Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-24 / 44. szám
gtamä&jjgj um Önllló magyar Hs!é a sáros! s^loszíósohon Nagykárolyban és Vajdahunyadon a Magyar Fárt önálló magatartást foglalt el előadta, hogy az összror á/nsággal a ma(Kolozsvár, február 23.) Aradon kívül nagyon sok erdélyi városban önálló magatartásra szervezkedik a. Magyar Párt a községi választásra. Sok helyen most van a kérdés döntés alatt, helyenként a mozgalom már meg is indult. N agykárolyban vissza vonultak a páktr.mkis;' rlétezők Amint már megírtuk, a nagykárolyi tagozat intéző bizottsága egyhangúlag az önálló magyar lista mellett döntött, mivel a nemzeti parasztpárttal a prefektus kezdeményezésére lefolytatott pák hunos listára vonatkozó tárgyalások eredményre nem vezettek, az összromán sággal pedig az egyes román pártok közötti áthidalhatatlan ellentétek miatt a megegyezésre kilátás nem volt. Az intézőbizottság e döntése dacára nehány intézőbizottsági tag kezdeményezésére 325 aláírással egy kérelmet nyújtottak be a tagozati elnökséghez, melyben kérték a rendkívüli közgyűlés összehívását egy olyan közgyűlési határozat hozatal érdekében, amely Pop János liberális párti volt polgármester újbóli megválasztását akarta kezdeményezni. E rendkívüli közgyűlést az elnökség összehívta és azon a tagok rendkívül nagy számban jelentek meg. A közgyűlést dr. Vetzák Ede elnök a tagok lelkes éljenzése közben megnyitván, előadta, hogy a közgyűlést csak a választásokra vonatkozó tárgyalások végleges befejezése után kívánta összehívni, hogy azon a polgárságot a párt végleges határozatának egy szívvel lélekkel való támogatására buzdítsa, ele mivel a tagok egy része a rendkívüli közgyűlés összehívását kérte, a kérésnek készséggel tett eleget. Ismertette a törvénynek a községi választásokra vonatkozó részét, majd a r*em- zeti parasztpárttal folytatott sikertelen tárgyalásokat, amely a nemzeti parasztpártnak n polgármester-választás kérdésében elfoglalt álláspontja miatt hiúsult meg, gyár párton kivül álló oko^ miatt nem lehet i paktumot kötni, igv a magyarságra nézve egyedül az önálló magyar lista mellett való állásfoglalás az egyetlen helyes ut. Beszéde végén felhívta a közgyűlés összehívását kérő tagokat, hogy a közgyűlés előtt indokolják indítványukat. A felhívásra Gönezy Sándor ref. lelkész szólalt fel, aki kijelentette, hogy az ivet ő is aláírta, de a beadott indítványt visszavonja ’? ő is az önálló magyar lista mellett foglai állást. Gyakori közbeszólásokkal megszakított beszéde végén határozati javaslatot nyújtott be az önálló magyar lista érdekében, melyre dr. Vetzák Ede elnök kijelentette, hogy mivel az indítványt vissza is vonták, határozati javaslatra szükség nincsen, hisz az intézőbizottság eddig is az önálló lista mellett döntött. Gönezy után dr. Doby Albert ügyvéd intézett a közgyűléshez összetartásra buzdító lelkes szavakat, végül elnök a gyűlést a tagok lelkes éljenzése közben berekesztette. A hunvadmegyei választások Déváról jelenti tudósitónk: A vajda- hunyadi Magyar Párt tegnap este 8 órakor gyűlést tartott a községi választásokkal kapcsolatban. Buda Béla elnök ismertette a Magyar Párt tárgyalásait az egyes pártokkal és bejelentette, hogy a liberális párt öt helyet, a polgári blokk szintén ötöt ajánlott fel, még pedig a negyediket, hetediket, tizediket, tizenöt- és tizenhatodikat. A gyűlés elhatározta, hogy önálló listával megy, i mert egyik ajánlatot sem tartotta elfogadhatónak. A külön listával különben is meg | van a remény arra, hogy több helyet sikerül elérni, mintha akármilyen alakulattal egyezményt kötnének. A gyűlésen résztvett Meskó Miklós, a dévai tagozat elnöke is. ' Hátszegen a nemzeti párttal megegyezett a tagozat. Négy helyet a