalember? — kérdezték savanyúan a koncertrendezők. — Gandhiról mesélni! — vágtam ki büszkén, de rögtön el is hallgattam, látva az általános grimaszokat... Persze, ha kigyóbüvölő lett volna, vagy legalább is fakir! De igy? Csak Gandhiról tud mesélni... csak Gandhiról... Csak Gandhiról... Hogy feléled most bennem minden szava, milyen friss, aktuális minden, amit jósolt... — Nem értem, — okvetetlenkedtcm — mit akarnak tulajdonképpen, mikor már az önálló indiai parlamentet is megkapták! — Vájjon jót teszünk-e a gyerekkel, — hangzott a képletes magyarázat — ha végre megadjuk neki a regen óhajtott játékot s rögtön el is zárjuk előle egy üvegszekrénybe? így van az önálló indiai parlamenttel is... Az intézményt teljesen megbuktatja az angolok Right of Veto-ja, vétójoga, mely egyetlen szóval elgáncsolhat minden nemzeti törekvést... Micsoda furcsa, ismeretlen ország... furcsa, ismeretlen szavak, fogalmak 1 A Gandhi-félc agitációt, különösen a Romain Rolland könyve óta, eléggé ismerjük, de mit tud Európa az előző indiai szabadságküzdelmekről, — az olyan jelszavakról, amilyen például a Bonde Mataram: Csak az anyámat imádom! vagy a Spade- Sinek: Saját hazám! Mennyit lelkendezett nekem mindezekről Santos Kumar, hogy át volt fütve valamennyi forróságától, hisz valamennyi onnan robbant ki, az ő szülőföldjéről, India legműveltebb vidékéről, Bengáliá- ból, amit India agyvelejének, „The brain of India” — neveznek. — Gandhit — mesélte — a bombay-i városházán ismertem meg vagy két éve. Én akkor egészen fiatal ember voltam s export-import pályára készültem, tele üzleti ambicióval, európai meggazdagodásvággyal. Első impresszióm, mikor a szánalmasan aszkétakülsejü vezért elálló füleivel, kopott, durva gyapot öltönyében megpillantottam: ellenállhatatlan komikum volt! Lekicsinyeltem, kinevettem őt, igen, mint a Messiásokat évezrede szokás! Éppen ez az első félreismerésem lett későbbi rajongásom alapja, ő, erről a mártírról csak térdenállva lehet beszélni! Arcáról sohasem tűnik cl a szelíd mosoly; minden vonása leiekről beszél. Ujjai szakadatlanul pörgetik a fehér fonalat: a rokka kattogása a mi nagy szabadságmozgalmunk kísérő zenéje. Legalább kétezer méter gyapotot köteles sodorni havonként mindenki, aki a Gandhi-sapkára méltó akar lenni; — ez az egyszerű süveg olyan szimbólumunk már, mint a fasiszták fekete inge. Érdekesek a Gandhi családi viszonyairól mondottak: —* Gandhi tizenkétéves korában házasodott; felesége akkor nyolcéves volt. Ma töpörödött, egyszerű öregasszony, aki férje eszméit uem nagvojt érti, — angolul egy szót se beszél, mig Gandhi tökéletes angol. Két fia van; az idősebbik ügyvéd és egyáltalán nem osztja atyja politikai nézeteit, kisebbik fia azonban leghívebb munkatársa. Egyébként Gandhi is ügyvédnek készült, egy nyugatindiai kerület törvényszékénél évekig gyakornokoskodott,.. « — És gondolják, — kérdezgettem kishitün minden diskurzus végén — gondolják, hogy ez a csendes és rejtett tűz, ez a szelid és vértelen passzív rezisztencia, a „Non violence!”, „Non cooperation!” egyszer mégis csak győzni fog? Az a sok gyenge fonál erősebb lesz-e a hatalmas Angliánál? — Hogy gondoljuk-e?! — vetette rám gombszerű, fényes é^ gömbölyű szemét mindannyiszor csodálkozva a poéta — egyetlen hívünk sincs, aki kételkednék! Hit és idő! Az indiai nemzeti szövetség 1885-ben alakult meg nyolcvankét taggal, 1919- ben már háromszázhetvenezren voltunk s ma... az emberfalanxok súlya, jövője beláthatatlan! Az elnyomottak örök mentsvára: bit és idő! Majd... majd... egyszer... talán nemsokára... ha Gandhi megindul !... “ Megyery Ella Benes ismét póruljárt A berni csehszlovák követ különös karandja a kisebbségi kérdés körül (Kolozsvár, március 29.) Néhány hete csak annak, hogy Benes, a nyughatatlan csehszlovák külügyminiszter egészen furcsán járt az egyik vezető svájci német lappal. Terjedelmes cikket irt a Baseler Nachrichten hasábjain a középeurópai problémáról s ennek rendjén természetesen a kisebbségi kérdésről. A cikket annak idején mi is ismertettük, valamint azt a választ is, melyet ugyanannak a lapszámnak a hasábjain a nagy svájci orgánumnak szerkesztősége Benes célzatos és elfogult állításaira adott. Ennek ® válaszcikknek kifogástalan értesülései a szóbanforgó kisebbségek való helyzetéről, valamint tárgyilagos igazságkeresése jóleső elégtétel volt a kisebbségek minden tagja számára. A kisebbségellenes