Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-13 / 34. szám
1777. tVF. 34. SZÁM. 7 Akar Un Jó gépselyiEet dolgozni ???Akkor vegyen Gü termáim sépselymei FS&Spsise'et egís: Feminina: Ensanueí Wisner, Bacaraft!) Bouiz^rd Msp'a Ka. 3. aSESseasHEE Kény ér jegyek országa Mindent jegyre adnak Szovjetorossorsságban, de csak ötezer vevőre esik egy kereskedősegéd — A közvetítő kereskedelem nagyobb profitot szed, mint békében Á Keleti Újság cikksorozata a mai Oroszországról — NEGYEDIK : ’ Kolozsvár, 1930. február hó. A szövetkezetnek a mai orosz életben nagjmbb szerepe van, mint bárból a világon: feladata a termékek szétosztása a fogyasztók között. — Panait Istrati hármas könyve külön fejezetben foglalkozik a kérdéssel, hogy ennek a hivatásának hogyan felél meg. A. könyv szerzői telve vannak reménységgel áz orosz szövetkezeteknek jövendőjét illetően : a kép azonban, melyet a mai helyzetről festenek, meglehetősen vigasztalan. j Mindent jegyre A izociálista utópisták könyveiben sokszor fordul elő az az álomkép, melyben nincs máT pénz s a boldog ember munkája fejében élvezeti jegyeket kap 8 azokért pedig minden jót, amit csak kivan. Azok a jegyek azonban, amelyek ma Oroszországban mindenütt ifáázhálatban vannak, sokkal inkább hasonlítanak a háborús gazdálkodás szomorú emlékezetű céduláira. Eredetük ugyanaz: sokkal kevesebb az áru, mint amennyi a szükséglet. S nem ke- vésbbé szomorúak a következmények is: hosszú sorokban állanak naphosszat a munkások asszonyai a szövetkezeti boltok előtt. Minden fontosabb közszükségleti cikket csak jegyre lehet kapni: kenyeret, lisztet, vajat, teát, különböző élelmicikkeket, textilárukat s még — a petróleumot íb. Ezeket á cikkeket csakis szövetkezeti tagoknak árulják s azoknak is csak igen elégtelen mennyiségekben. Az egység a_sgqvetkezeti könyvecske, ami a f befizetett részjegy után jár. KÖZLEMÉNY — Amint láttuk, ** elsőrendű szükségleti cikkekért órák hosszát kell áesorogni. Még pedig nemcsak kinnt, mig bejut rz üzletbe a munkás, hanem bent is: a csomagolásnál, a pénztárnál, mert aránylag igen kevés az alkalmazott. Minden 5000 vevőre esik egy segéd. A munkásnak, aki munkábnn áll, etre nem igen van ideje. De nines arra a feleségének sem, kire a nagy áruhiány miatt a háztartás ezerszerte több gohdót ró, mint a nyugat munkásasazonyaira. Ideje ilyesmire egyedül a mliflkánélküliuek van, aki türelmes sesltrgissal ki is vesz mindent, amit kaphat és — eladja a lánckereskedőnek kétszeres áron. Miután pedig a dolgozó munkás —■ az igazi fogyasztó mir.dázonáltal nem lehet meg bizonyos cikkek nélkül — jobban jár, ha ácsorgás és időveszteség helyett megveszi ezeket a cikkeket a lánckereskedőtől — négyszeres áron. Mindezekhez hozzájárul még a szövetkezeti nehézkesség és a rendkívül sok visszaélés, melyre szinte naponként panaszkodnak a lapok, így válik érthetővé az, hogy ma a kereskedelem közvetítő tevékenysége a gabonánál 93, a tojásnál 130, a vajnál pedig 123 százalékkal kerül többe, mint a békében. i Vagyis minden egyébtől eltekintve: ennyivel biztosan drágább az áru, mint régen volt. Minden szövetkezetben nagy tábla hivja fel a tagok figyelmét: „A szövetkezet tagjainak kezében van, az ő figyelmükön és erélyükön múlik, hogy mekkóra a teljesítménye.