Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-06 / 4. szám
é XIII. XVF. 4. SZÂMrL A Journal de Génévé, a mifelénk is ismert Wiliam Martin lapja, mely szeret a Nemzetek Szövetségének félhivatalosaként szerepelni, egyik legutóbbi számában hosszasan foglalkozik Bethlen István gróf ismeretes karácsonyi beszédével. Bethlen többek között azt is mondotta, hogy „a Nemzetek Szövetségének számot kell vetnie azzal, hogy a kisebbségeket lehetetlen továbbra is az eddigi módszerek szerint kezelnie“ s hogy „a Nemztek Szövetségén újabban ismét a háborús szellem vált uralkodóvá..“ A magyar miniszterelnöknek ez a két mondata foglalkoztatja a cikkírót, ki minden jel szerint maga Wiliam Martin. Különös állításoknak véli a mondottakat, melyeket szoros Összefüggésbe hoz egymással. Bennünket azonban e kis fölényeskedésen túl főként Wiliam Martin haragjának és méltatlankodásának forrása érdekelhet, még pedig nagyon is közelről. „Az embert annál is inkább meglepi ez a beszéd, — mondja a cikk, — mert a Nemzetek Szövetsége előtt ebben az órában egyetlen egy magyar petíció fekszik mindössze (a csiki magánjavak ügyében. Szerk.) A magyar kormány, melynek elnöke most azt állítja, hogy egyetlen alkalmat sem mulasztott el a Nemzetek Szövetségének figyelmeztetésére a kisebbségi kérdésben, valóságban nagyon is ritkán fordult ilyen panasszal a Nemzetek Szövetségéhez s nem kevésbé ritkán fordultak oda maguk az érdekelt magyar kisebbségek is . . .“ „Mielőtt tehát az ember bírál — folytatja a cikkíró — tanácsos volna előbb gyakorlati kisér leteket tenni. Nem elég évenként egy-egy nagyszabású beszédet mondani, akkor sem, ha azt Apponyi grófnak nagy tekintélye támasztja alá. A Nemzetek Szövetségét abba a helyzetbe kell hozni — jól megalapozott panaszokkal — hogy a kisebbségek ügyével foglalkozzék és a bajokat orvosolhassál...“ Szóval: néma gyermeknek anyja sem érti szavát, hát még az olyan mostoha, mint amilyen a kisebbségek számára a genfi fórum. — kb. ez a figyelmeztetés hangzik a számunkra a genfi szócső beszédéből. Igaz, hogy a hivatalos összeállitás szerint a magyar kisebbségek ügyében eddig pontosan 39 petíciót iktattak Géniben, melyek közül 37 elintézetlenül az irattárba került, egyben félintézkedós történt s egy még elintézetlenül várja további sorsát, ügy látszik azonban a genfi népszövetségi körökben úgy találják, hogy ez kevés. Ezen segíteni pedig nem volna túlságosan nehéz. Amiért is tisztelettel felhívjuk illetékes köreink figyelmét erre a tanulságos és komoly genfi hangra. k. n. Az indiai nck és a nemzeti forrada’om Mit is tudunk mi az Indiai nők jelenjéről, mikor egész India forrong és teljes önállóságért küzd, mitói ugyancsak fájhat Anglia feje? Körülbelül azt tudjuk, hogy milliói a nőknek szolgasorban vegetálnak; hogy az özvegy asszonyoknak módjuk van elhalt férjük után máglyán megégetni magukat; hogy gyereklányok férjhez mehetnek s végül, hogy elvétve egyik-másik tanul... tanulhat... így van ez, mikor a férfiak milliói hazájuk szabadságáért, függetlenségéért készek életüket feláldozni. S ha ma vagy holnap nem is teljesül kívánságuk, teljesülni fog, ha az indus asszony kimivelődik és gyermekeit a nagy nemzeti eszme szolgálatába állitja. — így hiszik ezt Ghandi, így Tagore és igy hiszi Karwé tanár is. Ezt kell nekünk is hinni. 1916-ban nyitotta meg Karwé tanár Fúnában, Bombay mellett az indus női egyetemet. Ő gyűjtötte a pénzt az intézet felállításához és gyűjti a tanítványokat, küzd az ősi csökönyös felfogás ellen, mely azt akarja, hogy a nő lelki élettársa is legyen a férjéneit, küzdelmeiben értékes segítője és az indiai nemzeti gondolatnak és törekvésnek tökéletes megértője és népszorüsitője. Karwé tanár rettenhetetlen kitartásának már van is szép eredménye: több száz nő tanul a punai egyetemen. Az angol kormány tűri az iskolát, anyagilag nem segíti. Karwé azonban nem Is óhajt segítséget, teljes függetlenségét biztosítja intézetének. Lelkesedéssel látja a sok száz tanult, értelmes nó propagandammammmrnmmmmmamMtmBmmmmmmBamnmm ) munkáját, mely munka egész Indiában felgyújtja az áldozatkész asszonyszivekben a tudatos hazaszeretetek És láija fajának sikerét... Látja ezt Ghandi is, Tagore is. E három nagy vezeiő sokat tesz az özvegy asszonyok rémes helyzetének javításáért is. Karwé maga, mikor fiatal felesége meghalt, egy özvegyasszonyt vett feleségül, egy, hazája törvényei szerinti „megveteüet“.. . T. L ősi felfogás szerint az özvegy teljesen értéktelenné válik a férj halála után — Isten akaratából. — Az orthodox brahmánok e házasság miatt kiátkozták Karwét... De őt az átok nem zavarta. Ellenkezőleg! Mindent elkövetett, hogy a „tisztátalan“ özvegyeket sújtó törvények megváltoztassanak. Alapított számukra otthont; kívánta, hogy tanuljanak, hogy kenyerüket függetlenül megszerezhessék; függetlenítette őket a férj rokonainak kegyelemkenyerétől. A fejletlen kiskorú lánygyermekek házasságát az angol kormány is tiltja, mint a női szervezet megronlóját és csenevész nemzedék létrehozóját. Ilyenformán, hogy az indus férfiak vezetői megértették a nő értékét a családban és a nemzeti munkában, megérjük az indus nők megbecsülését és a sok ezer éves járom alóli felszabadulását. K. D. Egyre dagad a Parisban leleplezett fascistaellenes összeesküvés A rendőrség nyomára Jött annak a titokzatos bankárnak, aki pénzzel támogatta a volt olasz politikusokat (Páris, január 4.) Röviden jelentettük, hogy Parisban merénylettervet fedeztek fel, amely a népszövetségi ülésszakra kiküldendő olasz delegáció ellen irányullt. A francia rendőrség több olasz egyéniséget tartóztatott le. többek között a Oorriera Della Sera volt főszerkesztőjét, Parchianit, a Párisban megjelenő Becco Giola cimü lap igazgatóját és Sardelli volt szocialista képviselőt. A Journal értesülése az antifascistákat titokzatos forrásból pénzzel támogatták. Ez a „bankár“ jólismert egyéniség a rendőrség előtt és ügyi tudják, hogy gyakran utazik Oroszországba, A mai nap folyamán újabb letartóztatások történtek és hire jár. hogy a francia kormány számos Franciaország területen lakó olaszt akart kiutasítani. Ez a hir nagy ri«t- da Imát keltett az olaszok körében, de Leigazolást nyert, hogy további letartóztatások már nem lesznek és mindössze öt-hat olasz állampolgárt fognak kiutasítani. v A dévai Kereskedelmi és Iparkamara újabb botránya Leleplezték a diplomanélkülí és jegycsaláson ért főtitkár urat (Déva, január 4.) Álmosan terpeszkedik az ólomszürke köd a hunyadmegyei kis városkára. Kőműves Kelemen várának csak halvány sziluettje látszik. A máskor csöndes, némaságba temetkezett Csema-parti város most feldúlt hangyabolyhoz hasonlít. Dévának szenzációja van és ez felrázta mindennapi letargiájából a város lakosságát. A Fehér Kereszt kávéházban egyébről sem beszélnek és elejtett mondattöredékek ütik meg minden oldalról a f ülem éti — Nem is hittem volna, hogy Onitiunak nincs meg a diplomája . . . Elhelyezték a vizsgálóbírót.... és a házkutatás meglepő eredménnyel végződött . . . előkerültek az elsülyesztett kompromittáló akták... minden esztendőben kijár egy szenzáció az Iparkamaránál ... a Rusinszki után most az Onitiu . . . az égjük főtitkár 21 éves volt, a másik 28 . . . harmincezer lejes fizetés mellett jegy nélkül akart Utazni a főtitkár . . . Az ellesett mondatokból könnyű volt megállapítani, hogy Dévának nem mindennapi szenzációja van. Csak az elmúlt évben történt, hogy leleplezték a 21 éves Rusinszkit, a Kereskedelmi és Iparkamara főtitkárát, akiről kiderült, hogy lengyel állampolgár és senki sem tudta, hogyan neveztette ki magáit mégis főtitkárnak? Önként felvetődik a kérdés: Ki volt ennek a fiatal embernek a protektora, akinek jóvoltából diploma nélkül ebbe a pompás fizetéssel és jövedelemmel járó pozícióba került? ... és most ismét a dévai Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára áll az érdeklődés központjában. De lássuk csak, mit is mondanak a dévai vizsgálóbíró asztalán fekvő hivatalos iratok? Mit is tartalmaz Onitiu főtitkár dosszéja? A közelmúltban feljelentés érkezett a dévai ügyészséghez, amiben tudomására hozza a hatóságoknak a feljelentő, hogy Onitiu főtitkár lakásán érdemes volna körülnézni, mert ott igen sok eltüntetett hivatalos irat van elrejtve. A feljelentő egy volt iparkamarai tanácsos volt ... és megindult a legnagyobb titokban a vizsgálat. IvanescU vizsgálóbíró Picn ügyész és Chici rendőrkapitány egy szép napon megjelentek a főtitkár lakásán és meglepetésszerü házkutatást tartottak. Onitiu főtitkár elsápadt, amikor megjelentek lakásán a törvény urai és szótlanul nézte végig, hogyan kutatják fel egész lakását. A házkutatás meglepő eredménnyel végződött: a feljelentőt mindenben igazolta, mert igen sok kényes természetű és hivatalából eltüntetett akta, hivatalos bélyegző karült elő az Íróasztal egyik fiókjából. Az egyik ilyen aktán a Kereskedelmi és Ipar* ügyi minisztérium bélyegzője van. 1923 augusztui 22-én kelt. Sorszáma 80894—929. Madgearu akkori kereskedelmi és iparügyi miniszter értesiti a kamarát, hogy Onitiu főtitkár előléptetési kérelmét elutasították, mért" nem rendelkezik a törvényben előirt kvalifikációval — nincs diplomája. Onitiu főtitkár ezt az átiratot nem iktatta be, hanem haza vitte és elzárta Íróasztala fiókjába. November 29-én pedig az igazgatótanács utján újabb előléptetési kérvényt terjesztett fel Bukarestbe és Vlad miniszter nem tudva az előzményeket, mert közben Madgearu más tárcát vont át, helyet adott a kérelemnek és első osztályú főtitkárrá léptette elő Onitiut. Előkerült egy másik akita is, amiben az aradi vasuf- igazgatóság 4641—929. és 14066—929. szám alatt értesítette a kamarát, hogy Onitiu főtitkárt, mert jegy nélkül utazott, 900 lej pénzbüntetésre Ítélték és kérte, hogy ezt a büntetést hajtsák be tőle. Ez az átirat is iktatás nélkül Onitiu íróasztalán»® fiókjába került a többi közé. Van azonban a viza- gálóbiró Jössz árjában még más érdekes dokumentum is. Onitiut előkelő áldásába a bécsi román követség 1924 julius 21-én kelt 1—250. számú aktája alapján nevezték ki, amelyben azt igazolták, hogy Onitiu Becsben elvégezte a világkereskedelmi akadémiát és csak a doktorátusa van hátra. Ezzel szemben a vizsgálóbíró előtt fekszik a Wiener Hochschule für Welthandel 1929 október 28-áU kelt Z—1. A—904. számú hivatalos átirata, amely szerint Onitiunak nincs diplomája. Tényleg hallgatott az akadémián hat szemesztert —* és nem nyolcat, mint ő álltootta — de egyetlen vizsgát sem tett le. Doktorátusról pedig az átirat szerint azért sem lehet szó, mert ennek a főiskolának nincs is doktorráavatási joga. Hogyan jutott mégis a bécsi román követség okmányához Oui- tiu, azt a vizsgálat van hivatva megállapítani. Az ügyészség a házkutatás alkalmával előkerült kompromittáló iratokat lefoglalta és megindította a bűnügyi eljárást. Dévának most megvan a szenzációja és nagy érdeklődéssel várják ennek a nem mindennapi ügynek további fejleményeit. Különös feltűnést keltáit még az a tény, hogy Bonca vizsgálóbíró, aki egy ideig a vizsgálatot ebben az ügyben vezette, más beosztást kapóik Ferenczy György.
