Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-17 / 62. szám
14 I’fBKmußafc XIII. ÉVF. «2. SZÁM. RÉGI jó IDŐKBŐL megadni a kisebbségeknek a jogot, bogy ebben a végső esetben Hágához felebbezhessenek. Szász úgy véli, hogy ez a megoldás egyfelől nagy mértékben tehermentesítené a népszövetségi tanácsot, másfelől pedig nem terhelné meg túlságosan a hágai állandó nemzetközi bíróságot, mert hiszen ennek a felebbezésnek puszta lehetősége is igen jótékonyan járulna hozzá ahhoz, hogy ezek a legfelsőbb belföldi fórumok ezeket a jogvitákat jog- és törvényszerűen intézzék el. Az inditvánv, melyet ismertettünk, valóban világos és egyszerű. Ott, ahol az érdekelt állam a kisebbségi szerződések tartalmát maradék nélkül átültette tételes belföldi törvénybe, nyilvánvaló, hogy a mai értelemben vett panaszok lehetősége egyszerűen megszűnik. Vagyis megszűnik az az egész procesz- szus, melyet éoen az utódállamok minősítettek étidig mindig érdekelt szomszédok politikai áskáíódásának. Konkrét esetekben meghozott hágai bírói döntések egyébként sem számíthatnak arra a nemzetközi érdeklődésre, mint a genfi politikai fórum előtt folyó politikai viták. A mai értelemben vett panaszjog tehát csak ott maradna meg, ahol a kisebbségi szerződéseknek belföldi tételezése késik. Ezt a lépést pedig nem sokáig halogathatják már az érintett államok. Hogy ennek a gondolatnak mi lesz a sorsa, ki tudja ma megmondani. Egyre azonban mindenestre jó lesz:.a visszhangok majd megmutatják, hogy höl nincsen meg a kisebbségi kérdés megoldását; illetően a jószándéknak még a szikrája sem. dr. s. i. SAKK Rovatvezető: Dr. Bródy Miklós. 179. sz. feladvány. Kubbel K. A. L.-töl, (Leningrad). Sötét: Kd3, Bd5, Bf5, Fel, Ha2, gy: b4, c7 d2, e5, f2, h7 (11 darab). abede fgh (Megfejtési versenyünkön három pontot számit.) _____ A február 16-án közölt 176. sz. feladvány (Schiffmann) megfejtése: 1. cG—c7 Helyesen fejtették meg: Bogya J., id. Fritsch A. (Kolozsvár) [pótlólag a 175. sz.-ot is bekül- dötték]; Jakab *E. (Vajdahunyad); Kovács L. (Kolozsvár); László K. (Brassó); Mózes L. (Ghelar); Müller B. (Mármarossziget); Papp M. (Szamosujvár); Sámuel J. (Kolozsvár); Schwartz H.-né (Kolozsvár); Szabó B. (Gyulafehérvár); Walter K, Weber P. (Vajdahunyad) — kik eddig 9 pontot értek el. Ciupe R, (Dés); Megyeri L. és S. (Gyulafehérvár); Rosmann A. (Brassó); Váezy Gy. (Dés) 7 ponttal. Incze Gy (Kolozsvár) 6 pont. Buűer F. (Belényes) , Kádár J. (Maros- vásárhely) ; Turóczy L .(Kolozsvár) — (ki a 175. sz.-ot is beküldte), Ürmösi K. (Kolozsvár) egyenkint 4 ponttal Balogh K (Kolozsvár), Istyánffy L. (Bányabükk) — 2 pont. Helyreigazítás. Papp M. ur közli, hogy 178. sz. feladványunk kizárólagos szerzőjének Papp -Jenő tekinthető, mert a feladvány megkomponálása után Dr. Sitnay—Molnár A. ur csak egy mellékmegoldás kiküszöbölésében segédkezett, maga a feladvány pedig teljesen Papp J. munkája. Teke: four fixek Irta: Dóssá Endre A kilencvenes évek első felében tekei járási főszolgabíró koromban a járási központ Teke tőszomszédságában, Nagyidán laktam. Tekében azonban főszolgabírói irodával kapcsolatosan berendezett garzonlakásom volt. Reggel 9-kor mindennap bementem kocsin a hivatalba. Este 5 órakor jöttem haza. KénytelenségbóT franciás beosztású estebédre. Öt órán túl ugyanis falusi gazda voltam. Mert a főszolgabírói sallárium a rossz utak miatt, no meg az akkori parádés világban szükséges négylovas fogatra nem futotta. Annál kevésbbé a nagy névnapozásokat, a sürii vendégjárást, ami az akkori reprezentativ hivatalokkal együtt járt. No meg a Kolozsvárra, mint megyeszékhelyre gyakori berendeltetést, amely > számonkérőszékkel kezdődött és reggelig tartó köz- • igazgatási szakmulatsággal, Csikayvai, Puskással végződött. Akkor még a közhivatalokra mindnyájan ráfizettünk. Ebben a mindennapos jövés-menésben egyik tekei koresmaeégér ötlött állandóan szemembe. Egy plétáblára festett kép volt ez a cégér. Primitiv festéssel. Három barátságosan borozgató alak volt a cégéren. Egy román földműves, egy szász polgár és egv kékkabátos, olyan kurtanemesféle magyar. A kép alatt fel volt Írva „Zur Verbrüderung”, ez a felírás és a felette levő alakok nap-nap után mind jobban Idsziheződtek lelkemben. Mind jobban kerestem lelki összhangot Erdély három népe között. Így alakult ki a romár., magyar és szász testvériességet tár- ■gyaló regényemnek a „Ciné míntyé“-nek témája. Azt a szellemet vittem bele közhivatalomba., A környezet erre teljesen alkalmas volt. Az akkor még Kolozs- megyéhez tartozó tekei járásban románok, magyarok, szászok vegyesen laktak. . Az egész vidéknek, sőt még a szomszédos örményes: járásnak is piaca Teke volt. Különösen hétfői napokon tele volt úri fogattal, homokfutókkal a falu-város. Ebben az aránylag mégis szűk körben hozzáláthattam valami olyan egészséges vidéki társadalom kialakitásához, amilyet azután a „Cine mintye“ regényemben elképzeltem. Hogy ezt gyakorlati kivitelben is kipróbáljam, megalakítottam a tekei Ixaszinót, ahol aztán együtt lehettünk románok, magyarok és szászok. Hétfői napokon, hetivásár napján a vidéki urak is bejöttek, jourfixet rendeztünk "és á „Zur Verbrüderung“ pohár elemében volt. Ezeken a jurfixeken éjjelre is bent maradiam, mert bizony mindannyiszor meg kellett hosszabbítanom a zárórát. Diskurá- lás, sakkozás, és kártyázás folyt. Cigány is került. Olykor-olykor a tekei, vagy bátosi turnerbanda réz- inştrumentjei repesztették a falakat. Turnerbandá- val, vagy cigányzenével egyaránt hozattuk és énekeltük a magyar sirva-vigadekat, a román-busongó- kat, a szász Jändlereket, Társalgás is ilyenformán ment, mind a három hazai nyelven. Bálokat is rendeztünk. Magyar, román és szász táncokkal vegyesen. Az ón kártyakompániám tagjai változtak ugyan olykor, de legtöbbször mégis Gál Gyula já- rásbiróból, Augur Sándor görögkatholikns esperesből és egyik, vagy másik tekei szász birtokosból alakult meg. Amilyen békésen éldegéltünk együtt a legszivó- lyesebb barátságban bent a kaszinóban .és kíint a magánéletben, amilyen kölcsönös megértéssel vitattuk meg a három erdélyi nemzet egymásra utalt voltát, éppen olyan erős akarattal feküdtünk bele — ki-ki a maga kötelessége szerint — a nép kulturális fejlesztésének munkájába. Nem ellenségesen, szembe egymással, de nemes versenyben, hogy ki előzi meg a niásikat. Itt akadt össze a tengelyünk Augur Sándor görög. kath. esperessel, akinek általános maga- sebb világszemlélete mellett éppen úgy, mint nekem, erős nemzeti érzése volt. A felső hatóságtól rendeletet kaptam, hogy a szomszédos Szászpéntek községben állami iskolát kell felállítani. Ugyanakkor Augur Sándort is felhívták Balázsfalváról arra, hogy a felekezeti iskolát épitso fel. Parancs parancs. Akkor még hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy engedelmeskedjünk a felsőbb hatóságoknak. Képviselőtestületi gyűlést hívtam össze Szászpéntekre. Berendeltem a körorvost, körjegyzőt, közgyámot, községi mérnököt,, körállatorvost és a körzsidót, vagyis azt a rendezetlen vallási viszonyú .honpolgárt, kinek regálébérlete révén minden falu- bah, mint legfőbb adófizetőnek szavazata volt. A román viriüsek és választottak ellenkeztek ugyan, de a roskadozó román felekezeti iskolákkal szemben k'ir.y- nyü volt kimutatni fölényét egy román-magyar tannyél vü állami iskolának, ami a népnek alig került valamibe. Mégis csak egy pár szótöbbséggel vihettem keresztül az állami iskola felállításának kérelmezését. Be is ment a protokulum a közigazgatási bizottsághoz, onnan a miniszterhez, rendben is lett volna a dolog, de a napok csak ngy falták egymást s csak pár hónap múlva jöttek vissza az iratok azzal a kérdéssel, hogy ki biztosítja az iskola meszelését, fűtését és világítását? Az iskola ugyan még' nem volt sehol, de meszelni, fűteni és világítani kellett, üjabb gyűlések, újabb szavazások, ezeknek eredményei ellen előterjesztések, felfolyamodások, gyűltek az akták, de a dolog sehogysem ment. Ezalatt pedig Augur Sándor kiment Szászpéntekre, tartott nehány gyönyörű beszédet, felvillanyozta a román lakosság áldozatkészségét, dőlt a pénz, jött a balázsfalvi segély, vállalták a munkát, vállalták a költséget, maga az esperes a paszmosi Teleki-féle erdőből saját számlájára beszerezte az épületfákat, a tekei téglavető cigányokkal kivettetett hatvanezer darab téglát, kiégettette a paszmosi épületfák ágaiból, forgácsaiból. Égett a mnuka mindenfelé. Emelkedtek a falak és amig mi kormányostól, közigazgatási bizottságostul azon hozakodtunk, hogy ki meszel, ki füt és ki világit, ott állott ® teljesen uj két nagytermes, tanítói lakásos román görög katholikus népiskola, homlokzatán aranyozott betűkkel „Şcoala confesionala romana gr. catholica”. A nép akarata nélkül az akkori magyar felfogás szerint most már szó sem lehetett az állami iskoláról. A falu kilencven százaléka tiszta román, illetve részben elrománosodott szász. Körorvos, körgyám, körállatorvos, körzsidó, mind megbuktunk egv erős ember kitartásán és a magunk Pató Pál-félo „Majd ráérünk arra még“ elméletével. Ezek a rivá- litások, akármelyikünk javára dőltek el, nem zavarták a jnrfixek barátságos hangulatát. Ami nem sikerült Szászjjéníeken nekünk magyaroknak, sikerült Nagyidén, ahol szász és román felekezeti iskolái mellett felépült egy teljesen modem állami iskola, ahová az egész vidékről eljártak magyarul tanulni. Uj templom is épült, csillaggal a tornyán. így hirdetjük ma is, ott a román, magyar és szász tom- plomokban egyaránt a szeretet vallását. Ám a paszmosi erdőkben őszi időn hideg szelek fújtak. A munkában átmelegedctt román esperesnek amúgy is gyenge szervezete nem birta ki a sok fáradtságot, tüdőgyulladást kapott s ez a betegség gyorsan végzett, vele. * A nemes hivatás áldozatát mély fájdalommal hántoltuk el. A temetésre betódult az egész vidék. A magyar urak, a szász urak, a román urak és velük együtt a három nép, megilleíődve álltuk körül a koporsót. Felcsendültek a turnerirmdák, sírt a cigányzene hangot adva a közös, mély fájdalomnak. A koporsó felett a román szokáshoz híven a jelen volt vendégeknek fáklyaszerü gyertyákat osztogattak. Ezeket a gyertyákat az azután következő hétfőn a jurfixeken a kártyajáték megkezdése e'őtt meggyuj- tottuk és mindnyájan imádkoztánk eltávozott barátunk emlékezetére. így folyt ez tcibb heten át, amig a gyertyák utolsó lobbanása is kialudt. A környékben a románság megilletődve adta szájról-szájra, miként gyászolják a magyar és a szász urak áz ok román esperesüket. Mi pedig csakugyan mélyen és igazán gyászoltuk az igaz embert, aki barátja volt néptestvéreínek s hűséges polgára saját fajának. Mennyi minden összeomlott azóta és moimyi mindent kell újraépíteni, hogy harangjaink össza- csendülhessenek! Egy feoroiválás csak 2 lelke kerül annak, aki a Reszling- |||j féle késnólküli,,Ideák borotváló porral bo- W& rotválkozik. gji Csak 4 leibe kerül H egy borotválkozás a & legújabban előállítóit SH Reszling-féle Ideál Bü SPECIAL borotváló g§| porral, mely kellemes illatú s a legkényesebb Şjl szakállhoz is nagyon alkalmas és higiénikus. Használat után az are bársony sima lesz. §|j Minőségéért garantálok. Kapható az egyedüli gl készítőnél: Reszling József fodrász Cluj, Cal. S|| Reg. Ferdinand No. 30. — Mármarossziget rá- jfjjl szere egyedüli elárusító Gianczmann Adolf oi I iliatszertár. A többi városokban minden dro* Ili geriában és gyógyszertárban kapható. e NYER50L93 (P1UH) TÜZELÉST az elért megtakarításért készítek garantáltan füstmentes elégéssel mindenféle ipari üzem és központi fűtés részére. Markó V. old. gépészmérnök Cluj, Sír. N. Jorga 11