“ S ez igaz is. Oroszországban azonban ezzel most baj van. A munkás, akihez ebben a dologban kérdést intéztek, igy felel: neat jó. ha az ember sok reklamációval magára vonja a figyelmet, históriák lesznek belőle s a végén, nagyon könnyen ellenforradalmámak kiáltják ki az embert. . . Vagyis nyilvánvaló — s ez Istaratiék ismétlődő konklúziója is —: demokrácia nélkül nem igen megy a dolog. A könyv természetesen csak a mun- kásdomokráeiáról beszél, vagyis a munkások egy- trásközötti szabadságáról, melyből mindenki más ki van zárva. Azt kell azonban hinnünk, hogy visszajutottunk az emberi szabadság elvéhez, épen olyan kevéssé lehet többé külömbséget tenni ember és ember között, mint ahogyan — az orosz példa mutatja, — a zsarnokság akkor sem tud külömbséget tenni ember és ember között, ha mindjárt a szegények és a nyomorultak nevében gyakorolják is. dr. s. L Rómáiban energikusait cáfolják, feoiry egy trieszti lap ellen bombamerényletet követtek volna el A {alvállalat fo’yosdfán egy nyomdai henger robbant iel és igy sebesüli meg a nyomdai személyzet Vagyis: az adag nem a szövetkezeti tag családjától függ, hanem a részjegyeinek számától. Ami az elmaradt polgári fogalmak szerint aligha számíthatna szociálisnak^ mert annyit jelent, hogy a tiz- gyerekes család ugyanannyit kap, mint a gyermektelen házaspár, vagy épen az agglegény, ha nincs egy részjegynél többje. Viszont: nyilvánvaló, hogy a gyermektelen házaspár könyebben tud részjegyekre pénzt félretenni, mint a nagyszámú család gondjaival küzködő családfő. Annál is inkább, mert ezeknek a részjegyeknek névértékét egyre f emelik — kihasználva a nagy áruhiányt, mely a szövetkezetekre utalja mindinkább a lakosságot. Eleinte két rubel volt egy ilyen részjegy, ma már elérte a 15 rubelt a tervbé van vévS fokozatos felemelése egészen 75 rubelig, a fizetési fokozatok szerint. A mértékét pedig mutatja az, hogy vajat például egy-egy könyvecske után ha- vonkint l1/* kilogrammot adnak. Ez a mennyiség természetesen nem fedezi a szükségletet. A hiányt tehát szabadforgalomból kell a munkásnak megszereznie. Ennek az árai azonban négy-ötszörösei a szövetkezeti áraknak. A piaci árak Ilyen körülmények között fokozott figyelmet érdemel az a körülmény, hogy ezek a piaci árak miként alakulnak ki. Régebben a kiskereskedő alakította ezeket ki. Ez a kiskerfeskedő azonban kezdett kellemetlen kon- kurrerlőiát Csinálni az amugyit igeú nagy rezsivel dolgozó Szövetkezeteknek. Az uj gazdasági politika tehát — helyesebben a legújabb, mert a n. é. p. az uj, amint a neve is mutátja — elsősorban ezeknek a szatócsoknak kipusztitásához látott hozzá. Sikerült is: az elmúlt esztendő alatt 182.546 kiskeres- ! kedő adta vissza az iparát, ahogyan azt minálunk mondanák. Ez a kiskereskedő most is rhegél. Kenyerének forrása azonban i lánekereskedés lett. Egyik Sajátságos és jellemző formája ebnek a következő, amint ízt Isttati jUigkájápak 2. kötetében olvassuk a (Róma, február 11.) A Ştefani távirati iroda tudósítója jelenti, hogy Triesztben tegnap este az II Popolo di Trieste nyomdájában robbanás történt, melynek következtében az épület egy része is súlyosan megrongálódott. A robbanásnál a nyomda és a felsőbb emeleteken elhelyezett szerkesztőség alkalmazottai közül többen megsebesülték. Triesztben beszéltek arról is, hogy a lap ellen bombamerényletet kíséreltek meg. A Ştefani távirati irodát felhatalmazták annak a hirnék a legkatégóriknsabb megcáfolására, hogy a trieSzti II Popolo di Trieste eimü láp ellen bombamerényletet követtek volna el. Különösen alaptalan az a külföldre került bir, hogy a hivatalos vizsgálat kétségtelenül bombamerényletet állapított volna meg. Ennek kapcsán egyes hírszolgálati irodák a rombolást okozó és állítólag óraszerkezetre beállított pokolgép méreteit is közölték. Hivatalos helyen hangsúlyozni kívánják, hogy ez az állítás sem felel meg a valóságnak. A tény az, hogy a lap nyomdájának folyosóján egy nyomdai henger felrobbant s az explozió két korrektort, egy segédmunkást és a lap egyik inspekciós volontörjót megsebesítette. Az explozió nagyobb kárt az épületben ás annak helyiségeiben nem okozott. A vállalatnak nagyobb kára nincsen s a legtüzetesebb vizsgálat sem tudta az explozívval kapscolatban bűnös kezek munkájának közreműködését megállapítani, még kevésbé tudott pokolgépet az épületben bárhol is felfedezni.
