Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-01 / 24. szám
1 XIII. £FF. 24. SZÁM. Reumatikus fájdalmakat azonnal enyhít A Sloan’s Liniment. Semmi sem olyan jó csuzos fájdalmak ellen, mint a Sloan’s Liniment. Minek szenved tovább? Ken en fel egy kevés Sloan’s Linimentet és a fájdalmak eltűnnek. A szer feiszivödi >: bedörzsölés nélkül is, felmelegiti és megnyugtatja a fájó szöveteket és megszünteti a fájdalmakat. Ezért állandóan kéznél kellene legyen egy üveg ebből a készítményből, amely az egyetlen bevált szer fájdalmak ellen. Reuma, hátfájás, isiász és minden fajta hasonló fájdalom megszűnik a Sloan’s Liniment használata által. Minden eltüntet a Sloan s Liniment Ee-lszünfet minden fájdalmat Mlrotieíicti Bukarestibe érkezett és kije* * * telítette, hogy a há&ai egyezmény tehetővé teszi, Saogy Románia normális kapcsolatoka! teremtsen Magyarországgal (Bukarest, január 30.) Mironescu külügyminiszter, Lugoseanu államtitkár és Rosenthal ügyvéd, jogi szakértő kíséretében csütörtökön este félhet órakor az Orient Expresszel megérkezett Bukarestbe, ahol a feldíszített állomáson Maniu miniszterelnök és Madgearu pénzügyminiszter és az érkezők tiszteletére kivonult nagy tömeg várta. A Keleti Újság munkatársának alkalma volt beszélni Mironescu külügyminiszterrel, aki a hágai eredményekről a következőket mondotta: — A hágai egyezség Románia szempontjából határozottan kedvező. Románia az egyezség szerint évi négymillió arany márkát kap. Az optáns-ügy többé nem érdekel minket. Az egyezséget véglegesnek tekintem, amennyiben azt aláírtuk mi is, aláírta Bethlen is a többi magyar delegátusokkal együtt. A párisi döntőbíróság ezentúl az eléje kerülő op tánsügyekben nem hoz elvi döntést, nem foglalkozik az ügyek politikai oldalaival, csak az összeget határozza meg, melyet az egyes birtokok után kapnak a volt tulajdonosok. Az alap, amelyből az op- tánsokat kifizetik, kétszáznegyvenmillió aranyfrank, ehez Románia négyszázhuszonöt millió papír lejjel járul hozzá, amelyet agrárkötvényekkel fog törleszteni. A főhercegi birtokokból csak azok kerülnek a döntőbíróság elé, amelyekről a tulajdonos bebizonyítja, hogy azok nem, donációk és nem történelmi vagyonok, hanem pénzen szerezték. A békeszerződés idevonatkozó 191-ilc szakasza ugyanis úgy intézkedik, hogy a történelmi vagyonok minden kártalanítás nélkül mennek át az utódállamok birtokába. Kijeleritbtté ezután a külügyminiszter, hogy az egyezség a béke ügyét határozottan előre vitte és lehetővé teszi az ország részére, hogy normális kapcsolatot teremtsen azokkal az államokkal, amelyekkel éppen ezek miatt a vitás ügyek miatt a normális kapcsolatok eddig nem fejlődhettek ki. Lugoseanu államtitkár az újságíróknak elmondotta, hogy a Földhitelintézet ügyében folytatott tárgyalások nehány napon belül eredménnyel befe- zó'dnek. Ő két hét múlva újból Párisba utazik, ahol a végleges szerződéseket aláírja. A hágai román delegátusokat Popovici volt pénzügyminiszter Páristól Bécsig kisérte el. Popovici jelenleg Becsben tartózkodik, ahol Vajda belügyminiszterrel folytat politikai tárgyalásokat. Ennek a megbeszélésnek politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak és nem tartják kizártnak, hogy Popovici a kormány átalakítása során újból belép a kormányba. Egyébként nehány nap múlva úgy Popovici, mint Vajda belügyminiszter Bukarestbe érkeznek. Manoilescu győzött Krassószörényben A krassőszörénymegyei választások eredménye beérkezett a belügyminisztériumba. Eszerint Manoilescu, a nemzeti parasztpárt jelötlje 31.127 szavazatot kapott, Conciatu liberális 2542, Brudariu lupista 1854 és a szociálista lista 7345 szavazata mellett. Az általános választásokon a nemzeti parasztpárt ebben a miegyében — a szocialistákkal kartellben 91 százalékos eredménnyel győzött. A mostani eredmény kilencvenszázalékos s igy egyszázalékos eltolódás történt. Méh ii liiiiil! ileia Imm elieayzÉsÉí (Bukarest, január 30.) Kedden este az Országos Testűével# Egyesület predeáli bálján Manoilescu szárnysegéd este félkilenckor az összegyűlt előkelőségek előtt bejelentette Ileana hercegnő és Hockberg Sándor gróf eljegyzését, egyúttal közölte, hogy a hivatalos bejéímftéh szerdán történik meg. Szerdán reggel 8 órakor a cotrocehi királyi kastélyban történt meg az eljegyzés hivatalos bejelentése. Az ünnepélyes aktuson Mária királyné s a királyi család tagjai, Maniu miniszterelnök és Hiotu udvari miniszter voltak jelen. A hivatalos közlés után Maniu Gyula a kormány nevében szerencseki- vánatait fejezte ki a hercegnő és a vőlegény előtt, amire Ileana hercegnő láthatólag megindultan mondott köszönetét. Ezután intim reggeli volt, amelyen a miniszterelnök is részt vett. A királyi ház irodája a kommünikét szerda délután adta ki. Szövege a következő: Csütörtökön, január 30-án a cotroceni királyi kastélyban megtörtént Ileana hercegnő őfensége és Höchberg Sándor gróf de Pless herceg őfensége fiának eljegyzése. A miniszterelnök szerda délben Mária királynéval hosszabb tárgyalást folytatott, értesülésünk szerint a hercegnőnek adandó hozománykérdéséről. Ileana hercegnő már a predeáli bálon és az Yvka sportegyesület szerdán nála tisztelgő főküldöttségének is kijelentette, hogy az esküvő után csak rövid időre távozik Romániából, azután visz- szajön az országba s itt fög lakni. Értesülésünk szerint a hercegi pár részére Bukarestben :. -idéznék be hatalmas palotát. Tűz a pusztában... Irta: vóricz Pál Tüzveszedelcm idején a falvak, mezővárosok félrevert harangjainak szakadozott, tépett jajszavánál riongatóbb, félelemetesebb vészhangok nincsenek. Az ágyú fenyegető szava iszonyatos. Ám, nemcsak pusztító veszedelmet jelent, diadalmunkat is hirdetheti, azért felemelő a hangja. Bizonyos fordulatoknál bátorít. A tüzharang őrjítőn kongó-bongó jajgatása, mint a hulló zsarátnok lesújt, a bátor férfilelkekből is kiégeti a biztonságot. Teljesen bizonytalan, ahol utcasorok esnek áldozatául a sokszor fékezhetetlen tüzveszedelemnek, hogy erőmmel, bátorságommal, kitartásommal, okosságommal megvédhetem-e a nádfedeles ősi házat, mélynek ablaki alatt oly ártatlanul díszelegnek a virágos mályvák? Nem szakad-e be a századokra épült hatalmas mestergerendás tető a hófehér szobába, ahol tulipános bölcsőben édes álmait szenderegte drága kis gyermekünk? Tüzveszedelemkor — ó, mely sokszor változik át szörnyűséges istenítéletté! — csoportokba verődnek. Össze-vissza szaladgálnak. Törnek, zúznak. Gázolják sokszor egymást. Itt sir, zokog az egyik csoport. Másik segítséget kurjogat. Fenyegetődznek. Átkozódnak. Ritka, aki imádkozik. Hamarább káromolják Istent az őrjöngök. Van, aki ajkát összeharapja... Néma daccal, mindent áldozó lelkikese- rüséggel rohan, ugrik be az égő ház félemeletesen perzselő pitvarába, vagy az egykori békés ólba, honnét a leláncolt ökrök kisérteti kórusban bőgnek. A tomboló szilaj lovak éles nyerítése a szívbe vág... — Jaj, mit csinál?! — Hiába zendül fel száz, ezer torok. A pitvar, az 61 égő padlása beszakadt. A zsarátnok pirosszámyu tüztöme- gével el- és betemette a menteni akaró dacos bátort... Néhány üszkös csontdarab, ami megmarad az utca, a falu, a város legmerészebb fiából. Ám, a tűz, kint az alföldi nagypusztán, még megrenditőbb. Az áldott aranykalászu bu- zaasztag égését összekulcsolt kézzel kell nézni a legbátrabbnak; hiszen pillanat alatt végigcikázik a tüzláng a szorosan összerakott, száraz kévetömeg ormán... Ó, a vasvilláddal, pár me- ritésnyi vasfazék-vizeddel mit tehetnél, mit is menthetnél gyarló, néhány magára hagyott ember?!... A lángözön a csillagokig csapkod a vi- rágszagu, tücsökcsirpeléses éjszakában... Villogó, piros óriási nyelvek ezek. Néma fényességükben megreszkettetik a messze, távoli határokon felriadozó embert... A rejtelmesen fehérlő tanyaházacskák elé gyűlnek. A bujkáló holdvilág egy-egy csomó sárga sugárt csap a kísértetiesen rémleteg, kimeredt arcokba... A veszedelmet megérező puli-kutya" jelvakkintá- sára magános karámjánál lompos bundájából a juhász is kikecmeleg. Felmarkolja kampós botját. Kampósbot nélkül nem egész ember a juhász. A botra támasztja keze kemény párnáján megnyugvó állát... Az éjszaka bársonyos sötétkék kárpitját fenyegető piros fénnyel perzseli át, festi meg a messze, messze pusztító tűzvész... Miközben a gyékényes tóban száraz. tulvilági hangon csörögnek a szerelmeskedő vadkacsák, a száz és száz emberi sóhaj kerekedik szárnyra a virágszagu, csendes éjféli pusztán: — Vájjon kinél ég? — Találg»tódznak. —- Ó, Istenem, oltalmazd őket! — Magokbaszál- lottan hozzáteszik... Itt nem kell az Isten hitét tanítani. A pusztai emberek lelkében benne él az Isten. * — Ó, Istenem! — A hamvadozó pásztor- tüzet megpiszkálta a varkocsoshaju vén juhász. A száraz tőzeghulladékból lökött még rá. Valamiféle szamárfej-, vagy lófejkoponyán üldögélt a szétcsapott bundájú juhász. Áldásra emelt vén kezét a lihogó pártüz enyhe melegén ter- pesztgette. Az öreg pásztornak nyílt szeméből ősmultunk, Ázsia rejtelmes tüze izzott. — Az volt ám csak a nagy tűz, amikor kint a Thede- jén, a hajdani pusztult rácfészekben az én jó gazdámnak, az öreg Daróczy István nemzetes urnák, a nánási hajdúk mezőbirójának az óriási nagy birkahodálya kigyulladt... Csak a debreceni csizmadiaszin volt olyan hatalmas, nagy, mint ez a vastag nád-, gyékénfedelü hodály. Akkor is éppen vagy ezer birka telelt ennek az irdatlan hodályépületnek egyik elrekesztett felében... A kártévő zsiványok közül, hejh, sok ellensége volt az én jó öreg nemzetes uramnak; mert, ha valamelyiket tilosban találta, nem kímélte őket... A nehéz bírságon felül a somfabot, a karikásostor vastagon kijárt az ilyennek... A csóvát talán éppen az egyik ilyen lator dugta az óriási juhhodály száraz ereszeiébe?... Ilyen tüzet én még életemben nem láttam!... Hiába
