Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-15 / 36. szám

X.111. ÉVF. 38. 8ZÁTS. 1 Népszavazással akarják megtudni Spanyolországban, hogy monarchiára van szükség vagy köztársaságra ? Egyes kombinációk szerint Alfonz királyt akarják közfársasági elnöknek — Primo de Rivera Párásba ulazolt, bogy párbajt vívjon Santiago Albávai, régi politikai el menteiével (Madrid, február 13.) Spanyolországban látszó­lagosan helyreállott a rend. Ai elmozdított spanyol tiszteket ismét behelyezték a hadseregbe, a szám- üzöttek között visszatért Unamuno is, a n<agy spa­nyol iró és filozófus, hogy iámét elfoglalja katedrá­ját a »alamancai egyetemen. Az uj kormányelnök, Berenguer tábornok optimista és nyíltsággal felel a sajtó kérdésére: őfelsége megbízást adott, hogy olyan kabinetet alkossak, amely az ország politikai normalitásit segíti elő. Szó van a diktatúra egész müvének össz- reviziójáról. Természetesen nem «karmuk megszüntetni mindent, amit ez a diktatúra megalkotott. Az elmúlott hat és fél év alatt hasznos dolgok ia történtek. Az uj vá­lasztásokat kiirjuk, mihelyt « politikai pártok uwg- szervezkedtek. A parlamentet azután összehívjuk, de még nem tudjuk, hogy mikor. Közben a pártok lázasan szervezkednek és ez a pártszervezkedés esetleg rendkívüli meglepetéseim hozhat Spanyolországnak. Spanyolországban ugyanis arról van szó, hogy alkotmányos nton meg akarják változtatni az alkotmányt. Köztársaság, vagy királyság — ez most Spanyol- ország főproblémája és vannak közbeeső párttöredé­kek, amelyek a köztársaság élére a jelenlegi spanyol uralkodót igyekeznek tenni. Az egyik párt élén Cambo eatalán vezér áll, aki kijelentette, hogy az uj pártaiiakitásnál el kell tüntetni a régi jelzéseket, a régi liberális és kon­zervatív pártok között. Egy másik pártalapitónak, az ismert Romanones grófnak az a törekvése, hogy a liberális pártot kell életrekelteni és ha szükség lesz alkotmánjrrefonnra, ngy ennek az alkotmányreíormnak a monarchiát kell egészséges alapra helyeznie. S«nahes Guerrának, a harmadik párt alakítónak vi­szont aa a törekvése, hogy népszavazás utján dönt­sék ed: köztársaság, vagy királyság legyen Spanyol- ország további államformája. Akik a jelenlegi spa­nyol politikai élet hullámzásait szemmel kisérik, azok Gnerrában llátják a jövő emberét és azt hiszik, hogy az uj parlamentnek lehetetlen lesz fel nem vetni a köztársasági alkotmányi orma kérdését. És Primo de Rivera? Mi van az ő pártjával? Mi van az Union Patrioticával? Madridban rebes­getik, hogy Primo de Rivera ismét pártot alakit és most már alkotmányos utón akar visszatérni arra a helyre, amelyet elhagyott. Spanyolország minden városában banketteken és népgyüléseken ünnepük a diktatúra bukását és a tömeghangulat hatása alatt valószínűtlen, hogy a volt diktátor egyelőre elő merjen állani politikai törekvésekkel. Primo de Rivera, különben Pánisban tartózko­dik, ahonnan Sanremóba megy, — üdülni, idegeit pihentetni. Az ex-diktátor párisi útja madridi po­litikai körökben a legkülönbözőbb kombinációkra adott alkalmat. Egyes verziók szeriint, Primo de Rivera azért utazott ki Parisba, hogy párbajt vívjon egyik régi politikai ellenfelével, a Parisban élő Santiago Albávai. Santiago Albát Primo de Rivera uralma alatt száműzték Spanyol- országból. Faltér «síaden arcot vonzóvá é» széppé tesznek, gyakran már a pompásan üdítő Calorodont* fogpaszta egyszeri használata után. A fogak fövi I használat után gyönyörű elefántcsont- fényben ragyognak, különösen ha a tisztításhoz a külön erre a célra készített fogazató# •flrtéjü Chlorodocí-fogkefét használjuk. A fogak közé szorult rothadó éteimaradékok, melyek a kellemetlen szájszagot okozzák, «szel a fogkefével alaposan eltávolítja ok. Kísérelje meg egy tubus fogkrémmé!. Chior®» dont-fogpaszta, -fogkefe