Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-10 / 32. szám
XIII. ÉVF. 31 SZÁM. I maa A berlini birőság* felmentő ítéletet hozott a tietekig tartő cservonee-hamlsltásí pörben (Berlin, február 8.) A hetekig tartó csernovec- pör végre befejezést nyert. Az Ítéletet megelőzőleg dr. Bér ügyvéd tartott nagyhatású védőbeszédet és ismertette a por politikai hátterét. Rámutatott arra a tén3’re, hogy Í926. évben Hoffmann tábornok és Sir Deterding angol petróleummágnás között tárgyalások folytak Georgia fölszabaditásával kapcsolatosan, armkoris elhatározták, hogy a nagy Oroszország ellen való felvonulásban Törökország és Bulgária fognak szolgálni gyűjtőhely gyanánt. E konferencián külömbcn resztvettek az angol külügyi hivatal mcgbizottjai is. A védő kiilömben nem vádolja meg Deterdinget, vagy Hoffmann tábornokot a esernovechamisitásban való részvétellel, csupán arra mutat rá, hogy a vádlottak ténykedésénél a politika volt a fő mozgató erő. Az egyik vádlott Karunidse a georgiai szabadságharcban nagy szerepet játszott és a világháború alatt nagy szolgálatokat tett a németeknek, mert élete veszélyeztetésével tengeralattjáró hajóállomást létesített a Fekete tengerben Németország számára. Karunidsé- nek százezer márka jutalmat akartak adni a németek, de ő büszkén utasította el magától, mondván: Karunidse nem hagyja megfizettetni magát, meggyőződésből cselekszik! A védő ezután ismertette a georgiai szabadság- harc részleteit és nem tartotta jelentéktelennek azért, mert alig ötven résztvevője volt. Figyelmeztette a bíróságot, hogy Csehszlovákia függetlenségét is tizenkét ember készítette elő. Lengyelország fölszabadítását egyetlen ember, Paderevszki készítette elő Amerikában. A csernovechamisitások és a német politikai viszonyok közötti összefüggést nem lehet letagadni — hangoztatta a védő. Azután ■:» bíróság Ítélethozatalra vonult vissza és ma délelőtt meghozta az Ítéletet. A bíróság a német Dr. Becker, Bell és Mittét fölmentette a vád és következménye alól, Karunidse és Sada- tiarasvili herceg georgiai vádlottak ellen az 'amnesztia törvény alapján megszüntette az eljárást. Baba 3osif a volt Bába 3ózsef 8SSÎ2 a wMgaitfáfsszfék&af A resiegáü börjegyzo liberális módszerrel akarta, tájból meg választatni magát, de majdnem raeglincselték (Vinga, február 8. Kiküldött munkatársunktól). Röviden beszámolt a Keleti Újság >a vingai jegyző megválasztásáról és a választás megsemmisítéséről. Mindez 24 órán belül játszódott le, mert a faluban valóságos forrongás tört ki, mikor hire futott, hogy a liberális jegyző a nemzetiparasztpárti éra kellős közepén, tipikus liberális trükkel keresztülvitte megválasztását. A hibát reparálták, de az ize a dolognak még a szájakban keseredik. Egy renegát karrier Megszólítunk egy bolgár kertészt, aki velünk együtt dagasztja a vingai sarat. — Igaz, hogy az egész falu be akart iratkozni a liberális pártba? — Igaz gospodine,— bólint komolyan. — Most választások előtt? — folytatjuk a kér- dezősködést. Elhagyták volna a nemzeti parasztpártot ? — Elhagytuk volna, ha nem segit. Mert a liberális párt megígérte hogyha csatlakozunk, elteszi innen a liberális jegyzőt. A kormánypárt meg küldte, hogy itt maradjon. Most már annál jobban érdekel bennünket az az ember, akit a saját pártja tett el láb alól. Magyar segédjegyző volt Majláthfalván, ahonnan a forradalom idején elmenekült. Abból a jófajtából való, amely mindenütt megtalálja a helyét, amig meg nem ismerik. Nem sokat bántotta a lelkiismeret, nemsokára Jugoszláviát boldogította. Itt lett jegyző. Hü, lelkes szerb lett belőle, hűségét azonban odaát nem nagyon méltányolhatták, mert egy szép napon — egy sorsviselt kofferrel a kezében, megérkezett vingára. Beevezett a liberálisok csendes révébe. Az első választáson teljes eréllyel hajtotta a falut oda, ahova rendelték, a második évben szépen elfelejtett magyarul, a harmadik évben már olyan szépen szidta a kisebbségeket, hogy a jószivü liberális párt nem állhatott ellent a csábításnak és kinevezte jegyzőnek. Ez a karrier? Nem? A karrier az egy szál koffertől a mostani 70 hold földjéig tart. Liberális választás — a Maniu-éra alatt így, hetven holdasán nagy politikai lmulttal, még nagyobb gyakorlattal került a választások elé. Ámbár az u.) közigazgatási törvény előírja, hogy a jegyzőt a községi választások alatt kell megválasztani, Baba rüáskép cselekedett. Tudta jól, hogy csak akkor lesz belőle jegyző, ha .a falut nem kérdezi meg. Minden Liberális iskolázottságát elővette, hogy tervét keresztül vigye. Összehívta a község interimar bizottságát és ráparancsolt. Tessék jegyzőt választani. Az interimar bizottság elnöke előterjesztette a választási kérdést, mely igy hangzott: — Tessék szavazni, legyen-e tovább is jegyző Vingán Baba Iosif, vagy ne legyen jegyző nálunk a szeretett Baba Iosif ? A négy tagból álló interimar bizottság véleménye megoszlott!. Az egyik rész beadta a derekát, gondolván akár igent mond, akár nemet, a jegyző úgyis miarad, hiszen a múltban sem kérdezték őket. A másik része azonban talpára állott és a szavazás eredménye két „igen“ két „nem“ lett. Erre jött a liberális iskola. Baba Iosif kitalálta, hogy az egyik interiimár tag „románellenes“ — tehát ki vele a bizottságból. Fogott egy embert — nem Vingán, hanem Ujbodro- gon — aki megígérte, hogy reá szavaz. Ez bekerült a bizottságba és a vingţiiak arra ébredtek, hogy továbbra is Baba Iosif a Jegyző. A liberális község Meg kell jegyeznünk, hogy a falu nem akart nemzeti ügyet csinálni a jegyzőkérdésből. Másnap már küldöttség jött a temesvári prefekturára. A küldöttség hangsúlyozta, hogy román jegyzőt akar, de ne legyen az Baba Iosif. Az egész falu talpon volt addig a pillanatig, mig a vármegyei bizottság megérkezett. A dolog sürgős volt a vármegyei uraknak, mert a falu már azzal fenyegetőzött, hogy beiratkozik a liberális pártba, ha nem teszik el a jegyzőt Vingáról. A vármegyei bizottság gyorsan végzett Babaval. Ugyan hol van az a liberális jegyző, akivel nem lehet gyorsan végezni? Mindjárt akadt egy 30.000 lejes üzlet... de hát ezt kár ismertetni. Olyan üzlet, mint a többi. A vármegyei bizottság azonnal felfüggesztette Baba Iosifot. A faluban leírhatatlan lelkesedés tört ki, s az emberek parázs tüntetést rendeztek Baba Iosif háza előtt. — Román és magyar összefogózva akartuk megverni, — mesélik most a faluban. — A románok ezt kiáltották: „mergi afară“, mi pedig azt, hogy „magas fára“. így azután megértettük egymást. — Bizony, — tóditja egy román paraszt — ha nem jönnek a csendőrök kiszabadítani, meg is lett volna. (—fás) Adóhivatali történet egy jámbor polgárról akitől nem vették el az adót- (Kolozsvár, február 8.) Tegnap véletlenül betévedtem a városi adóhivatal Farkas-utcai helyiségébe. Zsúfolva vau emberekkel: adófizető polgárokkal az egész" asztalok, hivatali kellékek által el nem foglalt tér. Jól megy a bolt, nincs mit panaszkodni. S a város, az állam állandóan csak panaszkodik: igy nem fizetik az adókat, úgy nem fizetik az adókat, percek kérdése az állam csődje, tönkremegyünk, stb. egész a végkimerülésig. Az is régi dolog már, hogy sohasem megy rosszul annak a kereskedőnek, aki sokat panaszkodik. Sőt... Tehát ilyenformán nem mehet rosszul az állami vagy városi üzlet sem. Miután mindez átfutott az agyamon, körülnéztem a pénztárnál. Legalább annyian tolongtak ott, mint egy mozipénztárnál, mikor éppen először adják a beszélőfilmet, vagy mondjuk — nehogy nagyon túlozzunk az összehasonlításokban — egy John Gilbert, avagy Bánky Vikna-filmet. A közönség nagy- része, öltözködéséről Ítélve az úgynevezett alsóbb néposztály gyerrheke. Mindegyik az összehajthatóság végső határáig összehajtott papírpénzeket szorongat a kezében, úgy várja, hogy a sor rája kerüljön. Mert a sorrendet azt szigorúan betartják, aki később jött, annak várni kell. Protekció nincsen. Legalább itt, az adófizetésnél egyenrangúak a polgárok. Elég lassan folyik a munka, jó néhány perc szükséges, mig egy-egy adóalannyal végeznek. Ide is beírják, ott is levonnak valamit, kiállítják a nyugtát s csak azután mehet a fizető boldogan gondolva: eleget tettem állampolgári kötelességemnek. Ezt kellene gondolniok, de nem mernék megesküdni rá, hogy valóban ez van-e az eszükben. Különösen nem annak az embernek az esetében, aki éppen mérgesen távozik a közte és a pénztárnok között lefolyt következő néhány szavas szóbeszéd után: — Mennyit fizet? — Ezerháromszáz lejt. — Tessék ideadni. (Az adófizető átnyújtja az összeget.) •—- Meg van számlálva? — Meg. — Hiszen itt mind húsz lejesek vannak! — lepődik meg a tisztviselő, ránézve a pénzcsomóra. — Igen kérem, igy kaptam a fizetésemet.' — Húsz tejesekkel nem lehet fizetni — s már nyújtja is vissza a péuzt. — Hát az nem olyan pénz, mint a többi? — Nem fogadhatunk el ennyi kis pénzt. Tessék beváltani valahol nagyobb pénzekre. — Ezt se hittem volna, hogy mikor adót akarok fizetni, nem fogadják el tőlem a pénzt — mondja, aki húsz tejesekben kapta a fizetését és kifelé indult. Közben — első dühében — elejt még nehány szót, amelyek azonban szöges ellentétben állanak a nyomdafestékkel. Ott maradok még pár percig, hátha kitalálok fogni még egy huszlejcs esetet, azonban a többiek szabályszerűen száz, ötszáz, ritkábban ezer tejesekkel vannak felszerelve s a tisztviselő nagylelkűen elfogadja tőlük a pénzt. Öt perc múlva berobog a huszlejes ember s előbbszerzett jogaira hivatkozva, betolakodik a pénztárnál állingálók első sorába s ha nem is boldogan, de már kibékülve, majdnem jókedvűen mutatja a pénztárosnak a száztejeseket, amikre a huszlejeseket beváltotta. — Na, most már jól van? — kérdezi, s elteszi a közben elkészült nyugtát. * Akad-e ezekután még valaki, aki rosszindulatúnak, notórius fizetéshalogatónak meri nevezni a romániai adófizető polgárt? (sz. b.) fehérek, vagy kékek, gömbölyűek, vagy hosszúkásak, fehér limonádés üvegek golyókkal és porcellán kap* csókkal, céggel, vagy cég nélkül, garantált minőség, a hires „1 urda“ gyárból. — Aluminium és nikkelezett sifonfeiek a „Victoria“ gyárból, valamint töltőgépek és alkatrészek csakis a „VICTORIA“ közkereseti társa* ságnál kaphatók Bucureşti, V. Calea Dudeşti No. 99.
