Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-03 / 26. szám
I XIII. ßVF. 26. SZÁM. ---------,— Huszonöt éve aratott lehengerelő győzelmet a magyar függetlenségi párt a szabadelvű párttal szemben Egy nevezetes évforduló, amely valamikor az egész régi Magyarországot lázba hozta „Ennek a könyvnek az egyetlen célja — így szól tovább — tüzes vassal kiégetni a Fekélyt, melyek teljesen elborítják a forradalom arcát.... Ilyen rothadás mellett semmi sem állítat meg, amit ez az uralom épit és épiteni lgşr..„ S bár sikerülne a hires „Öt éves tervvel“ megteremteni az ember boldogságát, ez a jólét engem csak attól a perctől kezd -e érdekel, amikor megszűnik bűnös és kezd erkölcsös lenni.... Mondd meg nekem, hogy mekkora az a hatalom, amit az élet a kezeidbe adott s abból, ahögtyán áztál a magadhoz hasonlókkal szerit- beri éltél, megmondom, hogy ki vagy ....! A Russakov eset Könyvének második részében Istrati útleírást ad. Helyesebben megírja mindazt, amit érzett különböző helyeken, amikor keresztül-ka- •ul utazta äz egész szovjetuniót. Meglátja ennek a során a jót s talál reá lelkes és elismerő szájakat. Á rosszal szeftibeii pedig kíméletlen és keayetlen. A Russakov eset kínál erre Üeki különösen alkalmat. Ez alkotja könyvének harmadik részét. Russakov iróismerősének apósa Öreg zsidó munkás, ki egész életét a bolsevista forradalom szolgálatában töltötte el. S egy szép napon a leningradi Pravdá-ban cikk jelenik meg, mely ennek a Rüssakovnak főbelövését követeli, mert ellenforradalmár. S rövidesen kiderül az eset: egy fiatál szovjet- hivátalnoknö — egyébkéht szintén zsidó — Vezeti ellene a hajszát, mert szép és rendben tartott lakására vágyikIstrati a hirt elutazásának napján kapja. S mert a hivatalos lapnak ilyen fajta követelései súlyosabb dolog ott, mint polgári áliámban az ügyész vádja, ott marad, hogy az öreget megmentse. A következőkben leírja részletesen mindazt; amit e harca során tapasztalt: kezdve megcenziirázott és meghamisított védöcikkein egészen olyan megállapításokig, hogy a Vád alapját képező külömbözö üzemi s egyéb tanácsi határozatokat — utólag hózták meg. azután, hogy a cikk, vagyis a vád maga napvilágot látott. Vagyis egyszerűen a cikk alapján Russakóvot kizárják a pártból, a szakszervezetből, az üzemből, ami annyit jelent, hogy elveszti lakását s nincs módjában élelmet szerezni. S az egész hajszának forrása, egy házi perpatvar: egy rekvirálási ügy....l Istrati megmenti Russakovot a kivégzéstől, melyet ma is el lehet ott egyszerű közigazgatási utón rendelni. De felteszi a kérdést: mi történik azokkal a munkásokkal, kiknek nem akad ilyen védőjük ismert nevű külföldi iró személyében, ki még hozzá kommunista és ambicionálja is a megmentését! Válaszát erre a mü második és harmadik kötetében adja meg, sok egyéb immár adatszerű félvilágitással. melynek ismertetésére visszatérünk. ,dr. S. 7. SzöllioU^ny, gySntlcrfa, valamint ryökeres rippáriapörtális és berlan- déri szöllővesszőket meeb'zhaló helyről tele pilsünk, Ajánljak 20 év óta fennálló telepünkről gnrn télt fajtiszta, mindéi betegségtől mentes, dusgvökerei szöllőo’tvány és gyümölcsfáinkat. Tekintettel az évi nagy k-- re zletre, igyekezzek rendeléseit minél előbb hozzánk jutta ni, minthogy a mult évben nagyon sok vevőinket nem tudtuk kielégíteni. Árjegyzéket kivánaíra dijrri=>n'esen küldünk, m’ely a szöllpüHétérrol, valamint a káros no vények irtásától sok héézhoS tudnivalókét tért :!méz. Si&iely <S‘-b9r ás fsa., szällSoi!* vány ét csíaftalsp, Diósig In ss!??©? 19S0. január 26. Huszönöt ékes fordulója volt a napokban annak a csodaszerü eseménynek, hogy a régi Magyarországnak a szavazó urnákhoz hivott népe á szabadelvű párt harminc éves- uralma után ellenzéki többséget választott a parlamentbe. Ezt a nevezetes és szinte elképzelhetetlennek tartott eredményt nagy parlamenti küzdelmek előzték meg. Jöttek aztán az 1902. végén előterjesztett katonai törvényjavaslatok, melyek a véderő létszámának jelentékeny felemelését hozták volna magukkal. A függetletlségí párt erős harcot kezdett a javaslatok eíí'eh és kz erős harcban Széli Kálmán tiágyon gyenge szellemi támogatást talált a deprimált hangulatú szabadelvű pártnál, melynek a régi rend elmúltán keserűen merengd „ortodox” elemei lehetőleg távol tartották magukat a Széli Kálmán mellett angázsmant jelentő állásfoglalástól, az újonnan belépett régi hemzeti pártiakra nézve pedig az tette kényessé a helyzetet, hogy a függetlenségi párt harcos ifjúsága számos olyan követelést állított fel a katonai javaslatokkal szemben, amelyek korábban benne volták a régi nemzeti párt programmjában. A ferde parlamenti helyzet első áldozata Széli Kálmán volt, aki 1903-ban, miután a függetlenségi ellenállást a pássziv rezisztencia metódusával leszerelni nem sikerült, elhatározta magát a lemondásra. Nágy kavarodás követte Széli elhatározását. A nagy kavarodásban már mindenkitől láthatóvá vált á Tisza Kálmán gondolatvilágának ideájaként jelentkező „pártegység” megbomlása, mert a Széli demisszióját követő napokban a szabadelvű párt már báróin különböző csoportban vonult fel és egyik része, mşlyet a politikai közguny az „ószeresek csoportjának” keresztelt el, a régi rendhez visszatérést hangoztatta, egy másik rész Apponyi körül csoportosulva, a függetlenségi ostrom leszerelésére nemzeti engedményeket kívánt, mig egy harmadik Andrássy Gyula vezetése alatt a juste milieu álláspontjára kivánt helyezkedni, valójában pedig a Nemzeti Kaszinó ellenőrizhetetlen politikai irányát juttatta kifejezésre. A hosszú parlamenti válságot sikerült aztán nagynehezen holtponthoz juttatni és Í903 őszén gróf Tisza István az ismét egységesnek mutatkozó szabadelvű párt bizalmának letéteményeseként jutott először kormányra, de a mélyebben látók már akkor úgy vélték, hogy az 1901-i választásokból kikerült parlamenttel eredményes munkát aligha lehet végezni. Pár havi szélcsend után közbeesett aztán a vasutasok országos sztrájkja, majd Tisza István hires ugrai levble, mely a parlament munkaképességének biztosítására bejelentette a házszabályrevizió tervét. A levél hangja és tartalma ismét feltüzelte a már-már nyugalomra tértnek látszó ellenzéket, melynek sorai a függetlenségi párton túl most már más elemeket is magukba zártak és időközben még megnövekedtek az Apponyi vezetése alatt a szabadelvű pártból kilépett régi nemzeti pártiak egyrészé- vel, májéi 1904 hovember 18-a után az Andrássy Gyula „disszidens” csoportjával. Tisza István, mikor a november 18-án parlamenti csinnyel megszavaztatott uj házszabályoknak nem tudott érvényt szerezni, mert a december 13-án összebivott parlamenti ülés az ellenzék magatartása miatt nem volt megtartható: az országgyűlés feloszlatására határozta el magát. Ily előzmények után mentek végbe 1905 január havában az emlékezetes általános választások. Január 26-án esett meg a választások jó nagyrésze. És rtiig az előző választásoknál, a választások első napjának délelőtti tiz órájára már tömegesen futottak be a miniszterelnökségre a távirati jelentések, melyek a szabadelvű párt jelöltjeinek egyhangú megválasztását tudatták, ennél a választásnál úgyszólván hém volt választókerület, mélyben harc és pedig meglehetős kemény hárc ne folyt volna a szabadelvű párt és áz ellenzék jelöltjei között. A választási küzdelemre az ellenzéki pártok, úgynevezett koalícióba léptek, mihez képest mipdep választókerületben csak egy volt az ellenzéknek. De ez aztán volt minden kerületben. Olyánban is, (milyen nem egy volt a Felvidéken és Erdélyben), biely 1867 óta alig élvezte az alkotmányos élet harci dicsőségét. A késhegyre menő küzdelem már az első napon váratlan'eredményt hozott. Budapesten ugyan a kormány megtartotta régi pozícióját és így ott csak a Terézváros választott Hreroriiniy Károly ke- rpsbőelriii minísztértél Szemben â demokrata Vá- Mönyi VUniói személyében ellenzékit. A fővárbsi eredmény egy pár óráig még jő hangulatban is töltötte el a szabadelvű párt nagy moguljait, kik a 1 miniszterelnöki palotában várták a választások eredményéről a sürgÖnyjelentéseket. Késő estére azonban eloszlott a pár órát tartó öröm hangulata. Egymás után jöttek a jelentések, melyek a szabadelvű párt vereségéről számoltak be. Az Alföldön egyetlen szabadelvű párti sem jutott mandátumhoz. A Dunántúl is csak egyet választottak meg: 6gy honvédelmi miniszteri tanácsost, ki Wlassics volt közoktatásügyi minisztert szorította ki régi kerületéből: a Csáktornyáiból. A korábban oly hatalmas párt ez egyetlen választási sikerét azonban semmivé devalválta a Felvidéken bekövetkezett súlyos térvesztés. Innen kerültek ki a mult- ^ ban â legjámborabb mamelukok. Ezek sorát is megtizedelte az egyesült ellenzék, melynek néppárti szárnya tett itt nagy előnyomulást és bizony Erdélyben is megváltozott a régi helyzet. Egyhangú választással szerzett mandátumról szó itt sem lehetett és nagy eredmény volt, hogy Alsófehér-, Ko- lozs- és Kiskiiküllőmegyék teljesen megmaradtak szabadelvű pártiaknak. A többi megyékben mind tért foglalt az ellenzék s különösen nagy volt térfoglalása a városokban. Marosvásárhely I. kerületét elhódította ugyan a derék Sebes® Dénestol, a volt függetlenségi képviselőtől Sándor János belügyminiszter, ki a választásokat vezette, de Kolozsváron mind a két kerületben az ellenzék győzött. Oly eredmény volt ez, mely talán még a győztes ellenzéket is meglepte. A Il-ik kerületben ugyan a választási harc kezdetétől biztosra vették báró Wesselényi Miklós, a későbbi koronaőr győzelmét a népszerűségben nagyon megapadt báró Feilitsch Arthurral szemben, ki pedig előzőleg két választáson fölényes győzelmet aratott itt. Azt azonban csak a vérme- sebbek remélték, hogy az I-ső kerületben is megbukik Hegedűs Sándor, vólt kereskedelmi miniszter, ki előzőleg llüsz évnél tovább képviselte ezt a kerületet és nagyon sokat tett szülővárosa érdekében. Őt Pisztóri Mór egyetemi tanár, a báró Bánffy Dezső uj pártjának tagja szorította ki ősi kerületéből, jelentékeny többséggel. Az ellenzék vezérférfiai mind mandátumhoz jutottak. Kossuth Ferencet és gróf Apponyi Albertet régi kerületeikben egyhangúlag választották meg. Kassán nagy többséggel győzött a disszidens gróf Andrássy Gyula. Barabás Bélát három kerület tisztelte meg mandátumával, enyhitve ezzel azon a keserűségen, hogy Nagyvárad, mely 1901-ben Tisza Kálmánnal szemben választotta képviselőjévé, hűtlenné lett hozzá. Bánffy Dezső is győzött Pápán, hol Hegedűs Lóránt volt ellenjelöltje és igy bejutott a parlamentbe, amit szegedi váratlan bukása már-már kétségessé tett. Még a szélsőbal vándor pechfogeljei is, kik híresek voltak arról, hogy egyetlen mandátumot sem tudnak egy ciklusnál tovább megtartani, könnyű győzelmet arattak. Bartha Miklóssal hosszú politikai pályája alatt először történt meg, hogy ugyanaz a választókerület (Zenta) másodszor is felkereste bizalmával. Könnyű győzelemhez jutottak Hentaller Lajos és Lukács Gyula, kik különben az említett pecbfogelekhez tartoztak. Szóval: az ellenzék gyönyörű győzelmet aratott. Olyant, minőt a régi választási rendszer mellett Magyarországon éppen elképzelhetetlennek tartottak. A győzelem nagy reménységeket keltett a nemzetben. Talán részben Irreálisukat is. A reálisabban gondblkozó ellenzékiek, kik azonban felette csekély számban voltak, számoltak azzal, hogy ezek a reménységek jelentékeny részben beválthatatlanok. S azért, esetleg uj pártalakulás keresztülvitelével, egy reálisabb, de egyben a nemzet jogos aspirációival több ponton számoló kormányzati politika szamára kívánták biztosítani az erőket, fezeket ázon- ban túllicitálta a mind vérmesebb várakozás, mely tudni sem akart például árról, hogy a katonai kérdésben nem lehet gyökeres reformokat várni. A közhangulat azután mindinkább elmérgesedett és Becsből mind merevebb és merevebb álláspontot jeleztek ezzel szemben. Csaknem másfélesztendő telt el aztán addig, mig a kibontakozás útját a koalíció kormányrahivásáva1, ugyahogy, megtalâlţâk. A koalíció azonban önmagában tehetetlennek bizonyult a nemzeti várakozás kielégítésére és az 1905-i gyönyörű győzelem után öt esztendőre: 1910-ben a reménységében csalódott nemzet, miht expedíshst elfogadta a régi Szabadelvű párt elemeiből rekrütált nemzeti munkapárt többségét, arra számítva, hogy az elvesztett öt esztendő deficitjét á sZbílfeúiében is sokban átalakult „jobb oldal” produktív munkával fogja kárpótolni. V. A.
