Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-12 / 33. szám

XIII. ÉVF 33. SZÁM. äsäata» m**wm Két magyar újságírót kiutasítottak Aradról Megkezdődő!! az aradi prefektus bosszúhadjárata — Fóthy Ernőt gyalogszerre! cipelték a határra a granicsárok, ahol szélnek eresz­tették — „Megértés és béke a kisebbségeknek“ — a gyakorlatban (Arad, február 10. Saját tud.) „Ha a Magyar Párt harcot akar, hát legyen harc.“ Arad vármegye prefektusa jelentette ki ezeket a szavakat, amikor értesült arról, hogy a magyarság pártjának vezető­sége visszautasította a kormánypárt paktumajánla- tat és elhatározta, hogy önálló listával vesz részt a községi választáson. És ennek a „harcnak“ már meg van az első áldozata: Fótby Ernő aradi magyar újságíró, akit hosszú kálváriaj árás és viszontagsá­gok után áttettek a magyar határon. Hiába volt Fothy Ernő zsebében a naturalizálási „certificat“, a munkaügyi miniszter aláírásával el­látott két évre érvényes engedély, hiába interveniált érdekében több magyarpárti politikus Aradon és kollégáink Bukarestben, a magyar toll harcosát nem lehetett megmenteni, pusztulnia kellett az ntbél, mert ezt parancsolta a gyűlölet. Rémregénybe illő kálváriát járattak négy napon keresztül az aradi újságíró gárda -egyik tehetséges, fiatal tagjával, mert egyes habófcági személyek irtőhadjáratot indí­tottak az aradi'- újságírók ellen. Még mindenkinek élénk emlékezetében él az az országos botrány, amit az aradi újságíró klub bezárása és az azt követő ujságiró revízió váltott ki. És most ez a botrány újabb fejezetekkel gazdagodott. tartott puskák között elindultunk a határ felé. Át­láthatatlan sötétség borult a tartós esőtől felázta­tott határra. Amerre csak mentünk, mindenütt bo­káig érő sár, pocsolya. Kabátom alá becsapódott az erős, hideg januári szél és arcomba csapta a zuhogó olmos esőt. Órák hosszat hurcoltak igy szántóföl­deken és mezőkön keresztül a sötét éjszakában. Mintegy húsz kilométert tettünk meg, amikor meg­állítottak kísérőink. — Itt a határ — mondotta az egyik granicsár 1 — menjen arra, amerre a szeme lát, csak egyre vi­gyázzon, nehogy még egyszer átlépje a határt. Sárban, sötétben a határra — És én elindultam a végeláthatatlan sötét­ségben. Magam sem tudom merre jártam. Órákhosz- szat bolyongtam a mezőn, amig egy járőrrel talál­koztam. Újra granicsárok voltak. Ekkor vettem csak észre, hogy eltévedtem és újra román terüle- I ten voltam Már az életemmel is leszámoltam és * szkeptikusan vártam, hogy jöjjön az, ami jönni ] fog A granicsárok közrefogtak és visszavittek a j laktanyába. Újabb húsz kilométeres ut következett j és reggel hat órakor visszaérkeztem oda, ahonnan este tízkor elindultam. Az ut végén már összeestem I Gyorsan tűnnek el a rheumás fájdalmak, ha az Anker-Pain-ExpeHer., ezt az évtizedek óta bevált háziszert kenjük tel Kapható minden gyógyszertárban és drogériában. a fáradtságtól és a granicsárok vittek ba> a lakta­nyába, ahol félig eszméletlenül terültem el az egyik ágyon. — Estig hagytak pihenni, majd hosszas tanács­kozás ntán elhatározták, hogy újra kivisznek a határra és még egyszer megpróbálnak szépszerével szabadulni tő­lem. — így is történt. Ismét mintegy húsz kilomé­tert cipeltek esőben, sárban, árkon-bokron keresz­tül, majd a határnál újra útnak engedtek. Menjenek Budapestre! Az elmúlt hónap elején rendelet érkezett Bu­karestből, hogy Fóthy Ernő és Pénzes Artur aradi magyar újságírók kiutasitandók és haladéktalanul eltávolitandók az ország területéről. Pénzes Artur ekkor el is hagyta az országot és Budapestre távo­zott, Fóthy azonban, aki egyébként bánáti szárma­zású, egész családja, rokonsága román területen la­kik és a román állampolgárságért folyamodva na­turalizálási eljárás alatt áll, iratait leküldötte Bu­karestbe. ahol belátták, hogy igazságtalanság történt vele, a munkaügyi miniszter két éves engedélyt adott ki neki. Az engedély megérkezett Aradra, a sziguranca az engedélyt leküldte a belügyminisztériumba, ahol tartózkodási engedélyt