Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-15 / 36. szám
Xlll. tVF. 96. SZÁM. A jubiláló prohibiciós j törvény tek. Hiába a nagy amerikai civilizáció, ki-kirobban az amerikai emberből, amint ezt a négerek meglin- cselése, a ku-kux-klan vérbiróságai, a csikagóí alvilág középkori vakmerősége, ama bizonyos cowboy romantika mutatják, a zabolátlan, megfékezhetetlen barbár szenvedély, amelyet, ismételjük, a civilizáció nem tudott eltüntetni. Amerikában éppen a napokban lopásért életfogytiglani börtönre Ítéltek egy asszonyt, — ez is mutatja, hogy más szempontból kell nézni az odaát történőket, mint az európai nyugaton. Ha ezt az amerikai sajátságos szempontot tesszük magunkévá, úgy közelebb kerülünk az amerikai alkoholháboruk megértésének pszihológiá jóhoz. (L) Kutjepov fá&orssok -salán Cirill taa^ylierceg és Kutfepov fiait akarja elhurcoltatni a szovjet kormány A prohibició jubilál Amerikában. Most tiz éves. De a jelek azt mutatják, hogy alig fogja megérni a második évtizedet. Mi a prohibició? Szükebb értelmezésében az alkoholtilalmat értjük alatta. Amerikában meglehetős szigorú törvények igyekeznek elnyomni az emberek italos kedvét. Nem sikerül. Épen a napokban olvastuk el a kitűnő amerikai realista Írónak Sinclair Le- vrisnek „Dodsworth Európában“ cimü regényét. Rettenetesen sokat isznak benne az emberek. Minden második oldalon a pálinka izgatja a lelkeket. (Szemben például az angol regényekkel, amelyekben viszont rengeteget ősznek az emberek. Lásd: a For.syt.e- Sagát.) Azt mutatja, hogy az amerikai ember számára épen azért, mert megtiltják számára az alkoholfogyasztást, válik e hiányérzés számára a legelemibb és legparanesolóbb szükségletérzéssé. Talán, ha megengednék nekik, hogy hébe-korba leigyák magukat, az antialkoholeüenes propaganda is több gyakorlati eredményre tenne szert. Egyelőre azonban viharos jelenetek folynak le Washingtonban a prohibiciós törvény tiz éves tapasztalatainak beszámolása körül. Megállapítást nyert, hogy a szesztilalrrii törvény behozatala óta Amerikában többet fogyasztanak alkoholt és idegesitőbb, nyugtalanítóbb, türelmetlenebb körülmények között, mint a háború előtt. Bizony ez lesújtó eredmény. A tilos alkoholfogyasztás annyira tipikus amerikai jelenség, hogy erről az oldalról ép oly jellegzetesen lehet megfogni az óceáutuli tömegleiket, mint például a ,/prosperityv“, „standardizmus“ avagy „pragmatizmus“ oldaláról. Az amerikai polgár, hogy megkapja a maga napi vhiski-porcióját, minden áldozatra képes. Hoover elnök kétségbeejtő erőfeszítéseket tett, bogy megtisztítsa az amerikai birói kart, az isták085ágtól. Nemrégiben egy sereg szenátort és képviselőt lepleztek le, akik nyilvános banketten itták holtrészegre magukat. A rendőrség valóságos irtóhadjáratot indított a „boot leggerek“ ellen, akik csempészhajóikon járják az óceánt, titkos földalatti raktárakat rendeznek be, nyílt ütközetekbe bocsátkoznak és ngy küzdenek, mintha valami szabadságharcról lenne szó. Az alkoholrazziák azt mutatják, hogy a gépkocsik ülései alól, könyvespolcok mögül, kettős- fedelü orvosságos üvegek alján mindig és rendszeresen előkerül egy kis itóka. Karácsony és újév hetében már elhatározták, aőt nemcsak elhatározták, meg is caelekedták, hogy mérgezett alkoholokat hoznak forgalomba, igy szoktatandó le az embereket az alkoholról. A szilveszteréjszakái statisztika tanulságtétele szerint erre rengeteg halálozás történt — az alkoholba olvasztott méreg ölte meg az embereket. Mindegy. Mintha valami tömegjárvány fogta volna el őket, valami fanttikus vitustánc bűvöletébe estek volna, mit sem törődve a halálos veszedelemmel, tovább kergetik az emberek az alkoholmámor lidércét. Ugylát- szik, az alkohol az amerikai ember számára nem azt jelenti, mint nekünk. Az európai ember a bort kedv- deritőnek, vagy bufelejtőnek tekinti, de az amerikai ember egy olyan túlméretezett gyönyört, olyan r.ar- kótikumot, oly szenvedélyt fedez fel benne, mint amilyen európai viszonylatban a hasis, vagy a kokain. 4 washingtoni parlament jogügyi bizottságában most komolyan tárgyalják, hogy ne vegyék-e revizió alá az egész törvényt? A bizottság tagjai kifejtették, hogy annak idején ők voltak azok, akik a legenergi- kusabban foglaltak állást az alkoholtilalom mellett és im«, most ők maguk indítványozzák, hogy módosítsák olyanformán a törvényt, amely lehetővé teszi a mérsékeltebb alkoholforgalmat. Ha ez a revizió megtörténik, ngy méltán nagy csalódás érheti az alkohol- tilalom hiveit. És most felmerül a kérdés: tiltott gyümölcs gyönyörén kívül van-e valami mélyebb lélektani oka annak, hogy az amerikai ember annyira epe- dezik az alkohol után? Hiszen van még nép Európában, ahol van alkoholtilalom és ebbe a nép természetes magától ér- tetődéssel bele is nyugszik. A svédek és a norvégok nem csinálnak nagy kázust abból, hogy mulatságaiknál ott szerepel-e a bor, vagy a pezsgő, vagy nem. Ők nem fognak csempészni, százszoros tul- árakat fizetni, az ő szenátoraik és rendőrfőnökeik aem fogják megvesztegettetni magukat, mint ahogyan azt amerikai kollégáik teszik. Lehet, hogy az amerikai nép temperamentumában van benne az alkohol nosztalgiája. Az amerikai ember keveréke a vad ösztönöknek, a legheterogénebb népi elemeknek, cselekedeteit felfokozott élete, a munkának hevesebb tempója, az idegéletnek fokozottabb emóciói kisérik. Lehet, hogy valami ősrégi atavizmus dolgozik az amerikai népben, amelynek eredete ott keresendő az első partraszálló condottierck kalandor hajlamaiban, amelyek szükségessé tették Amerikában, hogy a törvényeik is mások legyenek, mint Éji- répában : szjgoruabbak, az ottani viszonyokhoz mér(Páris, február 13.) A városban elterjedt hírek szerint, a szovjet tervbevette Cirill nagyherceg ti- zenkétéves Vladimír nevű fiának és Kutjepov ötéves fiának elhurcolását. A két gyermeket nagy rendőri készültség őrsi. A Kutjepov-ügyben a vizsgálat a legjobb utón halad előre. A vizsgálóbíró bejelentette, hogy az eddigi eredmények alapján negyvennyolc órán belül meglepetéseikkel szolgálhat. Az elhurcolásnál segédkező állítólagos rendőr személyié irtása a rendőrség birtokában van és megállapították azt is, hogy az illető az esemény előtt két héttel már figyelte a tábornok lakásának kijáratát. Egy másik értékes nyomot Brüsszelből kapott a párisi rendőrség. Brüsz- szelben egy nagy garázs egyik orosz szerelője távirati értesítést küldött, hogy minden valós ziimisíg szerint az elhurcoláshoz használt autót adták ki neki javítás végett. Az autó szürke és tulajdonosai oroszok. A rendőrség már eddig is több letartóztatást eszközölt, a letartóztatottak neveit azonban titokban tartják. (Kolozsvár, február 13.) Szombaton tartja meg u Lutheránus Nőrgylet ezidei bálját, ame'y egyúttal házi ünnepnek is lesz a színhelye. Talán indiszkrétek is vagyunk, amikor már előre Írunk arról, hogy az egyesület tagjai meg fogják ragadni az alkalmat és kifejezést adnak hálájuknak, a Magyar Luth. Nőegylet elnöknője és a lutheránus hálok fáradhatatlan főrendezőjével, özv. Török Sándorné- val szemben, aki immár áO év óta végzi áldozatos munkáját Kolozsvár humanitárius mozgalmainak sikere érdekében. Török Sándomé egyike volt azoknak, akik a Magyar Lutheránus Nőegylet megalapításában tevékeny részt vettek. 1888-ban rendeztek az első karácsonyfa-ünnepet a kolozsvári szegény lutheránus gyermekek nagy örömére. A másik évben, amikor Kolozsvár jószivü lutheránus asszonyai ismét ösz- szegyfiltek, hogy a karácsonyfa-ünnep részleteit megbeszéljék, fölvetődött a gondolat, hogy egy kézbe kellene fogni az ilyen humánus akció vezetését. Szóból-szó lett, megalakították a Magyar Lutheránus Nőegyletet, elnöknője Grátz Mór lutheránus lelkész felesége, ügyvezetője pedig Török Sándor mühelyfőnök fiatal felesége lett. 1890 február 17-én tartották meg az első lutheránus kötőkét, amelyet aztán minden második évben megismételtek. Ezek a szerény keretek között megtartott házi mulatságok fejlődtek ki aztán az évről-évre megrendezett nagy estélyekké, amelyeknek kezdettől fogva Török Kutfepov volt & felszabadításra váró Oroszország legfőbb reménye (Paris, február 13.) Gulovic* tábornok, a volt Preobrasenszki ezred tisztjeiből alakított egyesület elnöke a francia miniszterelnökség*® 11 ezer 827 aláírással ellátott memorandumot nyújtott át, amelyben felhivja a francia kormány és a közvélemény figyelmét arra, hogy az eltűnt Kutiepov tábornok at ornai emigránsok előtt a felszabadításra váró Oroszország reményének megtestesítője volt. A tábornokot Nikolaj NikoLajevi/* nagyherceg bist» meg tisztjének ellátásával s ezért minden orosznak kettőzött fájdalom a tábornok eltűnése és bizonytalan sorsa. Az emlékirat kéri a francia kormányt és a hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent Kutiepov tartózkodási helyének felkutatása érdekében. Az emigránsok végül annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy az igazságszolgáltatás sújtó karja utó lóri a bűnösöket. Sándomé volt a lelke, főmozgatója. Hangyaszorgalommal sikerült a jótékony estélyek bevételeiből egy kis alapot összeterembeni, amelyből fával és élelemmel látta el az egyesület a maga szegényeit. Ma is 50—60 liter tejet osztanak ki naponta a lutheránus elemi i3kola udvarán a szegény gyermekek között. Kolozsvár magyar társadalma hálás szívvel adózik Török Sándornénnk a 40 éves jubileum alkalmával és ezt a hálát annak a sok eser gyermeknek a nevében juttatja el hozzá, akiket az 6 szerető gondoskodása segített megmenteni a nyomorúság karmai közül. És ahogy mi Török Sándomét ismerjük, jól tudjuk, hogy az fogja boldoggá tenni jótékony munkálkodásának négy évtizedes jubileumán, ha a lutheránus estély jövedelméből minél több szegény gyermeknek törülheti le a könnyeit. Hit ej SzfliRBpy-Mjq v: 7aki. is Méloo R S párisi légéiig KIK Leppnál, Giuj-Hoiozsuái’ Negyven éve végzi áldásos munkáját a kolozsvári Magyar Lutheránus Nőegylet és elnöknője Török Sándomé
