Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-27 / 69. szám
XIII. ÉVF. 69. SZÁM. 3 BMW a világ leggyorsabb motorkereke ! a legszebb és legtöbéletesefeb konstrukció. BMW-nél jobb motorkerék nincsen. Akik Kolozsváron és Nagyváradon két héten belül gépet vásárolnak, 12 havi részletre test ■ mentesen kaplak. Kérjen ismertetőt és árjegyzéket Kolozsvár részére jó bonitásu képviselőt keresünk. ELEGTROR, Temesvár. Szabó Dezső tudta nélkül akart üzletet csinálni a Genius és egy nagyváradi könyv- terjesztő a Gheorghe Miile név reklámjából Megszólalt Szabó és elmondja a Génius kiadóvállalattal folytatott harcát — Mi áll a románokra épített „Szabó Dezső segito-akció“ hátterében? (Kolozsvár, március 24.) Megirta a Keleti Újság, hogy egy budapesti könyvkiadó nagyváradi képviselője románnyelvü megrendelő levelekkel előfizetőket gyűjt Szabó Dezső, (a propaganda nyomtatványokban Gheorghe Miile) összegyűjtött müveire. Azt is közöltük, hogy a nagyváradi könyvterjesztő- cég két megbízottja Budapestre utazott, hogy Szabó Dezső hozzájárulását is megnyerjék ehez az akcióhoz s hajlandók voltak az eladott könyvek árának bizonyos százalékát Szabó Dezsőnek felajánlani. Most derült ki, hogy ez a rosszillatu részletakció Szabó Dezső tudta nélkül indult meg, de valószínűleg meg is rekedt ia Szabó Dezső tiltakozására. Megküldték nekünk az Előőrs eimü budapesti lapot, amelynek egy éven át Szabó Dezső munkatársa volt s amelyben most „A munka jogáért” c. alatt Szabó Dezső részletesen foglalkozik a Génius cimü könyvkiadó vállalattal fotytatott harcával s ugyanennek a vállalatnak kutbaesett nagyváradi üzletével is. Az Előőrs csillag alatt a következőket fűzi hozzá Szabó Dezső cikkéhez: „Nem tagadhatjuk meg t»bát tőle (t. i. Szabó Dezsőtől) a legutóbbi hónapok alatt történtek után sem azt az elemi emberi jogot, hogy exisztenciáját védhesse a nyilvánosság előtt.” ifivel a Keleti Újság beszámolt a Szabó Dezső-ügy minden részletéről, ugyanebből az indokból nem hallgathatja el Szabó Dezsőnek ezt a legújabb megnyilvánulását, megjegyezvén azonban, hogy magáról az állítólagos nemzetcserélési tervről ezek után sincs más véleménye, mint amelyet bőségesen kifejtett. A négyszáz dolláros vásár Elmondja cikkében Szabó Dezső, hogy súlyos anyagi viszonyai 1925-ben olyan mélypontra juttatták, amikor „már nem alkuszik az ember s a mánál nem nézhet tovább.” Meghirdette lapjában, az Élet és Irodalomban, hogy addig megjelent müvei kiadói és szerzői jogát eladja 400 dollárért. Erre jelentkezett a Stádium könyvkiadóvállalat. A Stádium két évvel később a Géniusnak adta el ezt a jogot is. A megállapodás lényege az, hogy 1925 óta Szabó Dezső halálát követő 50 évig 13 kötetének kiadási joga a Géniusé. Mindezért Szabó 400 dollárt plusz 15 millió koronát kapott. Mai magyar pénzben körülbelül 3280 pengőt. „Annyit — írja Szabó Dezső — amennyit egy kezdő iró kap egy 10 ives regénye első kiadásáért.” De ezenkívül a vállalaté ezért a pénzért a szerzői (fordítási, szinreviteli, filmesité- si) jog fele. „Ez azt jelenti (folytatja Szabó), hogy ha cn, az Elsodort Falu szerzője saját munkámat saját munkámmal drámává dolgozom és a dráma jövedelmez nekem 40.000 pengőt, ez összegből 20.000 pengő a Géniust illeti azért a S000 pengőért, amelyet mindeme jókért fizetett.” Pör a Génius ellen Mivel Szabó Dezső úgy érezte, hogy ezt a rendkívül terhes szerződést csak kényszerhelyzetében Írhatta alá, 1929 augusztusában pert indított a Génius ellen. Elmondja a továbbiakban, hogy őt az keserítette el rendkívül, hogy nyolc hónap óta ügye egy jottányival sem juthatott előre, s végül a következő pontokba foglalja össze kívánságait: 1. Hallgassák meg az ország legnagyobb kiadóit és kiadói szakértőit, hogy egy irói munkásság ilyenszerü megvétele korrekt, igazságos üzletet jelenthet? 2. Hallgassák meg a kiadókat arranézve, hogy a«**“*»»»’-"'»» «M> egyes irók, például Gárdonyi, Herczeg, Móricz Zsigmond, stb. munkájukért körülbelül milyen öaz- szeget kaptak? 3. Arranézve, hogy könyvei mennyire kelendőek, felhozza azt, hogy az Athenaeum egy megírandó regényére 11.000, a Stádium pedig több, mint 7200 pengő előleget adott. „Fájdalom, mihelyt előre lekötöm szépirodalmi munkásságomat: megölöm az alkotás lehetőségét és ezt többé nem is teszem. De kérdem: a mi nehéz viszonyaink között adtak volna ilyen rendkívüli előleget, ha nem tudják, hogy elsőrendű) üzletről van szó? Ez döntő szakértői tény.” A nagyváradi botrány-üzlet Ezután Szabó rátér a nagyváradi román propaganda-nyomtatványok ügyére. Ezeket Írja: A vállalat, amely egész életem eredményét saját zsákmánya gyanánt termelte ki, az én nevem népszerűségével környékezte meg az elszakított területek kulturális jellegű magyar egyesületeit, hogy anyagi és erkölcsi támogatást adjanak müveim terjesztésére. Most pedig, az újabb események hatása alatt: a román kulturligákat és közvéleményt akarja beszervezni üzletébe. És hogy' ezt a. megfosztott szerző presztízsével tehesse, a következő kis móka történt. Két, állítólag nagyváradi üzletur megjelent előttem, nyögvén: Véletlenül négyszázötven sorozat Szabó Dezső-könyvünk van. Ha az Ön támogatásával járhatunk el a román kulturligáknál és más tényezőknél: szívesen adunk e négyszázötven példány után részesedést és előleget is fizetünk. Nem nagylelkűét? Négyszázötven példány után járó pár pengőért a századok összeomlásáig úgy tüntethetnék fel üzleteiket, mint Szabó Dezső-felsegélyozési akciót. És jellemző, hogy a vállalat lapjában, a Századokban lepocskondiáznak azért a tényért, amelyet ott a románoknál ki akarnak termelni maguknak. Szabó Dezső a következő sorokkal zárja cikkét: „És most tisztelettel s a minden csődöt megért élet indulatnélküli nyugodtságával kérem a jogi világ szakértőit, a biró jóindulatú figyelmét, minden illetékes tényező lelkiismeretét. Lássák maguk előtt azt a rengeteg szegény, bántott, megrabolt embert, akik iaz élet vad összehárapásában a törvényhez menekülnek az elrabolt kenyérért, munkájuk más javává elravaszkodott gyülmöcséért, saját magák és gyermekeik elemi életérdekeiért. És most én is: egy gigantikus halálon átrontó akarat hajótörése és annyi szenvedés után kérem önöket: adjanak amnesztiát nekem azért, hogy Írtam az Elsodort Faint és a többit. A hős elesett és most a magára maradt egyszerű ember könyörög önök felé: adják vissza egy megrabolt élet termését az emberi igazság elvesztett hitét.” megszöktek a temesüári görlicék 71 színészek mm Qajfanbók a komorciumos megoíbásöa Öeíemenni — Szenbrei még mindig Szegeden iibtif — Tfíaniu is áiíástfogíaít a pénzügyminiszter abóemeíése effen (Temesvár, március 24.) Megírta a Keleti Újság, hogy Szendreiék úgy akartak temesvári obligőik alól szabadulni, hogy öttagú szlnészkonzorciumnak adják át helyüket. Ebben az irányban a tárgyalások már előhaladott stádiumban voltak a színészekkel, akik azonban végül is belátták, hogy ez a megoldás a legkedvezőbb volna Szendreiékre nézve és eztrt ajánlatukat visszavonták. A szinészkonzorcium azonban mégis alakult, de nem abból a célból, hogy a vezetést átvegye, hanem azért, hogy ellenőrizze a ue- vételeket. Sajnos azonban bevétel minél kevesebb van. A társulat különben pár napig Lúgoson játszott, ahol éppen úgy nem kaptak gázsit, mint Temesváron. A társulat éhező görlicéi Temesvárra szöktek, mert már nem győzték a kényszerű éhségsztrájkot. Szendreiné erre boldogan megszűntnek jelentette ki szerződéseiket. De elutazott a primadonna, Viola Margit Is és csak nagy nehezen tudták rávenni, hogy ideiglenesen visszatérjen. Amíg Temesváron ilyen épületes dolgok történnek, addig Szendrei Szegeden követ el mindent a színház bérletének elnyerésére. Ajánlatában lemondott a város szubvenciójáról és megfelelő anyagi garanciákat mutatott fel, hogy ő kapja meg a városi színházat. Úgy látszik Szegeden nem ismerik Szendrei ur temesvári stikliit és a városi tanács második helyen ajánlotta Szendrei Mihályt a közgyűlésnek, amely az ajánlatok fölött dönteni fog. Szatmáron is bajok vannak (Szatmár, március 24.) A szatmári színházban az utóbbi hetekben napirenden volt az az eset, hogy az előadásokat a szokásos fél kilencórai kezdet helyett csak fél tízkor kezdték meg, mivel valamelyik szereplő, aki gázsiját nem kapta meg, nem volt hajlandó játszani. A közönség között már szállóigévé vált az előadások megkezdésének eltolódásánál, hogy „Valakinek újból pénz kell". A színtársulat tagjai hétfőn társulati gyűlést tartottak és a gyűlés határozatából azt az ajánlatot tették Róna Dezső igazgatónak, hogy koncesszióját Írassa át társa, Jávor Alfréd nevére. A társulat tagjai közül Galetta Ferenc és Kovács Kató, a primadonna, hajlandók olyan módon társulni Róna Dezsővel, hogy ők ne kapjanak gázsit, hanem csupán a haszonban részesedjenek. Tekintettel arra, hogy Kovács Kató járandósága ötven-hatvanezer, Galettáé pedig huszonnégyezer lejt tesz ki, ez az összeg jelentős könnyítést tenne ki. Róna még nem adott választ az ajánlatra. Egyelőre a helyzet az, hogy Szatmáron három napra szünetelnek a színi előadások és a közönség nagy érdeklődéssel és egyben bosszankodva várja a konfliktus következményeit. Maniu közbelépett Gáspár érdekében (Marosvásárhely, március 24.) Ismeretes, hogy a marosvásárhelyi magyar színtársulat már több mint tiz nap óta nem tarthat előadásokat, mivel a pénzügyigazgatóság huszonhatszázalékos jegyadót követelt az Igazgatóságtól s a többletét kitevő negyvenkilencezer lej fejében lefoglalta a társulat ruhatárát, díszleteit, könyvtárát és nem volt hajlandó lebélyegzett jegyeket kiadni. Gáspár Jenő igazgató Eukarestbe utazott, ahol az ügyet Maniu miniszter- elnök elé terjesztette. Már szombaton este küldött táviratában jelezte, hogy a miniszterelnök a legnagyobb jóakarattal fogadta előterjesztéseit, hétfőn pedig közölte társulatával, hogy az ügyet sikerült elintéznie és igy a társulat ezután is csupán a tizenháromszázalékos adót fogja fizetni. Gáspár Jenő visszaérkezése után a társulat még két bucsuelőadást tart Marosvásárhelyen s ezután Brassóban kezdi meg ottani szereplését. Tavaszi ruhák festése, tisztítása megkezdődött CZINX-néi, Cluj