kapott. És nehány nap múlva mégis megtörtént a kiu­tasítás. Az elmúlt héten kedden délelőtt egy detek­tív jelent meg Fóthy lakásán és előállították a rendőrségen, ahol közölték vele, hogy miniszteri rendelet érkezett, amely szerint az első vonattal át kell tenni a határon. Azonnal őrizetbe vették és már a déli vonattal rend­őri fedezet mellett elindult a határ felé A magyar határrendőrség azonban miután Fóthy lemondott a magyar állampolgárságról és naturálizálás alatt áll, megtagadta az átvételét, mire visszahozták Kür­tösre. Két napig volt itt a román határrendőrség foglya és négyszer kísérelték meg az átadását, de eredménytelenül, mert a magyar hatósá­gok mindannyiszor megtagadták az átvé­telét. Nincs hir Fóthyről Amig a batárrendőrség „vendége“ volt, telefo­non érintkezni tudott aradi kollégáival, csütörtökön azonban nyoma veszett. Annyit sikerült megtud­nunk, hogy újabb szigorú utasítást kapott felülről a rendőrség, hogy minden körülmények között át kell tenni Magyarországra, mire átadták a graniesároknak hogy vigyék ki a határra és ott eresszék szélnek. Hogy ezután mi történt vele, azt senki sem tudta és napokon keresztül a legnagyobb tájékozatlanság­ban várták a híreket Fóthyról városszerte. Vasárnap azután végre telefonon életjelt adott magáról Fóthy Ernő, az utóbbi időben Aradon újra fellángolt gyűlölet újabb áldozata. Budapestről je­lentkezett és rövid negyedórás beszélgetés során elmondotta szenvedéseinek útját. — A határrendőrségről átkisértek a granicsá- rokhoz — mondotta Fóthy — ahol közölte velem a parancsnok, hogy este kivisznek a magyar határra és ott útnak engednek. Figyelmeztetett arra, hogy a legszigorúbb utasítás alapján minden körülmé­nyek között ki kell toloneoljanak az országból és semmi körülmények között sem szabad ro­mán területre visszaengedni. — Este tízre járt az idő, amikor zmkejí esőbe» megindult a menet. Két sorstársam is volt, az egyik egy marosvásárhelyi mészáros. Előttünk meg­töltötték a granicsárok fegyvereiket és fertigben Magyar földön — Most szerencsém volt. Két órai kóborlás után egy tanyára kerültem, ahol megtudtam, hogy Ma­gyarországon vagyok. Bekopogtattam és szállást kértem. Az éjszakai nyugalmukból felzavart tanya­beliek adtak szállást nekem. És amikor tükörbe néz­tem, valósággal megijedtem önmagámtól. Nadrá­gom, cipőm csupa sár, kabátom csurom viz, kala­pom mindenhez hasonlított, csak a kalaphoz nem, hajam csapzottan lógott arcomba és majdnem egy hetes szakállammal olyan voltam, mintha most lép­tem volna fa a bűnügyi nyilvántartó fényképalbum­..........—I ii—....~ i— -• — I ii -....~.....- ni- — bői. — Reggel bementem Lökösbázára, ahol jelent­keztem a rendőrségen és az első vonattal felutaz­tam Budapestre. Fóthy Ernő történetéhez nem.kell kommentár. Beszél az maga helyett. ... és mindez akkor történt, amikor az illeté­kesek a megértést, békét, kiengesztelödést és együttmunkálkodást hangoztattak kortesbeszédeik­ben a népgyülések pódiumáról. Ferenczy György. Olaszország Magyarországon és Ausztriá11 kívül Bulgáriát és Törökországot akarja bevonni szövetségesei közé (London, február 10.) Wilson Harris, a Daily 1 News-ban foglalkozik az olasz-osztrák szerződés­sel. Megállapítja, hogy úgy Olaszország, mint Fran­ciaország hatalmi csoportosulások kiépítésére tö­rekszenek, ami egészen természetes dolog és ha nem viszik túlzásba, úgy nőm is lehet káros Köztudomás szerint Franciaország jóbarátai a kisantant és Len­gyelország és igy Olaszország azok között keres barátokat, akiket Franciaország szövetségesei nem szeretnek. Elsősorban Magyarországgal kötött szer­ződést Olaszország és a magyarok a közeledést öröm­mel vették. Most Ausztriára került a sor, s Olasz­ország jelenleg Bulgáriával és Törökországgal kacér kodik. A cikkíró annak a reményének ad kifejezést, hogy a vérnélküli leszámolás Genfben vagy más ha­sonló helyen fog eldőlni, amikor is Németországnak és Angliának is előkelő szerepe lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom