Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-28 / 47. szám
XJII. ÄFF. ir. SZÁM. 7 Affe fi A hármas bankbukás ellenára ssnt engsdssk a kereskedők adóiéiról Temssváron Nagy az elkeseredés a temesvári kereskedők és iparosok körében, mert az adókövető-bizottságok nem mérlegeik, bocy a Bánságot most érte egy hárcmszázölvenmiilió iejes katasztrófa Jelentés a temesvári adófrontrői (Temesvár, február 2G.) A temesvári adófront még eddig nem hallatott magáról. A kivetések csak pár napja tartanak, sem jót, sem rosz- szat végérvényesen nem lehet mondani. Csak egyet: Temesváron és környékén háromszázötvenmillió betétállomány veszett el a hármas bankmoratórium még bizonytalan homályában. Több. mint negyedmilliárd lej sorsa forog veszélyben s ma, mikor a két bukott nagybank hároméves moratóriumot kért, a harmadik bank pedig minimális kiegyezési kvótát ajánlhatott csupán — senki sem csodálkozhat azon, ha három- százötvenmillió forgótőke hiánya mélyen megérzik a gazdasági életben. Senki sem lepődhet meg, ha a temesvári kereskedők, iparosok és vállalkozók fokozottabb kiméletességre számítanak, mint más városi kollégáik, hinnél kritikusabb percben nem következett be sehol az adókivetés. Máshol, más piacon sem jobb a helyzet, mint Temesváron, a temesvári piac azonban nem egy (ha ugyan nem vétek ezt mondani) megszokott, bizonyos előrelátó berendezkedéssel fogadott, fázisaiban hozzásimulható depresszió alatt él. mint az erdélyi városok általában, hanem, — ebben a pillanatban háromszázotvenmillió Iejes gazdasági ka- kataszirófában vergődik. Ez az, amit a temesvári adókivető bizottságnak nem szabad elfelejtenie. Nem veszik figyelembe, hogy 350 millió lej hiányzik! S vájjon figyelembe vette-e a temesvári pénzügyigazgató ezt a kis, háromszázötvenmilliós körülményt Î Vájjon a kivetett adók végösszege annyi lesz-e, amennyi háromszázötven millió lej után arányosan hiányozhat a kivetett adóból! Az eddig tapasztaltak szerint bizony nem konstatáltunk méltányosságot. A Bánság kereskedőinek hiányzik ez a háromszázötvenmillió lejig vásárló erő, de az előjelek szerint, — o pénzügyminisztérium nem akar ezen a hiányon osztozkodni. Egyetlen egy adóleszállitásról nem tudunk s ma már ott tartunk, hogy erről álmodni sem mernének a kereskedők. Elég lenne nekik, ha az elmúlt évi adókat nem emelnék, azonban ez is merész álom. Az adókivetéseket az iparossággal kezdte meg a pénzügyigazgatóság. Felkerestük az iparos szindikátust. — Hogyan vannak megelégedve az iparosok az adókivetésekkel — kérdeztük a titkárság irodájában. Felelet helyett megmutatták a vékonyra hajtott papírlapokat az Íróasztalon. Ezek a fellebbezési kérvények. Naponta tizenkét ilyen fellebbezés készül, mióta áldásos működését megkezdte a pénzügyigazgatóság. Így vannak megelégedve az iparosok azzal az inkvizícióval, amit állampolgári kötelességnek nevezett el a régi jogtudomány. Megnézünk egy néhány fellebbezést. Nem kíváncsiságból, túlzott opportunitásból. Hátha kiderül, — reménykedjük, — hogy az iparosok ok nélkül panaszkodnak és protestálnak. Hiszen akinek fizetni kell, az már par exelcnce protestál. * Az iparosok elkeseredése Egy józsefvárosi iparos fellebbezése: kisipari üzem, könyvei szerint megközelítően egynegyedmillió lej vesztesége volt az elmúlt évben. Saját házában dolgozott, a házat azonban a tavaly eladta, hogy a rezsijét fedezze. A fellebbezés megemlíti, hogy az üzemben tizenöten dolgoznak. ha azonban az adót le nem szállítják, kénytelen lesz leállni. A példa úgy látszik ragadós. Kezünkbe vessünk még egy kérvényt, amely, szintén ugyanígy végződik. Itt a tulajdonos már a mult évben clküldötte összes alkalmazottjait, kimutatja, hogy az alkalmazottak fizetése ugyanannyit tett ki, mint amennyit adóban lefizetett. Ha a munkanélküli segély nálunk olyan rendszeres lenne, mint Angliában, az állam ezt az adó-bevételt mindjárt ki is fizette volna az elbocsátott alkalmazottak munkanélküli segélyére. Lám, ezért nein kell nálunk a munkanélküli segély. Mi lenne akkor az állam bevétele? Megnézünk egy-két kisiparos-kérvényt is. Öt közül három betétkönyvvel igazolja, hogy a józsefvárosi bankban volt minden forgótőkéje, úgy, hogy nem is tud dolgozni készpénz nélkül. Az adókivető bizottság ezt nem is vette figyelembe, adóját egyiknek sem szállitotta le. Bevalljuk, nem szemlélődő kőrútunk elején, hanem itt vetődött felénk ez az ötlet: Temesvár adókivetését ebből a szempontból megvizsgálni, hogy az adókivető bizottság figyelembe vette-e. hogy közvetlenül a hármas bankbukás után dolgozik f E célból még felkerestük az adókivető bizottság egyik helyiségét is, a pénzügyigazgatóságon. A kivetések éppen folytak. Ma már, — második napja különben, — a kereskedők kerültek sorra. Azok közül is a textilesek várakoznék az egyik teremben. Fapadokon ülnek, kabátostól, ámbár a termet fütik. Levenni azonban senkinek sincs türelme a kabátot. Különben a padok és a fűtés, meg a terem nem annyira a pénzügyigazgatóság figyelmessége. A pénzügyigazgatóságnak nem is jutott volna talán eszébe, hogy az adófizető nem megidézett vádlott, hanem esetleg ur is a pénzéért s esetleg az országrész legtekintélyesebb kapacitása, akit talán még sem kell fü- tetlen és (valljuk be) nem éppen gondosan takarított folyósón várakoztatni. Eleinte itt, a folyósón várakoztatták a kereskedőket, amig a Kereskedők Egyesülete fel nem lépett és ki nem vitte ezt a „szivességet“, hogy a saját költségén padokat állíttassanak fel a teremben. A Kereskedők Egyesülete különben Kun Richárd elnök és dr. Endre Károly utján nem csak ezt a könnyítést érte el, mert többször ismertette dr. Lázár Kornél pénzügyigazgató előtt a kereskedők helyzetét, ígéretet kaptak arra, hogy a lehető legméltányosabban fognak eljárni a súlyos gazdasági csapásokból alig kievickélő kereskedőkkel szemben. Ezt a méltányosságot igen csöppenként mérik ugyan a gyakorlatban, de feltűnő nagy adóemelés eddig a kereskedőkkel szemben nem volt. Hanem ennél azután meg is áll a méltányosság. Éppen a kitűzött cél kedvéért megkérünk egy olyan kereskedőt, akinek folyószámlája egyik bukott bankban volt, vigyen be bennünket is magával a bizottság elé. Â& adékiveiő bizottság* színe előtt A bizottság tagjai kimérten, de rendkívül udvariasan üdvözlik a kereskedőt, mikor belép. „Udvarias és figyelme* taglózás“ —• jut eszünkbe. De halljuk! Valaki az asztalon lapozza a kereskedő üzleti könyveit. Nagy, szomorú könyv, tele bánattal és — fizetésképtelenségekkel. Itt azonban senkit sem hatnak meg a kimutatott „kétes követelések“ . — Folyószámla — kétszázezer l#j ... — mondja a könyvszakértő. — Igen, kétszázezer lej — nyögi utána a kereskedő. De hol? —■ ... Bank, — olvassa a könyvszakértő. — Régen rossz, — neveti valaki. — Azonkívül itt van egy betéti könyv is, mutatja fel a kereskedő reménykedve. Ez is odaveszett. Semmi forgótőkém nincs. Rövid sugdolózás. Az elnök legyint. Egy szó kihallatszik. — Most nyitotta fiókját. A kereskedő közbeszól: — Az is csak invesztíció — pénz nélkül. Végül kivetik az összeget. Kiderül, hogy két és fél százalékkal több mint a tavaly volt. — De hát miéit, — riad fel a kereskedő. Azt akarják, hogy likvidáljak? Fenyegetésre fenyegetés a válasz. — Kérem, a könyvek nincsenek rendben. — Magyarázzák, hogy mi bajt találtak. Végül a kereskedő félelmében nem mer fellebbezni. —Hallja, hogy fenyegettek a könyvekkel, még a végén ezért külön megbüntetnek. A Kereskedők Egyesületének munkája Elmegyünk. A következőket állapítom meg: 1. Nem veszik figyelembe, hogy erről a piacról 350 millió lej hiányzik s a kereskedőket a tavalyi forgalom után mérlegelik, holott tudniok kellene, hogy ha 350 millió lej hiányzik az emberek zsebéből, a forgalom okvetlenül csökkenni fog. 2. Fenyegetéssel presszionálják az amúgy is sokat szenvedett kereskedőt arra, hogy belenyugodjon a legnagyobb igazságtalanságba. Mikor kimegyünk, hallom, hogy valaki megjegyzi: — A sógorom már be i* zárta az üzletét. Állás után néz. , Felkerestük a Kereskedők Egyesületét. Re- ménykedőbben nyilatkoznak. A kereskedők ugyan még csak két napja vannak soron, de eddig 10 százaléknál nagyobb adóemelés nem volt. Kun Richárd elnök többször felkereste dr. Lázár Kornél pénzügyigazgatót s a kereskedők tekintélyes egyesülete aránylag jó viszonyt tart fenn a pénzügyigazgatóval. Remélik, hogy „ke- nyértörósre nem kerül sor.“ Mi is reméljük. Sehol úgy nem kell ebben a pillanatban a kimélet, mint Temesváron. Egy kíméletes adókivetés az egészséges vérü bánsági kereskedelmet ismét visszazökkentené legalább abba a mederbe, amiben a piac katasztrófája előtt volt. Ennek elősegítése nem szivesség, hanem kötelesség a pénzügyigazgatóság részéről. Gyárfás Endre K8h3aésé«61 san megszabadúlni, mert annak elhanyagolása sok súlyos betegség okozója lehet. Prof. !>r, Páter kchöyás eüLni te a ntefiztntill a köhögés! és a lőgcőszei vek hi rules m«gbt.teg«cltiiel! (torsán gy gy.ftfa. A tea néhány napi használat; tói heveny hülése megszűnik. K&fcógésre hajlamosak egy rendszeres tcaknrát tartsanak, mely -- szükség esetén — tavaszig folytatandó. Prof. Dr. Páter köhögés elleni teája még nagy mennyiség élvezése esetén sem árta más. Hosz- szabb használatnál a gazdaságos dobozesoma* ( ©Sás kérendő. Prof. Dr. Páter kcfcögás elleni teája minden megyeszékhely gyógyszertárai és drogériái" ban'nyomban kapható. Ahol nem található, ott a gyóoysst réss — határozott kívánságra — rtvid idő alatt, eredeti csomagolásban 6zerzi be ezt a teát. A feltaláló képe és törvényesen védett aláírása minden egyes eredeti csomagon látható, írásbeli rattcißlnvin ak levelezőlapon a „Csillagához címzett lerakati gyógyszertár >ürassó-Bra- fov Hosszu-u. 5.) címére is intézhetők. Nagybani lerakat: „STANDARD“ Drogéria, Bucureşti I
