Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-10 / 6. szám
IPcoBrrEpgafe XIII. WF. 6. SZÁMCsaté Kis Mihály volt magyar hadifogoly elmeséli Bukarestben, a „ “ munkatársának, a cári család kivégzésének történetét (Bukarest, Január 8.) Szilveszter éjszakáján egyik bukaresti jóakaróm bemutat nekem egy Csáté Kis Mihály nevű volt magyar hadifoglyot. Erdélyből való — mondja — most Itt kovácsmesterséget folytat, beszélgessen vele kissé a szerkesztő ur és bizalmasan rámkacslnt. Jóakarómnak valaha kis szives- séget tettem s most úgy akarja rekompenzálni, hogy volt hadifoglyot hoz nekem, azaz: riporttémát. őszintén szólva, szeretem ezeket a háborús történteket. Szeretem akkor is, ha Háry Jánosok szájából habom. Mert mindegy, hogy a test, vagy csupán a lélek élte át ezeket a véres eseményeket: igy is, úgy is korunk díszleteit képezik, mindannyian tragikus színei annak a véresen lobogó égboltnak, melybe feketén nyúlik be a felfeszitett Ember keresztje... Koccintok Csáté Kis Mihállyal és meglep ennek az embernek szerénysége. Nincs benne semmi han- riabandázó nagyképűség, öszbecsavarodott bajusza körül fájdalmas mosoly révedez. Beszél Markovits Rodion „Szibériai gamizon“-járól. Otthon meg van neki. De csak ő olvassa. Családja kezébe nem engedi. Nem való az asszony- és gyermeknép kezébe. Biztatásomra nagynehezen magáról is beszélni kezd. Elmondja, hogy a tobolszki fogolytáborban volt három éven keresztül. Epizódokat mesél a szibériai fogolytáborok lakóinak életéből. Később azonban, mikor a bor feloldja kissé nyelvét, szenzációs dolgot tudok meg tőle. Nyugodt, szenvtelen hangján elárulja ugyanis Csáté Kis Mihály, hogy 19X8 júliusában jelen volt a lemondott orosz cárnak ekaterinenburgi kivégzésénél. juthat Szent Pétervárig. Pskow állomáson a cári vonatot megállítják. A Lvow herceg elnöklete alatt megalakult ideiglenes kormány két megbízottja: Gucskov és Sulgin, kiknek megbízatásuk volt a cât lemondását kieszközölni, azonnal kihallgatáson jelentkeznek. A cár szalonkocsijában fogadja őket, hol Gucskov a szóvivő előterjeszti a kormány határozatát. A cár nyugodtan hallgatja végig s mintha a legegyszerűbb dologról lenne szó, kijelenti, hogy azonnal lemond. Egy óra múlva kész is van a lemondási okirat, mely szerint II. Miklós, a minden oroszok cárja lemond öccsének, Alexandrovlcs Miklós nagyherceg javára. Gucskov nyugodtan zsebrerakta a történelmi okmányt s aztán hangját felemelve igy szól: — Romanov Miklós ezredes, Önt az ideiglenes kormány nevében letartóztatom. á Hólapáttal a parkban A lemondott cárt Carszkoje Zéloba szállítják családja mellé. A felséges család a fogságban azzal tölti idejét, hogy pásziánszozik. Változatosság kedvéért a cár olykor kimegy a parkba havat lapátolni. Az események gyorsan peregnek. A hatalom mindinkább a szélsőbaloldaliak, a Leninék kezébe siklik át. A nép zúgolódik, kifogásolja a cárnak még mindig kényelmes életmódját. A cár csak nyaral — mondják. Aztán még mindehhez ellenőrizhetetlen hi- rek terjednek el egy összeesküvésről, melynek aa lenne a célja, hogy a cárt és családját kiszabadítsa. Így a közhangulat pres’sziójára a cári családot Szibéria határára, Ekaterinenburgba szállítják. Ez a város az uráli tartományba tartozik, hol már a szovjet az ur s hol a szovjet titkos rendőrség élén a kom'mün egyik legvérengzőbb ügynöke, Jurovszkl áll. Ez a Jurovszkl az uralvidéki munkásság hangulatára hivatkozva jelentéseiben állhatatosan arra kéri a Lenin elnöklete alatt működő központi szovjetet, hogy sürgősen döntsön a cári család sorsa felől, ö a maga részéről a cári család kivégzését ajánlja. A központi bizottság nehezen dönt különösen az óvatos Lenin van ellene a kivégzésnek, fél attól a közhangulattól, melyet e véres cselekedet Európában keltene. Végül is különböző nyomásoknak engedve, hozzájárul a halálos ítélethez, melynek végrehajtásával Ju- rovszkit bízza meg. Az elővigyázatos spicli nagy körültekintéssel lát az Ítélet végrehajtásához. Megbízható emberek kellenek neki s mivel jól tudja, hogy az orosz paraszt, aki a maga köznapi nyelvén a cárt „bátyuskának“ hivja, nehezen lesz arra kapható, hogy volt uralkodójára fegyvert emeljen, a tobolszki fogolytáborból kér hat idegen katona-foglyot. Es elmondja, hogyan folyt le az a megrendítő történelmi esemény, mely a Romanov-dinasztla fejének és utolsó tagjainak kipusztitásával végződött. De, hogy bekapcsolódhassunk az eseményekbe, néhány szót az előzményekről. A forradalom előszelei Az orosz forradalom előszele már 1917 februárjában fujdogálni kezd. Petrogradban a nép éhezik. A kiéhezett tömeg megrohan néhány élelmiszerkereskedést s véresre veri a rendfentartásra kiküldött rendőröket. Március 12-én az orosz főváros proletáriá- tusa vörös zászlós felvonulást rendez. A helyőrség egyik ezredét küldik ki ellene. A katonák azonban megtagadják az engedelmességet s a lázadók közé vegyülve, ők maguk is tovább tüntetnek a háború ellen. A következő napok éjszakáján egyre-másra gyulladnak ki az igazságügyi palota, az arzenál, a belügyminisztérium és a gyűlölt Ochrana épületei. Megszállják a Szent Péter és Pál erődöt, kinyitják a börtönöket s a rabokat kiszabadítják onnan. Március 14-ére a forradalomnak három irányitö- szerve alakul ki. 1. A Duma bizottsága, melynek tagjai között ott van Kerenszki, a későbbi gyöngekezft diktátor. 2. A Munkás- és Katonaképviselők Tanácsa, vagy röviden a „Szovjet“, mely a Finn-pályaudvaron ülésezik. 3. A forradalmi csapatok főhadiszállása, mely a Szent Péter és Pál erődben ütötte fel tanyáját. A cár lemond A cárt, aki a mohilevi főhadiszálláson van, kíméletesen informálják az eseményekről. II. Miklós pedig, akinek fogalma sincs arról, hogy a forradalom milyen arányokat öltött, megparancsolja egyik bizalmas tábornokának, hogy egy hadosztállyal azonnal vonuljon a „türelmetlenkedő" főváros ellen és szórja szét a csőcseléket. Később azonban, mikor környezetének néhány reszkető szavából fogalmat alkothat a néplázadás arányairól, aggódni kezd családja sorsa iránt és elhatározza, hogy azonnal Carszkoje Zéloba a cári család állandó tartózkodási helyére utazik. A cári különvonat el is indul, Petro- grádot azonban a forradalom vasgyürüje veszi körül s a fényes vasúti szerelvény, mint űzött vad száguld Ide-oda a vonalakon és keresi a rést, ahol elWWSAAAAA/VWWWWWWWWWW Bordeaux : Skill az élettől félnek 187 Lei LEPAGE-nál Kvár Csáté Kis Mihály veszi át a szót Most adjuk át a szót Csáté Kis Mihálynak. — Julius 14-én hatalmas katonai teherautó szállított el bennünket a táborból. Két nap és két éjszaka a legnagyobb sebességgel hajtottunk. Átvágtunk az Ural-hegységen s 17-én délután megálltunk egy nagy városban, melyről utóbb tudtam meg, hogy Ekatcrlnenburgnak hivják. A térparancsnokságon, ahol elszállásoltak bennünket, mindegyikünk revolvert kapott hat tölténnyel. Azt mondták nekünk, hogy a városban lázadás tört ki s parancsunk van arra, hogy az éjszaka folyamán a fölkelők vezérét elfogjuk. Ha bátran viseljük magunkat, Ígérték, hogy azonnal haza engednek bennünket. — Ezután bevezettek minket az örszobába, hol végigheveredtünk a priccsen. A hosszú, fárasztó ut után természetesen azonnal elaludtunk. Úgy éjféltájban ébresztettek fel bennünket. Azonnal sorakoztunk s egy civil vezetése alatt (bizonyosan Jurovszki .ehetett) megindultunk a város egyik utcáján. Egy lámpa sem égett sehol, útközben csak katonai őrjáratokkal találkoztunk. Emlékszem, hogy társam egy török fiú, megszorította karomat s úgy oroszul, ahogy ki tudta magát fejezni, odasugta nekem: ..— Ebből valami nagy disznóság lesz! ... — Körülbelül tiz percnyi menetelés után megálltunk egy egyszerű kinézésű, egyemeletes ház előtt. A kapu előtt őr állott, aki tisztelgett nekünk. A civil, aki bennünket vezetett, néhány szót váltott vele. Ugyanakkor egy tisztforma férfi jött hozzánk, akivel szintén beszélgetett néhány percig. Aztán cementünk a kapun. Vezetőnk intett, hogy maradjunk a folyosón, a tiszt, akivel beszélt, felsietett a lépcsőkön az emeletre. — Körülbelül félóráig maradtunk igy, mikor fenn ajtócsapkodásokat hallottunk. Erre vezetőnk intett, hogy kövessük öt. Hosszú, sötét folyosón haladtunk végig, majd lépcsőkön mentünk lefelé. Valaki kinyitott egy ajtót. Gyufa sercent és lámpát gyújtottak. Egyszerű, fehér falakat láttam és a szoba közepén hosszú kecskelábu asztalt. Engem odaállítottak az ajtóhoz azzal a paranccsal, hogy se ki, se be ne engedjek senkit. Különben revolveremet szabadon használhatom. Amíg én a küszöbön ültem— — Miután az ajtót becsukták, én leültem a küszöbre. Cigarettát sodortam. Az átszürődő hangokból kivehettem, hogy benn a „civil" parancsokat osztogat. Majd benn a szobában kicsapódott egy oldalajtó s a kis terem a lábdobogásokból Ítélve megtelt emberekkel. Mikor elült a zaj, valaki pattogó hangon mondott valamit. Kis szünet következett, majd lövés dördült el. Jajveszékelést hallottam, melybe női sikoltások hasítottak. Erre aztán újabb revolveríövések következtek, körülbelül tizenkét lövést számoltam mejf. Aztán ismét csend lett. Az ajtó kinyílt s egy ujjnyi résen belülről kiszóltak, hogy menjek a kapuhoz és várjak ottan. — Nem tudom, hogy kerültem ki ismét a kapuhoz. Fejem zúgott, szemem előtt összefolyt minden. Az őr megkérdezte, hogy mért reszketek. Emlékszem, már hajnalodott s a cigaretta, amit benn sodortam az ujjamra égett volt. Ami benn történt, csak addig tartott, amig egy égő cigaretta tart— — Aztán ismét teherautóra raktak bennünket s csak a fogolytáborban tudtam meg, hogy ezen az éjszakán mi is történt— Csáté Kis Mihálynak elakad a szava. Tölt és koccint. Mintha felejteni akarna... ... és igy ért véget az oroszok nagyhatalmú cárjának földi pályafutása. Annak, aki Európát lángba borította, élete úgy tűnt tova, mint a cigarettafüst. Ck.) Q SELECT MO^GÓ mai kezdettel mutatja be q I Petrovícs Svetíslav g g közkedvelt művé»! legújabb és legelegánsabb szalondrámáját : g o 4 c úrnő és a gárdahadnagy g Q Partnerei a szép Mary Kid és Eszlerházy Agnes. Mon. Adha.Fiim O O ________________________________________________________________O
