Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-10 / 32. szám

C/nj-KoIozsvár, 1930. február ÎG- fiéííŐ IETIUfSJfG £S BELFÖLDÖN j Hévre 600 lej, negyed fcj.jecV bóra 200 lej. 2 0 oldalas szám ára 6 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP ficerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii ^Főtéri i, Telefon: 6-08, 6-94 és 3-64. XIÎL évfolyam 32-ík szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGOM 1 évre 66 pengő, félévre 29 negyedévre 13 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Japán olt akarja hagyni a leszerelési konferenciái Ha Japán követelései! nem teljesitik, felborul a londoni együttes Hl Ti SiTŢ ATJT A Angol-Román bizto- Hl |y] TJJLvX A/liTXÜ. siló R. T., Bucureşti pfj [Y| Alapittatott a Comercial Union Assurance ran Company Ltd. és a The hxess insurance lil ID Company Ltd. londoni biztosító társaságok- D ryi kai, amelyek egyúttal a „Britania“ viszont- ran bivtositói és 55 milliárd Lei vagyonnal ren- uki 1X1 delkeznek. — Kartellen kívül! Harc és választás Irta: paál árpád Amiért egyik nagyobb városunkban a Ma­gyar Párt és a kormánypárt között a városi vá­lasztásokra nézve nem jöhetett létre megegyezés, azért a kormány képviselője, a prefektus keserű­séggel ugv foglalta össze a helyzet képét: „Ha a Magyar Párt harcot akar, hát legyen harc.” És még azt is mondotta, hogy a választási meg egyezés hiánya és a Magyar Párt önálló útke­resése éket ver a románság és magyarság közé. Ez a felfogás és beállítás nemcsak helyi érdeket érint, hanem olyan elvet akar hangoztatni, mely más területekre is kinyulhatik, ahol a magyar­ság választói jogát és kötelességét teljesíteni kívánja. Választói jog és kötelesség, ez törvényben előirt lehetőség és tennivaló. Az alkotmányosság erkölcse által biztosított tevékenység. Ezt a te­vékenységet jelöli meg az uj közigazgatási tör­vény is olyan alapnak és forrásnak, melyből a népakaratnak fel kell nőnie, hogy a törvény ál­tal szándékolt önkormányzatot megvalósíthassa. És seholse szól egyetlen alkotmányos felsőbb rendelkezés se arról, hogy a választások helyett okvetlenül választási egyezményeket kell létesí­teni. Seholse az egyezményeket jelöli meg a törvény a népakarat megnyilatkozási formájá­nak, hanem avégett mindenütt, a legkisebb fa­luban is a választás módját és annak a teljes, szabad, befolyásolatlan, erőszaktól és megfélem­lítésektől mentes népmozgását jelöli meg törvé­nyes, helyes és éppen ezért kötelező akaratkife­jezésnek. „Harcot” akar a törvény, mikor ilyen fon­tos tényezőnek Írja elő a választást? Nem har­cot akar, hanem éppen ellenkezőleg: a bekét akarja. A néptömegek akaratának a tiszta és természetes kialakulását, s a különböző kivána- tok és törekvések közötti versengésnek a ko­moly, nyugodt és tárgyilagos eldöntését akarja. A választások levezetik az egymással szemben álló különbségekből azt, ami érzékenység. Di egyúttal kiérlelik és nyilvánosságra hozzák azt is, ami fontos érdeke, tehát közérdekű kivánata a nép különböző rétegeinek, osztályainak, vagy eszmények és hagyományok öntudatával együtt­érző csoportjainak. Ezekből a tömegakaratok ból, ezekből a tömegérdekekből és tömegeszmé­nyekből áll és él az ország akarata, s ennek az egyensulyozódó, magában kiegyenlítő művelete a választás. Nem tudom elképzelni, hogy miért kell ezt okvetlenül harcként, ellenkezésként, ékverésként felfogni, mikor a törvények szerint éppen a tö­megakaratok döntéséből áll az igazi alkotmányos­ság. Hát az alkotmányosság harcot jelent, sőt éppen belső harcot? Az ilyen állítás nagy foga­lomzavart jelentene. A baj abban van, hogy a hatalom kezelői elfogultak a maguk akarata jóságának és célsze rüségének az elképzelésében. Ebből folyólag eről­tetni akarják másokkal szemben a maguk aka­ratát, s ehhez hatalmi eszközöket is, vagy egyéb olyan fogásokat is felhasználnak, melyek alkal­masak arra. hogy a nép gondolkozását megza­varják. A népakarat döntésének ez a befolyá- Sblása az, ami kellemetlen visszahatásokat és (London, február 8.) A japán delegáció maga­tartása váratlanul a legsúlyosabb helyzetet terem­tette a flottaleszerelési konferencián. A japán de­legáció hatarozottan kijelentette, hogy aanennyiben Anglia es Amerika nem hajlandók eleget tenni a japán követeléseknek, úgy elhagyja Londont, ami a konferencia teljes kudarcát jelentené. A kellemetlenül ható fordulat előzményeihez hozzátartozik, hogy Stimson washingtoni delegátus uj tervezetet állitott össze, amely a csatahajók arányszámának meghatározásainál a következő a ványt állitja fel: 20:18:10, amely arányszámnak megfelelően Anglia 10, Amerika 8 és Japán 4 csa­tahajót fog leszerelni. A Times közlése szerint washingtoni politikai (Bukarest, február 8.) A Cuvântul értesülése szerint Mária királyné elhatározta, hogy emlék­iratait ebben az évben megjelenteti és azok első kötetét már el is küldte Londonba, egy ottani nagy kidónak. Mária királyné emlékirataiért az angol és az amerikai kiadók valóságos harcot folytattak, mi­vel az emlékiratok azok szerint, akik abba betekin­tést nyertek, meleg őszinteségüek és rendkívül ér­dekes és nagyjelentőségű megfigyeléseket tartal­maznak azokról az egyéniségekről és eseményekről, kölcsönös szenvedélyességet okoz. Ezt talán lehet harcnak is nevezni, de nyilvánvaló, hogy ez nem választás. Hanem éppen a választás döntő kiérlelése elleni cselekvés. Ebben a világításban világosan látható, hogy a harc nem lényege a választásnak, sőt éppen a legszögesebb ellentéte annak. Allitsuk csak vissza felfogásunkba a vá­lasztás igazi jelentőségét, s akkor igazán nincs oka a hatalmon levőknek se okvetlenül harcra gondolnia, mikor a tömegek alkotmányos köte­lességüket. és jogukat kívánják teljesíteni. En­nek a kötelességnek és jognak a kifejezése so­hase lehet harc, hanem csak abból lehet harc. ha a hatalom kezelői a népakarat megnyilatko­zási alkalmait erőltetésekre használják föl. A választás döntését tárgyilagosan, bizonyos reáli- tások jelenlétének a bizonyítékaként kell venni, s nem haragudni miatta, hanem a kormányzati cselekvésekben bölcsen ahhoz kell alkalmazkod­ni. Akkor béke lesz mindig. Harc csak akkor le­het, ha a hatalom haragszik a választási ered­ményekre Hogy választási egyezmények is történhet­nek, az ellen nincs semmi szavunk Igenis létre­jöhetnek a választások tömegmozgató módjának ilyen helyettesítései, ha van rá elegendő célsze­rűségi indok, s ha a kívánalmak és közérdekű igények választások nélkül is az egymás közötti arányaikat és rangsorukat tisztázni tudják De ha ebben a tekintetben a tömegek megbízottai nem láthatják világosan a helyzetet^ úgy saját tömegükkel szemben önkényesen járnának el. ha mégis a mindenáron való egyezséget erőltet­nék. Döntsön és ítéljen az ilyen tisztázatlan körökben Stimson jegyzékét igen ügyes államférfim alkotásnak tekintik. Elégtétellel állapították meg, hogy a jegyzék közelebb hozza a megegyezést. Római jelentés szerint Olaszországban örültek Stimson lépésének, mert a tonnatartalom kérdésében nyilt színvallásra kényszeritette Franciaországot. Viszont a nehézségek nem Franciaország részéről érték Stimsont, hanem Japán részről, amely a le­szerelési probléma más vonatkozásaiban is nyugta­lankodik. A japán lapok szerint a kormány nem fogadhatná el a javaslatot, amely Amerika és Anglia részére hatvanezer, Japán számára pedig negyven­ezer tonnában kívánja megállapítani a tonnatartal­mat buvárhajóknál. Amint a legutóbbi jelenté« mu­tatja, a japán konfliktus teljesen kiélesedett. amelyek között Mária királyné él. A királyné egy nagy londoni kiadócég mellett döntött, noha az egyik amerikai kiadó valósággal mesés összeget ajánlott fel. Az emlékiratok megjelenését európai politikai körökben és az angol-szász társadalmi élet magas köreiben különös érdeklődéssel várják ép úgy, mint itthon az országban is, mivel a hirek szerint a ki­rályné a román politikai életnek is hossza fejezetet szánt. Az első kötet májusban jelenik meg, a máso­dik ősszel és a harmadik a jövő tél folyamán. helyzeti erők felől maga a népakarat. Ez a he­lyes és ez az igazságos. Tehát még az egyezke­désre való legbarátságosabb szándékok esetén is, tisztán a barátkozás kedvéért a nép megnyilat­kozási jogát feladni nem lehet, hanem annak a lehetőségét a vitatható és homályos körülmények eldöntése érdekében mindig fenn kell tartani. Ekként kell megérteni azt is, hogyha a magyarság a maga ősi otthonhelyein a maga ér­dekeinek megfelelő képviseletet akar a közigaz­gatásban. Ez nem tuligényesség, mint ahogy né­mely soviniszta körök minősíteni szeretnék, s mintahogy saját magukat is indulatokba és iz­gatottságokba gurítják, ha mi a magunk nép­arányait valamennyire kifejezni akarjuk. Vég­tére is legalább az otthonunkhoz nekünk is em­beri jogunk van, s az efölött való rendelkezés nem tartozik a nemzeti önérzetesség körébe, ha­nem kenyérkérdés van henne és jövendő nemze­dékünk sorsáért való gond és aggodalom. így kell megérteni, ha evégett helyeket és befolyáso­kat kívánunk egyezkedések utján, ha lehet. Az egyezkedések végeredményben valamit mindig a mi arányaink rovására faragnak le. Tehát ne kívánják még igy is azt látni azok az izgatott elemek, hogy mi tuligényesek vagyunk. Még a legjobb egyezség is mindig, de mindig a mi ott­honunk arányaiból ad fel valamit. Éppen azért legkevesebb az, amit megkí­ván hatunk, hogy választási egyezményeinket ne kívánják még a mi további megtépászásunkra kihasználni. Mert. akkor csakugyan a jövőre nincs más választási módunk otthonunk jogai­nak a fenntartásáért, mint — a választás mód­ja Nem harc, csak választás. Májüsban jelenik meg egy londoni kiadónál Mária királyné emlékiratainak első kötete Mai számunk 20 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom