Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-10 / 56. szám

14 D fegyverekkel szemben fejszének, kaszának. Izenték: a fiatalja s a gyermekek meneküljenek. D« még ma! Rövid tanácskozás után a falu egy része csoma­golni kezdett. A bíró kijelentette, hogy ő a falu öregjeivel otthon marad és amit szép szóval lehet, megtesz mindent a község megmentésére. A harang elhallgatott. A délutáni napban elin­dultak » szekerek. Benozéciiné kiállt az utszélre gyermekeivel. A laşsu tempóval haladó megrakott ökrös szekerek tu­lajdonosaitól kérte, vegyék fel az ő kis holmiját s két kicsi gyerekét. Mindenki úgy találta, hogy túl van terhelve amúgy is. Már esteledett s a falu nagyrésze kiürült, A ievas szekerek elébe vágtak az ökrös szekereknek, amelyeken házi állataikat is vitték. Amit felrakni lehetett. Sokan gyalogosan indultak el, maguk előtt hajtva egyetlen teheneoskéjüket. — Bujdosásba megyünk magunk is, hova hogy felvegyünk. Nem lesz neked semmi bajod, Szép vagy, fiatal, téged nem bántanak. — Felelték né­melyek Benezédiné kérésére. Mintha nem azok az emberek lettek volna, akik tegnap voltak. Mindenkinek csak magára volt gond­ja. Csak minden tizedik házban, maradt valaki. Az öreg lelkész is elmenekült. A postás Jani megállt Benezédiné előtt: — Ugy-e, hogy nem beszéltem bolondokat. Ép­pen a te házad felől, az erdei utón fognak leeresz­kedni a katonák a falu felé. Jó lesz, ha bemos* a faluba, mert nálad is bekvártólyozza magát egyné­hány. Benezédiné area lángba borult. Nagy fekete szergei felragyogtak, mint a tüzes szikra a pöröly alatt. — Hát az én kicsi házamban, tudjátok meg, el- lenség nem fog hálni soha! Én a katona Benezédi Gergely asszonya vagyok! — Csattant fel a szó a kiegyenesedett asszony vérteleu ajakén. Megfordult, mint aki már határozott is, Kiseb­bik gyerekét kárjám kapva, a fiúcskát maga után huzva gyors lépésekkel felment az ösvényen a_ kis házig. Szétnézett a szobában. Agya fölött délceg férje katona arcképe. Elnézte néhány pillanatig, mintha tanácskozna vele, aztán kebelébe tette. Átal- vetőjébe belerakta, ami elemózsiát talált, gyerme­kei s a maga ruháját. Nem nyomtak sokat. Kiment az udvarra. Csóvákat sodort a szénaboglyából, a tijshely pislákoló tüzénél lángra lobbantatta. Egy pere még: a ház négy sarkán a száraz tetőbe bele­haraptak a tüzkigyók. Az üres Istálló tetején ver­senyre keltek a lángok, az utolsó csóvát rádobta a szénaboglyára. A két gyerek s a kutyák kerek sze­mekkel nézték a koválygó füstöt. Benezédiné arcán egy izom se rânduit. Feldobta hátára az átalvetőt, megfogta k'ét kicsi gyereke ke­zét és lassan, meltosâşosan elindult az utón, ösztö, nősen követték a hűséges kutyák. A szekerek por- fellege rég elült. Messzejártak már. Besötétült. Koromfekete csuhába bujt az erdő s a megnémult falu. Egyszerre világos lett messzire az ut, a kör­nyék s az ég. Teljesen lángbaborult a Benezédi Geiv goly kicsi hajléka. De Benezédiné vissza se nézett. A fáradó leánykát karjaiba vette s a kis fiút kezén vezetve haladt tovább lassú, de szilárd lép­tekkel a bizonytalanságba vezető utón, a szekerek nyomán. Gondolatai a lengyel síkságra szálltak s úgy érezte, hogy a párja helybenhagyolag simogatná meg most is a fejét. És mélységes megnyugvással cipelte tovább a hontalanságba is a magukra maradt anyák beresstjét. , Harminchat év Harminchat év ét nem történt még semmi, harminchat év éa minden elszaladt, és mégis, mégis, mindennek dacára jó Itt lenni a végtelen alatt. Mert olykor furcsán megremeg egy fűszál, egy alkonyból szent varázslat pereg s as üdvösség szférája zeng, ha egyez» összedobbannak igaz emberek. Elrejtve, mélyen, dacok s könnyek alján titokzatos ezer nagy iz hever és nem kell hozzá más, csak jószándékua döntessék el a belső szürke per: A romantikus vádirat a sorsról pihenjen el egy halk verdikt mögött és lássuk be, hogy tuligóny, ha szivünk tulsokszor sérült a vágyunk felnyögött. Hogyan ne legyen támadó az étet, li» üldözöttet játszunk szüntelen! Harminchat év. Ideje észre vennem, a végtelen hogy béküiget velem... XTíí. JÉVF. 56. SZÁM. Íz ümBPiküi tel (Berlin, március hó.) A termelés reformá­lásában Amerika régóta átvette a vezető szere­pet Európától, aminek az oka az, hogy Ameri­kában sokkal tágabb tere van a fejlődési lehe­tőségeknek. A megvalósítás keresztülvitelében pedig olyan eszközök felett rendelkezik, amilye­nekről mi európaiak álmodni sem merünk. El­sősorban be égésén el van látva pénzzel! Már pedig a gazdasági háborúban is legfőbb dolog a pénz. Küzdelem a zord klíma ellen Az éghajlatot azonban még az amerikai le­leményesség sem tudja megváltoztatni. Ezért megkerüli a dolgot olyanformán, hogy a növé­nyeket és állatokat szoktatja hozzá a zord ég­hajlathoz. Az „akklimatizálódás"-sál sok baja van a nji állattenyésztőinknek és növénytermelőinknek is. Más helyről hozott növények és állatok, élet- feltételeik megváltozása után csak nehezen törődnek bele sorsukba. Sokszor évek hosszú sora alatt formálódnak át a viszonyoknak meg­felelően. Ez az átmeneti időszak természetsze­rűleg károsan befolyásolja a termelés anyagi mérlegét, sokszor pedig egyenesen a gazda vesztét okozza. Az újabban végzett növény- és állatneme- sitéseknél ezért különös súlyt fektetnek arra, hogy a nemesitett növények és állatok akklima­tizálódását kezdettől fogva biztosítsák. Az amerikaiak például olyan szarvasmarha fajtát állítottak elő, amelyik a Missisipi felső fdlyása körül dúló hóviharban: a „blizzard"-ban is egészen jól megél istálló nélkül. Persze ezt az edzést nem lehet a végletekig folytatni. Kana­dának poláris részein a szarvasmarhát nem le­het tenyészteni, ott rénszarvast tartanak száz­ezres csordákban. A bölényt is felhasználták, hogy a szelíd szarvasmarhából edzettebb fajtát állítsanak elő. Bölény és szarvasmarha keresz­tezésből előállított szarvasmarhákkal a rénszar­vas-régiót is kezdik ostromolni, — egyelőre ké­tes eredménnyel. A rénszarvas azonban bevált és az Egye­sült-Államok minden nagyobb városában árul­ják a rénszarvas húst, úgy. hogy közfogyasztási cikké vált. A növénytermelés terén még bámulatosabb eredményeket értek el. Kanada északi részén őszi búzát nem lehet termeszteni. Sőt a zora ég­hajlat miatt a tavaszi buza termesztése sem biz­tos. Előállítottak tehát egy olyan tavaszi bú­zát. amelyik a kanadai zord éghajlat alatt is az elvetéstől számítva 100 nap alatt teljesen kifej­lődik. szemet hoz és aratni lehet. E tavaszbu- zának piros, acélos szeme van, lisztjének minő­sége vetekedik a legjobb minőségű őszi buza lisztjével. Kanada északi részén ezzel a búzával a buza termelési határát sok száz kilométerrel északra kitolták. A mezőgazdasági termények el­szállítása Ilyen óriási erőfeszítések után természetes, hogy az agrártermelés állandóan emelkedő irányzatot mutat. Számolni kell tehát azzal* hogy a termelési és szállítási költségek csökken­tésével lehessen az agrárhozadékot rentábilissá tenni. Amerikában erről is gondoskodnak. Az amerikai gabonatermelő államok leg­jobb piacai Európában vannak. Úgy akarják az Európába való szállítás költségeit csökkenteni, hogy egy az északamerikai szárazföld belsejébe vezető hatalmas csatornát építenek, amelyen tengeri hajók is közlekedhetnek A vizen való szállítás sokkal olcsóbb, mint a vasúti szállítás, Ha pedig sikerül azt is elérni, hogy a gabonát szállítás közben minél kevesebb- szer kelljen átrakni, úgy az ilyen módon meg« maradó pénz is az amerikai gazdák zsebébe vándorol. Ha pedig nem kell a haszon a gaz­dáknak s a gabonát olcsóbban adják, ez kon- kurrencia képességüket fogja növelni, ami az európai termelőkre nézve még inkább meg fogja nehezíteni az amúgy is súlyos helyzetet. Az északamerikai szárazföld belsejébe ve­zető csatorna kérdése ma már nem álom, ha­nem a legkomolyabb megvalósulás állapotába jutott. A tavasz folyamán meg is nyitják a for­galomnak. Még a világháború kitörése előtt hozzáfog­tak. 55 millió dollár befektetéssel. Ez a csatorna rendszer az amerikai nagy tavakat köti össze az Atlanti-Óceánnal. Épitésénél nagy nehézsége­ket okozott, hogy a tavak váltakozó vizszintje miatt az összes csatornákat zsiliprendszerekkel kellett megépíteni, A csatornák lehetővé teszik, hogy a tenger­parttól 1600 kilóméternyire, a szárazföld belsejé­be tengerjáró hajók juthassanak el. Csikágó az amerikai, sőt mondhatni a világ gabonakereske­delmének központja, közvetlen vizi utón kap kapcsolatot Európával. A csatorna olyan méretű, hogy rajta 10 ezer tonnás óceán járók is haladhatnak. Vagyis a tengeri hajók hetvenszázaléka megközelíti Csikágót és más nagy gócpontokat. Ennek jelentőségét ma még fel sem tudjuk becsülni. Valószínűleg azonban szomorúan fog­ják gazdáink tapasztalni a mezőgazdasági ter­mékek árának esésénél, hogy az amerikai szá- I razföld belseje közvetlen kapcsolatot teremtett Európával. Somosdy Zoltán HŐTEL BUCÄRE8T CALVICTOWC-I W tS-Spsonc: tv«. Elsőrangú szálloda a központban! Minden komforttal modernül berendezve. Köz­ponti fűtés, fürdőtermek a szobákban, telefon, nft, bár és étterem — Igen mérsékelt árak. Teleíonszámok: 31U45, 359/18, 381/61. BAKU OSZKAB

Next

/
Oldalképek
Tartalom