Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-15 / 60. szám
XIII. ÉVF. 60 SZÁM. m&xrnutififo s=S Vege van a négy napos sorshúzásnak Igen sokán nyertek 125 lejt, de a traktorok körül baj van (Kolozsvár, március 13.) Néhány nappal ezelőtt még szinte a választási agitációt is túlhaladó méretekben folyt a többször elhalasztott — és az elhalasztások mindenkor a közönség legmagasabb fokú tetszését vívták ki — Loteria Sanatoriu névre keresztelt monstre sorsjáték jegyeinek árusítása. A felfokozott hevességű eladási kampányt az magyarázta, hogy ezekben a napokban került végre sor a sorshúzás megejtésére, s a raktáron levő jegyeket még el kellett helyezni. Hogy a bizalom nagyobb legyen s az esetleges vevőkedv inkább teljesedésbe menjen, az ötletes rendezőség a nap különböző szakaiban felvonultatta a főnyeremények közül, az ebboli minőségükhöz mérten meglepő jól táplált fejős teheneket. Az autókról nem beszélünk, azokat már annyit látta mindenki, hogy nem okoztak meglepetést, legfeljebb azt lehetett észrevenni rajtuk, mikor egy-egy vidéki propaganda kirándulás után visz- szatértek a kolozsvári székhelyre, értékük csökkent és csökkent, amire abból lehetett következtetni, hogy a nemrég még vakító lakkozás mindinkább ho- mályosodási luxust vett fel. Mielőtt még megkezdődött volna a négynapos sorshúzás, egy sorsjegy, kritizálásra is jogokat formáló tulajdonosa panaszkodott, hogy a traktorokat, amelyeket előre igéitek, mostanra elfelejtették. Nagy sérelem az is, hogy a marhák, illetve a fejőstehenek számát is lecsökkentették. Ezt már nem hagyhatta megjegyzés nélkül egy jelenlevő fültanu. — Hogy mondhat ilyet. Hát nines elég marha? — Hogy-hogy? — Hát, akik sorsjegyet vettek. • Vasárnap kezdődött a szerencseszámok húzása s négy napig tartott, mint egy valamirevaló konferencia, vagy mint egy becsületes kormányválság. Az érdeklődés minden nap növekedett, pedig józan ésszel gondolkozva, napről-napra kisebbednie kellett volna, mivel azok, akik nyertek, kiesnek. Ugy- látszik, azonban nem sokan nyortok. Pedig, ha kezünkbe vesszük a napi húzásokról kiadott „rendkívüli külön kiadásokat”, melyek valósággal feketéll- tek a tiz és százezres számok tömkelegétől, mindjárt arra kellett gondolni, hogy mégis csak jé dolog egy ilyen sorsjáték, hiszen csak egy húzással is. egy fél város nyer. Pedig négy van. Jobban megvizsgálva azonban a számok világát, észrevesszük, hogy még se olyan jó üzlet ez. Ugyanis a naponkénti rendkívüli külön kiadások százakra felmenő számai közül, valóban csupán csak három ember nyert, egyik egy jámbor tehenet, a másik 5000 lejt, a harmadik ugyanennyit, a többiek pedig mind-mind 325 lejt nyertek, tehát a tiszta nyereség 25 lej, melynek ellenében végigizgulták a számos elhalasztást s végigtolongták a húzásokat. ( • Az egyik napon felmentünk a húzás helyszínére, a városháza tanácstermébe. A terem tömve — negyedennyicn sincsenek, mikor a városi tanács tart ülést. Friss levegő után nagy kereslet mutatkozik, azonban ilyet senki sem tart raktáron. Pedig nem lenne rossz bolt. Mindenkinek jót tenne egy kicsi belőle. A nagy asztalon fekete hcngeralaku alkotmány áll — a szerencsekazán. Valóban beillene kisebbfajta kazánnak. Mellette csinos kis gyerek: a bűzé. A gyermek szépen fel van öltöztetve, mint az az ilyen nagyfontosságu társadalmi eseményeknél megkivántatik. Ugylátszik, tisztában van azzal, hogy személye körül, vagyis csupán személyének egyik részlete, keze körül mily nagy dolgok forognak. Cinikusan viselkedik. Szinte monoklit tesz a szemére. Forognak a dolgok és forog a szerencsekazán, most rázzák benne össze a számokat. Ezután kinyitják ajtaját, a kis kéz benyúl, annyira belehajol, hogy