és -szájvíz mindenütt kapható. Csak kók-febér-zöld színű csomago* tátiban „Ciúorodoai“ felirattal valódi. Veszekedő párok űrt a; SzaÖó Tfíárla Sokáig nem akartam tudomást venni róluk, bár mindig szorongással vegyes undort váltottak ki be­lőlem, mert békesség és a napi munka ntán egy kis felüditő myugalom után vágyódom. Ám Budapesten ezt ritkán lehet elérni. Az emberek uton-utfélen arra kényszerítenek bennünket, hogy foglalkozzunk ve­lük. Hangosan kiteregetik a környezetük előtt nem­csak uj toilett®jeikről és a változó divatról szóló véleményüket, hanem & cselédkérdéson felül isme­rőseikről, sőt ismeretlenekről szóló pletykáikat is. Hiszen igaz, hogy valamiről beszélniök kell... S ezek a témák csak Ízléstelenek és bántók, — de mégsem elgyötró'k, mint a veszekedés. De most, egyetlen vasárnap olyan tipikus veszekedő párok akadtak az utamba, hogy kénytelen vagyok megállani előttük. Tükröt tartok elébük, — hátha ebben esetleg mások, hozzájuk hasonlók is magukra ismernek és megtud­ják: az utcák, villamosok, megállóhelyek, kávéhá­zak legkevésbbé sem alkalmasak családi perpatva­rok lebonyolítására! Igazán fegyelmezetteknek kell lenniök a hallgatóknak, hogy az ilyen fegyelmezet­len embereket rendre nem utasítják és meg nem ma­gyarázzák nekik, hogy legprivátabb ügyeikre senki sem kiváncsi és Ízléstelenségen kivül még gonoszság is falzaklatni velük az amúgy is kifáradt embere­ket. Halkan beszélgetve haladtunk az Andrássy-uton. Nem volt az fontos, amit beszéltünk, — de fontos volt a harmóniánk. Egyszerre hangos szóváltás tépte szét a nyugalmunkat. Kemény férfihang dörgött a hátunk megett: — Nekem tudnom kell, kiket ismersz! Összeba­rátkozol fogorvosnál, cukrászdában, kirándulásokon , füvel-fával, —- ha megkérdezem, hogy kikkel voltál, osak a válladat vonogatodl — Nem vezethetek listát minden ismerősömről! Mit érdekel téged az, hogy ma, vagy tegnap meg­ismertem valakit, akinek holnap a nevét sem tudom! — Nem érdekelne, ha tudnám, hogy ez igaz. De te még tévedésből sem szoktál igazat mondani! Az asszony ugyanilyen ingerült hangon, dur­ván válaszolt. Mi előbb még siettünk, hogy elhagy­juk őket, — de ugylátszik, készültek valahova, mert ők is gyorsított tempóban igyekeztek utánunk. így is jó, — hadd menjenek előre! Hátra maradtunk s ezzel felidéztünk egy olyan katasztrófát, amelynek a fejleményeit csak sejthetjük. Ahogy egy vonalba kerültek velünk, két isme­rősünk jött velünk szembe. Köszöntek, — fogad­tuk. Mentünk tovább. S ekkor az elébünk loholó férfi erősen az asszony felé fordulva, nyersen kér­dezte : — Kik voltak ezek? — Nem tudom! — Nem igaz!... Vagy már ismeretlen férfiak is köszöngethetnek neked?! Egy pillianatig úgy éreztem, hogy közbe kelle­ne lépnünk. Ideg kellene magyaráznunk, hogy ezek "az emberek minket üdvözöltek. De keresztutca ke­rült közénk, — ők átjutottak, bennünket visszatar­tott egy robogó autó. Mire átértünk, nem láttuk őket. A legközelebbi földalatti lejárónál azonban ott állt szorongva, vonakodva az asszony. Alulról türel­metlenül, dühösen harsogott a férfi: — Tessék lejönni! Vgtgy nem mersz utánam jönni? — Miért ne mernék?! De csak nem indult. Sápadtsága átütött a fes­téken is. Szorongva nézett széjjel. Lekiáltott: — Azt mondtad, gyalog megyünk! — Most meg azt mondom, hogy igy megyünk! Tessék lejönni! Most újra kisértett a közbeszólás gondolata. De nem lehetett. Az asszony gyors lépésekkel lement, — egy pillanat múlva pedig egy inuiffereas férfi EGYESÜLETI ÉLET ö í- 3 Romi jelmezes-est a Magyar Kaszinóban. Aa Árvaleánynevelő Otthon február hó 22-én teljesen zártkörű estét rendez a Magyar Kaszinóban, Ennek a nagyhivatásu egyesületnek kitűnő vezetősége as idén is fnas ötlettel teszi vonzóvá jósékonycélu es­téjét. A maszikok ugyanis a römi-játék figurái után készült jelmezekben fognak megjelenni. Természe­tesen a jelmez nem lesz kötelező. A nagysikerűnek ígérkező estén ötven legszebb kolozsvári asszony tölti be a háziasszonyi tisztet. Az Árvaleánynevelő estélye az idén is, mint minden esztendőben, bizo­nyára a legbensőségesebb és legsikerültebb mulat­ságok közé fog tartozni. • A magyar Luth. Nőegylat táncostélye. A ma­gyar lutheránus nőegylet február 15-én este kilenc órai kezdettel jótékonyscélu táncestélyt rendez a KAC összes termeiben. Az estélyt műsor vezeti be, amelynek keretében Balogh Zoltán kupiét énekel, Balázs Samu, a Magyar Színház tagja a Karthágói Harangokat adja elő, Gurát Husi és Asztalos Sán­dor táncduettet mutatnak be. A zenét Puskás Béla zenekara szolgáltatja. Az estély iránt nşgy érdek­lődés mutatkozik. »oir • * A kolozsvári Zsidó Nőegylet teadélntánja. j£ kolozsvári Zsidó Nőegylet e hó 16-án, vasárnap dél­után 5 és 9 óra között a Newyork-szálloda nagy termében, tánccal egybekötött ifjúsági teadélutánt rendez. Miután a teadéiutánra külön meghívót nem bocsátanak ki, az elnökség ezúton kéri a minél na­gyobb számban való megjelenést. * A kolozsvári vendégipari munkaadók házi eaté­I lye. A Kolozsvári Vendégipari Munkaadók Ipartár- í sulata február 19-én, szerdán este 9 órai kezdettel a Lido-étterem helyiségeiben, zártkörű háziestélyt rendez. • r A Kolozsvári Katolikus Legényegylet elő­adása. Még el sem felejtette a közönség azt a kel­lemes szórakozást, amelyben a Katholikus Legény- egylet fehér farsangi estélyén volt része s a Legény­egylet már újabb szórakoztatásról gondoskodik. Lel­kiismeretes előkészület után f. hó 16-án, vasárnap este 8 órai kezdettel a Katholikus Főgimnázium dísztermében a Bob herceg cimü 3 felvonásos ked- ! vés operettet fogja előadni teljes zenekari kíséret­tel. Feszült várakozással tekintünk az előadás elé s azt hisszük, hogy a közönség kellemesen fog meg­lepődni. Még buffet is lesz. rohant fel a lépcsőkön. Kint széjjel nézett, azutáni visszarohant, mintha segítséget vinne. Nem tudom, hozzátartozott-e ez a jelenet ai előbbihez? Megtörtént-e lent az a tettlegesség, ami­nek ezen a viharos estén előbb-utóbb be kellett kö­vetkeznie? De a mi nyugalmunkat meglehetősen széttépte ez az incidens.' Most sem tudjuk: közbe kellett volna-e lépnünk, vagy nem? Hiszen éreztük, hogy a goromba férfi rendreutasibhat, vagy hallga- tódzással vádolhat bennünket, esetleg azt is hiheti, hogy mi is be nem vallott ismerősök vagyunk. Az­után... Az asszony ebben az egy esetben minden­esetre ártatlan volt. De ki tudja, az volt-e a többi százban, indokolt volt-e férje féltékenykedése, vagy csak elefánttá nőttetett szúnyog? Szóval meglehető­sen nyugtalanul haladtunk tovább. Villamosmegállóhoz értünk. A járda szélén vá­rakozók. Hátul, egy üzlet vasrcdó'nyéhez támasz­kodva duzzogó asszony állt. Bundája alól kilógtak a legutolsó divatu rózsaszínű álomruha uszályai. Elől rövidebbek, oldalit hosszabbak, hátul egészen a földig értek ezek a. meghosszabbítások, amelyek olyan mérhetetlenül groteszkül hatnak utcán, a nem ilyen toiletthez készült bunda alatt és a mindig piszkos aszfalt felett. ügylátszik, az asszony is érezte ezt. Duzzognia dühbe csapott át. Odalépett férfikisérőjéhez és kitört a csete-paté, ami külön­böző Itatásokat váltott ki a különböző rendű és ran­gú hallgatóságból, amiből megtudtuk: Hogy a férj smucig, — (amit különben nem bit­iünk volna a tüneményes estélyiruha megmutatkozó részleteiből). Hogy az asszony pazarló, — (aminek sokkal több bizonyságát láttuk). Hogy megbolondult minden lány, aki valaha oltár elé lépett egy komisz férfival, — de hasonlóképen megbolondult az a férfi is, oki a templomban meg nem gondolta a dolgot és nászutazás helyett válópert nem kezdett. (Vége köv.) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom