Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-09 / 55. szám
10 KtocrUPaafc Gyárfás Elemér szenátor: Szűnjék meg Erdélyben az erdőpusztitás! A magyarpárli szenátor hatalmas beszédben tette kritika tárgyává a szenátusban az erdőtörvény javaslatát (Bukarest, március 7. Saját tud.) A szenátus legutóbbi ülésén dr. Gyárfás Elemér szenátor a Magyar Párt nevében hatalmas beszédben vette kritika alá az uj erdőtörvény tervezetét és erélyesen köve- j telte, hogy a kormány szüntesse meg azt az erdővandalizmust, amely Erdélyben az utolsó tiz év alatt tönkretette az erdőségeket és fektesse uj alapokra az állami erdőségek kitermelését. A beszédet, amely a Magyar Párt álláspontját tükrözi vissza és nagy hatást keltett, az alábbiakban közöljük: Elnök Ur, Szenátor Urak! Ez a törvényjavaslat szükséges és helyénvaló. Már ősszel, a felirati vitában kijelentettem, hogy mi is türelmetlenül várjuk ezt a javaslatot, mely uj alapokra helyezi erdőgazdaságunkat és megreformálja a Casa Padurilort, melyet az ország legfogyatékosabb intézményének neveztem akkor. Igyekszem megindokolni, hogy miért tekintjük mi is szükségesnek és helyénvalónak ezt a javaslatot és kifejteni, hogy tényleg jó is-e ez a törvény és ha igen, milyen mértékben? A javaslat jól megalapozott miniszteri indokolása és még inkább Gernlein német szakértő emlékirata, — mely a miniszteri indokolás alapján — rendkívül szigorú, sót egyenesen kegyetlen bírálatot mondanak az eddigi rendszer fölött. Az elénkterjesztett statisztikai adatok és megállapítások kiáltó vádak azok ellen, kik eddig ezeket az ügyeket vezették s be kell vallanom, hogy egyenesen meglepett az az őszinteség, mellyel a miniszteri indokolás nyíltan beismer olyan tényeket és állapotokat, melyeket mi is mindnyájan nagyon jól ismertünk, de amelyet eddig az illetékes tényezők leplezni igyekeztek. A múltban elkövetett hibáknak ez az őszinte és kíméletlen beismerése az első határozott lépés a javulás utján és elvitázhatlan érdeme a javaslat szerzőjének. Az állami erdők ki nem elégítő jövedelmezősége Az állami javak kezelésére vonatkozó törvény tárgyalásánál kimutattam, hogy az állami erdők jövedelmezősége mennyire siralmas és ki nem elégítő, holott ezek az erdők 1,942.000 vagyis köziéi 2 millió hehtár területet foglalnak el s következőleg megmérhetetlen nagy vagyont jelentenek. A javaslat indokolásából most fájdalommal szereztünk tudomást arról, hogy ennek a megmérhetetlen vagyonnak csak fele — 1.035.000 hehtár hoz tényleg jövedelmet az államnak, mig a másik fele ma is kihasználatlanul áll közlekedési utak hiánya és különböző más okok miatt. Fájdalommal vesszük tudomásul az indokolásból, hogy állami erdőink évi hozama alig éri el a hét ezreléket, holott más országokban a jövedelmezőségi százalék a 2 százalékot is meghaladja, a kitermelt famennyiség pedig csak kb. 2 köbméter évenként és hektáranként, holott külföldön ez a mennyiség 4—5 köbméter között mozog és még nálunk a belföldön is pl. a naszódi batárőrvidéki erdőségek hozama meghaladja a 4 köbmétert. Fájdalommal vesszük tudomásul az indokolásból, hogy állami erdőink évi tiszta jövedelme alig érte el a mult évben a 278 millió lejt vagyis holdanként mindössze kb. 135 lejt tesz ki és hogy a kitermelésre fordított költségek minden évben meghaladták a tiszta jövedelmet, úgy, hogy a ki nem elégítő jövedelmezőség nem tulajdonítható annak, mintha a termelési eszközök nem állottak volna rendelkezésre, de viszont nagyon sajnálatos, hogy ilyen magas termelési költségek dacára a miniszteri indokolás megállapítása szerint az elmúlt években ugyszólva semmi sem történt az erdők megközelítésére szolgáló utak létesítése érdekében. Szenátor Urak, ezek a felsorakoztatott adatok rendkívül fájdalmasan hatnának mindenütt és minden körülmények között. Nálunk azonban és a mai körülmények között ezek az adatok egyenesen felháborítónk. Mikor az állam nem tud eleget tenni az ország legéletbevágóbb szükségleteinek s az elvállalt kötelezettségeknek s amikor a kormányok feljogosítva érzik magukat arra, hogy olyan kíméletlen, sőt egyenesen brutális adórendszert vezessenek be, mely mélyen belevág a gazdasági élet elevenébe és tulcsigázott áldo- «■tokftt követel a szerencsétlen adózóktól, akkor yaló- 1 ban felháborító látni ezt a könnyelműséget, mellyel ilyen mérhetetlen vagyonokat kezeltek, melyeknek jövedelmei a költségvetési szükségletek jelentős részét fedezhetnék. Elérkezett tehát a legutolsó pillanat arra, hogy a kormány megváltoztassa ezt az átkos rendszert s ezért tényleg szükséges és helyénvaló az előttünk felevő javaslat, mely ezt a célt tűzte ki maga elé. Nőm kívánóik belebocsátkozni az állami erdők kezelésének részletezésébe, de nem hagyhatok megemlítés nélkül két részletkérdést: Az első a házi kezelés kérdése. Gemlein német szakértő melegen ajánlja a házi kezelést és határozottan elitéli azt az eddig követett rendszert, hogy Az erdők Követelnünk kell tehát ezen a téren is az eddiginél sokkal nagyobb óvatosságot. A második szempont, amiért ezt a javaslatot mi is szükségesnek Ítéljük az, hogy ettől várjuk, hogy a mostani elborzasztó erdőpusztitásoknak véget vessen. Gernlein szakértő kimutatja emlékiratában, hogy a lakosság állítólagos szükségletének fedezésére az agrárreform utján óriási területű értékes erdőségeket engedett át az állam községi legelők céljára, de „ennek dacára nem lehetett megvédeni a megmaradt erdőségeket a pusztítástól és a lakosság továbbra is az erdőkbe hajtja legeltetni marháit“, sőt az egészen fiatal erdőkbe is, ahol „a juhok és a kecskék lerágják az újra sarjadzó legfiatalabb hajtásokat is“ s ez történik olyan erdőkben szegény vidékeken is, ahol csak ültetéssel lehetett nagy gonddal itt-ott egy-egy zöld foltot teremteni, mint véderdőt. Tényleg, az az erdőpusztitás, ami Erdélyben az utolsó tiz év alatt végbement, valóságos vandalizmus. Mindenben csatlakozunk tehát mi is Gemlein azon véleményéhez, hogy ennek meg kell szűnnie és véget kell vetnie a kormány szüntelen engedékenységének a lakosság kívánságaival szemben, mely folyton újabb és újabb területeket óhajtana legeltetésre megszerezni. Nekünk is az a nézetünk, hogy ösak ott szabad az erdőt legelővé átalakítani, ahol állandó termőerejü legelőket lehet létesíteni s nem fenyeget a terület vízmosással való tönkretétele. „Az utolsó szót — mondja Gemlein — nem a legeltető gazdának kell kimondania, hanem az ország általános érdekei kell, hogy irányadók legyenek." Idézőm végül Gernlein szakértő befejező szavait — melyek egészen rendkívülien súlyosak és komolyak — s amelyekben azt ajánlja a mi mezőgazdasági lakosságunknak „hogy törődjék inkább a saját földjével, gondozza és javítsa azt és ne törekedjék továbbra is arra, hogy az erdőket legeltetéssel és valóságos bandita-gazdálkodással tönkretegye.“ Mi eddig tartózkodtunk attól, hogy ilyen súlyos kifejezéseket használjunk azoknak a visszaéléseknek jellemzésére, melyeket a kormányok hoazánemértése és szüntelen engedékenysége következtében az erdő- pusztítások terén elkövettek, de szükséges és helyénvaló egész erdőkezelésünk reformja, melyet épen ezért szívesen fogadunk, de egyben nagyon sajnáljuk, hogy e javaslat ebben az irányban nem tartalmaz érdemleges intézkedéseket. Remélem, hogy az erdőhivatalok átszervezése után a Miniszter ur módot fog találni arra is, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen az erdők védelme és pusztításuk megakadályozása céljából, mert a mostani erdó'n'isztitns. melv nanró'-ním’-a mkorédi1:. i XIII. ÉVF. 55. SZÁM. az erdőhatóságok lábon megbecsülték és eladták a far- mennyiséget, melyet azután a vevő termelt ki, aki a legtöbb esetben az újraerdősítés kötelezettségét is elváülalta. A miniszteri indokolásból nem látom, hogy & Miniszter Ur ebben a kérdésben milyen álláspontot foglal el. Elismerem a házi kezelés előnyeit és helyeslem azt, hogy az újraerdősítés soha se bizassék a vevőre, kinek semmi érdeke sem fűződik ahoz, hogy ezt lelkiismeretesen végezze, másfelől azonban úgy hiszem, hogy a házi kezelésnek csak a döntés és ölberakásig kell mennie, ellenben a fa feldolgozását, szállítását és forgalombahozatalát teljes egészében át kell engedni a magánvállalkozásnak. A második kérdés az erdőkitermelési szövetkezetek szerepe, amilyen ma kb. 500 működik s amelyeket Gernlein szakértő a legmelegebb támogatásra ajánl. Elvi szempontokból nem is lehetne kifogást emelni e szövetkezetek ellen, a gyakorlatból tudjuk azonban, hogy tényleg e szövetkezetek leple alatt kapitalisták, sőt kapitális nélküli emberek rejtőzködnek, kik jogosulatlan hasznot húznak azokból az előnyökből, melyeket szociális szempontból s e szövetkezetek támogatása érdekében engedélyez az állam, úgy, hogy aa állaim azáltal, hogy leszállított áron adja a fát ezeknek a szövetkezeteknek, megfosztja ugyan saját magát jelentős jövedelemtől, de az óhajtott célt valójában ezzel még nem mozdítja elő. pusztítása mélyebben fekvő területeket is károsan érinti, sőt egész vidékek kiimáját is hátrányosan befolyásolja. Az energikus intézkedés annál inkább szükséges, mert nemzetközi-egyezmények is előírják az árvizek főokának : a a erdőpusztitásoknak meggátlását. A magántulajdonban lévő erdők kezelésének hibás és hiányos felügyelete A harmadik szempont, amiért mi ezt a javaslatot igen szükségesnek és helyénvalónak Ítéljük, az, hogy a magántulajdonban lévő erdők kezelésének állami ellenőrzése ma igen sok kifogásokra szorul és egyenesen zaklató jellegű. Mi azt óhajtanok, hogy a tisztesség — az a tisztesség, amelyet a Miniszter ur képvisel — áthatná ezt a vezetésére bizott egész igazgatási ágat és azt óhajtanok, hogy ezt a tisztességet ne az ellenőrző-blanketták megsokszorozásában és más bürokratikus, nehézkes formalitások beiktatásával törekedjenek biztosítani, hanem az igazgatás élén álló emberek talpig becsületes jellemével. Legyen szabad ezzel kapcsolatosan három igen fontos és égető kérdésre felhívni a figyelmet. A közbirtokosságok és községek a magyar törvény értelmében erdőkezelési-járulékot fizetnek az ellenőrzési és őrzési kiadások fedezésére. E taxa ellenében az erdőhivatalok kötelesek volnának ingymesen elkészíteni az üzemterveket is. Tényleg azonban ezeket nem készítik el, hanem nagy elfoglaltságuk ürügye alatt az erdőtulajdonosokat az üzemtervek elkészíttetése végett magán-erdőméraökökliözi utasítják, kik súlyos tízezreket követelnek ezekért a munkákért. Ha az illető erdőtulajdonos jól választotta meg a magánmérnököt, akkor elnyeri a jóváhagyást az üzemtervhez, ellenkező esetben szaladgálhat az egyik hivataltól a másikhoz. Ebben a tekintetben sajnos, semmiféle intézkedést sem találunk az előttünk fekvő törvényjavaslatban. A folyamatban lévő és jóváhagyott tervek alapján beindított erdőkitermeléseket igen gyakran önkényesen felfüggesztik az erdőhivatátok s a kitermelek csak hosszadalmas és igen költséges utánjárások árán tudják megszerezni az engedélyt a munkálatok továbbfolytatásához. Ennek következtében már nagyon sok fatermelő-Vállálai tönkrement és olyan jogbizonytalanság keletkezett, mely akadályozza, vagy legalább is érezhetően megdrágítja jelentősebb tőkéknek az erdőkitermelésbe való fektetését. Aki ismeri az ilyen felfüggesztések s azután ezek megszüntetése érdekében inditott terhes közbenjárások u. n. technikáját, az kétségtelenül alaposnak fogja találni a vállalkozóknak ezt a panaszát s epem ezért nagyon helyes volna ha szigorú intézkedésekkel félremagyarázást nem tűrő formában eltiltanák ezt a jogtalan eljárást. Végül ebbe a kategóriába esnek azok a visszaesők, melyeket az újraerdősítés céljára szolgáló biz- • itékokkal követnek cl, úgy aiz igényelt összeg nagyágának megállapítása, mint az összeg letétbehelye- •ése és-mikénti felhasználása tekintetében. Szenátor Urak, a kifejtettekből világosan kitii- á.h, hogy milyen türelmetlenül várták úgy az erdő- alajdonoaok, mint a fatermelők az uj törvényja- Mlatot, illetve az erdőigazgatásunk reformját s ipr.nyire szükséges és helyénvaló volt a Miniszter ur zirányu kezdeményezése. (Folytatjuk).1