magyaroknak és kettőt a zsidóknak biztosítottak a listán. Tiz marad a románoknak. Déván a tárgyalások folynak. Mindennapi történet Irta: Kacsó Lajos Ionescu tanácsos felesége az ablakfüggönyhöz simulva gyönyörködött a párkány szélén ágaskodó, fel-fel röppenő madarakban, hogy milyen félve kapkodják fel a kiszórt kenyérmorzsát. Egy-egy régebbi kosztos nyugodtan begyeit s nem is ugrott félre, ha a tanácsosáé asszony friss eledelt szórt az ablak párkányára. Amelyik nagyon éhes volt, az csipogva esipdeste a száraz kenyérhajat az alabástrom kacsokból. Az ilyen torkos volt a kedvenc, a félénk, gyáva nem csak étien maradt, de szidást is kapott élhetetlensége és bizalmatlansága miatt. Délutáni szórakozásai közé tartozott a szép Io- nescu tancsosnénak etetni a tél elesettjeit. Elhatározta, hogy ma délután sehova se megy, hanem megvendégeli, jól tartja a város minden szürke vcrebecskéjét, ha az ablaka párkányára száll. Csengetett a szobalánynak, hogy hozza be a ma- dáreleséget. — Hozzon egy kis langyos vizet is egy üvegtányérban, — szólott a leány után s azon gondolkozott, hogy minden forrást jégkéreg borit, semmikép sem juthatnak egy ital vízhez gyámolítottjai. — Parancsára asszonyom, — szólt visszatérőben a szobalány — és alássan jelentőm, hogy egy férfi ma már harmadszor keresi a tanácsos urat. Most azt mondja, hogy szeretne a nagyságos asz- szonnyal beszélni. — Miféle ember? Ki az? — Nem tudora. Mostariig nem láttam. Egy öreg urforma. Nagyon szegényes a ruhája, beteges az arc- szine. Ezt a cédulát adta ide, hogy mutassam meg. Egy noteszből kitépett lapot tartott asszonya elé, amire ez volt irva: Kováé« Péter veit áll. isk. tanító. A tanácscsné mintha összexázkódott volna, mikor kibetüzte a reszkető kézzel irt szavakat. Szemei kitágultak, ajka alig észrevehetően megmozdult s öukényteleniil jött rá halkan e szó: — vájjon mit keres itt? Egy pillanatig elgondolkozva, tétovázva nézett maga elé, mint aki nem tudja, hogy mire határozza el magát... De csak egy sóhajtásnyi idő volt az egész, fejét fölemelve, tempósan adott utasítást a szobalánynak, hogy vezesse be azt az urat a fogadó szobába. A két szembe levő ajtón egyszerre léptek be — Ionescu államtitkáráé és Kovács Péter volt áll. isk, tanító. A tanácsosné szokatlanul sápadt volt s elfogadottan közeledett a megviselt arcú ember felé, aki gümyedten, mozdulatlanul állott az ajtó mellett. Valamikor szilárd volt, mint a szikla, törhetetlen, erős és hajthatatlan. Akkor még azt irta fiának:... „s ha akaratom ellenére elvennéd azt a lányt, házunk küszöbét sohase lépd át!”.... s most megtörve, rongyosan, dideregve áll az előtt a lány előtt. Szemeiben könny csillog, ajka mozog, de hangot i nem ad, mintha utolsó ereje is eserbeliagyta volna, elfúlva, szórakozottan jött fel melléből a szó: — Köszönöm, hogy nem utasított el... — Miért tettem volna, hogy tételezi fel rólam ezt?... Hiszen valamikor jó szomszédok voltunk ott a „Vultur” tővében s ha jól emlékszem, őszinte jó barátok is. — Épen azért — mondja az öreg tanító s bo- csánatkéró'en emelte szemét a tmegindnltan beszélő asszonyra. — Ugyan édes tanító bácsi, nagyon hálátlan , lennék, ha elfeledtem volna azt a sok boldog órát... — Hát azt — vágott közbe a didergő öreg, —. amit apai szavam tilalma gátolt meg?... —■ Gyurkára gondol?... Az Öreg csak némán intett s tekintete belemélyedt a sápadt asszony égő szemébe s látta, hogy mély sóhaj fakad fel a hullámzó kebléből. — Nem tagadom, a halált sem hiszem kinosahbI nak, annál, mit akkor szenvedtem át... De begyógyult . í a seb.... Elfeledtem.... Megbocsátottam. Hagyjuk essí . tanító bácsi... jöjjön üljön le, közel ide a kályhához, I most látom, hogy úgy fázik. Schober fogadtatása Berlinben (Berlin, február 22.) Schober kancellár szómbaton reggel 8 óra 35 perckor érkezett meg Berlinbe. A pályaudvaron Müller birodalmi kancellár, Curtius német külügyminiszter, Zörgiebel rendőrfőnök, több diplomáciai előkelőség, az osztrák követség tagjai, továbbá a diplomáciai karból a finn és litván követek fogadták. Schober a volt császári palotában levő lakására ment és útközben a nép lelkesen ünnepelte. A kancellár megérkezése után csak rövid ideig pihent a szállóban, 11 órakor meglátogatta Müller kancellárt és Curtius külügyminisztert, háromnegyed egykor pedig Hindenburg fogadta. Ezután a köztársasági elnöki palotában de- zsöné volt. Schober berlini látogatásával kapcsolatba» a bécsi lapok méltatják Mussolini amnesztiarendeletét, amelyet a déltiroli perekkel kapcsolatban adott és amelyeket a kancellár római lâtogatâşa eredményének tekintenek. Reményüket fejezik ki, hogy a berlini látogatás nem lesz kevésbbé gyümölcsözőbb, mint a római volt. Till, ÉVF. 44. 'SZÁM. k nék vakok . „r.,: a. -»o kremlit es Otldere* Sok r.o nem veszi észre a festékek, krémek es puü*rek káros kihatásai*. Azt hiszi, hogy erek áltat el tehet' leplezni * hibás bort. Már pedig a bor csakis eredeti szép. Á bor eg^encíiensegcneK, valamint a pattan|soUnaíí, foltoknak, aj arc inger** . , . , .„..JL klknlnoL Ijiltllf dákéra nA&X* fékenyséfének és esyéb hibáinak leküzdésére hasa* náljon éíy kis Cadutn l szerű módon a bor vi ezáital ..... kenőcsöt. E rendkívül egy. visszatér egészséges iilapotkhe év tépsécébez. Ne próbálja álca mö| seru inouan a mii . I■ — C,.-.. j. ___, , úttal természetes szépségéhez. Ne próbálja i <* mögé tjteni az arc fogyatékosságait. Küszöbölje ki hibáit » Cadum kenőccsel. Ez rögtön megszünteti á vlezkete- íséget s igazan megnyugtató és gyógyító hatást ly®*1** föl mindenütt, ahol bör-ingerlehsnységrol, vagy bőr- gyulladásról van szó. Jó kihatása van: ekcéma, patw* — Köszönöm, hogy hellyel kínál, elfogadom, mert fáradt vagyok; beteg, megrokkant, összetört ember, de ismét mondom, azon sem csodálkozom, ha kikerget a házából. — Nem, nem! Nincs miért szemrehányást tenni, de miért is tennék?... Teljesen megbocsátottam, mert feledni tudtam... de jobb, ha nem is bolygatjuk a múltat. —. Igaz! engem már csak szánni lehet. A multié törölve, helyén üres lap, de nekem számolni valóm van vele; a mult sokkal adósom, valamit szeretnék felhajtani az adósságból s azért keresem az urát, hogy kérjem, legyen segítségemre... Neki nem okoztam bánatot... előtte felemelt fővel állhatok. Aztán mint ha önmagával beszélne: — Ő is tőlem tanulta az első betűt s e szót is — Isten. Ott lakott nálunk... Egyidős volt Gyurkával... hogy szerették egymást s én mind a kettőt... Emlékszik rá ugye, hogy jogász korában is mindig nálunk nyaralt... Onnan indultak a háborúba is... együtt — a fiammal... Hangja elcsuklott. — Ionescu Viktor hazajött s ma miniszteri tanácsos. Gyurka ott maradt s valahol egy tömegsírban pihen. Könnyek gördültek sovány arcán végig. — De nem panaszlok — folytatta erőltetett hangon Kovács Péter — az én kivánságom, sőt határozott akaratom volt, hogy menjen és... feledjen el egy leányt. Büntetésemet megérdemlőm, de elismerem, hogy könnyem szüntelenül hull — befelé... sokat vesztettem, koldussá lettem, elassott kezem alamizsna után near tudom nyújtani s Viktorhoz jöttem, hogy ne hagyjon elveszni — étien. Mi a kérése Viktorhoz banitó bácsi? — szólalt meg az asszony, kit az öreg fájdalma s a mult édes emléke lenyűgözve tartott, inig az öreg beszélt s most meleg tekintetével körülsimogatta a megalázott emberi. — Nyugdijamat keresem, 40 év alatt gyermekeim szájából elhúzott kenyérnek a morzsáját! Ezt már a régi Kovács Péter mondta. — Óh ez nem ütközik egyáltalán nehézségbe,
