Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-01 / 48. szám
Till. ÉYF. -48. 'SZÍJf. 2 XlEKMinOJsMf (Sepsiszentgyörgy, február 27.) Rendkivüli szenzációja van a sepsiszentgyörgyi magyar intelligenciának. Dr. Keresztes István és dr. Gyárfás Albert között lovagias affér keletkezett politikai szempontok miatt. Az affér abból a politikai vitából keletkezett, amelyet a két ur február 13-án este a Magyar Kaszinóban folytatott le és amelynek folyamán dr. Keresztes állítólag renegátnak nevezte dr. Gyárfást, aki dr. Melik Endre és Biró Tibor megbízottak által ezért a kifejezésért lovagias elégtételt kért. Keresztes István Vájná Ferenc mérnököt és Szabó László takarékpénztári igazgatót nevezte meg segédeiül és kijelentette, hogy tudomása szerint ugyan a kaszinói vita alkalmával nem használta a renegát kifejezést, de megfelel a valóságnak, hogy a provokáció után tényleg renegátnak nevezte, mindamellett felhatalmazást adott segédeinek, hogy igy is folytassák le a lovagias tárgyalásokat. A két fél segédei február 17-én összeültek és dr. Keresztes István részéről megbízottai a következő' nyilatkozatot tbtték: Dr. Keresztes István kifejezetten elismeri, hogy a provokálás és a segédek megnevezése után dr. Gyárfás urat renegátnak nevezte. A renegát kifejezést úgy értette és ez felel meg az általános magyar felfogásnak is, hogy ez azokra a magyar emberekre vonatkozik, akik román nemzeti alapon alakult politikai pártban foglalnak helyet. Ha dr. Gyárfás ur, aki köztudomás szerint exponált tagja volt és ma is az a román nemzeti liberális pártnak, azt a tényt, hogy magyar ember létére egy kifejezetten romáin nemzeti alapon álló pártnak tagja, magára nézve sértó'nek tartja, akkor ennek konzekvenciáit ő levonhatja, de ezért dr. Keresztes István neki lovagias elégtételt adni nem hajlandó, mert ő a fenti kifejezéssel egyéni becsületében sérteni nem akarta és nem is sértette. Gyárfás dr. segédei a nyilatkozattal nem voltak megelégedve, hanem egy másik nyilatkozatot kívántak, amely szerint Keresztes dr. dr. Gyárfást jó magyar embernek tartja. A tárgyalásokat a segédeknek félbe kellett szakltaniok, miután Keresztes István kijelentette, hogy nem hajlandó elismerni 'Gyárfás Albertet jó magyar embernek. A következő nap újabb tárgyalásra ültek össze a segédek, amelyben Keresztes dr. segédei jegyzőkönyv felvételét kérték, a Gyárfás dr. segédeitől, amelyben azt kívánták leszögezni, hogy Keresztes dv. azért nevezte renegátnak dr. Gyárfást, mert ezzel köztudomású politikai szereplését kívánta elbírálás tárgyúvá tenni, amelyet Gyárfás dr., mint a sepsiszentgyörgyi liberális párt vezető tágja áz elmúlt Uberális választások alkalmával a Magyar Párt és annak tagjai ellen aktiv ténykedésével kifejtett. Nem bírálta azonban belső meggyőződését, hogy jó magyar embernek tartja-e magát, vágy nem. Ez a tárgyalás is eredménytelen maradt, mivel dr. Gyárfás segédei megtagadták a tárgyalási és a nyilatkozatok jegyzőkönyvbe foglalását. Dr. Szabó László segédei raját nevükben szintén nyilatkozatot adtak, amelyben kijelentik, hogy Keresztes István fenti nyilatkozata az ö politikai meggyőződésüket is visszatükrözi, mert felfogásuk szerint a külső megjelenésében esetleg renegátnak tekinthető em(Arad, február 27.) Ma délelőtt kezdte meg a törvényszék rendkivüli érdeklődés mellett Alexander Béla gyógyszerész bűnügyének tárgyalását, akit a vádirat előre megfontolt gyilkossággal, csalással és sikkasztással vádolt. A tárgyalás kezdetén Anáru. ügyész bejelenti, hogy a Magyarországról beidézett tanuk nem jelentek meg és nem hallgatható ki a meggyilkolt özvegye sem. Mindezt szem előtt tartva, egyrészt a tanuk meg nem jelenése, másrészt a bizonyítási eljárás kiegészítése végett kéri a tárgyalás elnapolását. Dr. Germán védőügyvéd szerint a bíróság nem itélkezhetik egy olyan ügyben, amelyet a vádlott állítólag elkövetett, mert 1923-ban nem volt román állampolgár, a tett színhelye is magyar terület volt. i92G-b.au a román bíróság' ugyan ítélkezett felette bér belső indokokból tisztességes magyar ember lehet. Miután azonban a politikai felfogások helyességének megítélésére a kisebbségek összessége hivatott, az ügyet maguk részéről véglegesen befejezettnek tekintik s a kérdéssel kapcsolatban a lovagias utón való tárgyalásnak helye nincs. Gyárfás Albert dr. segédei erre azt indítványozták, hogy azon kérdés eldöntésére, forog-e fenn sértés vagy nem, párbaj bíróságot küldjenek ki. Erre Keresztes dr. segédei kijelentették, hogy az ügyet legjobb meggyőződésük szerint lovagias utón tovább tárgy álhatónak nem találják és a maguk részéről párbajbiróság alakításába nem bocsátkozhatnak. Mivel azonban felük közét megkötni nem akarják a továbbiakra, megbízásukat visszaadják. Az ügyről egyoldalú jegyzőkönyvet vettek fel, miután a Gyárfás segédei a közös jegyzőkönyv felvételébe nem mentek bele. Keresztes István dr. erre levélben értesítette dr. Gyárfás Albert segédeit, hogy megbízottai eljárását mindenben magáévá teszi s az eljárást a maga részéről is befejezettnek tekinti. Gyárfás dr. nem hagyta megjegyzés nélkül az úgy ilyen elintézését, mire az egész lovagias kérdés a nyilvánosvág elé került és megindult a helyi lapban a vita, arAelyet Keresztes István dr. a maga részéről azzal fejez be, hogy kissé elkésetten szerzett tudomást róla, hogy dr. Gyárfásnak egyébként sincs lovagias becsület terén sem keresni, sem veszíteni valója, tehát sértéseit nem veheti komolyan. Sepsiszcüt- gvörgy társadalma élénk érdeklődéssel kíséri az ügy és elismeri azt is, hogy Magyarország kérte Alexander kiszolgáltatását, amelyet az igazságügy-miniszter megtagadott, ennek dacára fenntartja kérelmét, hogy a bíróság ne mondja ki illetékességét. Az ügyész replikája után a bíróság tanácskozásra vonult vissza és elhatározta, hogy a főtárgyalást lefolytatja. A főtárgyalás kezdetén újabb vita fejlődött ki az elnök és a védőügyvéd között és a védd oly szenvedélyesen tárgyalt, hogy az elnök több Ízben kénytelen volt rendreutasitani. Andru ügyész ismételtek kérte a bíróságot, hogy függessze fel a tárgyalást, amig az újabb adatokat beszerzi, mire a bíróság visszavonult és félórai tanácskozás után kimondotta, hogy a bízor^itó eljárás kiegészítése céljából sürgősen diplomáciai utón beszerzi a szükséges okmányokat és addig is a tárgyalást elhalasztja. további fejlődését. Az Alexander-ügyben diplomáciai utón bekérik a szükséges okmányokat és addig Is elhalasztották a fő tárgyalást A védő ss a rí ss?. a rosssán Íiaiéság* nem illetékes az ügy leiárgyalására Az erdő két királya Irta: BETHLEN MARGIT Alapjában véve emberek és fák között nincs is olyan nagy különbség, mint ahogy azt mi, gőgös elbizakodottságunkban hisszük és látjuk. Ők is, mint mi. többnyire társadalomba tömörülve élik le életüket, ennek keretén belül igye- ke znek olyan jól vagy rosszul érvényesülni, ahogy épp tudnak: elszívják egymás elől az életnedveket. elállják a világosságot; föld alatt és föld felett, makacs, álhatatos szívóssággal kapaszkodnak belé mindabba, ami őket. szerintük jogosan megilleti: egyszóval harcolnak, ha más eszközökkel is, de épp úgy és épp oly kétségbeesett erővel az életért, mint mi. emberek. Csak épp hogy az életük hosszabb valamivel és a földhözkötöttségük parányival nagyobb, mint a mienk. De fölöttük is ott lebeg a láthatatlan és kikerülhetetlen vég és velük is épp oly gunyos-keserüen játszadozik a sors-gyermek üres óráiban, mint velünk. Lehet azonban, hogy nekik minderről nincsen tudomásuk. Ha ez igy van, akkor nekik jobb. Ha nem ... De mikor én rájuk gondolok, testvéreknek érzem őket; nagy. türelmes, királyi testvéreknek, akik szótlan fenséggel állanak mozdulatlanul és várják, ami be fog következni. Nem is igyekeznek kitérni előle, mert ők tudják, hogy nem az a fontos, amit a sors velünk csinál, hanem az. hogy miként fogadjuk a reánk mért csapást. Egymással szemben állott az erdő két ki- I rálya. Csak keskeny mesgye választotta el őket egymástól keskeny kis itt, mely nem a természet. hanem az emberek önkényének müve volt. akárcsak a határok az ember-országok között. Ez a mesgye osztotta két részre a fáknak birodalmát és ezen vonult végig néhanapján a sors. az erdömester képében, hogy megjelölje a fákat, melyeket a halálnak szánt. Az erdőnek két királya egyformán nagy volt, egyformán szép, erős, dusfombu. hatalmas és bölcs. Fiatal korukban ők is átérezték a vágyat a szerelem és hatalom után. ők is tülekedtek, hogy túlszárnyalják társaikat, ők is megvívták a harcot az élet és napfény jogáért. De mióta elérték ifjúkori álmaik beteljesülését. amióta egymáson kívül nem volt senki, aki nyomukba léphetett volna, senki, aki merészelt volna álmodni is arról, hogy velük a versenyt felvegye... azóta bölcsek lettek és nemesek és megértők és nyugodt királyi öntudattal készek voltak életüket és vérüket népük szolgálatába állítani. Közösséget csak egymás iránt éreztek, ők ketten, a királyok. De az erdőt, a népüket, azt szerették mély, erős. elnéző atyai szeretettel. És hiszen gyermekeik is voltak alapjában: az ő gyümölcseik és az utódjainak gyermekei, akik lassankint elborították a térséget, amely a két királyi atya körül terült el. Minden utánuk igazodott az erdőben. Ők adták meg a jelt kikeletkor az ébredésre és rügybeszökkent utánuk a fáknak serege. A feketén rneredező ágakat napok alatt Iá- j * gyan zöld, átlátszóan bársonyos foszlányok bo- j ritották el. Amikor pedig letelt a virágzásra és tér« mésre szánt idő. a fáknak két királya, a megmásíthatatlan végzet nyugalmával kezdte el hullatni idejüket lejárt leveleiket s az erdő sírva és sóhajtva a szélben, de engedelmesen követte példájukat. Így tartott ez időtlen idők óta. oly régen, hogy már maguk az erdők királyai sem emlékeztek arra. hogy ez valaha máskép is volt. És egy napon a sors, az erdömester képében végigment a keskeny mesgyén. amely a két birodalmat elhatárolta. Utána szolgák jöttek, nagy csebert cipelve maguk között és az erdőmester egy-egy intésére beléje mártották a szabad kezükben tartott ecsetet, és gyűrűt húztak ama fa dereka köré, amelyre az erdőmester mutatott. Mikor pedig a két királyi fa közé értek, az erdők ura megáilott és egyiket a másik után megérintette botjával. A szolgák habozva állottak meg: — Mind a kettőt megjelöljük? . . . Az erdész parancsolóan intett: — Itt ritkítunk, amott az magfának marad. Az erdők két királya széles kék-fehér övvel dereka körül állott egyymással szemben. Ök nem értették az emberek beszédét, de azért tudták. érezték, hogy a végzet szava volt, amely az imént megszólalt. És magasra emelt fővel, félelemtől meg nem rezzenő szívvel, várták a közös sorsot, melyet a végzet rájuk mért, Néhány nap, vagy néhány hét múlva pe- ; dig, emberek zajától és fejsze csattogásától lett j hangos az erdő különben ely csendes tája. A i mesgye egyik oldalán már sorjában feküdtek Lovagias affér keletkezeft a renegát kifejezés miatt Sepsiszenigyárgyön A kaszinói politikai vita után Keresztes István dr. renegátnak nevezte a liberális párt egyik vezető tagját, dr. Gyáriás Albertet, aki • erre provokáltaiiá — A renegátnak nincs joga magyarságáéit lovagiaskodni