szinte félős, hogy talán bele is esik. Nem történik baj, szépen huzza egymás után a számokat. A közjegyző kiáltja, melyik szám jött ki s mennyit nyert. A számok változnak, a nyereménymegjelölés nem. Ez minden alkalommal 125 lej. A padokban a közönség nehezen palástolható, belső nyugtalansággal figyeli a sorshúzás menetét. Rendkívül nagy számban vannak, öregasszonyok, ugylátszik, még a régi lutris időkből ragadt rájuk az ilyen játékok utáni vágy, a mostani korban már nehezen ugrik be az ember az ilyenekbe. Van, amelyik csak egyetlen sorsjegyet simitgat maga előtt s van, aki listát tart a kezében, amelyen az egész fceopiszédság, rokonság s baráti kör sorsjegyeinek számai vannak feljegyezve. Minden számkiáltás után lebuknak a fejek, figyelik, nem-e passzol a szám. Azt még megértem, hogy a listás embereknek minden alkalommal át kell futni számaikon, de hogy annak, akinek csak egyetlenegy díszeleg kezében, miért kell állandóan s mind tüzetesebben megvizsgálni a számát, ezt már nem tudom. Vagy talán a sorshúzások pszihológiájához tartozik, hogy a számokat egy percig sem lehet, mit egy percig, egy fél percig sem, emlékezetben tartani? Mikor az asztalon álló kisfiú elfárad a nyúlkálásban, egy másik, erősen fiatalkorú veszi át a munkálkodást, egy jóval nagyobb kazánnal. Ezzel is csak úgy főijük a dolog, mint a másikkal. Csodálatos, hogy habár percenként két-három számot is kihúznak, még sem jelentkezik egyetlenegy nyerő sem. Talán szégyelnek azért a 25 lejért mutatkozni ? Azonban végre akad egy ilyen is. Mikor kihúzzák a számát, először, legalább is ahogy a külső megnyilvánulások mutatják, a hetedik mennyországba emelkedik a boldogságtól. Nem tekintve senkire, robog ki a pádból, melynek — a többiét! peohére — éppen a közelién ült s azután biztos lépésekkel a zsűri elé megy: — Itt van, tessék — nyújtja oda sorsjegyét. — Mit akar? — Hát talán nyertem? — Mit gondol maga. Most nem fogunk fizetni. Jöjjön majd holnap, megkapja a pénzét. A szerencsés nyerő megcsóválja a fejét e elmegy. Vele együtt mi is. Hogy milyen ózondus levegő van a Főtérea. Eddig nem is vettük észre. (szb.) Hoower bízik az amerikai gazdasági helyzet feljavításában (Washington, március 13.) Az Egyesült Államok gazdasági helyzetéről Hoower elnök beszámolót tartott, amelyben megállapítja, hogy a tőzsdekrach nyomában bekövetkezett gazdasági krízis omlóban van. A helyzet Hoower szerint, mindenesetre kevésbé súlyos, mint ahogy azt a sajtó köreiben látták. A munkanélküliség arányai tekintetében sincs Hoower elnök egy véleményen az amerikai közvéleménnyel. Hivatalos adatokkal igazolja, hogy a munkanélküliség tizenkét tagállamban öltött nagyobb méreteket, de a többi harminchat államban ez csak jelentéktelen arányú és feltétlenül múló természetű jelenség. Hoower dicsérőleg emlékezik meg Amerika gyárosairól és nagytermelőiről, akik szerinte kivétel nélkül megértést tanúsítottak szózata iránt s vállalataik produktivitását a munkanélküliség enyhítése érdekében fokozták. Hétszáz százalékos adóemeléssel sújtottak egy fiatal kolozsvári kisebbségi orvost Négy kategóriára osztották az orvosokat s köztük a kis ® bbségleket majdnem kivétel nélkül a két elsőbe sorozták — Négy v©nezer lejes adóalap egy román orvosprofesszornál, háromszázötvenezer lejes egy korlátolt praxisa magyar orvosnál (Kolozsvár, március 13.) Országszerte nagy a felháborodás az orvosok körében az ellen a kíméletlen adókivetési rendszer ellen, amely megmozdulásra kényszeritette Románia egész orvostársadalmát. Megírtuk, hogy a kolozsvári orvosszövetség azzal demonstrált az adódiktatura könyörtelenségével szemben, hogy visszavonta delegátusát az adókivetőbizottságból. Később a bukaresti orvosok eljártak a kormánynál s ott olyan ígéretet kaptak, amely szerint a bizottságok utasítást kaptak és ezentúl a régi adónak legfeljebb esak 4—5 százalékáig emelhetik fel az orvosok adóját. Az orvosszövetség a bukaresti delegáció megnyugtatónak látszó értesítésére ismét kiküldte a delegátust, csakhogy rövidesen kiderült, hogy az orvosok túlzottan bíztak a bukaresti intervencióban és az orvosok adófrontján misem változott. Tegnap este a kolozsvári orvosok értekezletre ültek össze a Magyar Kaszinóban s itt aztán felfakadtak azok a sebok, amelyeket az adókivetések botrányai idéztek elő. Szinte magától érthetődő, hogy a kisebbségi orvosok fókozott mértékben estek áldozatául az adóararchiának. Ugylátszik, az adókivotőbizottság igyekezett betartani a kormány állítólagos Ígéretét és a román orvosokkal szemben az adóemelést csak méltányos kulcs szerint hajtotta végre, annál inkább elverte azonban a port a védekezésre képtelen kisebbségi orvosok hátán. Nem akarunk neveket említeni, de nehány kiáltó példát mégis felsorolunk az alábbiakban: Magyar orvosok: Egy fiatal belgyógyász uj adóalapja 350.000 lej. tavaly 50.000 „ Egy sebészorvos uj adóalapja 350.000 „ tavaly 80.000 „ Egy bőrgyógyász uj adóalapja 500.000 „ tavaly 200.000 „ Egy gégeorvos uj adóalapja 600.000 „ Román orvosok: Egy aktiv, egyetemi professzor uj adóalapja 30.000 lej. Egy aktiv sebész-professzor uj adóalapja 40.000 „ Egyelőre talán ennyi példa is elég lesz. Kétségtelennek tartjuk, hogy elsősorban maguk a román orvosok tiltakoznak ez ellen a megkülönböztetés ellen, amely semmiképpen sem alkalmas arra, hogy az orvostársadalomban eddig semmi által meg nem zavart harmóniát megerősítse. Sajnálatos, hogy annak ellenére, hogy a kolozsvári orvosszövetség felajánlotta egy, az orvosok tényleges jövedelmének megfelelő sorrend összeállítását, ami alapul szolgálhatott volna a progresszív megadóztatásra, az adókivetőbizottság nem volt hajlandó ezt az ajánlatot honorálni. Ez is mutatja, hogy a kivetéseknél a jóhiszeműségnek nem sok szerepe van és kizárólag olyan szempontok érvényesülnek, amelyekkel felemelhetik ugyan az adókat, de tönkre is teszik az adóalanyokat. Hogy ez egyáltalában nem túlzás, annak bizonysága a fennti kimutatásban szereplő fiatal orvos, akinek csekély 700 százalékkal emelték fel az adóját akkor, amikor adóalapját 50.000-röl 350.000-re rugtatták fel. Beszélgettünk kisebbségi orvosokkal, akik a legnagyobb kétségbeesés hangján beszélnek mindezekről a dolgokról s megállapítják, hogy az orvosok, akiknek bevételei az utóbbi években 40—50 százalékkal estek, inkább adólcszállitást vártak, mint ilyen abnormális adóemelést. Külön sérelem az is, hogy noha az adókivetés még nem végleges, mert a felebbezési határidő nem járt le, nem egy esetben már az adóárveréseket is kitűzték. Egy ismert kolozsvári orvos mondotta nekünk a következőket: — Információink szerint az adómegállapitások alapja egy titkos lista volt, amely négy kategóriát állított fel az orvosokra vonatkozólag. Ebben a listában a kisebbségi orvosok nagy része az első és második kategóriába volt sorozva. így történt aztán, hogy 100—200, sőt 700 százalékos adóemelések történtek. Ami az orvos- sztrájkot illeti, mi a magunk részéről ilyen mozgalmat nem akarunk kezdeményezni. De ha az adókivetési kulcs máshol is olyan, mint Kolozsváron, akkor nőm lehet csodálkozni rajta, ha a bukaresti orvosszövetség a végső konzekvenciák levonására kényszerül. A mi legnagyobb sérelmünk az orvosoknak nemzetiség szerint való megkülönböztetése. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk és alkalmat fogunk találni arra, hogy álláspontunkat ä legfelsőbb fórumoknál is érvényesitsük.