csehszlovák propaganda újabb vereségének hírét olvassuk most a svájci lapokban. Ha ezúttal nincs is Benes ur személye szerint érdekelve, a berni csehszlovák követ Zd. Fier- linger ur, ki az eset hőse, kétségtelenül Benes intenciói szerint tette azt, amit tett. S amivel meglehetősen felsült. A felolvasó követ Az történt ugyanis, hogy Fieri ingei- Zdenko, a csehszlovák köztársaság berni követe elfogadta az ottani szabad diákszövetség meghivását, mely felolvasás tartására szólt. Benes igyekvő tanítványa a kínálkozó propaganda alkalmat természetesen nem akarta elszalasztani s előadásának tárgyát ehez képest választotta meg. A „Nemzetiség és demokrácia“ jelszavak takarója alatt tartotta meg az előadást. Arról beszélt, hogy a háború a nemzeti érzést még jobban kidomborította. Aztán pedig azokról a szempontokról, melyeket az államok kisebbségeikkel szemben követnek. Amikor általánosságban beszélt, -természetesen mindig Csehszlovákiát kell értenünk. így megtudtuk, hogy ezeknek az államoknak mindenekelőtt azzal kell tisztába jönniük, hogy mily erőkkel rendelkeznek kisebbségeik s ennek arányában mennyi mozgási teret engedélyezhetnek nekik az -állami életben. Továbbá, hogy -a kisebbségi kérdést azért nem lehet nemzetközi jogi alapon megoldani, mert nincs közös szabály, mely alá a különböző jellegű kisebbségeket vonni lehetne. S végül, hogy a kisebbségi kérdés megoldása érdekében- békében kell hagyni az érdekelt államokat, mert megoldás csak ebben az eset-ben lehetséges... A kisebbségek — sajnos — nagyon jól ismerik ezeknek a szolid, a demokráciának és a humanizmusnak jelszavával gyantázott huroknak pengését. Az előadást azonban Fierlingcr ur nem kisebbségekből re-krutálódott hallgatóságnak tartotta, s igy könnyen megeshetett volna az is, hogy l'épre mennek a jóhiszemű svájciak, -kik abban a légkörben. melyben élnek, még elképzelni sem nagyon tudják az utódállamokban szokásos „demokratikus és humánus“ módszereket. A svájci sajtó pedig... á visszhang azonban, melyet az előadás -keltett, megnyugtathat bennünket afelől, hogy — ha mcszsze is vannak -a kisebbségek a polgári egyenlőség boldog országaitól — helyzetüknek képét onnan is meglátják. Erre vall legalább az a fogadtatás, melyben a svájci főváros mértékadó, a hivatalos körökhöz közel álló sajtója Fierlinger ur előadását részesítette. A „Bund“ ennü lap például a következő ki* bevezetéssel foglalkozik a csehszlovák követ előadásával. „Zd. Fierlinger miniszter ur, a csehszlovák köztársaság követe, annak a tartózkodásnak ellené^ re, mely -minden diplomatának -kötelessége volna, előadást tartott a kisebbségi kérdésről“... A „Bemer T-agblatt“ pedig még érthetőbben beszél: ; „Elsőizbm történik — Írja, — hogy a szövetségi tanácsnál akkreditált követ nyilvános előadást tart. Az előadásnak gyenge látogatottsága arra mutat, hogy ez az ujitás nem nevezhető kívánatosnak. A hallgatóság csak kis részben állott berniekből. Mi szívesen vesszük, ha bennünket cseh oldalról i® tájékoztatnak ennek a kérdésnek állásáról az utódállamokban, nevezetesen a csehszlovák köztársaságban, mert ez előadás erről szólott. Szívesebben vefinó’k azonban, hogy ha az ilyen előadást olyasvalaki tartaná, vagy abban a helyzetben van, hogy erről a kérdésről tudományos előadást tartson, amit elsősorban az egyetem termei követelnek meg, vagy pedig politikai előadást tart, akkor azonban más helyiségben. A követ, érthető okokból, nfem volt abban a -helyzet-bén, hogy erről a kérdésről, vagy tisztán tudományos, vagy pedig elsősorban politikai szempontból beszéljen. A sajté pedig, melynek kötelessége a nagy -kérdésekben állást foglalni, nem szeretne abban a kényszerhelyzetben lenni, hogy ki kelljen lépnie abból a tartózkodásából, melyet a Svájcban akkreditált követekkel szemben meg szeretne őrizni“ ..... Ne mulassza el tavaszi arcápolását, melyhez 1 I HlIfüiŰ (M Gllftil jf használjon. Szépít, Üdít, fiatalít. SU Kapható minden gyógytárban, drogériá- ^ ban. Főraktár: Eridbe drogéria, Cluj yg Biztosítsa ingatlanai,házai,életéi a MINERVA BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG-nál, Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (v. Ferencz József-u.) 37. sz. Telefon: 12-57. késmüves, müköszürüs, orvosi műszerész és nikke- jn lező üzemét áthelyezte Sír. Regina Maria, v. Deák Ferenc ucca 31 szám alá. - Köszörülés, nikleelezés. SOL1NGENI ACÉLÁRUK GYÁRI RAKTÁRA. —
