Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-03 / 26. szám

 kolozsvári iparosság visszaköveteli a Maiom-uccai Iparmúzeum épületét

Hogyan issen! át a múzeum a közoktatásügyi minisztérium

hatásköre aiá ?

(Kolozsvár február 1.) Érdekes akció indult meg a kolozsvári kisiparosság körében. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a kolozsvári kisiparosok a valamikor tulaj'do- nukbaii levő kolozsvári Iparmuzeumot a maguk számára visszakövetelik. Még 1881-ben merült fel áz a gondolat a kisiparosság körében, hogy Erdélyben, Kolozsváron egy ipari muzeiirrtot állítsanak fel. Ez az akció sokáig foglalkoztatta az érdekelt körökét, igy hosz- szas vájüdás és minisztériumoknál való kilincsélések után 18E)8-baii az iparmuzeum a város tulajdonát képező szakiskola épületében meg is valósult. Az iparmuzeum megvalósulása előtt tekintélyes adományok gyűltek össze és különösen az 1886. évi kiállítás anyagának a céljára, a muzeum részére a szakiskolában helyiséget rendeztek be. Abban az időben az iparmuzenm, valamint a jelenlegi szakiskola is a kereskedelmi és ipari minisztérium hatáskörébe tartozóit és annak á fenntartása az iparügyi nlinisztetium költségvetésében szerepelt, viszont az épület már akkor is a város tulajdonát képezte.

Az imperium átvétele után, ma még ki nem derithető okokból, úgy a szakiskola, valamint a muzeum a közoktatásügyi minisztérium fennhatósága alá tnent át és igy történhetett meg. hogy az iparmuzeum épületében még ma is a felső leány kereskedeitni iskola és á szépművészeti iskola niüködik.

, Ma már nem vitás, hogy az ipari fejlődés kérdése van legalább is olyan fontos, mint a kereskedelmi és szépművészeti oktatás. Tekintettel azonban arra, hogy Kolozsváron a Malom-utcai Iparmuzenm az egyetlen épület, amely az iparos oktatás és az iparfejlődés érdekeit a legjobban szolgálhatja, a kolozsvári iparosság körében megindult akció nem kerülheti el a kormány figyelmét. Való(Kolozsvát, február 1.) Már a múlt számunkban megírtuk, az uj adótörvény módot nyiljt arra, hogy az iparosság képviselői az adókivető bizottságokban résztvegyenek és ott az iparosság érdekeit képviseljék. Az uj adótörvénynek ezt az üdvös intézkedését már ebben az évben igénybe kellett volna venni, ennék azonban az volt az akadálya, hogy

az iparos delegáltaknak nem állt megfelelő idő a rendelkezésükre, hogy súlyos anyagi károsodás nélkül a több hétig eltartó adókivető bizottságok munkájában résztvehessenek.

Még a jobbmódu iparosok sincsenek abban a helyzetben, hogy bosszú betekig a szakmájukat elhanyagolják és az iparosság érdekében résztvehessenek az adókivető bizottságok munkájában. Annak az előkészítésére pedig nem volt elegendő idő, hogy az adókivetések már ebben áz évbeh szakmák szerint történjenek meg. Mindenesetre az adókivető bizottság összeállitása érdekében a kolozsvári péüzügyignzgatósag már most kapcsolatot keresett a kereskedelmi és iparkamarával és rí ípartestületíel és olyan megállapodás jött létre, hogy az iparos delegáltak a kerületi rendszer melletti adókivetésnél résztvehetnek.

’ szinünek látszik, hogy az iparügyi minisztérium teljes erejével azon lesz, hogy az épületet visszahelyezzék a hatáskörébe és annak a helyiségei a jövőben az iparoktatás érdekeit szolgálja.

Kívánatos tehát, hogy az iparmuzeum! tárgyak a jövőben az iparosság rendelkezésére álljanak, a múzeumnak a vegyi laboratóriuma az iparosság által beküldött mintákat a jövőben minimális költség mellett vizsgálja meg és az iparmuzeumnak egy arra alkalmas helyiségében a technika legújabb vívmányait mutassák be az iparosoknak. A szemléltető iparosoktatás érdekében előadásokat tartsanak, mutassák be a legújabb ipari gépeket és a különböző szakmákban való fejlődés legújabb fázisáit, ha máskép nem, mozi vetítőgépek által és különösen az iparművészeti tárgyak állandó kiállítása által az iparosság ízlését fejlesszék és az iparosság kulturális megerősödését elősegítsék.

Az iparniuzeuiüban időnként ipari szak- tanfolyamokat rendezzenek, úgyszintén az ipartestület által már régen tervbe vett állandó jellegű kiállításokat is. Ügy a tanfolyamoknak, válamint az ipari kiállításoknak az volna a Célja, hogy Kolozsváron az iparfejlődést elősegítsék és ez által a nemzeti vágyont gyarapítsák.

Messzebbmenő feladáthak látszik, hogy az iparmuzeUmban külföldi és belföldi gyártmányokból mintakollekció álljon rendelkezésre á kereskedelmi és iparoskörök részére, hogy ilymódoü az ipari export ma még any- nyira elhanyagolt ügye is megoldást találjon. Itt írjuk meg, hogy a marosvásárhelyi iparosság is hasonló akciót indított, amelynek máris meg van a sikere és a közeljövőben a marosvásárhelyi iparmuzeumot visszaadják az iparosságnak.

Az ipartestület össze is állított egy javaslatot, amelynek az értclmébeü minden kerületi bizottságban egy ottani tekintélyesebb iparos résztvehet. Ennek a megállapodásnak az alapján, ha valathelyik iparosnak ideje és módja van rá, részt kér az adókive^ő bizottság munkájában és legalább azokban az órákban, amikor iparosokra rójják ki az adót, részt vesz a kivető munkálatokban és nem engedi elsikkadni az iparosérdekeket.

A jövő évre nézve már megállapodás történt a pénzügyigazgatósággal, hogy az adókivetést iparosszakmák szerint fogják megejteni és akkor a szakmabeli kiküldött az egész tárgyalás tartama alatt résztvehet A folyó évben csak a felebbező bizottságok munkájánál érvényesült ez az elv és legalább itt részt vesznek a munkás delgáltak. Az iparosság eminens érdeke, hogy az ipartestület vezetőségével karöltve, olyan iparosokat küldjön ki az adókivető bizottságokba, akik kellő tekintéllyel, súllyal és aktivitással védhetik meg az iparos érdekeket. Nagyon fontos tehát, hogy a munkavállalás kötelezettsége álól senki se bújjék ki és mindeb iparos kötelességének tartsa, hogy ha a váltSfctás ráesik, — az adókivető bizottságokban védje a munkás- érdekéket.

A női szabók adómérséklést kérnek. Az

általános gazdasági krizis különösen azokban az iparágakban érezteti a hatását, amelyeknek a produktumait a fogyasztó közönség nélkülözheti, illetve a beszerzést a nyomasztó gazdasági krizis miatt máról-holnapra el- ddárA»atja. Ma az élelem, a lakás a legfontosabb és nagyon sokan a ruházkodást mérséklik és csak akkor szereznek be uj ruhákat, amikor arra feltétlenül szükség van. A gazdasági krizist tehát elsősorban a női szabók érezték meg. A szakma alosztálya ezen úgy akar segíteni, hogy a minisztérium, illetve a pénzügyigazgatóságok utján nagyobbfoku adómérséklést kér. A női szabó alosztály terjedelmes memorandumot küldött az iparügyi és a pénzügyminisztériumhoz, amelyben utalnak nyomasztó helyzetükre és az egész vonalon adómérséklést kérnek. A memorandumot az ipartestületi elnök vezetése mellett fogják átadni a pénzügyigazgatónak, kerületi igazgatónak, városi tanácsnak, kereskedelmi és iparkamarának és kérik, hogy a mozgalmukat támogassák. Amint utóbb értesültünk, a küldöttség már meg is jelent Kolozsvár helyettes pénzügyigazgatójánál, dr. Nagy Ig- nácnál, aki kijelentette, hogy az igazságos adóztatás érdekében mindent el fog követni és különösen kérte a küldöttséget, hogy az adókivető bizottságokba egy-egy delegáltat küldjenek be. A memorandumból csak néhány érdekes adatot közlünk, amely élénk képet vet árrá. hogy ez a szakma milyen rohamos hanyatlást mutat: 1925 előtt Kolozsváron csak két női konfekciós üzlet volt, ez a szám tízre emelkedett. Ezekben az üzletekben a vásárló közönség az egyszerű háziruhától, a finomabb diómig mindent megtalál. A néhány év óta divattá vált szőrmé szintén nem segiti elő a nőiszabóság boldogulását, mert ezzel a szövetkabátok készítése csappant meg. A nőiszabók rovására a házivarrónők hihetetlenül elszaporodtak, akik iparigazolvány nélkül dolgoznak és katasztrofális konkurenciát jelentenek a szakmában. Mindéhez hozzájárul az a körülmény is, hogy Románia szomszédos országaiban a selyem neiti esik olyan súlyos vám alá, mint nálunk, aminek természetes folyománya, hogy a romániai közönség a külföldön szerzi be a ruháját. A memorandum azzal záródik, hogy a romániai közönség vásárlóképcssége a női szabóknál minimálisra redukálódott és a szakma csődbe jut. ha adómérséklésben nem részesül.

Megjelent a munkaszerződések kötéséről szóló végrehajtási utasítás a hivatalos lapban. Még a mült év április havában elkészült az uj törvény a munkaszerződések kötéséről. Az uj törvény nem jelent fejlődést, sőt az iparosság körében bizonyos intézkedéseivel élénk recenzust keltett. Azt várta az iparosság, hogy a munkaszerződések kötéséről szóló törvény a nyugati államok mintájára élénk megkülönböztetést tesz munkás és muhkás között. Azonban nem ez történt. A törvény megalkotásánál nem voltak figyelemmel az iparosszakmák folytonos fejlődésére. A regáti mentalitás el sem tudta képzelbi, hogy az iparos munkások közt diplomás emberek, mérnökök és más műszaki emberek is dolgozhatnak. Az intelligensebb iparosság körében nagy íeltühést keltett, hogy a kiválóan képzett szakipari munkást olyan feltételekkel lehet elbocsátani, illetve felmondani neki, mint a kvalifikáció, illetve minden szakipari kiképzést nélkülöző munkásnak. Sokan azt hitték, hogy a végrehajtási utasítás a törvény hiányait pótolni fogja, de kiderült, hogy a végrehajtási utasítás sem különb a törvénynél. Tagadhatatlán, hogy az utolsó évtizedben az ország megnagyobbodásával Romániában az ipar szokatlanul nagy fejlődésnek indult. Annál nagyobb csalódást keltett, hogy a muüka^ierződések kötéléről szóló törvény ezzel á fejlődéssel nem tart lépést és a mai kor «.«téuveiaek nem f-lsd w,.

Hz Iparosság képviselői az adóktvető bizottságokban

A kolozsvári pénzügy igazgatós ág- nem ellenzi az iparos-delegáltak részvételét